Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-24 / 201. szám
2. oldal 8ÄCSME6YEI NAPLŐ Noviszád kritikus éjszakája Noviszacjról jelentik: Novlszadon a helyzet pénteken lényegesen rosszabbodott A töltések dlenállókép essége minimális és a várost a legsúlyosabb katasztrófa fenyegeti. A Duna-parti töltések fölött már átcsap a szél által felkavart Duna vize. A Duna-ucca végén az uszoda mellett cement vizmérő-oszlop jelzi a vízállást. Ez az oszlop legfeljebb 650 centiméteres vízre van berendezve. Csütörtök dél óta az oszlop már nem látszik ki a vízből, mert a viz 65S centiméterre emelkedett. A törvényszék épülete mögött a magas vízállás folytán annyi talajvíz gyűlt össze, hogy már csak esolnakon lehet közlekedni. A Duna vize egy méterrel magasabb, mint a Duna-ucca útteste, a töltés a csütörtökön egész nap és egész éjjel tartó esőben átázott és ha a víz csak 660-ig emelkedik, a töltések viz alá kerülnek és az ár íeitarióztatlanul elönti a gyár- és villanegyedeket. Rendkívül veszélyes a helyzet *'a Temerini-uton, amelynek nyulgá't töltését az eső mindenütt alámosta.■ . A négy kilométer hosszú Temerlni' úti töltésen rendőrök ügyelnek arra, hogy minden legkisebb beomlást, vagy átszivárgást azonnal jelentsenek. A rendőrség és a mérnökök emberfeletti munkát végeznek. Lankadatlanul dolgoznak éjjel-nappal, ezzel szemben a lakosság vétkes közömbösséggel nézi a veszélyt és az emberek legfeljebb a saját házuk mellett hajlandók dolgozni, de nem akarnak távolabb eső töltések építésében segíteni. Á védelmi rendszabályok betartására Mihaldzsics Sztanoje rendőrfőkapitány ügyel fel. A főkapitány elrendelte, hogy a kliszal és cseneji Igaerők péntek reggelre a Temerini-uton levő védelmi vonalnál legyenek. A parancsnak csak szórványosan tettek eleget és kevés' kivétellel, a legtöbb csak a saját közvetlen környékének a védelmében akar részt venni. Az országút viz alatt Az uj téglagyárnál a viz hullámai már döntötték az országút szakaszát. A csatorna jobbparti töltése mintegy, két-háromszáz méter hosszúságban alacsonyabb mint a töltés többi része. Itt folyik a leglázasabb munka, mert a viz itt már átcsap és a Klisza és Szajlovó sok ezer holdja, többszáz lakóházzal feltartóztathatatlanul a viz alá kerül. Katonák homokkal töltött zsákokat, gerendákat, fatörzseket raknak egymás tetejére és védik a területet Újabb gáttórések A közvágóhidnáJ a Joszim-fokig vezető fogatról jobbra létesített nyulgát pénteken délben áttört és a víz nagy erővel ömlik a jóval mélyebb földekre, amelyeknek közepén épült Sztankovics testvéreknek szőnyeggyára. Az áttörés pillanatában semmiféle munkaerő nem állott rendelkezése és ió ideig tartott, inig katonákat, és munkásakat kocsikon odaszállították ős az áttörési rést betemették. A vágóbidnál délután három órakor a viz három helyen áttörte a fögátat és egy helyen a keresztgátat. A kiáradó viz újabb területeket öntött el. A Joszim-fokig vezető gátat már egész hosszúságában átlépte a Duna, A város eddig közel harmincezer zsákot vett igénybe és miután Noviszád összes zsákkereskedései kiürültek és a meglevő zsákgyár megközelítőleg sem tudja a szükségletet fedezni, a hatóságok a beocsini cementgyárból rek\>irdltak nagymennyiségű zsákot. Gátrombolók garázdálkodnak A Darányi-itelcpen, a futaki erdő szélénél, ahol csütörtökön sátáttörés volt, a kirendelt munkásság és katonaság karöltve a telepesekkel rendbehozta a gáttörési helyet, de a viz ennek dacára a töltés egész hosszúságában átszikkadt és ez a gyönyörű városrész, ahol négyezer telepes sok száz lakóháza van, változatlanul még mindig komoly vc-1926 jiiihis 24. szedelemben forog. Csütörtök este ismeretlen tettesek a Darányi-telep és a futaki erdő közelében átlyugasztották a védgatat, bogy a viz ne az ö földjükre, hanem a Darányi-telepre folyjon le. A telepesek idejekorán észrevették ezt. a rosszindulata merényletet, az áttörési helyet betömték. Az éjszaka várják Noviszadnát a kulminacMt A hatóságok teljes készenlétien várjáS: Noviszád lcgválóágosahb éjszakáját. Szuboticának nem kellenek a miniszter által kinevezett uj tisztviselők Takarékossági szempontból nem kreálnak uj állást a városnál Szubotica város tanácsa pénteken délelőtt rendkívüli ülést tartott, amelyen a Julius 30-ikára összehívott rendkívüli városi közgyűlés tárgysorozatát állították össze. A városi tanács pénteki ülése délelőtt kilenc órától délután egy óráig tartott, de ez 'idő alatt sem sikerült véglegesen megállapítani a napirendet, mert a tanács tagjai között több kéiklésben nézeteltérés támadt A julius 30-i rendkívüli közgyűlés napirendjének első pontja a tanács javaslata az árvízkárosultaknak nyújtandó segélyről. A segély összegét illetőleg a tanács még nem hozott végleges határozatot, de beavatott helyen úgy tudják, hogy a város kétszázezer dinárt fog adományozni az árvízkárosultak javára. Ezenkívül napirendre tűzték Mátmzsi.es György nyugalmazott rendőrkapitány és Vujkovics Cvijin István nyugalmazott adótiszt nyugdíj megállapítás iránti kérvényét is, amit a múlt hónapban megtartott közgyűlésen levettek a napirendről. Matnűzsics «ji Vujkovics harminc éven aduli fiatalemberek, akiket a múlt évi választások előtt nyugdíjaztak anélkül, hogy nyugdijukat folyósították volna. A pénteki tanácsülésen hosszú viita tárgya volt két uj tisztviselő állás kreálására. Mint ismeretes, a belügyim., niszter nemrégen irodafőnöknek kinevezte Szuboticára Lungulov Radivoj' volt fpispáni titkárt és elsőosztálya városi jegyzőnek Jorgovics Milán györgyéiipusztai tanítót. Mivel a városházán minden iroda tiszti és jegyzői állás, be van töltve, a két uj üsztviselö elhelyezése végett két uj állást kellene!; kreálni. A városi tanács azt határozta, hogy! némi kreál uj állásokat, mert a város nagyon nehéz pénzügyi helyzetben vau és most takarékosságból, amikor újabb íis zt Viselőredukció t akarnák végrehajtani, két aj főtisztvisclöl állás kreálása megengedhetetlen. Szolga Irta: Kosztolányi Dezső (Fcstékes bolt, hol a szivárvány minden színében —■ s azon túl is — festékeket leltet kapni, vöröset, fehéret vagy a kettő között rózsaszínt a kaméleontárgyak számára, melyek — ugylátszik — máról holnapra éppúgy szint akarnak változtatni, mint az emberek. Dobozokban csinosan fölpupozva festékporok: nápolyi sárga, sárkány vér, horganyzöld. Lötyög a köcsögökben az olajfesték. Egy deresedő, pápaszemes férfi lassan és biztosan cepel valami ládát, melyben hegykék festékpor van. Szeme pont olyan szinti, mint az a festékpor, az is hegykék, de a szemüveg alatt csupa élet és létek. Haja rövidre van nyírva, nullás géppel, koponyája középütt behorpadt, nyilván ráesett valami. Fülei ijedten szétállnak, mintha a szél fújná őket. Mellkasa szűk, de két karja izmos az állandó ritmikus tornától s marka olyan hatalmas, hogy ebben a boltban akármelyikünket fáj■dalorn nélkül megfojthatna, mint egy fehér egeret. Találomra szólok oda neki.) szekrény van. mely jégszekrényhez hasonlít, üzleti könyvek, az íróasztalon üvegtoltak, a tolltartóban üveggyöngyök s festék, sokféle festék.) Üljön le. — Inkább állok, megszoktam. — Na, üljön már le. Beszélni szeretnék magával, az életéről, meg akarom írni. — Az én életemet? (Erős kezét szájához emelt, zavartan babrálja, hegykék szeme hunyorog a szemüveg alatt, pillái ide-oda rebbennek. Lám, milyen ideges. Az önmagával való szembesítést nem szokta meg annyira, mint az állást.) — Akar egy szivart? — Köszönöm. (Haptákban veszi át, évtizedes gyakorlattal zsebébe sülyeszti, nem gyújt rá, mert ez már igy szokás.) — Hány éves? _ (Megint fölkel s mint a törvényszéken.) ötven. — Vallása? — Római kaíöhíikus. — Hány iskolát végzett? — Négy elemit — Milyen tanuló volt? — Középszerű. — Családi álapota? — János, kérem. —- Tessék — Hát Jánosnak hívják? — Annak. — — Milyen Jánosnak? — Király Jánosnak. — Jöjjön csak. (Elnémuld!:, mert a szavak bűvölete gondolkozóba ejt. Király és szolga, Királyok kései sarja te, hét itt kell veled találkoznom a huszadik század délelőttjén. Az ember tragédiájának egy eddig meg nem irt uj képében egy festékesbolt gázzal világított homályában?) Volna egy kis ideje? — Ha a főnök ur... — Már elintéztem. (Egy üvégkalitr kába megyünk, íioí kimustrált pdncél—, Nőtlen, — Sohase gondolt arra, liogv megházasodjék? . — Negyven éves koromban ajánlottak egy lányt, már jegybe, is jártunk vele, de az félrelépett, gyermeke született valakitől. A gyermek később meghalt. .Azután én már nem tudtam jó szemmel ránézni. Hányán voltak otthon? — Nyolcam három leány, öt fiú. — És mi lett belőlük? — Három öcsém meghalt, a. negyedik ékszerész itt Pesten, két nővérem férjhez ment, az egyik egy ügyvédhez, vidékre. Én is akartam valamihez kezdeni, de segíteni kellett az apámnak ; z ácsmühejyben s mindig azt mondta, hogy csak várjak, várjak. Vártam is, de aztán az apám meghalt, özvegy édesanyámmal maradtam, meg a hajadon nővéremmel, eladtuk a műhelyt s én tártottam őket. Csak az fájt, hogy mikor édesanyám meghalt, nem tudtam eltemettetni a magam pénzéből. Most a nővéremmel lakom együtt egy szó ba-konyhás lakásba», — Volt katona? — A sorozáson visszautasítottak a bal szemem miatt. (Leveszi szemüvegét, mutatja.) Hályog van rajta. — Meg van elégedve ezzel a helyével? — Engem solia senkiise bántott. — Mióta szolgál itt? —• Tizehárom éve. — Honnan jött ide? — Az elszakíthatatlan nadrágtól, tetszik tudni, akit hat ember húz és mégse bírja elszakítani. Ott hat évig voltam, azelőtt pedig a jezsuiták rendházában tizenöt évig. (13+6+15^31!) Ez a harmadik helyem., — Sok borravalót kapott? — Nem töröm én magam azután. Ha van, hát jó, ha nincs, hát az is jó. — Mi volt, a legnagyobb borravalója? — Tiz körmöci arany. József főherceg adta, aki a jezsuitákhoz lelkigyakorlatra járt, pedig csak háromszor pucoltam ki a cipőjét. (Tűnődve maga elé néz s hibás szemében a Hz körmöci arany távoli visszfénye csillog.) — Mit vett rajta? — A nővéremnek égy ruhát meg egy pár cipőt, ami maradt, azt betettem a bankba. — Mivel szórakozik mostanában? — Vasárnaponként kirándulunk a Svábhegyre. — Iszik? — Bort, ha van. (Gyorsan). De . sohase kártyáztam. Azt csúnya dolognak tartom. •••'•—’ Igaza-van. A kártya tönkre teszi áz embereket. Ismertem egy földbirtokost, az annyit vesztett a kártyán, hQgy í végül cl kellett adnia egyik pesti házat. Sohase kártyázzék. Azért már játszott? — Na igen, egyszer. De csak a tözsdén. — Nyert? — Vesztettem Tízezer koronát. Akkor ez sokkal több volt. A mai pénzben legalább negyvenezer korona. — Olvas? — Mindent, amit kapok. — Melyik könyv tetszett magának legjobban az életében?----A Quo vadis. —- Miért? — Mert gyönyörűen le van írva, Iiogyt mit' sznvedtek a -szegény keresztények a pogányoktól. Sokszor elolvastam. — Politikai meggyőződése? — Keresztény szocialista. — (Hirtelenül.) Miért élünk, János?1-T- (Csodálkozik a kérdésen, de aztán határozottan.) Hát azért, hogy dolgoz-; zunk. — Mi lesz belőlünk, ha meghalunk? —; (Bibliai egyszerűséggel.) Por és hamu. — És a lelkűnkből? — Az vagy a mennyországba, vágyj a pokolba, aiiogy az iskolában tanítót-, fák. De azért jó lenne nagyságos ur, ha’ valaki visszajönne onnan és elmondaná,' hogy tényleg úgy van-e. — Hát nem hisz? — Bizony hiszen én. Minden vasárnap toBiplomba megyek és imádkozom. Csak az imádság könnyíti a lelket. — No Isten megáldja János. — Alázatos szolgája. (Azt mondta: alázatos szolgája. Hányszor haUoltam mar ezt különböző ■ cm-' berektől, azoktól is, akiket én szolgáltam s hányszor vetettem oda én is, felületesen, szórakozottan azoknak is, ahlk engem szolgáltak. János azonban ezt nem igy mondta, hanem teljes meggyőződéssel. Ö az egyetlen, aki nem hazudik. Alázatos szolgája ő az Istennek, nekem. es mindenkinek, aki ezen a világon' él.) - "
