Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-21 / 198. szám
4, oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1926. július 21. nal járt voina-e az, ha én is megjelentem volna az árvizsuj tóttá területeken. P&inisztertársaim kívánságára nem hagytam! el Beogradot, mert tudtam azt, hogy segélyek kiutalásánál és ' egyéb fontos intézkedések megléteiénél sokkal többet segíthetek az árvizsujtotta lakosságon, ha itt Beograäban posztomon maradok. Kötelességemet minden téren pontosan és lelkiismeretesen teljesítettem s az árvizveszedelemmel kapcsolatban megtettem mindazt, ami hasonló esetben kötelességem volt. A pénzügyi bizottság elnöke a tisztviselői fizetések redukciója ellen Radonics Jován dr. szuboíicai képviselő, a pénzügyi bizottság elnökekedd délelőtt felkereste Uzunovics Nikola miniszterelnököt, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. A miniszterelnökségről távozóban Radonics Jován újságírók előtt a következő nyilatkozatot tette: — A miniszterelnököt és a pénzügyminisztert értesítettem, hogy a pénzügyi bizottság elkészült az állami birtokok és egyéb állami javak felhasználásáról szóló javaslattal. Ezenkívül közöltem a miniszterelnökkel, hogy az állami tisztviselők fizetésének csökkentése lehetetlen. Példának hoztam fel többek közt, hogy Franciaország, melynek nem kevesebb, mint huszonhat milliárd belső tartozása van, nem redukálja az állami tisztviselők fizetését, hanem más utón csökkentette az állami kiadásokat. Az kétségtelen, hogy az árvízkárosultakon sürgősen segíteni kell, de a kárt — mely remélhetőleg nem lesz olyan hatalmas, mint az ■első percekben gondolták — meg lehet :tériteni anélkül, hogy az állami tisztvise- Jők amúgy „sem uagy fizetéséhez kellene hozzányúlni. Mindenesetre: okosan kell kihasználni a költségvetést, takarékoskodni kell, akkor nem fog deficittel végződni a költségvetési év. \ kormánynak különféle takarékossági i mód áll rendelkezésére; a minisztériumok számát tízre kellene csökkenteni, amivel jelentékeny összeget tudna megtakarítani. Radonics Jován távozása után megjelent a miniszterelnökségi palota előtt Uzunovics Nikola miniszterelnök, akivel az újságírók ismertették Radonics Jován nyilatkozatát és Markovics Lázár Becskerekről jelentik: A bánáti két nagybirtokpörhöz, a lázárföldihez és a tđbaihoz most egy harmadik csatlakozott, amely ha nem is olyan nagyarányú, mint az előbbiek, mert itt csak háromszázhét hold földről van szó, körülményeinél és a szereplő személyeknél fogva talán még az előbbieknél is nagyobb izgalmat és érdeklődést vált ki a bánáti közvéleménybeji. Jovanovics Milenkó jelenlegi becskereki árvaszéki ülnöknek, volt főszolgabírónak 144 hold földje volt Romániában, Lugos és Báziás között. Ugyanott volt 177 hold földje fivérének, Jovanovics Milánnak is. A két Jovanovics Temesváron lakott mindaddig, amig csak a szerb hadsereg Temesvárt ki nem ürbette. A kiürítéssel egyidejűleg Jovanovicsék Jugoszláviába költöztek, birtokaikat azonban természetesen nem hozhatták magukkal, a románok pedig az elhagyott birtokokra csakhamar rátették a kezüket. Az 1923-ik esztendőben a románok a román agrártörvény alapján kisajátították a két Jovanovics fivér 321 holdat tevő birtokát a rajta levő épületekkel és minden ottlévö ingó és ingatlan vadr. cikkét, mely a Sanjoupravában. jelent meg. A miniszterelnök a következőket mondotta: — Olvastam Markovics Lázár cikkét, melyben állást foglal a tisztviselői fizetések redukciójának kérdésében. Meg lehet mindenkinek a maga álláspontja, a mi véleményünk azonban az, hogy semmi szükség a parlament összehívására. gyónnál együtt, úgyhogy a két testvér teljesen vagyontalanul maradt Jugoszláviában. Természetesen nem nyugodtak bele egykönnyen a vagyonuk elvételébe, hanem diplomáciai utón próbálták jogtalanul elkobzott birtokaikat visszaszerezni, vagy legalább az ellenértéket megkapni. Azonban minden lépésük és fáradozásuk eredménytelen maradt. Erre Beogradba fordultak s a kormányt kérték, hogy a saját bajukon kívül őket ért óriási veszteségért valamilyen módon kárpótolja őket. Ezt a kérést a kormány teljesítette is, még pedig igen érdekes körülmények között. Időközben ugyanis — mint ismeretes — megtörtént a jugoszláv-román határrendezés, amelynek során Zsombolyát és környékét átadtuk Romániának. A zsombolyai sváboknak azonban nagyon sok földjük volt a környékbeli községek határában, mint például Gernyán, Kláriján, Ittebén stb., amely birtokok azonban itt maradtak Jugoszláviában, míg a birtokosok Zsombolyával együtt átkerültek Romániába. izeknek a zsombolyai sváboknak a földjéből elégítették ki Jovanovics Milenko és Jovanovics Milán veszteségeit, Ezév tavaszán egy agrárbizottság kiszállt Klárija községbe és a zsombolyai Ha te ütöd az én emberem — én ütöm a te németed A zsombolyai németek ittmaradt földjeit kisajátították és két Romániában károsult birtokosnak adták — Retorzió a zsombolyai svábokon a román agrárkilengésekért A kincs Irta : Arkadij Avercsenko Tngouchov igy szólt ismerőséhe«, a fiatal Bytskovhoz: j . — Miért nem keres fel bennünket Isoha? Megismertetném a. feleségemmel. Pompás asszonyom vau, fiatal, csinos. ; Jöjjön el hozzánk teára, bemutatom majd magának a feleségemet. De eljöjjön... a feleségem énekel, játszik... -Micsoda tökfilkók is a férfiak — gotír dolta Bytskov és sajnálkozásai nézett végig Tugouchovon. Azután hangosan mondta: — Jól van, el fogok menni! — Köszönöm! A feleségem müveit asszony és olyan termete van, mint egy Vénusznak. — Köszönöm. Holnap meglátogatom önöket. * Bytskov Tugouchovéknál ült és esztéta csodálkozással nézte Jeleim Ivanovna fehér kezecskéit. Jelena Ivanovna felteritette az asztalt. — Pompás asszony! — gondolta Bytskov elégedetten. — Igen, az — mondotta Tugouchov, minthogyha eltalálta volna Byttejov gondolatát — a feleségem valóságos kincs. Mirigyért el kell mennem a bankba és nagyon sajnálom, hogy egyedül kell őt itthon hagynom. * Két hét telt eL Bytskov megint Tu* gouehovéknúl vojC^tnost az elegáns vendégszobában. A zongoránál ült Jelcna Ivanovna mellett és a férj fel s alá járt a szobában. Hol visszatért a zongora mellett , ülő párocskához, hol meg a tágas szobának másik végébe ment. Ily körülmények között Jelena és Bytskov között monoton és különös beszélgetés zajlott le. A nő azt mondta: — Miért nem voltál már nálunk három nap óta, te gonosz? Úgy vágyakoztam utánad. E pillanatban felhangzottak a férje lépései és Jelena Ivanovna rögtön más fordulatot adott a beszélgetésnek: — Azon a birtokon, ahol éltem, igen sok földi eper volt. Szenvedélyesen szeretem a földi eprét. A lépések távolodtak. — ... Imádlak... Sóvárgott! a csókjaid után, olyan unalmas volt... (lépések) hm... egész nap a bokrok között ültem a nővéremmel és torkoskodtam... talán más kedvesed van; te, én féltékeny vagyok ... Nem tudnám látni... hogy a nővérem több földi epret evett, mint én, gyakran felkiáltottam... te, ha megtudom, hogy valami közöd van valami más asszonyhoz, akkor sósavat öntőik az arcodba. Tudja, a földi eper nedve kitlinő a teába... — Kivel cserélnélek el téged, kincsem, galambom... Igen, a kanári pompásan énekelt... egyszer elfeledtem élelmet adni neki és akkor ... holnap eljövök hozzád, ha az urad elment abba az átkozott bankba. — Hát igy vagyunk — hangzott a beszélők mögött a férj szenvedő hangja — szépen kihasználta a bizalmamat fiatalember. Szép dolog, kész vagyok elmenni... egészen is elmehetek... a szerelmes párocskának nem akarok útjába állani... Az asszony sírva rohant az urához, aki azonban gyengéden félretolta és igy szólt: — Semmiféle kimagyarázikodás. A szemeim nyitva vannak. Megyek. A távolban élem végig majd a lelki drámámat. Kérem, a postát utánam küldeni a Hotel Bristolba. A férj gyorsan összecsomagolta a ilicttnijái. ,és- . leharigadt. lejjel Jtijpwo&i Jelena Ivanovna fölzokogott és Bytskov keblére dobta magát: — Vigye el őt az ördög! Most legalább élhetünk! — Óh. kincsem! * Egy hónap telt el. Bytskov a Hotel Bristolban ül Tugouehovnál és megbotránkozva mondta neki: — Tudja, hogy velem szemben komiszságot követett el? — De miért? ■— kérdezte Tugouchov mosolyogva. —- Elmentem, hogy ne zavarjam a boldogságát... — Ne hazudjon! Egyszerűen rámtukmálja a feleségét, akitől meg akart szabadulni és én, a hüíye, lépremeutem. — Talán nincs megelégedve? — Vigye cl az ördög ... Megelégedve? Hiszen az nem nő, liánéin sátán! Gonosz, hazudósé, féltékeny és olyan ostoba, hogy néha le tudnám ütni. De hiszen ón nagyon is jól ismeri őt. Szépen lóvá tett engem. Tugouchov kényelmes pózban hevert a pamlagon és boldogságosan mosolygott. — Elhagyni sem lehet azt az aszszouyt, mert botránnyal fenyegetőzik. — Ez rá vall — mondta a férje. — Hallja, maga komiszul bánt el velem, de én mindent megbocsátok és sosem fogom elfelejteni önnek... Adjon tanácsot... Találjon valami kiutat, — Kiutat? Mi akadályozza meg önt abban, hogy cselekedjék, mint ahogy ér,? Találjon valami tisztességes fiatalembert. I — Hol találjak én egy ilyen hülyét? — Én megtaláltam... És miért kellene, hogy hülye legyen? Ismerje be, hogy az első alkalommal mesés benyomást tett önre az az asszony. A nők értenek az ilyesmihez. — Iván Fedosejevics, adjon tanácost. Talán van -valakije, tartalékban?, németek ottani földjeiből 307 holdat az 1926/27. évi költségvetési törvény 150. szakaszára való hivatkozással kisajátítottak a két Jovanovics fivér részére kártérítésül. Képzelhető, hogy. ez az intézkedésmilyen kétségbeesést váltott ki azok1 között a svábok közöt, akiktől a földet elvették. Nyolcán voltak súlyosan érdekelve: Till Ferdinánd, dr. Stockerné, Becker Margit, Hepp Mátyás, Hepp Mátyásné, Fiedler János, özv. Horváth Istvánné és kiskorú Sehira Károly, akik a kisajátítás után eljöttek Becskerekre és megbízták dr. Ellmer Gyula ügyvévédet a földek visszaszerzésével. Dr. Ellmer beadványt intézett a noviszádi agrárigazgatósághoz, amelyben a kisajátítás hatályon kivül helyezését kérte, egyben pedig eljárt személyesen az agrárminisztériumban az illetékes osztályfőnöknél, akit az ügyre nézve részletesen informált. Az osztályfőnök kijelentette, hogy ezt az ügyet nagyon meg kell fontolni, mielőtt véglegesen határoznának benne. Talán ez az alapos megfontolás a ma-gyarázata hogy a noviszádi agrárigazgatóság vezető tisztviselői Beogradban ültek össze ebben a kérdésben határoz-ni. A határozatot a múlt héten szerdán hozták meg, még pedig a Jovanovics fivérek javára. Kimondták ugyanis, hogy a szóbanforgó Klárija község határú-, ban fekvő 307 hold föld az idei termés-' sei együtt Jovanovics Milenkót és Jovanovics Milánt illeti meg. Ez a határozat felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható. A végrehajtás már meg is kezdődött, amennyiben tegnap egy újabb bizottság szállt ki a helyszínre, hogy a Jovanovics fivéreket birtokba helyezze. Az a föld, amelyet a két Jovanovics most megkapott, a legprímább bánáti' földek közé tartozik, amelyen ebben az évben rekordtermés volt. Az agrárigazgatóság határozata ellen dr. EUmcr Gyula ügyvéd panasszal fordult az ag-; íárrefórm-miniszterhez és a károsult németek még egy kicsit reménykednek.: hogy a miniszter talán mégis nekik ad igazat. — Hm! Az igaz,-hogy komiszul bántam el önnel, pedig ön olyan takaros fiú. De hallgasson ide! Agronomov lesz az igazi... A tavasz óba szerelmi aján-j latokkal üldözi a kincsünket. — Agronomov? Hm ... Gondolja? * Az étteremnek elegáns páholyában egymás mellett ült Agronomov és Bytskov. Bytskov a vállára veregetett Agronomovnak és sebtiben mondta: > — Hallja rüaga!? Miért nem láttuk annyi ideje? Látogasson meg bennünket. Most együtt éleik Jelena Ivanovnával. Pompás asszony, énekel, játszik és úgy van fölépítve a termete, mint egy Vénuszé... De igazán iöjjön el hozzánk egy csésze teára. — Ez aztán egy ostoba fráter — gon-dolta Agronomov szarkasztikus mosolylyal és sajnálkozva nézett végig Bytskovon... Azután hangosan mondta: — Helyes, Holnap elmegyek. * Egy hónap telt el. Agronomov a színházban találkozott a barátjával, Ivolginnal és örvendezve sietett eléje.-- Micsoda kellemes találkozás! Szavát kell adnia, hogy meglátogat Most kvázi nős vagyok, Jelena Ivanovnával élek. A feleségem pompás asszony. Jöjjön el, bemutatom magának. Csinos, okos, asszony, énekel és olyan termete van, mint egy Vénusznak, Ivolgin egykedvűen elfordult Agromomovtól. — Engedje meg a kérdést, Jelena Ivanovna nem Tugouchovnak hűtlen felesége? — Igen, nos és?-- Akkor ne is fáradozzék; én voltam az első, akit Tugouchov ezzel az aszszonnyal boldogított. Tugouchov hallgatott A kör bezárult..,
