Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-03 / 180. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÖ 2. oldal 1926. jufius 3. Botrányok a román kamarában Viharok egy parasztpárti képviselő beszéde miatt hogy a nagyobb horderejű dolgokat később tárgyalja le a bizottság, a kisebb fontosságú, de sürgős ügyeket pedig még a nyári szünet alatt tárgyalják le. Ezért a legközelebbi ülést hétfőre hívja össze, amikor folytatni fogják a vitát a bizottság munkaprogramjáról és meg fogják választani az általa javasolt albizottságokat. Árvízvédelmi bi ottság alakult A belügyminisztériumban árvízvédelmi bizottság alakult, amelynek elnökévé Jovanovics Koszta minisztériumi osztályfőnököt választották meg. A bizottság nyomban megalakulása után egész sor intézkedést határozott el a veszélyeztetett gátak megerősítésére, valamint a veszélyeztetett lakosság megvédésére vonatkozólag. Bukarestből jelentik: A kamara ülésén Madjaru paraszt-párti képviselő beszédet mondott, amely nagy vihart idézett elő. A képviselő bejelentette, hogy értesülése szerint Avarescu miniszterelnök a szenátusban azzal vádolta meg a paraszt-pártot, hogy az Romdnia-ellenes politikát folytat. Tiltakozott a miniszterelnök vádja ellen, amely szériáié csak Avarescu előrehaladott szenilitásának a bizonyítéka. A kormánypárt óriási zajban tört ki erre a kijelentésre és a képviselő eltávolítását követelte. A botrány során már csaknem tettlegességre került a sor, miért is az elnök felfüggesztette az ülést. Szünet után a belügyi államtitkár kért-szót és bejelentette, hogy Madjaru kijelentését tudomására hozta Avarescunak, aki szerint Madjaru e kijelentése csak a képviselő hiányos nevelésének bizonyítéka. Erre a kijelentésre ismét a parasztpárt rendezett botrányt, amely annyira elfajult, hogy az elnöknek újból fel kellett felfüggesztenie az ülést nehogy tettlegességre kerüljön a sor. jában azt kérdezik: Honnan van a dollárkölcsön hozadékában mutatkozó 64 millió 297 ezer 740 dindros hiány és ki a felelős ennek az öszszegnek az eltűnéséért? Válasz: Ezt a hiányt az interpelláló urak találták ki. Hiány nincs. Ezt könynyü megállapítani az államadósságok igazgatóságának könyveiből. Világos, hogy kitalált hiányokért senki sem felelhet. Erkölcstelen üzelmek a német excsászár fiának villájában Eitel Frigyes hercegnél letartóztattak egy grófot közerkölcsökbe ütköző bűncselekmény miatt Nincs hiánya a dollárkolcsonnek Sfojadinovics vo!t pénzügyminiszter válasza Setyerov képviselő interpellác’őjára A központi igazgatásról szóló javaslat a törvényhozó bizottság előtt A törvényhozó bizottság pénteken délelőtt ülést tartott. Az ülésen a központi igazgatásról szóló javaslatot tárgyalták. A javaslatot Szrszkics Milán törvényegységesitő miniszter távollétében Gyurisies Márkó igazságügyrniniszter ismertette. Kérte a bizottság elnézését a hiányos ismertetésért, mert nem volt ideje az anyagot áttanulmányozni. Az igazságügyminiszter ezután röviden ismertette a központi igazgatásról szóló javaslatot. Kifejtette, bogy a törvény célja a terhek csökkentése és a minisztériumok számának redukciója. Radios István Dalmáciában Dubrovnikből jelentik: Radios István több képviselő kíséretében Dubrovnikba utazott, ahonnan szombaton Metkovicsba megy át gyűlést tartani. Szombaton tart gyűlést Trgora községben is, mig vasárnap Makarskában és Omisban. Vasárnap este Splitbe utazik, ahoi bizalmas összejövetelre hívták össze a parasztpárt tagjait, Splitből Zagrobba utazik Radics István, mert, mint ismeretes, Zagrebban julius 7-re összehívta a liorvát paraszt klub plenáris ülését. Beocrradból jelentik: Sztojadinovics Milán volt pénzügyminiszter elkészítette válaszát arra az interpellációra, amelyet Setyerov Szlávkó demokrata képviselő és társai intéztek a kormányhoz a közelmúlt pénzügyi politikájáról. Válaszában komolytalan kérdéseknek minősiti az interpellációban foglaltakat s kijelenti, hogy csak arra való tekintettel válaszol, . mert lehetséges, hogy az ankétbizottság mégis tárgyalás alá veszi az interpellációt. — Az interpellációk — mondja a volt pénzügyminiszter — az első pontban azt kérdezik: miért jártük el különbözőképpen a függő adósságok rendezésénél. Válasz: Azért, mert a függő adósságok sem voltak mind ugyanolyan fajtájuak. Kumanudi egymilliárd és négyszázmillió dinár kifizetetlen számlát hagyott nekem örökiii, amelyben tünbezer különféle szerződésről és hitelezőről volt szó. Ezek a szerződések más-más időpontban és különböző körülmények között jöttek létre. Világos, hogy ezért nem is lehetett mindegyikkel kapcsolatban ugyanolyan módon eljárni. —• A második pontban azt a kérdést vetik fel, miért nem hajtottam végre a Vapa-féle papírgyár megváltását 5 miért maradt a gyár munka nélkül, noha húsz millió dinár állami pénz is fekszik benne? Válasz: Azért, mert nem volt törvényes felhatalmazásom erre addig, mig az 1926—27. évi pénzügyi törvényt meg nem szavazták. Ez a törvény 1926 március 31-én nyert szentesítést, tehát ugyanaznap, amikor kitört a Pasics-kormány válsága s azután formális lemondása is, úgyhogy nem volt anyagi lehetőségem a megváltás végrehajtására. Nyilvánvaló, hogy engem igy semmiféle felelősség sem terhel azért, ha valami kár háramlóit az álamra abból, hogy a gyár megváltása nem történt meg. — Az interpelláció harmadik pont-Berlinből jelentik: A német fővárosnak olyan szenzációja van, amely a legnagyobb izgalomban tartja az előkelő köröket és rövdesen szóba fog kerülni a politikai fórumon is. A potsdami rendőrség ugyanis Eitel Frigyes hercegnek, Vilmos ex-császár fiának villájában csütörtök este letartóztatta a huszonhárom éves Pahlen grófot, közerkölcsökbe ütköző bűncselekmény miatt. A megindult eljárás során ki fogják hallgatni Eitel Frigyes herceget is, hogy felvilágosítást adjon a Pahlen grófhoz való viszonyáról. A baloldali pártok a botrányt szóvá fogják tenni a birodalmi gyűlésen a fejedelmi vagyonok kisajátítása és a fejedelmek kártalanításáról szóló törvényjavaslat vitája során, hogy ezzel is igazolják álláspontjukat, amely szerint a íejedelmi családok nem méltók a kártalanításra. Pahlen letartóztatása abban a pillanatban történt, amikor a gróf egy hét éves kislányról, akit különböző Ígéretekkel csalogatott a villába, lelépte a ruhát. A rendőrségnek rendelkezésére álló adatok szerint Pahlen gróf már régebben több hasonló bűncselekményt követett el. Eltel Frigyest ai;ra nézve fogja a rendőrség kihallgatni, hogy milyen barátság fűzte a grófhoz. A bujdosó költő Irta : Krúdy Gyula A bujdosó költő meghúzódott a Nyírségben abban a latablakos, sárga, nádtetejii kis házban , amely valamikor Bessenyeinek, Mária Terézia gárdistájának volt a lakóháza. A ház előtt öreg akácfák — négyen — a régi Bessenyeiről zúgtak az őszi széllel és még a. kemence mellett szivogatta hideg pipáját egy százesztendős. emberke, aki valamikor szolgája volt a régi költőnek. A ház és a. telek akkoriban Prinyi Pálé volt, aki Gubán lakott és egy tapodtat sem mozdult ki ottani udvarházából, mert az apja is utazás közben balt meg. (Elragadták a lovak.) De annál inkább szeretett utazgatni Prinyiné, akit Julisnak neveztek az egész környéken és arról volt nevezetes, hogy világszép asszony létére már harmadik esztendeje nem tud feláílani a karossz'ékböl. (Farsangban megdermedtek táncos lábai.) Julis lelkében és szivében olyan fiatal volt, mint a vándormadár, amely évszakonként szokta változtatni tartózkodási helyét. Természetes, hogy őszidőben szénásszekérre helyeztette magát a karosszékével együtt és otthagyta Prinyi uramat a gubái udvarházban mérhetetlen unalmában, mig ö B. A.-vai átkocsizott a Bessenyci-kuriár. (B. A. nobilis lövőként, már tavasz óta hallgatta a karosszék mellett Julis asszony mesemondásait, kártyavctéscit, jókedvű tréfáit, könnyű dolga volt, a lábatlan aszszony sohasem panaszkodott. De hát mit csinált a bujdosó költő Bessenyei kúriájában? Egy darabig csak eljárt a megszedett tengeritábláikra, hogy ellenőrizze a szelet, amely az ittmaradott leveleknek és kóróknak egyetlen mulatsága. Elment az ákácos kis erdőig, amelyről az a legenda járta, hogy tavaszonként megjelenik benne egy kék lepkefaj, amely egész Európában sehol sem található és egy bolond angol évrőlévre itt lesi a lepkéket hálójával, de még egyet sem tudott elfogni, ősz volt, a lepkéknek régen nyomuk veszett... Szemügyre vette a him verebeket, amelyek igy tél felé szalmaszálból hurkot formálnak a nádtetőre és felakasztják arra magukat — a íéllábu udvaros véleménye szerint — szerelmi bánatból. — Midőn az emberekből már kihamvad az örökláng — fejezte be a bujdosó költő erre vonatkozó versét. £s ezzel körülbelül vége is volt mindama szórakozásnak, amelyet a bujdosó költő Bessenyei kúriájában találhatott. Egy este — hosszú, falusi őszi este — a bujdosó költő egy másik karosszékben (amely állítólag a gárdistáé volt) üldögélt Prinyi4 Pálné karosszéke mellett és azon ar, angol lordon gondolkozott, aki unalmában agyonlőtte magát. »Inkább! —- gondolta magában egy hosszadalmas pillantást vetve a gárdista falonfüggő mordályaira — mint Bujiba járni a Nemesi Casinóba.« Julis asszony hol a költő lyukas harisnyájával, hol meg a Prinyi urnák készülő diványpárnával beszél gelett, amint már a falusi nőknek a szokásuk a tűvel, cérnával, pamutszáillal közölni a gondolataikat. Éppen egy kis macskát hímzett a diványpárnára, amikor vidoran, kedvesen, tündöklőén felnézett: — Én nem is értem, hogy maga, köitö ar, sohasem tett ajánlatot arra nézve, hogy megszöktessen engem? Miért? A költőnek bizonyos erőfeszítésébe került gondolatait elvonni a buji-i Casinótól, ahol a biliárdasztal ferdesége miatt az 'elmúlt vasárnap délután is — a pacrka bábuin elveszítette verseinek azon honoráriumát, amelyet Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság szerkesztője juttatott hozzá. Verseket még lehet írni, de azt az infámis tekeasztalt mindvégig csak a buji-i honoráciorok fogják kiismerni.., — Ahogyan parancsolja — felelt lovagi készséggel és azon vette magát észre, hogy az ő lábai megdermedtek a hosszadalmas ttl d ög élés töl. (Bajiban kontó is maradt a zsidónál. Julis figyelmes fekete szemeivel éppen a macska felfelékunkorodó farkát himezte, amint csendes, mesemondó hangon folytatta: — Gyerekkoromban, amikor kis parasztlányok voltak a barátnőim, ennek a kúriának a környékén: hallottam tollfosztókában, harisnyakötés idején vagy más alkalommal azt a legendát, hogy a gárdistának voltaképpen azért kellett távozni a bécsi udvari szolgálatból, mert azzal gyanúsították, hogy sokkal tiszteletlenebbül szereti császárnéját, mint az egy testőrhöz illik. A költő még mindig dermedt lábszárait tapogatta: — Az én esetem — mondta hirtelen. — Engem, is megrágalmaztak, hogy bizonyos célzattal írom verseimet Erzsébet királynőhöz. Ezért kell bujdosnom. Még Indali Gyula volt a legenyhébb plctykahordó. Ő csak azt mondta, hogy pénzt akarok kapni a királynétól'.. Julis asszony jó! felkunkoritotta a cica farkát. — De a gyermekkori legendának ezzel nincs vége. Bessenyeit valóban kimarták ellenségei a bécsi udvartól, de a gárdista még egyszer, utoljára felkereste Mária Teréziát. »Elmegyek, felséges asszony és többé sohasem fog látni« — szólt a testőr. Mária Teréziának megesett a szive a hü lovagon és kezét nyújtotta: »Én veled megyek, mert nélküled nem ér semmit egész Bécs városa«. A hagyomány szerint Mária Terézia be is fogatott császári hintójába és — egészen Pozsonyig szökött gárdistájával. Itt érzékeny búcsút vettek. Bessenyei egs'ediil lovagolt tovább a Dunától a Tisza felé. A lábai kezdtek engedni dermedtségükből — sőt az unatkozó angol lordot, a buji-i Nemesi Casinót és a kontóját elfelejtette, kiveresedett homlokkal kérdezte: — Talán csak nem azt akarja, nogy ilyenformán szöktessem el én is a tekintetes asszonyt? — Ah, ön oly mérhetetlenül unatkozik itt, mint Prinyi Pál Gubán — felelt Julis és tündökölve nézett a költőire. — Bujiban rokonaim vannak, akiket már régen készülök meglátogatni. Nem bánom, szöktessen el innen a Bessenyeikuriáról egészen — Bujiig. — És ott, nemde, érzékeny búcsú után tovább lovagolhatok? — kérdezte a költő. — Ha önnek is úgy tetszik Tavasz óta volt vendég Prinyiéknél a bujdosó költő és eszeágában se volt továbbmenni. De most lovagias kötelessége volt lóháton a szénásszekér mellé csatlakozni, amelyre Julist karosszékestiil felrakták. Utóvégre tneg kel! szöktetni az urihüigyet, aki erre magától ajánlkozik. ... Néhány nap múlva a kihimzett diványpárnájával együtt beállított Prinyi Pál uramhoz Julis asszony: — Azt mondtad, hogy a bujdosó költőn sohasem adhatunk túl, élete végéig vendégünk lesz?... Nos, már meg is szabadultunk tőle.
