Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-17 / 194. szám

1926. fulius 17. NRPRÓL HRPRF) 99! A sztaribecsei párbaj Sztaribecsén is vannak lovagok, te­hát vannak lovagias ügyek is, amelyek épp úgy elintézést kívánnak, mint bár­hol a világon. Néhol tőr. vagy pisztoly az elintézési módszer, néhol sem tőr, sem pisztoly, hanem egyéb valami és ez az egyéb valami volt Sztaribecsén is a becsületreparáló. Nem éppen becsei szabadalom, csak azelőtt nem nevezték párbajnak, legfeljebb párbaj-oknak. De térjünk a tárgyra, azzal a megjegyzés­sel. hogy a szereplőket — noha nem kell félniök az igazságszolgáltatástól — mi is elkereszteljük. Adjuk nekik ezen­nel immár a harmadik nevet. Azért a harmadikat, mert az elsőt a papájuktól örökölték, a másodikat meg vásárolták -— mért ne kapnák a harmadikat aján­dékba. Tehát legyen az egyik Tengeri Róka, a másik pedig Búzást Tihamér. A keresztelő után nyugodtan áttérhe­tünk az előzményekre, amelyek a szta­ribecsei helyi intelligencia csokoládé­délutánjával állanak szoros összefüggés­ben. A sztaribecsei helyi intelligencia cso­koládé-délutánt rendezett, amelyen ter­mészetesen megjelentek Tengeri Róka és Buzási Tihamér, a szintén a helyi intelligenciához tartozó gabona-hivatal­­.nokok is. A csokoládé-délután kitünően indult, a csokoládé pompás volt, nem­különben az azt követő fox-trott is. Tengeri Róka és Buzási Tihamér épp úgy mint a többiek, csokoládéztak, de már nem ugv mint a többiek, össze is szólalkoztak. Aztán provokálták egy­mást és elküldték egymáshoz segédei­ket. A segédek megvizsgálták az ügyet, mindkét részröi súlyosan megsértettnek találták a becsületet és hozzáfogtak az orvosláshoz. Mondanunk sem kell, hogy párbaj lett a vége- Mint már fentebb em­lítettük. nem pisztolypárbaj: a segé­dek pofon-párbajban állapodtak meg. Idő: másnap. Színhely: a főtéri park. A kitűzött időben a párbaj összes kellékei megjelentek, csak orvost nem hoztak magukkal. Állítólag pofonba nem hal bele senki. A sértett felek ingujjra vetkőztek és amig a segedek kimérték a szükséges karhossz-távolságot, egy­más tenyeréről vettek szemmértéket. Aztán felálltak és kezdetét vette a pár­baj: — Na, jöjjön ide! — tette meg az el­ső lépést Tengeri Róka. — Jöjjön maga ide — remegte Bu­zási. — Na! — Na!! Tengeri Róka. a kettős felkiáltójellel dekorált »na« után oda ugrott Buzá­­sihoz és lekent neki egy olyan hatal­mas pofont, hogy a segédek nyomban megállapították a harcképtelenséget. A párbaj a lovagiasság összes szabá­lyai szerint befejezettnek nyilvánítta­tott. Felek nem békültek ki. Jegyző­könyv. Kmft. Pipázó nők a korzón Na. Hál’ Istennek ezt is megértük. A selyemszőrü pincsit felváltotta a tajték­­pipa. Párisban a nők már nem hosszu­­szörü kutyuskát cipelnek magukkal a korzóra, hanem szép hosszuszáru taj­tékpipát. Az első napokban természete­sen érthető feltűnést keltettek a dámák a pipájukkal. A korzón végig lepipáltak mindenkit. Pedig az első napokban még kicsi volt a pipa, kicsi angol. Aztán mi­nél inkább csökkent az érdeklődés, an­nál jobban nőtt a pipa, öblös tajték, megyíaszárral. Kedves látvány volt, amikor a szép hölgyek meg-megálltak pipát tömni. Úgy tömték, mint falu he­lyen a libát kukoricával. Aztán rágyúj­tottak, szipákoltak és, amint illik, köptek egyet. Csinosát, bájosai Alig várom, hogy Szuboticán is ta­lálkozzam a pipáló hölggyel. Milyen kedves jelenség lesz. Bizonyára kócs.a­­gos vadászkalapot fog hordani és gyé­­mántgyiirüs ujjacskái a pipát fogják szo­rongatni. Ridikül helyett eredeti kosai-BACSMEGYEI flflFLÚ katrészből átalakított nett dohányzacs­kót lóbál majd a kezében és az oldaláról lelógó pipaszurkáló ütemesen verdesi a térdecskéit. Aztán log köpni, nagyo­kat — mint illik, amint erre mifelénk szokás. Igaz is. miért ne köpködhessenek és pipázhassanak az urinők is, akiket úgyis megelőzött már ezen a téren Kolompár Trézsa. meg a többi öreg cigányasszony, Oszijekrö! jelentik: A Reicheuer Juraj vasulí pénztárnok meggyilkolása ügyé­ben két nap óta folyó nyomozás csü­törtök délután váratlan fordulatot vett. A letartóztatott Kliment és Nittinger oszijeki fütőházi munkások és Mlina­­esek Zóra pincérlány állhatatosan ta­gadnak, úgyhogy a rendőrség más irány­ba terelte a nyomozást és gyanuokok alapján csütörtök délután házkutatást akart tartani Schweigert Iván vasúti ka­lauz Reisner-uccai lakásán. A detektívek a lakást zárva találták, miután a kalauz két napja távol van Oszijekről, felesége pedig a szomszédok szerint néhány perccel előbb ment a vasútállomásra, hogy Dalmáciába utaz­zon nyaralni. A detektívek azonnal a pályaudvarra sietlek, azonban a vonat Schweigertuéviel ekkor már elindult. Nyomban telefonáltak az alsóvárosi pá­lyaudvarra, hogy ott tartóztassák fel az asszonyt, azonban a vonat már az alsóvárosi pályaudvarról is kirobogott. A detektívek erre egy mozdonyra száll­tak és igy üldözték Schweigertnét. Negy­ven kilométerre Oszijektől Dalj köze­lében a detektívek utólérték a vonatot, megállították azt és egy másodosztá-A vajdasági pénzügyigazgatóságokat 1921-ben szerbiai mintára reorgani­zálták és ezt a reorganizációt úgy­szólván egyik napról a másikra hajtot­ták végre oly módon, hogy a régi ügyiratokat ledobálták a pincébe és teljesen uj alapon kezdtek dolgozni. Ennek a gyors reorganizációnak az lett az eredménye, hogy a régi tiszt­viselőket — majdnem kivétel nélkül — elbocsátották, az újak pedig, akiket az uj adminisztráció bevezetése céljából neveztek ki, a nálunk érvényben levő törvényeket nem is ismerték és mivel magyarul nem tudtak, nem állt módjuk­ban azokkal utólag sem megismerkedni. Eltekintve attól, hogy ez a hirtelen végrehaj|tott reorganizáció a be nem fizetett illetékek révén milyen károkat okozott az államnak, konstatálni aka­rom azt, hogy ez a reorganizáció olyan következményeket vont maga után, amelyeket a Vajdaság egész közgaz­dasági élete most is súlyosan érez. Ugyanis az újonnan kinevezett pénz­ügyi tisztviselők, akik más munkakört betöltő tisztviselőkből, sőt kereskedők­ből és iparosokból kerültek ki, akik­nek nincs meg a kellő szakiképzettsé­gük az adózás terén, nem gondoskod­tak arról, hogy az adókat a kellő idő­ben vessék ki és be is szedjék. Ehe­lyett különféle összegeket követeltek akontáció címén és az adók kivetését egészen 1924. évig halogatták, amikor végre szakemberek kerültek a pénz­ügyigazgatóságok élére, akik aztán hozzáfogtak az adók kivetéséhez jó néhány évre visszamenőleg. Bármilyen nagy összegeket is kö­vetelitek a kereskedőktől és iparosok­tól akontáció címén, a közgazdászok aki régóta pipázik: már. Most a cigány­­asszonydivat vonult be Párisba s jön onnan szerte mindenüvé a világba. Hogy örülhetnek a sátoros-cigányasz­­szonyok. A párisi dámák a pipázásban is őket utánozzák. A ruházkodásban már úgyis a cigányasszonyok adtak útmu­tatást a modern asszonyoknak. Ezeken is olyan kevés ruha van mostanság, mint sátoros őseiken lyu fülkében megtalálták Schweigertnét, akit letartóztattak és a mozdonyon visz­­szaszállitották Oszijekre. A rendőrség ezután házkutatást tar­tott a kalauz lakásán és kihallgatta a letartóztatott asszonyt- A rendőrség a nyomozás érdekében titokban tartja a házkutatás és a vallomás eredményét, amely azonban ugylátszik terhelő Schwei­­gertre, mert az oszijeki rendőrség táv­iratilag megkereste az ország valameny­­nyl rendőrhatóságát, hogy tartóztassák le Schweigertet. A megkeresés ered­­ményeképen péntek reggel nyolc órakor a detektívek a zagrebi pályaudvaron letartóztatták Schweigert Ivánt, aki szol­gálatban volt és épen indítani akarta az oszijeki vonatot. Schweigert kihallgatá­sáról sem közölt a rendőrség semmit a sajtóval. Oszijeken egyébként pénteken letar­tóztatták Dodik vasúti tisztviselőt is bünrészesség gyanúja miatt. Kihallgat­ták ezenkívül Kirchlerchner vasúti íü­­ellenőrt is. A letartóztatott Nittinger fü­­töházi munkásnál talált véres bankje­gyeket a zagrebi vegytani intézetbe küldték megvizsgálás céljából. A nyomo­zást a rendőrség tovább folytatja. azokat pontosan megfizették. Annál nagyobb volt a meglepetésük, mikor az 1917., 1918., 1919., 1920. és 1921-ik évekre utólag olyan magas adókat ve­tettek ki, hogy a befizetett akontáció­­kon kívül még olyan hatalmas ösze­­get kell fizetniük jövedelmi-, vagyon- és hadinyereségadó címén, amely min­den várakozásukat sokszorosan felül­múlta. Ezeket az adókat mind a jó üzleti konjunkturáju esztendők jövedelmei alapján vetették ki. Ilyen évek voltak az 1919, 1920 és 1921-es esztendők. Ha az adókat még azokban az évek­ben kellett volna befizetni, az akkor semmi nehézséget nem okozott volna. De 1924-ben, amikor az elmúlt évekre megkapták az adókivetést, már beál­lott a gazdasági élet válsága és a ke­reskedők és iparosok elveszítették azt, amit az előző években kerestek, míg a meggazdagodottak egy része eltűnt, másrésze elköltözött. Az akkori pénzügyminiszter elmu­lasztotta gondoskodni arról, hogy az adókat idejében kivessék, most pedig az'­­követelik, hogy a kivetett adókat egy­néhány napon belül fizessék be a hát­ralékosok. Még ha a kereskedők és iparosok aladásra is kínálnak ingatlanai­kat — már akinek van — csakhogy adótartozásaikat kifizethessék, nem akadnának vevők ... Épületek, földek, marhaállomány iránt nincs semmi ke­reslet, mert a magas kamatok minden hitelt lehetetlenné tesznek. Meg kell még jegyeznem, hogy egyeseket oly túlságos magasan adóz­tattak meg, hogyha sikerülne is reali­zálni birtokaikat, azok ellenértéké nem volna elegendő az állam követeléseinek Megyentftteére. FÜftBöesfeéifi^ <®a£ most tárgyalják', mert az adófetszölainV lási bizottságok csak a legutóbbi idő­ben kezdték meg működésűkéi, egyes bizottságok, mint például a becs­kereki, még most is pihennek. Mint­hogy pedig a felebbezéseknek nincs meg a halasztó hatályuk, a súlyosan megadóztatoitak a csőd veszedelme előtt állanak. Igaz ugyan, hogy néme­lyek halasztást kaptak az adó megfi­zetésére, de ez a halasztás már lejárt és különben is olyan rövid volt, hogy azalatt nem lehetett a nagy öszegeket kiegyenlíteni. Csak egy példát akarok felhozni. Egy gyár vállalat, amely egymillió dinárt ér és azonkívül néhány hold elsőrangú szántóföldje is van, három hónapi hi­telkeresés alatt sem bírt megfelelő fel­tételekkel százezer dinár kölcsönt fel­venni az adóhátralék kifizetésére, ho­lott ingatlanai teljesen tehermentesek. Fs ha ez megtörténhetik egy egész­séges gyárvállalattal, hol vegyen akkor egy kereskedő néhány nap vagy hét alatt öt-hatszázezer vagy éppen egy­millió dinárt, amennyivel állami adó­ban és községi pót adóban tartozik, ha nem akarja üzletét és exisztenciáját kockára tenni. ' Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter urnák nem az a szándéka, hogy a vajdasági magángazdaságok tönkremenjenek csak azért, hogy meg­fizessék a különben is jogtalanul ma­gasan kivetett adókat. Hiszen a minisz­ter ur nagyon jól tudja, hogy ilyen mó­don csak az adó-objektumok száma fog csökkenni és azt az állam a jövő esztendőkben keserűen fogja megérezni. Azért szükséges, hogy a pénzügymi­niszter megengedje, az 1917., 1918., 1919., 1920., 1921., 1922., 1923. és 1924. évekre kivetett vagyonadók, jövedelmi adók is hadinyereség adóknak, ame­lyeket tulkésön vetettek ki és amelye­ket az idei adókkal együtt azonnal kö­vetelnek, 1927. év végéig részletekben való befizetését. Figyelembe kell venni, hogy akontáció cimén már elég nagy összegeket fizettek be, sőt az utóbbi1 időben, a kivetés után is sokat törlesz­tettek, valamint hogy a beadott íeleb­­bezések ügyében még mindig nem dön­töttek. Azért, mert az állam elmulasz­totta az adókat idejében kivetni és be­szedni, nem volna igazságos egyes ke­reskedőket és gyárosokat tönkretenni A vajdasági gazdasági köröknek az a íkivánsága, hogy mindazoknak, akik kérvényt nyújtottak be halasztásért, en­gedjék meg az 1917.—1924. évekre szóló adóhátralékok törlesztését oly módon, hogy a 1 hátralék egyharmadrészét 1926 december 31-ig, a második harma­dát 1927 junius 30-ig és a harmadik harmadát 1927 december 31-ig fizet­hessék be. így az állam is rövid időn belül megkapná egész követelését és az adóhátralékosok sem mennének tönk­re, Ellenkező esetben, végrehajtás ut­ján nem hiszem, hogy az állam többet hajtana be követelésének a felénél, inéit az ingatlanok értéke a mai időkben sokkal kevesebb, mint amennyit az ál­lam követel. .—.........g-RUFF csokoládé ma már mindenütt kapható I 2S27 Fogászati rendelő áthelyezés Dent. ROMÁM OSZKÁR Suboticán, Jelašičeva ul. 1. a „Jugoszláv" bank átalakított épületében, volt Wwy Testvérek üzlete felett. Végzi az összes fogászati műveleteket eddig nemlétezö mérsé­kelt árakon 5 évi kezességgel. Tartós fogtömé­­s=k, aranykoronák, foghúzás. Rendel d. e. 8—12-ig, d. u. 2—6-ig. Telefon 6—12. Vidékiek igen gyorsan klelégUtetnek. Nyomában vannak az oszijeki vasúti pénztárnok gyilkosának Mozdonyon üldözték a detektívek a gyanúsított vasúti kalauz szökésben levő feleségét Adóhátralékok és azok behajtása a Vajdaságban Irta: Sztanojlovies Sándor, a bánáti kereskedelmi és iparkamara titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom