Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-11 / 188. szám

BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1326 julius 11. mm Otuen esztenőő marton mátyás pápai prelátus aranymiséjere Virág. Muzsika. .Pompa. És su­hogó ünnepi reverendák sziluettjei. ,tz Jellemezte pénteken huszonnégy órán keresztül a tiszamenti magyar­ság gyöngyét: Sztárakunizsát. Reg­gel korán harangzúgás úszta meg a nyári hajnalt és száguldott végig a Tiszavidék földjén, hirdetni a nagy ünnepet: Márton Mátyás pápai pre­­lálus, plébános aranymiséjét. Bács­kából, Bánátból, a volt érseki fő­egyházmegye területéről csapatos­tól érkeztek a látogatók, hódolni a mecenás-pap személyének, tiszte­legni az ősz prelátus előtt, aki ese­ményekben változatos fél évszázad óta lankadatlan kitartással csiszol­ja a lelkek kertjét. Mi hajtotta ezt j a sok embert Kanizsára, a kanizsai j parókia eresze alá, mi adta szemük- j be a hála fényét és a ragaszkodás csillogását? Hogy történt meg, hogy a válságos idők, az elfony­­nyadt lelkesedés korában robbanó bomba volt a szeretet: kicsinyek és nagyok, asszonyok és férfiak örök­ké feledhetetlenné sulyosodott de­korációja. Papok, hivatalnokok és kereskedők, iparosok és birtokosok, gazdagok és ágrólszakadtak pén­teken egyek voltak a prelátus ur infulás aranymiséjén. A kis város, ahol csodafürdő csa­logatja az idegeneket, ünnepelt pénteken. Illetve szeretett volna ünnepelni, ha a pápa 73 éves pre­­látusa le nem fújja az ünnepséget. Márton Mátyás szeretetreméltó lé­nye tiltakozott a zajos program el­len. így történt meg, hogy csönd­ben, külső színek nélkül múlott el Sztarakanizsa házi ünnepe. * Reggel kilenc óra. Az üzletek alig, hogy nyitottak. A Haynald­­intézet farkasszemet néz a plébá­niával. A virágok tódulnak a tem­plomba. A lakosság ünnepi ruhába. Az aranymise nemes vasárnapot varázsolt borús péntek penitenciás napján. Ilyen igazán csak az őske­­resztények tudtak még ünnepelni. A katakombákban. Ilyen lelkese­déssel, ilyen hittel Néró cirkuszai­nak mártír áldozatai lelkesedhet­tek. Az Ur kapálatlan szőlőjéért. Itt nem hivatalos mutatta be áldo­zatát. Kiválasztott. A kórus dalár­dája Isten irgalmát könyörögte és a lelkiismeretek rozsdáját rágta. És a prelátus negyvennyolc papos mi­séje ötven szelíd esztendő mennyei mérlegét mérlegelte. * És elérkezett a prédikáció ideje. És Virág István horgosi plébános a Szentlélek védelme alá helyezte magát. És a klasszikusokra emlé­keztető legkitűnőbb egyházi szó­nok beszélni kezdett. Szava a pró­féták zengő kürtje, történelem igaz­sága és bölcsesség leszürődött kris­tálya volt. Nyelve a Pázmány Pé­ter nyelvezete, okos, drága és messzenéző szemében a Pázmány Péter tüze. Láng, amely Krisztus kívánságát kémleli, az örökélet kul­csát kutatja és szárnyakat ad a hit­nek. Virág István a homiletika leg­fölényesebb gesztusu mestere, az Üdvözitő iránt való alázat nagyobb dicsőségére patyolatfehérre mosta a lelkeket Márton Mátyás arany­miséjén. * Márton Mátyás pápai prelátus 1852-ben Aldebrön, Hevesmegyében született. Kalocsán szemináriumba került. És ettől kezdve szédületes iramban minden volt. Tanít óképzö­­intézeti tanár, történetiró. számos monográfia szerzője. Cikkírója a tudományos folyóiratoknak, ünne­pelt szónoka zajos sikereknek. Káp­lán ' Jánoshalmán, hitoktatási szak­értője a terjedelmes , főegvházme­gyének. 1891-bsn kanizsai plébános. És ettől kezdve — dédelgetett ked­vence — a Tis^ameptének. Prépost lesz, majd esperes. Hallgatólagos vezére a kerület papságának és te­kintélye az aulának. Ma pápai prelá­tus. Mecénása tudománynak és iro­dalomnak. Szent szerelmese - a betűnek, tutora a sajtónak és tu lajdonosa egy hatalmas könyvtár­nak, amelynek erdejében éli áldásos életét. Beutazza Nyugatot. Végigba­rangolja Itáliát és minden útja után Ciseri. Murillo és Rafael képekkel népesíti be otthonát. Képtára muze­ális értékű ritkaságok tárháza. Ne­velője a fiatal papságnak. Keze alól kerülnek ki a Tiszavidék legkép­zettebb és legkitűnőbb papjai. És van egy szeretet, amelyhez nem kell kommentár és amit fölösleges megindokolni1: rajongva veszik kö­rül a gyerekek. * ó jubileumi misén, prédikáció közben, súlyos igazságok szavai nak pörölycsapásai árnyékában figyeltem Márton Mátyást. A pre­­látus a baldachin alatt ült. Nyugodt, tiszta, derűs fény a fiatalos kedélyű öreg arcon. Szelíd, öreg ur. Kibé­külve világgal, emberekkel és ön­magával. Mindenkivel. A jubileum véget ért. Ötveu év le­pergett. Az esztendők Kanizsán is egyre súlyosabbak. És bizonytala­nabbak. Csak egy szikla szilárd ezen a szirten. A fehérhaiu prelá­tus. aki a múltak parancsnoki Ind­iáról biztos szemmel tekint jelenből a jövőbe. Mesterház)) Ambrus Emlékezzünk A nemzetiségek képviselete a közigazgatásban — „A tör­vény előtti egyenlőség különös illusztrációja" —- „Fel kell ébredni a jogérzetnek" ha a nép nem nemzetiségi arány­száma szerint vesz részt a közigazgatásban Nagy-Becskerek követének beszéde tizek felöl meggy űzendő önöket, A magyar képviselőhöz I8b7.' március 7-ik napján tartott ülé­séről felvett naplója a következő beszédet jegyezte fel: Sztratimirovies György: Jóllehet a miniszteri előtérjesztvényt elvileg elfo­gadom s az alkotmányos adminisztráció mielőbbi visszaállítását szükeségesnek tartom, mindazonáltal a móddal, mely által ez létesítendő,' nem érthetek egé­szen egyet. Aggodalmam főleg az előterjesztvény kiinduló első pontjára, az 1861-t megyei és városi bizottságok kivételes megala­kulására terjed, mert úgy találom, hogy ezek által a haza több vegyes nemzeti­ségű fiainak jogegyenlősége mélyen megsértetett. A t; képviselőház ismételt alkalmakkor kimondá abbeli komoly és becsületes száncjokát, hogy az ország minden testvérnemzetei iránt igazságos lesz; ünnepélyesen ■ kijelenté nem egy­szer. ezeknek alapos igényeit kielégíteni és teljesíteni. Nyomatúkkal es ismételve hangoztatott e házban, uraim, hogy mi mindnyájan kivétel nélkül e haza jog­­egyeulő fiai vagyunk. Eli tehát ezúttal a nemzetiségi kérdést lehetőleg háttérbe szorítva és mellőzve a jogegyenlőség elvéből indulok ki s a ha­za minden egyenlő polgáraiért nyilvání­tom kívánalmaimat, de hasonlólag kérem a t. Házat, miszerint ő is a nemzetiségi szemponttól elvonatkoztatva a jelen tárgy megítélésénél csakis a minden polgár törvény előtti teljes egyenlősége elvéből induljon ki és ebből vonja ki ha­tározatát. Oly helyzetben vagyok, hogy adatok­kal bizonyíthatom be, miszerint okokból — melyeket itt az egyetértés kedvéért közelebbről nem érintek az ország némely megyéiben és unmicipiumaiban a liatvanegyediki bizottságok szervezése alkalmából, ezek a magyar s németajkú polgárok minden alapot nélkülöző ki­emelésével alakultak: Á választás és választhatás csekélyebb igényei mellett és dacára, kiemelteitek és előnyben ré­szesítettek a velők egyenlő jogokat bírható szerbek, q románok és szerbek ellenében. Vegyes* 1 nemzetiségű megyék­ben mesterkélt majoritásu bizottságok alakíttattak, fontos politikai jogok vo­natván tólük ezáltal el uraim, nem iogom a szónoklat fegyve­reit használni. Nem a fehengző szava­kat, melyek a jogoknak vajmi gyakran rést nyitnak s még gyakrabban a gyöngébb ellen elkövetett jogtalanságot magasztalják. Adataimat prózai szövet­ség nyújtja, a statisztika kérlelhetetlen s nehezen cáfolható fegyvere. Ezzel aka­rom a t. házat meggyőzni, hogy a hat­­vanegyediki bizottságok feltétlen és ki­vételes megalakulása a jogegyenlőség kiáltó megsértése és lábbal tiprása. Egy példát a többiekre alkalmazva: Vegyük először is Torontál-megyét. Kiterjedése, nemzetgazdasági jelentősé­ge, földrajzi fekvése által egyike ez az ország legfontosabb megyéinek. Lássuk, hogyan volt itt a liatvanegyediki me­gyei képviselet összeállítva. Torontál­­megye számlál: 140.000 szerb, 120.000 német, 70.000 román s alig 30.000 ma­gyar lakost. Az egyesült szerb és román népesség tehát abszolút, a szerb relativ többségben van. Birtok-adózási és egyéb társadalmi viszonyait illetőleg a szer-' bek, ha nem is nagyobb, de mindeneset­re egyenlő arányban állanak a többi la­kosokkal. A törvény értelmében e két nemzetiség polgárainak a bizottság több­ségét kellene képezniük. Íme, itt fekszik előttem a 6l-ben megválasztott bizott­sági tagok névlajstroma. Ebből látható, hogy 202 szerb és 218 román vau a kép­viseletbe választva, inig a magyarok s németek közül 554. Lássuk tovább. Becs­kerek városa 10.000 szerb lakost szám­lál, 6000 magyart, németet és szlávot. Csakne inaz egész földbirtok a szerbek kezében van, szintúgy a kereskedés. A szerb intelligencia tízszer nagyobb, mint az egyesült magyar-német. S e kedvező körülmények dacára a megyei képvise­leti bizottságban csak 25 szerb van, inig a magyar-német kisebbség 57 taggal van képviselve. Az ezer lakossal biró Magyar-Ittebe 12 képviselővel s 3200 la­kossal biró Szerb-lttebe 2 képviselővel bír. Mokrinban 6700 szerb és 300 német van s a bizottság 8 szerb s 5 német ta­got számlál. Ezen szerbre tehát csak egy képviselő s minden százra a németec közül másfél. Bánát-Zombor 1500 ma­gyar lakossal s tiz képviselővel bir, mig a 2000 lakost számláló Szerb-Keresztur iCsak egy képviselővel. Nem találjákv $15:&odaT. Önök, uraim a szerb-magyar jogegyen­lőség proporcióját — egy a tizenkettő­höz — hibásnak? Nem találják-e, hogy ily tények mellett a törvény előtti egyenlőség különös illusztrációt nyer s ez nemcsak itt Toronfálmegyében van így, hanem Bihar, Arad s egyéb me­gyékben is. Remélem uraim, hogy ily méltányta­lanságok hallatára kegyetek jogérzel­­tnei is fellázadnak s kérdendik: hát mi­ként lehet az, hogy a nemzetiségek ily méltánytalanságok ellen föl nem léptek és nem tiltakoztak? Fölléptek ők, tilta­koztak ők, uraim, gyűléseket tartogat­tak, óvásokat készitgetfek és nyújto­gattak be, de mindhiába: ezen, óvások hihetőleg ad maiorem glóriám con­­stitucionis Hungáriáé — a provizórium valamely mohos levéltárában alusszák az örök béke álmait. Úgy hiszem, ura­im. hogy az itt általam kimutatott té­nyek. megcáfolhatatlan érvek erejével bírnak, önöket meggyőzik, hogy a 61-i bizottságok kivételes megalakulását hátráltatniok kell, mert ezek a jogosság alapjait nélkülözik. A hazának fiait, kik csak azért lát­ják magukat megfosztatni politikai fon­tos jogaiktól, mert esetleg nem magya­rok, vagy németek, ily esetek nagyon sértik s az elégedetlenség csíráit oltják szivökbe, melyek annál aggasztóbbak, miiéi alaposabbak az ily méltánytalan esetek. Ezen okokból óhajtanám én a minisz­teri előterjesztést módosítva látni s hogy önök, uraim, meggyőződjenek, hogy nekünk szerbeknek legkevésbbé szándékunk viszályt és ingerültséget előidézni, a legjobb utat vélem választ­hatni, midőn a kormányra, illetőleg a t. Házra bízom ezen igen fontos kér­dés mély belátása szerinti megoldását, mert önök ezt, uraim, ismeretes állam­­bölcse sségökkel a legsikeresebben tehe­tik, ellenkező esetben kénys/.eritve len­nék kimondani, hogy én részemről mindazon koncessziókat, melyeket a kormány előterjesztése, az I848:VI. t.-c. e pontjának mellőztéve! a nemzetisé­gekre nézve készitni látszik, a megyei bizottságok megfelelő újjáalakítása nél­kül, illuzóriusoknak tartom és ismerem. A miniszter urak ismert lojalitása fe­lől azonban föl nem tehetem, hogy ily koncessziókat nyújtana, mert előrcbo­­csáták, hogy a megyei bizottságok je­len állapotát tekintve ezek gyakorlata a nem magyarokra nézve semmi érték­kel sem bírna. Föltételezem tehát, hogy a minisztérium midőn tények által ecse­telem a kiáltó méltánytalanságokat, melyek ha a jövőbeli is fenmaradnak, a nemzetiségek egyetértésének eszméje csak a képzelet szüleménye lesz, nem fog késni az igényelt modifikációt meg­tenni, mert ezáltal elejét vesszője min­den rekriminációnak, melyeknek be nem következése hazánk jövőjének érdeké­ben is egyik legfőbb óhajom. Alinál inkább remélem, uraim, hogy észrevételeimet meghallgatják s kiásá­saimat alaposaknak fogiák találni, mi­után a t. Ház törvényre való hivatko­zással nem képes ebbcli kívánalmamat megcáfolni. A hatvannegyediki bizott­ságok elfogadása — melyeket törvény­telen kormány teremtett — már niagá­­banvéve is a törvény szigorú betűitől való elpártolás, uraim, mi a legköze­lebbi napokban — célszerűségből -- oly jelentékeny engedményeket tettünk, hogy a célszerűség épugy van indokol­va jelen esetben, midőn ez több millió honfitárs megnyugtatására és kibékülé­sére irányul, mint azon sok egyéb, mi e napokban engedménykép e házban szőnyegre került. MÜ1.ÄBAK, MÜKAROK EGYENESTARTÓ FŰZŐK, EETEGTOLÖ KOCSIK egyedüli készítője SCHÖNBRUMN VÁLLALAT I SOBOTICA. PAJF. KUJONDŽTĆA CT.ICA 2!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom