Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-11 / 188. szám

4. oldal A Rudolf-szoba titka Rágalmazási por a szarajevói múzeum intendánsa és i<ra:oatója 7 •• O J között ■Szarajevóból jelentik: Nagy értíelc'ő- Öétsel kísérik azt a rágalmazási pert, amelyet Grgyics Scsepan, a szarajevói múzeum intendánsa indított Nlkolajcvies Bozsó iró, a muzcuni volt igazgatója ellen. Nikolajevics ugyanis nemrég tör­tént nyugdíjaztatása után egyik beo­­gradi lapban több cikkben támadta Grgyics« t, akinek működésével kapcso­latban különböző vádakat hangoztatott, többek között azt, hogy Orgies a mú­zeumból a lakásár!) vitette és haszná­latba vette a Habsburg Rudolf-szoba több értékes bútordarabját. A b róság a legutóbbi tárgyaláson több tanút hallgatott ki. Csurcsics Vej­­szil volt muzeumőr azt vallotta, hegy a rnureum működést ben a háború kez­dete óta mutatkozott fennakadást az anyagi eszközök hiánya okozta. Niko­­tajevics Bozsö a bíróság kérdésére ki­jelentette, hogy az iutendánsi állásnak csak dekorativ jellege van, de minthogy Grgyics intendáns bitorolta az igazgató jogait, igy Grgyics felelős mindenért, ami a múzeumban 1918 óta történt. Kovacscv’cs Gyóka Közoktatásügyi inspektor a R.ijtlí szoba dolgában a következő tamivalomást tette: A Rudolf-szoba berendezési tárgyait 1914-ben leltári icgrzék alapján átad­ták Mistes Alojz akkori múzeumi tiszt­viselőnek a múzeumban való megőrzés céljából A (elszabadulás után eladásra bocsájttv.'ik a tárgyakat, de nem akadt rájuk vevő 1920 augusztusában a be­rendezés egy részét az igazgatóság át­adta a tartományi kormánynak Hofen­­eder kezébe, hogy azt őfelsége a király lakhelyéül szánt koriak bebútorozására használják fel. 1921 februárjában Gyur­­gyevic.s Ljubiszlav átvett egy vörös dí­ványt és még néhány darabot. Ebben az évben foglalta el állását Grgyics Scsepan intendáns, aki addig közokta­tásügyi inspektor vc-lt. Az uj intendáns 1922-ben jelentette a közoktatásügyi hi­vatalnak, hogy a koriakba vitt és a Gyurgyics Ljubiszlav által átvett bú­torokon kívül más lioirni is hiányzik és kérte, hogy Indítsanak vizsgálatot eb­ben az ügyben. A jelentés alapján meg is indult a vizsgálat, amely nem vezetett pozitív Katóka ősanyám — Egy magános lány sóhajtása — Irta: Barabás Eta Az apám, az anyám, a nagyapáim, a nagyanyáim, mind akiket ismertem, kuníajta kerekiejii, kis tömzsi magyarok voltak. Kihez hasonlítok én? Melyik ősömnek formáit és vérét örököltem? Melyik ősanyámnak csókja ütközik ki hennem? Azok közül, akiknek a képei itt vannak egyikó sein. Én szép vagyok. Tudom hogy az vagyok, nemcsak az­ért, mert mindenki mondja, hanem mert akármennyire mentes lennék is a hiú­ságtól, amikor magamnak beszélek, őszintén bcvalihatom, hogy látom a szépségem és ismerem magam. A ter­metem, a tejem alakja más, mint az apámé, az anyámé, vagy a többi őseimé, Arisztokratikus, angol fajta. A kezem hosszúkás és kéken erezett. Az ujjaitn idegesek. Körülbelül olyanok, mint ahogy a képeslevelczölap fantázia a fiatal angol hercegnőket festi, akik a futtatást nézik a lóversenyen. Honnan kerültek ezek az arisztokra­tikus vonások? Honnan ez a befelé !á­­zadozás, kiie’é inélióságos belenyug­vás a kicsinyes viszonyokba, amelyek­ben élek. Honnan ez az elzárkózott­­ság, hogy jaj, nem tudok magamból adni. Körülöttem mindenki őszintén és sokat beszél önmagáról és elárul min­­muí liíeaav ex Ci én nem, tudok BACSMEGYEI NAPLÓ eredményre, mert Kovacsevics inspektor megállapította, hogy olyan tárgyakról van szó, amelyek az idők folyamán el­enyészhetnek. Az elnök ama kérdésére, hogy Grgyics, amis közoktatásügyi in­spektor volt és igy már akkor is az ö hatáskörébe tartoztak a muzeum ügyei, rudott-e arról, hogy azokat a bátorokat a múzeumiból átvitték a konakba, a tanú a következőket felelte: 1926 julius 11. — Azt hiszem, hogy Grgyics nem tu­dott erről, mórt a rendeletét közvetle­nül Szrskics, a tartományi kormány el­nöke adta ki. Egyébként ezek a tár gyak nem is voltak ä muzeum tulajdo­na, hanem csupán őrzés végett voltak ott. A bíróság ezután még több múzeumi tisztviselőt hallgatott ki. Az Ítélet hétfő re várható. Az árvízi borvadászok Kinek szabad szörtelen iteni Elkobozzák egy tecskereki kozmetikai szalon gépeit Becskerekről jelentik: Néhány hónap­pal ezelőtt kezdte meg működését Becs­­keréken a Végli-nővérek kozmetikai in­tézete. A kozmetikai intézet modern, kü­lönböző gépekkel, többek között a beo­­gradi és zagrebi hasonló vállalatok min­tájára szőrtelenitő géppel és kvarclám­pával volt felszerelve. Ezek után ért­hető volt az a nagy érdeklődés, ami Tragikomédia öt halottal Köln mellett Berlin július A 'hetek óta tartó esőzés miatt napi­renden vaunak Németországban is az árvízkatasztrófák és nem múlik el nap anélkül, hogy ne érkezne a birodalom valamelyik részéből híradás újabb ha­lálos szerencsét'! nségckről. Legutóbb a kölni Jiidiö melleit történt egy hajó­­szerencsétlenség, amely — noha vég­eredményében öt halottal járt — nincs minden komikus színezet nélkül. A katasztrófa úgy kezdődött, hogy egy tcherszállitó gőzös, amely Mosel­­ból indult és nagyobb borrakományt vitt magával, a magas vízállás követ­keztében nekiment a kölni hídnak. Az egyik liidláb súlyosan megrongálódott, a hajó pedig clsiüyedt; személyzetét si­került szerencsésen megmenteni. Az eseménynek a kölni rakparton sok szemlélője volt, akik hamar felfedezték, hogy az clsülyedt hajó rakományát, a beroshordókat a Rajna szép csön­desen hömpölygeti lefelé. Undorító színjáték kezdődött. Néhány pillanat múlva valóságos csónak-nép­vándorlás indult az úszó hordók felé, szás meg száz ladik, bárka evezett ver­senyt, hogy minél előbb a zsákmány­hoz érjen. Akinek nem jutott: valamilyen vizi-jármü, ledobálta a parton ruháit és úszva igyekezett a hordókhoz, amiket nagy nehézséggel kivontattak a partra. Kint nyomban csapraverték a bordó­kat és a környéken lakók vödrökben, üvegekben, iavórokbun fogták lel a drá­ga borokat és vitték haza. Akiknél nem volt semmilyen edény, megelégedtek az­zal, hogy a csap alá feküdtek és any­­nyit szoptak magukba, amennyi csak beléjük fért. Az osztozkodás a zsákmá­nyon természetesen nem ment simán, vad verekedés kezdődött, egy kereskedőt, aki a legnagyobb hordót visszaguritotta a vízbe és el akart evezni vele, a többiek felhá­borodásukban agyonverték. Közben a városban Ilire terjedt, hogy a Rajna-parton milyen izgalmas bor­vadászat folyik és egyre többen és töb­ben érkeztek, hogy részt vegyenek a potya-borozásban. Lassankint több lett az eszkimó, mint a fóka és a háborúsko­dás a szárazföldről átterjedt a vízre is. a csónakban ütötték-v érték egymást az ittas emberek, az ütközet hevében több bárka fel­fordult és két borvadász, akik már olyan részegek voltak, hogy úszni sem tudlak, a vizbe fulladtak. Mire a rendőrség tudomást szerzett arról, hogy mi történik a Rajna mellett, már több száz ember feküdt holtrésze­­gen, teljesen eszméletlenül a rakodópar­­ton. A kivezényelt százhúsz főnyi rend­őszinte lenni, sem apámmal, sem ányám­­mal, sem senkivel, nincs bizalmasom és nincs barátom. A bizalmat és őszinte­séget, amit kapok, elraktározom ma­gamba, anélkül, hogy a magaméból ad­nék. Azt mondják, hogy gőgös vagyok és nem vagyak őszinte, pedig csak nem tudok szeretni senkit annyira, hogy magammal egyformának tartsam. Milyen gyászosan szomorú ez, hagy fáj, hogy elmúlnak a szépségem és a fiatalságom romai. Hogy siklattak a napok, szinte észrevétlenül 'K hogy sze­retnék kinyílni és megmutatkozni. Melyik ősanyám az, amelyiknek a vére, bűne, csókja nem enged. Akiről tudok, mind akikről hallottam, tiemze­­tes asszony, református papok hűséges hitvese volt. Talán mégis az Etelka néni, akinek a férje mártírhalált halt a hitért és akiről mesélik, hogy elutazott Becsbe, hogy á császárnak könyörögjön a férje életéért- Talán a császár? Vagy valamely fiatal Habsburg fő­herceg? Egy szerelmes asszony, aki meg akarja menteni a férjét s a fiatal, bővérű, vörüsképü, szőkehaju császár... De nem... Az ősöm meghalt a máglyán s az ősanyám élete vćgć:g viselte az egyedüllét bánatát. Vagy talán mégis Katinka ősanyám, akiről az ősapám naplójában szép sze­relmes szavakat találtam és akiről azt mesélik, hogy nagyon szép volt és hogy Aiutolhout iárta. meg ősapámmal és mi-, őri készültség kevésnek bizonyult a tö­meg szétosztására, amely elbarriká­­dozta magát a hordók ntögé és kövekkel tartotta távol a rendőröket. Az egyik közeli laktanyából azután a rendőrség katonai segítséget kapott, amely az idő­közben érkezett lovasreiidőrökkel együtt megtisztította a rakpartot a foszogátók­­tól. Több száz embert letartóztattak, fő­leg olyanokat, akik annyit ittak, hogy képtelenek voltak elmenekülni. Az őri-’ zetbevettek nagy részét kórházba kellett szállítani, ahol gyomormosást alkalmaz­tak rajtuk. A kórházban ketten alkoholmérge­­zés következtében még az éjszaka meghaltak. Az éjszaka leple alatt különben a kör­nyékbeli lakosok újból elfoglalták a víz­ből »kimentett« boroshordókat és az or­gia egészen a hajnali órákig tartott. (d. t.) kor onnan visszatért, szomorú, magá­nos asszony lett. Öltözködésében min­dig volt valami meglepően érdekes és még is oly egyszerű, hogy a többi papasszonyok haragudtak rá. Ruhái olyanok voltak, mint 5 maga. Vegyii­­léke a rafinált Ízlésnek és a választé­kos egyszerűségnek, Mésis talán ő volt az, aki messze Angliából szivébe zárva elhozta egy idegennek a képét és csók­jainak emlékét. A parókia kertje, vagy a Tisza-parti füzes tudna erről beszélni, ha elárulná a titkot, hogy magános esti órákban kinek a névé* sóhajtozta szerelmes ősöm, amikor bent a hűvös szobában a férje presbiterekkel és až esperessel kocciutgatott. Tőle kaphattam, az ö bűnös csókjai­tól azt, ami bennem más, mint itt min­den és mindenki... Hogy gyűlölöm érte Gonosz végzet az: másnak lenni. Nem tudni örülni, aminek itt mindenki örül s fanvarul mosolyogni azon, ami a töb­bieknek fáj Ki lehetett az, tour, vagy katona, áb­rándos poéta, vagy erőszakos zsivány, aki megbabonázott és megejtett egy asszonyt, akit a '1 isza-partju küldött mcszl csudák idegen honába? Az ö megtévelyedésát kell nekem Icvezekclni, az ö csókjai miatt csokolatlan az én aj­kam. mert nem tudok szerelembe szé­dülni parlagi gavallérok széptevésein s lelkem nem tud beletörni a kétszoba Becskerek város hölgyközönsége részéi­ről megnyilvánult, ami viszont az egyik konkurrens céget arra indította, hogy a közegészségügyi minisztériumnál lépése­ket tegyen a Végli-nővérek kozmetikai intézete ellen. A közegészségügyi minisztérium ré­széről, a legnagyobb meglepetésre, szombaton reggel egy rendelet érkezett a bccskcreki rendőrséghez. A rendelet utasítja a rendőrséget, hogy a Végh-nö­­vérck kozmetikai szalonjában ieldllitott szörtclenilö gépet és kvarclámpát, ame­­lyeknek az érteke több mint százezer di­nárt tesz ki, kobozza cl. A rendelet ér­telmében Zseberán Szvotozár rendőrfo­­galmazó több detektív kíséretében meg­jelent a kozmetikai szalonban, hogy vég­rehajtsa a miniszteri utasítást, ami ellen azonban a szalon tulajdonosai élénken tiltakoztak. Zseberán rendőrfogalmazó végül is nem hajtotta végre a rendeletet és nem szállíttatta e! a két indexre tett gépet, hanem a további eljárást újabb intézkedésig függőben hagyta. A közegészségügyi minisztériumnak ez az intézkedése nagy feltűnést keltett Becskereken, mert ilyen szőrtelenitő ugynevezett Pantostep-gépek, valamint kvarclámpák már csaknem minden mo­dern kozmetikai inézetben vannak. Több ilyen intézet működik Beogradban, Za­­grebban s másutt is,. anélkül, ‘ hogy, ez ellen eddig bárki is kifogást emelt volna. Kozmetikai szalon megnyitásához csu­pán iparengedély szükséges. Az iparen­gedélyt a Vegh-nővérék is megszerez­ték. azonkívül Kernné, Végh Vilma a budapesti egyetem kozmetikai tanfolya­mát is elvégezte, úgy hogy az intézet megnyitásához minden szükséges fölté­tel meg volt. A becskereki orvosok és általában az orvosoknak az az álláspont­ja. Itogy az prvosetliikal szempontból sokkal megfelelőbb, ha nem orvos, hanem kozmetika’ intézet végzi a kozmetikai kezelést. konyhás lakás boldogságába, sem kire­pülni nem merek, hogy élvezzem a vi­lág kínálkozó gyönyörűségeit. Az ősöm, ha ő volt, akinek élete niegmérgezte az én életemet, legalább emlékeket hozott magával, nekem cs.alc ábrándjaim és vágyaim vannak s járok idegenként azok között, akik szeretettel próbálnak magukhoz hasonlóvá tenni. Hogy ‘ gyűlöllek, szép Katóka ős­anyám, mert óh fáj az egyedülvalóság. Szeretnék én is hasonlóvá lenni azok­hoz. akik közt élek s nem mindig befelé sírni. Szeretnék örülni apró örömökön s nem fantasztikus álmokban keresni a boldogságot. Gonosz voltál Katóka ősanyáin, mert megcsaltad ősapámat, aki szerelmes rigmusokat irt hozzád s gonosz vagy, mert egy távoli ősi utódodba loptad át a szeretőd vérét s évtizedek messzesé­gében az ön boldogságomat rabolja el az a boldog óra, amelyet egy ide­gen főúri kastély hálószobájában él­veztél. Gonosz vagy szegény, szegény Ka­tóka ősanyám. Gyűlöllek magamért és sajnállak magadért, aki visszajöttél a csókos kastély előkelő csendjéből ide az alföldi porba, borgözös, subás embe­rek hangos társaságába. Te, aki szép­ségeket láttál és az Élet kellemeit lát­tad, súlyosan vezekeltél azzal, hogy te is itt élté!, ajtói szegény, árva utódod siratja elvesztett, megrontott életét

Next

/
Oldalképek
Tartalom