Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-06 / 155. szám
1926. junius 6. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 73. oldaf. Leszerelosdi Társasjáték, ame'yeta titkos diplomácia játszik a népek szórakoztatására Irta: Dr. Seltmann Rezső A genfi Népek Ligáján belül működik egy u. n. leszerelést előkészítő bizottság mely meglehetős csendben, csupán a külföldi lapok kommentárjaitól kisérve a múlt héten fejezte be: ezidei munkás-: ságát. Szabály szerint ugyan még ez év őszén, a tavaszi kongresszus folytatása alkalmával kellene ugyanis .felvenni a. most megszakított fonalai, hogy legalább annak a látszatát fenntartsák, hogy foglalkoznak a leszereléssel, azonban az elnöklő Lord Robert Cecil magánkijclentései szerint erre az idén már aligha kerül a sor és sokkal .valószínűbb, hogy csupán 1927-ben fog nak Géniben a leszereléssel bővebben foglalkozni. Lord Róbert Cecil eme kijelentése mindenesetre őszintébb, mint mindaz a móka, am(t „leszerelés”. címén Gertiben csináltak, iiletőleg csupán javasoltak. Három csaítanós tény mindenki előtt világossá teszi, hogy amit eddig Genfben a leszereléssel kapcsolatban terveznék, csupán játék. Kik'vesznek részt ebben a leszerelési bizottságban? Csupa olyan' állam, a mely titokban a Versailles! határozattal, szemben felszerelésen töri a fejét, ■s ami még fontosabb: csupa olyan állam, mely nyílt vagy éppen titkos szer ződéseket köt egymással vagy éppen egymás ellen. Jelenleg titkos katonai .•szerződés van a következő államok között: Franciaország és Törökország Franciaország és Jugoszlávia, Franciaország és Csehszlovákia, Francraor szag és Lengyelország, Franciaország es Belgium, Lengyelország és Románia, Olaszország és Jugoszlávia, Olasz ország és Csehország, Olaszország és Görögország, Törökország és a szovjet ’nyílt szerződés van Németország és a Szovjet, Franciaország és Spanyolország között. Ezek a titkos és nem titkos, határozottan katonai szerződések továbbá a számos garancia- és barátságos szerződések azt mutatják, hogy •nemcsak a genfi leszerelés nem túlságosan komoly dolog a mai formájában hanem, hogy a háború óta semmi sem változott a titkos diplomácia módszerei ben, sőt ellenkezőleg, még az uj dolgokat produkáló Szovjet diplomáciája is teljes mértékben alkalmazza a politikai machiavellisrnus régi fegyvertárát. A másik szembeszökő tény: Marokkó „pacifikálása”, kapcsolatban a Szíriában történtekkel. Mindkét helyen az ot tani arab népek önállósági törekvéseit (taposták le fegyverrel. Marokkóban ez ötévi, jobban mondva teljes ?5 évi eröki fejtés után ez katonailag sikerült is. Abd el Krim ugyanakkor veit kénytelen megadni magát, midőn Genfben a nem zetek kisebbségeinek jogairól és a leszerelésről . tanakodtak. Franciaország itt tényleg kulturmissziót teljesített, .'hogy végéhez ért egy rendkívül komplikált hadviselésnek, melyet Spanyolország úgyszólván a század elejétől kezdve igen nagy anyagi és cmberáldo zattai folytatott eredménytelenül. Azon .ban a nehezebb rész csak most köveiké zik s ez a diplomáéiul elrendezés. Tudjuk, hogy 190ö-ban az algesirasi konferencia csak a vitás igényeket rendezte elvileg, a spanyol és francia zóna cl ; ismerésével s Németország gazdasági igényeinek garantálásával. Azóta ez .utóbbi érdekkör, teljesen kikapcsolódott s ma már a nyugati fejlődő parti .rész, Mogador, Sáfi és Casablanca fejlődő kereskedelmi kikötővel, gyapot- és maii. gánéic termelésével, a francia érdekszféra körébe tartozik. Az egész kér. déskomplexum azonban ma még egyáltalán nem véglegesen eldöntött s újabb Algecirasrá lesz szükség, mely Francia és Spanyolország, másrészt Francia- és ‘Olaszország és' Anglia egymással ellentétes középtengeri igényeit hivatva lesz eldönteni. 1U kapcsolódik be a vi-. lágpolitikába Olaszország, mely nemcsak Észak Afrikában, hanem Kisázsia keleti részén is terveket táplál. Mussolini legutóbbi szereplése és szó noklatai Genovában és Pisában — s ez a harmadik ellentmondás a genfi leszereléssel — rámutatnak arra, hogy menyv nyíre nem babra megy a játszma. Mussolini ez alkalommal igen agresszív két beszédet mondott, '.szokása szerint és nyíltan pellengére állította Géniét s eb ben neki tökéletesen igaza is volt, mert azáltal, hogy ü a saját államának imperialista igényeit becsületes, de nem ‘diplomatikus nyíltsággal pattogtatta, egyszersmint lerántotta a leplet a genfi hipokritásról. Igaz ugyan, hogy pár nappal később a római szenátusban. — melyet ugyanolyan jelentéktelen szerv vé sikerült alásülyeszteni, mint amilyen az akár Tiberius császár korában volt, — békés szándékú beszédet mondott el í Mussolini, azonban ennek az őszinteségét senki sem vette komolyan a történ tek után és azok előtt az események előtt, amelyek a Görögországgal való megegyezés nyomába 'fognak bekövetkezni. Itt nem kevesebbről van szó mint Kisáz-sia megtámadásáról egyrészt, másrészt Albánia uj felosztásáról, olasz Görgország és Jugoszlávia között, továbbá Görögország északi terjeszkedéséről. Az albáh kérdés ma is teljesen megoldatlan, csupán veszélyessége hefn oly nagy. mint volt az osztrák-magyar monarchia létezése idején. Ma már köz tudomásu, hogy Crispi egyenesen amiatt szállt be a háromasszövetségbe, mer felismerte, hogy az albán partok birtok lása akár kizárólag Olaszolszág, akár Ausztria részéről casus belli. Crispinek | Beszélget két úriember, s az egyik igy szót a másikhoz: — Te azelőtt nagy barátságot tartottál Bálintokkal. Szinte elválhatatlauok voltatok, s az ember tudta, hogyha őket látja valahol, ti se lehettek valami igen messze. De már jóideje scliolse mutatkoztok együtt. Mi az oka ennek? Csak nem vagytok haragban? — Hogy' lehet ilyet csak föltételezni is? Az olyan barátságot, mint a mienk, nem bonthatja meg semmi. A feleségeink gyermekkori barátnők s mi férjek együtt végeztük összes iskoláinkat. Az ily szilárd érzclemalapra fölépített viszony nem bomolhat föl soha, s ahogy mondani szokták: csak ásó és kapa választhat cl bennünket egymástól, kivéve, ha én halok meg előbb, mert én elhamvasztatom magam ... — Ne vedd rossz néven, hogy faséra gondoltam. Hiszen a legrégibb és legkipróbáltabb barátságok is csődöt mondanak olykor, s az a körülmény, hogy évek óta nem láttalak benneteket együtt, azt gyanittátta velem, hogy valamely okhói szakítottatok egymással, — olyan eset, amely a legjobb családokban s a legszebb baráti viszonyokban is előfordul. No, de annáj jobban örülök, hogy a föltevésemben tévedtem. — A viszony, köztünk nem változott semmit, s az ép oly meghitt és bensőséges, mint régentc volt.. Csak az érintkezésünkben állott be változás. Most nem közlekedhetünk. — Különös! Szeretitek egymást, mint azelőtt, megvan az intimitás, mint régen volt, és nem jártok össze,(—megvallom: nem értem.. E’ mögött lappang valami. — Nem is lappang, hanem dühöng... Nem nevezhetem másnak: vis malőr. — Kiváncsivá teszel. — Hallgasd hát meg, sora van ám annak, — magyarázta a Báliuték barátja.-— Hallottad, ugy-e, e jó emberek esetét? Azelőtt meglehetősen egyforma gazdasági viszonyok közt éltünk, ők is, mink is. ök se voltak gazdagok, mi se: ők se szegények, mink ,se. Bárcsak visszatérnének ezek a jó idők!... De aztán, hogy % nagy yáltozás történt, amelyből mi gazdagon evickéltüak ki, a Balkán háború alatt kiadott memoirjai ezt egész világcsap dokumentálják, t. i. az egész niemoir-gyüjteméuy dóim nitntumokból áll. Az újabb albán események látszólagos intézőjéül az olasz külpolitika valószínűleg Fan Noüt fogja kinevezni, mert az ő asyluma Olaszországban ezt a célt szolgálja. Ma Mussolini imperializmusa egészen nyilvánvaló is, úgy hirtelen békebeszéde szintén könnyen megmagyarázható. • Ennek elmondását, t. í. a lira helyzete s' a külföldi töke érzékenysége tette szükségessé. . Általában véve a frank és a vele rokcti valuták árfolyamesése ma a legnagyobb európai bajok közé számit. A francia frank újabb esését a belga frank krízise idézte elő. Még íávclabbi oka az hogy a papírvalutáknál szokásos intézkedéseket Franciaország nem foganatosította. Franciaország . aranyfedezete mindjárt az Egyesült-Államok után következik s a Banque of Englaiidé. Ma a helyzet az hogy a kereskedelmi mérleg 9 milliárd passzívát mutat fel, a külföldi bankok pedig tele vannak papirfrankkal. mely pontos kimutatás szerint 1924 május óta 17 milliárddal növekedett. A pénzkrizis mellett a mukanélkül'ség az, amely győztes és legyőzőit állam'H kát egyaránt súlyosan érint. A világ minden tekintetben legelső állama Anglia. nem tud szabadulni ettől a legnagyobb problémától Ma már a születések számának csökkentését maga az állam és az államegyház, élén a canterbury érsek prímással, ajánlja hnmánus okokból. ők pedig leromolva kerültek elő, akkor igen furcsa helyzetbe jutottunk velük. A barátságunk nem csökkent irányukban — minket a gazdagság nem telt gőgösekké —, s valószínűleg az övék se velünk szemben, mert föltételezem róluk, hogy őket meg á szegénység- nem tette irigyekké. — No, és mégis! —Eleinte tűrhetően ment a dolog. Az a körülmény, hogy Bálintné nem kapott uj leosstümöt, a feleségem pedig hármat rendelt a szezonra, s hogy az ura nem győzött keseregni a tűrhetetlen drágaság és az elégtelen jövedelme miatt, egyelőre nem változtatott a viszonyunkon semmit. Azért, hogy a derék jő nőnek min volt uj ruhája, a feleségem igen szívesen sétált vele, .— legalább látta a publikum, hogy menynyivel csinosabb a feleségem, mint a barátnéja... Ekkor már rebesgették a városban, hogy Báliuték nagyon »viszszamentek«, hogy a szegény ördög a fizetéséből (mert ez volt minden jövedelme) nem képes fedezni a szerény háztartása költségeit, s hogy ruhát és tankönyveket vehessenek a gyermekeiknek, kénytelenek voltak eladni a zongorájukat, pedig a kisebbik lányuk határozott zenetalentum, s valóságos vétek, hogy nem tanulhat tovább... Ezt hallani bizony nagyon kellemetlen volt nekünk, de nem mutattuk a szívfájdalmunkat, s gyöngédségből úgy tettünk, mintha semmit se tudnánk a változott helyzetükről meg a nehéz gondjaikról, mert minek súlyosbítani ezeket banális vigasztalásokkal és résztvevő nyilatkozatokkal, amelyek úgyse süvítenek semmit? Aí: .Ilyen belekotnyelcskedéssel csak növeltük volna a zavarokat. Nem gondolod? Ez 'egyéni dolog. Van, akinek jól esik af részvét' és a vigasztalás. Nem tudom, Bálinték — — Elhiheted, rosszul esett volna nekik... Szóval: mi úri módon viselkedtünk velük szemben, úgy mintha mi nem is gazdagodtunk volna meg s ök nem is szegényedtek volna el. Mert az ilyen dolgokban fő a tapintat... A régi nyíltsággal és szeretettel kezeltük őket, s ök igazán nein tapasztalhatták nálunk még csak halvány árnyalatát sem annak a lenézésnek, amellyel egynémely gazdag ember viseltetik a szerényebb sorsunkkal szemben. Mintha bizony a szegány- i ség bűn volna! A feleségem és él) azt mindig szerencsétlenségnek tartottuk, s a szerencsétleneket .'óravaló eintet4 nem szokta megvetni... Nem tgoz? .-- igy vallom én is. És éppen azért' nem értem — — Majd megérted. M;.guk Báiinték j voltak azok, akik lehetetlenné tették a ' í égi bizalmas viszony fenntartását... I Reg-cnte, mint tudod, mindig együtt jár» I tutik színházba s közösen béreltünk páholyt. Araikor a íölfurdulást’ követő , őfzdn a feleségem ■ fölszólította a barátj nőjét, hogy íiailandó-e továbbra is meg* j osztani a 23. számú páholyt, azt telel- i te: nem teheti, ezentúl egyáltalában I nem járha; színházba. Ugyanígy hang- Szőtt a vá’asza. ha koncéin öl volt szó: j sőt még ha moziba hívtuk is. mindig I azt kellett hallanunk, hogy takarékos-, I kodniok muszáj v hegy szórakozásra I egy fillért se költhetnek A nyaralási 1 dolgában i hasonló nehézségek merül-» tek r'l. ív iVa-együ t . :r|mt; nk cgyj igen szép-., iekvő barátságos viliál Ha-' ! laton-Be ényben, s úgy éltünk ott mint ! a legjobb szerető testvérek Megint ők tették lehetetlenné az antant további fenntartását. Nem voltuk hajlandók nyaralni velünk s bent maradtok egész nyáron a poros-piszkos városban. Meg! jegyzem mellesleg, hoyv .vhbc.n a kérdésben a takarékoskodást nem tartom üdvösnek és helyénvalónak Az egészség, tö'.cg a gyermekeké, igen fontos tényező, amelyet gazdasági érdekek kedvéért nem szabad elhanyagolni. De ngm erőltettük a dolgot, nehogy a rábeszélésünknek az a látszata legyen, mintha be akarnók ugratm őket a nagy költségbe, aminek még a gondolata is távol állott »ölünk. S bár e nyaralóban nem találtunk olyan kellemes izom*zédságot és lakótársakat mint ök voltak, mégse nehezteltünk rájuk és őszintén sajnáltuk Őket, hogy oly nyomasztó helyzetbe jutottak, amely még azt se engedi meg nekik, hogy az egészségükért tehessenek valamit . . . Na, én ez így ment mindennel. Lassankint mindenről '. lemondtak és mindenkitől visszavonulta,k. Már meghívásokat se fogadtak el, mert 4- amint mondották — nincs módúikban viszonozni őket: már a divatosabb és korzószerii utcákat ess frekventáltál: — s igy nem sétálhattak velünk' —, mert az asszony kezdte restelleni divatmulta ruháinak a kopottságát. Tőlünk meg csak nem lehetett kívánni, hogy a kedvükért járatlan utakon járjunk s lemondjunk arról a kis szórakozásról, amelyet a korzón élvezünk. Nem igaz? +- liven áldozatot nem kívánhat tőletek senki — Ugy-c?. . A bajt fokozta, hogy Bálint barátom a dohányzással is felhagyott s a kártyapartiról is lemaradt, azzal a megokoiással, hogy a játék is pénzbe kerül, s hogy ő erre a különben nemes célra egy vasat se áldozhat, mert minden pénze lisztre, zsírra, fára és egyéb olyan dologra keli, amelyek nélkülözhetetlenek. így aztán alig látjuk egymást és nagyon ritkán találkozunk. A feleségem — a jó asszony! — a mattkor mégis meglátogatta őket s ugyancsak szomorú arccal jött töltik vissza. Szerinte az már nem is szegénység, ami olt van, hanem nélkülözés és nyomor. Mondtam is az asszonynak, hogy máskor ne menjen hozzájuk, ne tegye még kirívóbbá az ellentétet az ö jó módja s a Bálinték szegénysége között. Ö ugyan — a fiüomtapintatu lélek! —nem a saját autóján állott meg a lakásuk élőit, hanem —minő deükatesz! — szerény bérkocsival (a derék nő nem sajnálta ezt az extra-költséget), de még igy is eszébe juthatott a szerencsétlen családnak, hogy a földi javak milyen egyenlőtlenül vannak elosztva... S azért se kívánom (és meg is tiltom neki!), hogy újból látogatást tegyen náluk, mert nem szeretem a kisirt szemekét. ÁNTÁNT Irta: BAEDEKER
