Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-27 / 176. szám
20. oldal. BACSMEGYEI NAPLfl 1926. június 27 Mérő Margit: Könyvek Igen, csak gyertek, nem félek tőletek, Hiszen olyan régóta hordalak Bemeteket itt bent, a csöndben Hol mindig halkan peregtetek le A szivem véres falán, de megszülni Gyáva voltam kristály testeteket. De ma bátor vagyok, elszánt, merész. Megkeményitett, megrázott sok fájdalmas szenvedés; te most jöhettek ti drága gyermekek, Kik bánatom dús emlőjén Lassan éretté értetek. Szegény szemem drága kincsei Vagytok, ti drága gyöngyszemek. Üdvözölni, lehajtom mélyre a fejemet. És ti némán, méltósággal, szenten Leperegtek csendben arcomon. Ahogy elvonul c bus diadalmenet Tisztának, könnyűnek érzem telkemet, Mintha nagy forróság után valami Drága eső illatossá, frissé szentelte Volna a néma, nagy földeket. Tányér mosogató doktor urak és virsliárus mérnökök Intellektuellek sorsa Brazíliában San Paolo, 1926. junius Külön kell választanunk az intellek"tuelleket az átlagkivándorlók soraiból, mert hiszen ezeknek a sorsa és itteni elhelyezkedése is más, hogy ne mondjam, szokatlan: Míg az átlagkivándorló — nagyrészt földműves vagy vidéki iparos — megmarad régi mestersége mellett s dolgozik, addig az intellektuellek közt a legnagyobb ritkaság, ha valaki régi európai mesterségét folytatja. Bár mindegyik »uj« és »nagyszabású« tervekkel jön ki, még senki sem tudta terveit végrehajtani és hazulról esetleg magával hozott pénzét felélve, reá kellett lépnie az előtte már így jól kitaposott ösvényre — amit itt mindenki végig járt. Beái! valahová tányérmosogatónak vagy ha van még kis pénze, esetleg Intele, elkezd házalni s a hetivásárokon fütyölőt, tükröt és hasonló apróságokat árul. Ez itt a szokás és megállapítható, hogy aki nem testi munkás, az mind igy kezdte Brazíliában, sőt legtöbbnyire igy folytatja is, gyakran teljes anyagi sikerrel. Aki aztán a bizományba kapott áruval összeházalt már egy kis tökét, az vesz saját számlájára árut, s felkeresi az ország legtávolabbi zugait tis, ahol hatalmas nyereséggel adhat túl azokon. Aki nem a kereskedésen kezdte, hanem a tányérmosogatáson, az megmarad többnyire az élelmiszer szakmánál s éjszakánként üzletét a két karján lóbálva, mint virslis keresi meg; azt a pénzt, amit aztán napközben a különböző szerencsejátékokon elveszít. A virsliárulás itt magyar specialitás, viszont a frontao-epidemia is, ami azt jelenti, hogy egy totalizatőrrel összekötött labdajátékon — a frontaón — az éjszakai keresetet elveszítik. Ezek közül ritkán kerülnek ki anyagilag számottevő egyének, már csak azért sem, mert ezek majdnem kivétel nélkül kényszerkivándoroltak, akik a komolyabb munkától tartózkodnak és akiket hol,mi paragrafusokkal való összeütközésük irányított Amerikába. Akik nem az említett kategóriákba tartoznak, — azok már kinőnek belőle, — azok már vagy önálló komoly kereskedők, vagy saját számlájukra, de honfitársaiknak rovására, — hogy ne mondjam — véliik kereskednek. Ez a fajta különben itt lett *intellektueU. Az előbbi polgárjogot nyert foglalkozásokon kívül számtalan alkalmi lehetőség van a könnyű, kevés munkával járó megélhetésre, amit aztán fel is használnak az itteni filozófus honfitársaink, akiknek egyetlen logikai megállapítása az, hogy a »munka nemesi-k Jól« s hogy Brazíliában még senki sem halt éhen. Ezek aztán erre a statisztikai megállapításukra támaszkodva »alkalmi üzletekkel« foglalkoznak, mint pl. az uj kivándoroltak megkopaszitása, szobatársuk ruháinak elemelése, nyílt vagy burkolt könyöradomány-gyüjtés. Örömmel kell azonban megállapítani, hogy ez az »iparág« a forradalom után részben megszűnt, mert e tisztes »ipart« űzők nagyrésze, mint ugyancsak alkalmi vállalatban, résztvettek a két év előtti forradalomban, amelynek leverése után »testületileg« Argentínába vonultak, ahol most folytatják »excentrikus« foglalkozásukat. Ezek közül az urak közül nagyon sok valaha jóhangzásu névnek örvendett odahaza s a diplomás, predikátumos nevek mellett ott szerepelnek az óhaza rendőrségein már' ad acta tett ügyek főszereplői is. A rekordot azonban ezek között is egy budapesti közismert színházigazgató fia csinálta, — aki bár már régen visszatért Magyarországra, — egész Nick Carter irodalomra való A zagrebi kivándorlási főfelügyelőség, a szociálpolitikai minisztérium legfőbb kivándorlási hatósága most készült el az 1925. évre szóló statisztikájával, mely rendkívül érdekes adatokat tartalmaz az ujhazát kereső jugoszláv alattvalók hontkereső útjáról. A főfelügyelőség adatai szerint az elmúlt évben összesen 15.005 jugoszláv állampolgár költözött ki tengerentúli országokba. Ha tekintetbe vesszük, hogy Jugoszlávia lakosságának létszáma alig haladja meg a tizenkétmilliót, akkor ez a szám annyit jelent, hogy az elmúlt évben minden kilencszázadik jugoszláv polgár fordított hátat hazájának. Még kedvezőtlenebbé válik a statisztika, ha hozzászámítjuk azt a 2.638 kivándorlót, aki már a kivándorlása'előtt megszerezte a külföldi állampolgárságot, akkor az összes kivándorlók száma 17.643-ra emelkedik, A statisztika azonban csak olyanokkal foglalkozik, akik mint SHS állampolgárok hagyták el az országot. Ezek között túlnyomó a férfi (9.757), a nők (5.248)) számával szemben. Ez a számarány azzal a reménynycl kecsegtet, hogy a kivándorlók közel fele nem hagyta el véglegesen az országot, hanem hosszabb-rövidebb idő után visszatér hozzátartozóihoz. A 15.005 kivándorló közül 472 férfi és 110 nő szakmunkás volt, 807 férfi és 803 nö földműves, szabad pályán kereső 119 férfi és 148 nő, keresetképtelen pedig (főleg gyermek és aggastyán) 2165 férfi és 1771 nő, a többi kvalifikáció nélküli segédmunkás. Feltűnő a földműveseknél a férfiak és nők számának egyformasága, amely arra vezethető vissza, hogy a parasztság', ha kiköltözik, rendszerinti eladja itt mindenét és az uj hazában végleges uj exisztenciát akar íjiagának teremteni. Kor szerint igy oszlanak meg a kivándorlók: tizennyolc éven aluli kivándorolt 2684 férfi és 2083 nő, tizennyolc és harminc év közötti 3753 férfi és 1586 nő, .harmincegy és ötven év közötti 2085' rférfi és 1291 nő, ötven évnél idősebb pedig 335 férfi és 280 nő. Vallásfelekezet szerint túlnyomó a római katholikus (11.601), azután következnek a görögkeletiek (1838), evangélikusok (1500), görögkatholikusok (38), izraeliták (14) és mohamedánok (11). anyagot hagyott maga után és cselekedeteiről még mindig széltében-hosszában tárgyalnak egész Délamerikában. Az itteni állapotokra a legjellemzőbb a következő: A forradalom utáni időkben, egy állását vesztett magyar forradalmár tiszt egy vendéglőben vállalt ideiglenes alkalmazást, mint pincér. A karrierje azonban hamar félbeszakadt. Egy napon betévedt a vendéglőbe egy volt kollegája, akit a felszolgált pincér nem vett észre. Mikor épen tányérokkal megrakodva a vendég kollega mellett vitt el útja, ez tréfából rákiáltott: — Dobd el, jön a rendőr! Ettől a forradalmi zavarokban gyakran felhangzó figyelmeztetéstől annyira megijedt' a forradalmár pincér, hogy tényleg eldobta — a tányérokat. Persze a következő percben már elvesztette állását és barátjával karöltve hagyta el polgári próbálkozásának kudarccal végződött színhelyét. A három államalkotó nép részesedési arányát nem közli a statisztika és csak annyit jelent, hogy a kivándorlók közül 7824 volt a délszláv, ha ebből a számból levonjuk az 1838 görögkeletit, kiderül, hogy 5986 volt a horvát és szlovén. Nemzetiség szerint második helyen a németek állanak 3692 kivándorlóval s közvetlenül utánuk jönnek a magyarok 3082 kivándorlóval. A többi nemzetiségek kivándorlóinak száma elnyészően csekély. A kisebbségek helyzetére éppen nem a legjobb fényt vetíti ez a statisztika, ha meggondoljuk, hogy a magyarok és németek az ország lakosságának alig kilenc százalékát teszik ki, a kivándorlási arányban pedig negyvenöt százalékát. Azt is megállapíthatjuk e számokból, hogy még az államfennlartó nemzetből minden 1500 személy között akadt egy kivándorló, addig a magyar és német kisebbségeknél tavaly már minden 160—170 ember közül akadt olyan, aki jobbnak látta a biztos jelent a bizonytalan jövővel felcserélni. A kivándorlók műveltsége kielégítőnek mondható, mert az összes kivándoroltak közül csak 108 volt a felnőtt analfabéta. Nem oly kedvező az arány a nyelvismeret tekintetében, mert csak 714 tudott angolul és csak 37 személy spanyolul. Az Egyesült Államok óvóintézkedései folyamán a kivándorlók útiránya most leginkább: Délamerika. Braziliába kivándorolt 7053 személy, Kanadába 2436, Argentiniába 2247, az Egyesült Államokba 2188, Chilébe 360, Ausztráliába 305, Uruguayba 171, Uj-Zélandiába 53, Délafrikába 8, a többi britt gyarmatokba 4, más államokba pedig 3 szemébe A f.elnőtt kivándorlók közül 3921-nek itthon van vagyona, 681 pénzzé tette és kivitte az ujhazába, 6467 pedig vagyontalan. A kivándorlók közül 13.671 először kel útra, 2033 másodszor, 61 harmadszor, 18 negyedszer és 14 többedszer. A kivándorlási okot ahivatal természetesen nem tudta pontosan ellenőrizni, a bejelentések túlnyomó része azonban gazdasági okokra hivatkozott.- A kivándorlók közül 5467-nek már van hozzátartozója odakünn, a többi egyedül lesz az ujhazában. A kivándorlók közül 1086 előre kifizetett hajójeggyel utazott, 324 már künnlevő hozzátartozóitól kapott útiköltségre; valót, 6894 az illető külföldi állam költségén utazott, 6701 pedig sajátmaga fedezte a költségeket. 10.258 kivándorló már kiutazása előtt biztosította kereseti forrását, a többi pedig a, kihajózás utánra halasztotta. A visszavándorlás "tavaly' alig egy-, harmadnyira tudta csak ’fedezni a kivándorlás folytán beálló létszámcsökkentést. 1925-ben mindössze 5691 volt emigráns tért vissza tengerentúli országokból hazájába és pedig: az Egyesült Államokból 4329, „ Kanadából 106, Ausztráliából 48, Uj-Zélandiáhöl 14, Argentiniából 533, Braziliából 622, Chiléből 4, Uruguayból 5, a többi országokból pedig 30. A visszavándoroltak közül 4188 volt a délszláv, 450 a német, 233 a magyar és 32 a más nemzetiségű. A visszavándoroltak közül Szerbiába visszatért 655. a Vajdaságba 1582, Montenegróba 207, Horvátországba 1840, Dalmáciába 509, Szlovéniába 251 személy. Ami a kivándorlás anyagi, illetőleg nemzetgazdasági előnyeit illeti, az kielégítő, mert a ki-, illetőleg visszavándorlás révén különféle módon a legutóbbi két év alatt körülbelül 150 millió dollárnyi (körülbelül kileucmilliárd dinárnyi) külföldi tőke került Jugoszláviába. KINTORNA 090 A bocher elvégzi a jessivát és meg akar nősülni. Előbb azonban elmegy a rabbihoz és megkérdi, hogy mit kezdjen olyasmit, amiből megélhet. — Csak nősülj meg előbb — feleli a rabbi — igyekezz valami pénzt szerezni az apósodtól és akkor gyere el újból. Akkor majd meglátjuk, hogy abból a pénzből mit lehet kezdeni. A bocher megnősül, kap is egy .kis hozományt, aztán újra felkeresi a rabbit és megkérdi milyen üzletet nyisson. A bölcs rabbi a következőket feleli: — Az emberek élnek, az emberek meghalnak. Aki él, annak kenyérre van szüksége, aki meghal, annak halotti ingre van szüksége. Nyiss ezek szerint üzletet és meg fogod keresni azt, amire szükséged lesz. A tanácshoz hiven a bocher nyit is üzletet, amelyben lisztet, gyolcsot és e féléket árusit. Pár hónap múlva találkozik a rabbival, aki megkérdi tőle, hogy megy az üzlet. •— Sehogy — panaszkodik szomorúan a bocher. —■ Hogy-liogy? ■— kérdi csodálkozva a rabbi. — Hát persze, hogy nem megy rabbilébn. Te azt mondtad: az emberek él-: nek, az emberek meghalnak. De ez nem igaz. — Nem igaz? —< kérdi még jobbam csodálkozva a rabbi. — Persze, hogy nem. Az emberek ma nem élnek és nem halnak. Ma mindenki haldoklik' * — Grünblatt bácsi — kérdi valaki egy társaságban egy öreg embertől — maga szerelemből házasodott? Mire Grünblatt elkeseredetten feleli: — Nuná —• okosságból. Más hazába A múlt évben közel húszezer lélek hagyta el Jugoszláviát A kivándorlók felerésze Braziliába ment — A honkeresök egyötöde magyar HAZAT NYERHET HA KÉT HÓNAPRA ELŐFIZET BACSMEGYEI NAPLÓELŐFIZETÉSI ÁR 100 DINÁR MINDEN ELŐFIZETŐ KAP EGY RÖKKANt SORSJEGYET
