Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)

1926-06-27 / 176. szám

18. oldal.

BÄCSMEGYE1 NAPLÓ

ra tömörültek és erre fel az idegenek, a Baedekker használati utasításához híven, valósággal legázolják a szerencsétlen benszülöttet, ha pisszetmL mer. Kizsákmányolják és becsapják a, szegény gondolást, a kéjutazó német fürödni, látni, hallani és élvezni alkar a hat lírájáért. Mindent összegreifal és megszagol tüzetesen, tapintó és szagló szerveit a végkimerülésig foglalkoztatja és a végén elviszi emlékbe a ’ gondolát.

*

A leégett magyar felcsap idegenvezetőnek és áldozatokat fuvaroz az üveggyárba. Aki ide bekerül, az elveszett ember. Nem ússza meg húsz lírán aiul a [velencei üveggyártás Csodáit. A vezető minden skalp után, per kopoltyú, egyli•rát kap. Nálunk a nyulbőröket váltiák igy be.

#

Ezek az emberek itt lézengenek napról-napra és arról panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni. Szinte csudával- határos, hogy ilyen naplopás mellett . mégis megvannak, illetve, hogy van nekik miből — nem megélni . ..

*

Pillanatfelvétel.

Gyönyörű a Campanille délutáni napsütésben. Lenn zug a tenger, az ég antrácínkék, ezeréves múlt és történelmi dekoráció köröskörül. A torony alatt •pedig'egy kis tömzsi németasszony áll a tüneményes dupla tokájával és kilóg a parchet alsószoknyája.

Tamás István

Magyarázat

fA vak kisfiú megkérdi a házitanitóját:

— Nevelő ur, kérem, mi a tej?

— A tej — feleli a tanitó — az egy folyadék.

Olyan mint a viz?

— Igen, de fehér.

— Mit jelent az, nevelő ur kérem, hogy fehér?

— Azt, hogy olyan szinü, mint egy lap tiszta papiros.

— Milyen szinü egy lap tiszta papifos?

— Olyan akár a hó.

— Mi az a hó?

A házitanitó gondolkozik:

— A hó, — mondja — a hó.... az a nagy puha takaró, amivel az istenke télen beborítja a mezőket, erdőket, hegyeket, hogy ne iázzanak. Hasonlít a liszthez, csakhogy hideg és nedves.

! — Milyen a liszt? — kérdezősködik tovább a vak gyermek.

; _ A liszt az olyan, mint finomra sziláit homok, azonban nem szürke.

— Hát akkor .mi szürke?

A nevelő ur azt szeretné erre felélni, hogy: Pékár Gyula írásai. Azonban meggondolja magát és igy válaszol:

— Szürke például az ég, ha a felhők ellepik.

— Mik azok a felhők?

— A felhők magasan a levegőben tiszó pára-tömegek és úgy néznek ki, mint az ágyban a dunyhák.

— A dunyhák is szürkék?

*_ Csak ha nem mossák ki őket elég

gyakran.

— Miért kell a dunyhákat elég gyakran kimosni?

— Mert máskülönben piszkosak lesznek.

_ Honnan lehet tudni, hogy piszkosak lettek?

— Az látszik.

— Miből?

A házitanitó megvan arja tarkóját.

— Abból. — feleli — hogy foltok támadnak rajtuk, mint az emberek arcán a szeplő.

—t Milyen a szeplős arc?

— Olyan, miül a pulykának a tojása.

— Mi az a pulyka?

_Az egy madár, amelyik nem szebb,

mint a páva. - *

— Miért szebb a páva mint a Pjüyka?

— Mivel gyönyörű zöld és kék tollai ..vannak.

kék?

A páva tollai miért zöldek és ké— Azért, mert nem olyan , színűek, mint a hattyú tollak.

— Ejnye, — mondja a vak gyerek, — mi az a hattyú?

— A hattyú egy vizi szárnyas, fekete csőre van és hosszú, görbe nyaka. •

— Mit jelent az, hogy görbe?

A házitanitó gondolkozik egy darabig, aztán megfogja a gyerek 'kezét:'

— Hajlítsd be a könyöködet!

A vak fiú behajiitja.

— Most a másik kezeddel simítsd végig a behajlitott karodat.

1926. június 27.

A gyerek megteszi. Amikor a lassú tapintás során a könyökéhez ér, a házitanitó megállítja:

— Amit most érzesz, az a görbe.

A vak fiú leereszti a karját és a tanítóhoz fordul:

— Köszönöm szépen, nevelő ur, — mondja hálásan — most már tudom: mi a tej.

*

Ezt a viccet egy lengyel tiszt mesélte el, amikor megkértem rá, hogy magyarázza meg nekem, milyen tulajdonképpen a politikai helyzet most Lengyelországban.

Skiz

ALAKOK

RIKKANCS

(Fehérük az ujságkötcgektől, melyek hóna alól nőnek ki, akár a szárnyak s azokon röpül, gyorsan az izgalom viharában, rekedten vijjogva. Igen: fehér, gyors és rekedt, mint a sirály. A liget körül pillantom meg. Igyekszem megállítani. De az nem megy oly könynyeii. Át kell karolni, meg kell ölelni, egy darabig még ide-oda csapkod, tovább kering, magával vonszol. Lehullik egy padra. Arcáról vastag patakokban csorog a verejték. De nem érünk rá. Gyerünk már, gyerünk.) %

— Mióta rikkancs?

— Pardon, lapterjesztő. A rikkancs csufnév. Tizenhét év óta, tizenhét éves koromtól fogva: Most harmincnégy vagyok. (Látja a helyzetet s már is diktálja az adatokat.) Nős, gyermektelen. (Szomorúan.) Vagyontalan. (Átugrik a másik oldalra, elsóz néhány újságot, visszalohol.) Hol hagytuk abba?

— Az első újság.

— A Nap, Rökk Szilárd-ucca. Mért léptem erre a pályára? Mert akkor nem volt állásom s egy főrikkancs azt mondta, próbáljam meg átmenetileg. Ahogy ez átmenet volt. Lzt talán tessék kiszínezni.

— Mennyit keresett első nap?

— Egy forint húsz krajcárt. Akkor más idők jártak. Minden hónapban akadt egy pasas, aki két filléres helyett tévedésből tizkoronás aranyat adott. ►

— Ma nincs ilyen tévedés?

— Kizárva.

—. Mennyi a napi bevétele?

— Nekem százezer korona. De ha valaki öregebb, alig keres harmincnegyvenezer koronát. A magyar újságárus, kérem, rongyos és piszkos. Becsben, Párisban olyanok, mintha skatulyából ugrottak volna ki. Minden hónapban kell legalább egy taipalás, sarkalás. Mert mi a lábunkkal dolgozunk, meg a tüdőnkkel. (Amint igy halkabban beszél, hangja recseg.) Közöttünk sok a sportember. Franciaországban egy Újságárusunk, mint boxbajnok nagy sikereket ért el. Aztán itthon is. (Fajin.) Jerzsabek, Molnár-három-kerület, Váczek Zugló-háromosztályu válogatott. Ha megalakítanánk a sportegyietünket, mindenkit vernénk.

— Maga is sportol?

— Valamikor jól futottam.

: — Most is?

— Hála istennek. Csak lábbal lehet győzni. A kerékpár nem ér semmit. Autóba is csak beleugrani, mikor nagy szenzáció van, hogy először érjünk az uccánkba. A terepet be kell szaladni.

— Mikor kel?

— Hajnalban fél ötkor, a reggeli lapokhoz.

— Mikor fekszik?

— Este tizenegykor. Napi tiz órai munka.

— Hányán vannak?

— Háromezerötszázan. Egy harmadrésze nő.

— Hány éves a legfiatalabb rikkancs?

— Tizennyolc.

— A legöregebb?

— Hetven.

— Az nem fut?

— Nem, az már áll. (Nyugalomba vonult.)

— A Rákóczi-ut sarkán, a régi Nemzeti-szinház előtt egy néma árul újságot, keménykalapban.

— Az egy sánta-néma. Tisza Pista valahányszor arra ment, mindig dobott valamit a székére. Aztán, hogy' meggyilkolták, a családja segélyezte. Kitűnő lapterjesztő. (Megható elismerés* sei.) Derék, józanélatü, igen szorgalmas jtoUéga,

— Maguk szeretik egymást?

— Az újságárusok csak akkor verekszenek, ha a lapvállalatok verekszenek egymással.

— Olvas újságot?

— Muszáj. Még mielőtt az uccára viszem, át kell nézni.

— Miért?

— Hogy megtudjam, mit lehet szén zációzni, a kuncsaftnak bedumálni. Mindennap aktuális mókákat, vicceket eszeiek ki. A pestiek szeretik a link dumát. Különben nem megy a bolt.

— Ma például mi volt a móka?

— »Összeverekedtek a hamisított macesz miatt.« A írankügy.

— Egyébként?

— Ilyesmik: »Vízbe fulladt a fogkefe!«

— Remek.

— Aztán néha egymással is viccelünk. A kartárs nevét kiabáljuk, aki mögöttünk szalad: »Szenzáció, véres családi dráma, X. Y.-t meggyilkolták.« Minden rikkancs tudja a hóhem nyelvet.

— A pénz maguknál dohány még?

— Már rég nem. Ma csak: báresz. Az ezerkoronás: ficcs, vagy: rongy.

— Mikor ment legjobban a bolt?,

— Amikor 1913-ban fölforditották a villamosokat, májusban. Akkor jöttem ki az első rekord-bevétellel: Ha egy forintost nyomtak az újságárus kezébe, elszaladhatott, a kuncsaft utána se nézett. A forradalomban sok rikkancs, aki aranyra váltotta pénzét, megszedte magát,. elment Amerikába.

— Akadtak vevők, akik adósak maradtak?

— Szegény boldogult Nyáray Tóni, a színész, a hónap végén hitelbe vette a lapot. De a hónap elején ellátott cigarettával.

— Mi a legnagyobb tiszteletdija?

— Tiz forint, a mágnás-kaszinó előtt

a háború kitörésekor. Egy gróf. Ezen a napon két és három krajcáros lapokból ötszáz forint bevételt csináltam. (Büszkén.) Kaszáltam az uccát. . /

— Mi az?

— Ezt igy mondjuk, mikor mindent

learatunk. (Mint a legény, aki rendet vág a búzában.)

— Előkelő vásárlói?

— József főherceg is vett tőlem egyszer lapot. Wekerlc Sándor. A volt hercegprímás, Vaszary Kolos, aki az apám tanárja volt Győrben.

(Még akarnék tőle kérdezni egyet mást, de mire körülnézek, már nincs sehol. A rikkancs egyoldalúan megszakítva a beszélgetést, elröpiilt. Hóna alatt az újságokkal száll-szátt már messze tőlem, magasan, az uccu fölött, a házak fölött és ordít, torkaszakadtdból. Szenzáció, szenzáció, hamisított macesz, a fogkefe vizbefult. Kaszálja az uccát. Ki bírna utána rohanni?)

ÚRI ASSZONY

(Lancia-autó áll meg hirtelen a temetökapu előtt s a kocsiból kiugrik tirée á Quatre épingles. Bois de rose jumper ruha, panamakalap, szanddlcipö. Kezében két csokor rózsa, teher és piros. Ezen a délelőttön — miért miért nem — eszébe ötlött, hogy már sok-sok éve nem látogatta meg szüleinek sírját. Kényelmetlen, hogy a halottnak nem lehet legalább telefonálni. Botladozik a sírkövek között, már elfeleitette. hol nyugszanak a szegény öregek, eltéved. Parisban nem - tévedne el. Egy pesti temetőben könnyebb eltévedni. A csősz, ki a halottak egyforma utcáiban rendőrködik, útbaigazítja s 6 hosszas keresésMitán meg is leli ívűiéit. kik csöndesen fekszenek két egymás mellett lev' sírban, mini hajdan, a hitves

tfttoftledfef

elé állítja az-iskola a gyermeket, amikot az írás,! olvasás/! számolás műveletébe vés zeti. De még,•-nehezebb feladatokat ró Rt élet a ma emberére, úgy a szellemi, mini a testi munkásokra, sőt nőkre is, amikot osztozuiok kell a férj, az apa, a testvét gondjaiban és részt kell venniök a min* dennapi élet küzdelmeiben. Eteknek a fel-, adatoknak megfelelni csak az erő, egészség és muaiakedv, csorbítatlan birtokában lehet. •-Aki tehát meg'akarja óvni egészségét, fokozni akarja testi és lelki prejét és teljesen fel akarja magát vértezni a létért való nehéz küzdelemre, az egészítse kJ mindennapi táplálékát a reggeli és uzsonna tejhez 2—3!-kávéskanál i1, ŐVOMALT1NE- val, mert az

TáptólrőSiMtiztalkis terjedelemben koncentráltan juttat a szervezetbe szénhydrátokat, fehérjéket, zsírokat, . tápsókat és az éiet fentartásához nélkülözhetetlen vitaminokat.

A szervezetnek nem csokoládéra, nem cukorkára, hanem olyan célszerű táplálékra van szüksége, mint az Ovomaltine.

Az OVOMALTINE kellemes izü, jól emészthető, tökéletes tápszer.

Ára dobozonkint 1850 dinár

Kapható gyógyszertárakban, drogériákban fűszer- és csemegekereskedésekben. Mintát és ismertetést ingyen küld: dr. A. Wander d, d. Zagreb Jurjevska ul. 37

ágyaikban. Megimluílan lép előbb az avia siriáhoA ki mint szigorú, puritán hivatalnok sötét ropkény alett pihen. Odateszi a. fehér rózsacsokrot. Éberálomban 'gondolja ezt lassan és szomorúan.)

— Apa... (Nagy szeretettel.) Drága, drága apa... (Zsebkendőt vesz. szemét törölgeti.) Bocsáss meg, hogy oly régóta.:. (Simogatja a hant füvét, mint egykor az apja hosszú haját.) 1. Dohát ez a temető messze . . . rettenetesed messze . . . Ennyi idő alatti az • ember akár Bécsbe is eljut . . . Otthon pedig, tudod, mennyi a dolog ... A háztartás, a gyermekek... Mind a három jól van . . . Igaz, te a Jancsikát nem is ösmerted . . . Már a háború előtt . . . És ő a háborúban ;született .'. . 'Liliké gyönyörű lány lett . . . varr is... . < okos . . . kedves . Pista most -végezte a hatodik gimnáziumot ... jeles ... az Qsztálv legjobb tanulója... Mérnöknek adjuk, ahogy te kívántad... Különben minden rendben ... A ház is . . . Igen. rnár nyílnak a tulipántok és árvácskák... zöld a kert... a filagóriát befutotta a vadszőlő, ahol te úgy szerettél üldögélni a nádszékeden... Ne aggódj... Minden este magam zárom el a gázcsapot... Nemsokára a Balatonra' megyünk... a gyermekeknek jót,tesz a, homok... Egészséges vagyok.. Dehogy, teljesen... Köszönöm, az uram is . . . Szegény éiiel-nappal dolgozik, húzza az igát . . . Nehéz most az élet . . . Nem olyan, mint akkor . . . Más világ van... Hála Istennek mégis élünk-éldegéiünk csöndesen, szerényen . . . Sajnos sietnem keil... ebédet főzni . . . Kettőkor eszünk... Isten veled, drága apa...

(Átmegy a másik sirhoz. ráhelyezi a piros rózsacsokrot ugyanazzal a megindultságzal. Gondolatai itt már. gyor-