Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-26 / 175. szám
4. oldal BfiUSMEGYEl NAPLÓ 1926 junius 26. Az eltűnt gyermek Öt évvel ezelőtt nyomaveszett gyermekét keresi elvált férjén egy szentai asszony Szentéről jelentik: Titokzatos gyermekgyilkossági ügyben indította meg a nyomozást az adai rendőrség. Műszák István géplakatos tizennyolc évvel ezelőtt elvált feleségétől, Palics Etelkától. A bíróság a válópör alkalmával kötelezte a géplakatost, hogy a házasságból származó két és féléves Mihály nevű fiát eltartsa és magához vegye. Műszák a válás után hamarosan újból megnősült, feleségül vette Dudás Franciskát és a kis Mihály mostohaanya keze alá került. Az uj házasságból két gyerek született: egy fiú és egy leány. Húszak felesége mindhárom gyereket egyforma gonddal nevelte, a kis Mihály se érezte a mostohasorsot mindaddig, mig egy véletlen szerencsétlenség miatt magára nem vonta Dudás Franciska haragját. Néhány évesek voltak a kis Mihály féltestvérei, amikor az történt, hogy valahogy Mihály kezébe került az apja vadászpuskája. A gyerekek játszani kezdtek vele, miközben a puska elsült és a golyó megölte Mihály testvérét, a hároméves kislányt. Hu szákné ettől kezdve rossz szemmel nézett Mihályra, állandóan ütötte-verte, annyira, hogy a szomszédok is megsokallták és jelentést tettek a mostoha ellen a rendőrségen. Néhány évvel ezelőtt Mihálynak egyszerre nyoma veszett; este még látták a szomszédok, reggelre azonban gyanús körülmények között eltűnt. A Szentán lakó édesanyja, amikor értesült fia eltűnéséről, leutazott Adára és volt férjétől tudakozódott a kisfiú holléte felől. Huszák azzal igyekezett megnyugtatni az asszonyt, hogy Mihály Magyarországba ment át. Az asszony pár hónapig türelmesen várt is, de minthogy nem kapott fiától semmi üzenetet, újból érdeklődött Huszáknál, aki megint azt mondta neki, hogy a fiú Magyarországon van. így tartott ez pár évig, az asszony a legnagyobb bizonytalanságban élt. A faluban közben furcsa titkokat kezdtek suttogni: egyesek azt mesélték, hogy a fiút ismeretlen tettesek meggyilkolták és a Tiszába dobták; mások arról beszéltek, hogy a kis Mihály Huszákék udvarában van eltemetve. A szóbeszéd eljutott Mihály édesanyjának fülébe is. A kétségbeesett asszony újból leutazott Huszákhoz, aki ekkor a következőket mondotta neki: — A fiú Párisban van, most nevezik ki katonatisztnek. Palics Etelkát ezzel sem lehetett megnyugtatni, a rendőrségre ment, ahol gyermekgyilkosság cimén jelentést tett ismeretlen tettesek ellen. Mussolini Zárába megy Nagy előkészületek a duce fogadására Zárából jelentik: A zárg.i fasiszta szervezet táviratot kapott Mussolini miniszterelnöktől, aki táviratában bejelenti, hogy legközelebb meglátogatja Zárát és Lastovó szigetét. -------------— * Mussolini távirata nagy örömet keltett a zárai fasiszták körében, a kik már minden előkészületet megtettek a duce ünnepélyes fogadására. A lakáscím Irta: Színi Gyula A szegedi vonat egy második osztályú fülkéjében utazott Budapest felé doktor Hámor Iván köz- és váltóügyvéd. Egyhangú életében, amellyel a legtöbb vidéki ügyvéd, sorsában osztozott, ezek a fővárosba való fölutazgatások voltak az ünnepnapok, a pirosbetüs örömök. Ilyenkor mindig eszébe jutott Lia ... Ez a különös lény, akinek álomképét már két esztendő óta szövögette tovább magában, félig a valóságé volt. Budapest külvárosi uccán ismerkedett meg vele egy őszi estén, két órával azután, hogy a szegedi vonatról leszállt. Lia egyszerűen volt öltözve, mint a szegényebb budapesti lányok, de ámbraszinü arcának különös sápadtsága úgy borzongott elő az olcsó ruhaholmiból, mint mesterkép silány keretből. És sötét szemének lobogása mint valami titokzatos mécsek fénye finomabbá és á'ttetszöbbé tették vonásait. Ivánt, aki nők dolgában félszeg és ügyetlen volt, szerelmes vágyai sarkantyuzták meg annyira, hogy bátor, leleménye és szellemes lett arra a gyönge félórára, amelyet Lia társaságában eltölthétett. Mikor elváltak — ez a fájdalmas perc egy sötétebb kapumélyedésben történt — még meg is csókolhatta Liát. Azután megállapodtak abban, hogy másnap este találkoznak egy budai uceában, hol Lia lakott. A leány még föl is irta egy cédulára az uca nevét és a házszámot. Egy órával azután, hogy Lia elhagyta, Hámor Iván idegesen kutatta át ruhájának valamennyi zsebét és rettenetes órákat töltött el azzal, hogy a lakáscirnes cédulát kereste, de mindhiába. Nemcsak a hitvány paptrrongy veszett él-örökre* hanem az emlékezetéből is Egyházi háború kalholikusok és ó-ka holikusok között Megzavarták egá ó-katholikus lelkész előadását Szarajevóban Szarajevóból jelenük: Botrányos jelenetek játszódtak le csütörtök este Szarajevóban Zagorac István horvát ókatolikus lelkész előadásán. Zagorac István a szarajevói iparosszövetségben akart előadást tartani és a szövetség nagytermét zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, amelynek soraiban több római katolikus lelkész vezetésével helyet foglaltak a szarajevói kongrekánisták és a katolikus sasszövetség tagjai. Amikor Zagorac a szónoki emelvényre lépett, a római katolikusok kiáltozni kezdtek: — Le a hitbontókkal! Le az árulókkal! Éljen a szentatya! Csak a jelenlévő rendőrtisztviselő elszállt az ucca neve. Hámor Ivánt, ha paragrafusokról volt szó, sohasem hagyta a memóriája, de amikor élete legnagyobb és legelérhetetlenebb vágyának beteljesülése forgott kockán, hasztalan volt minden igyekezete. Nem emlékezett. ... Arra ébredt föl, -hogy a vonat áll. Péter úgy érezte, mintha minden tagja ólomból volna és nem tudott fölemelkedni. Nagyon nagy csönd volt körülötte. Valamelyik kisebb állomáson vesztegelhetett a vonat. A csillagok rejtelmesen pislogtak be az ablakon. Az éjszakai hangtalanságot csak azok a busán kongó kalapácsütések zavarták meg, melyekkel a vasúti személyzet az ütközők, kapcsolók és kerekek épségét ellenőrzik. És a aiapácsütések nem akartak megszűnni, egyre közelebbről érkeztek — Iván úgy érezte* hogy már valahol a feje körül döngenek, a kupé feneke titokzatos módon megnyílik, egy erőteljes munkáskéz kalapácsot markolva felnyúlik és vastag, parasztos hang szplal meg: — Itt a hiba Ezért nem tud a vpnat tovább menni. A kalapácsütések egyszerre csak a fejét érték, anélkül, hogy különösebben fájtak volna neki és a koponyája zavaros, tompa hangot adott, mint a hibás vpsmassza. — Itt a hiba! — szólt a vastag hang. — Egy kerékkel több van benne. Ha kidobjuk ezt az ötödik kereket, tovább mehetünk... Iván hirtelen fölegyenesedett, dörzsölte a szemét és végre ráeszmélt, hogy rettenetes álomból riadt föl. A valóság csak annyi volt minlebből, hogy a vonat valóban állt. De azután újból gördülni kezdtek a kerekek, a vonat lassan, de biztosan megindult, hogy útját folytassa, -erélyes felszólítására hallgattak el a kiáltozok és Zagorac megkezdhette beszédét. A szónok azt fejtegette, hogy Dalmáciát a horvát nemzeti egyház mentette meg az elolaszodástól. A római katolikus lelkészek és a kongregánisták ekkor ismét közbekiáltottak, hogy a római katolikus egyház mentette meg Dalmáciát, nem a nemzeti katolikusok. — Éljen a szentatya! — kiáltotta egy katolikus pap. — Éljen Mussolini! — válaszolta egy ókatolikus. Erre óriási kavarodás és fülsiketítő zaj keletkezett és a két tábor között már majánem verekedésre került a sor, amikor a rendőrség a gyűlést feloszlatta. Még nem voltak messzire, amikor Iván hirtelen felugrott üléséről, a kupélámpa fátyolát elvonta és maga elé meredt szemmel, képéből kikelve kiáltotta: — Csalogány-ucca három!... * A Csalogány-ucca harmadik számú háza előtt nagyot dobbant a szive. A ház tulajdonosa a kis hepehupás udvar végében" lakott egy kis vityilóban. Péter le akarta neki Írni, hogy milyen külsejű hölgyet keres, de minthogy a háziúr csak németül tudott, a kölcsönös megértésük nehezen sikerült. Ivánnak Heine-versek jutottak eszébe, amiket kora ifjúsága óta nagyrészt elfelejtett és ezek segítségével irta le Lia ámbrafényü arcát és titokzatos lobogásu szemét. A háziúr helyeslőén bólintott a fejével és sipkája botjával, a szemében apró, ra vaszkodó fények gyultak :ki és végre kivette a szájából a török szopókát. Nagyot sóhajtott és szólt: — Meghalt... Talán egy hónappal ezelőtt temettük el. Csöndes, szerény teremtés volt. Nagyon szerettük mindnyájan. Igazán kár érte. A Margithidon át visszaballagott a pesti oldalra és alig tett néhány lépést előre, amikor szembe találkozott egy karcsú, gyászruhás fiatal növel. Csak az arcába kellett pillantania és megismerte. Lia volt. Iván úgy bámult rá, mint area, aki visszatér a sírból. Lia szeme azonban egyre inkább élénkülni kezdett és egyszerre elmosolyodott. Megismerte Ivánt. Az ügyvéd önkénytelenül kalapjához nyúlt és fogvacogva szólt: — Emlékszik még rámr — Hogyne emlékezném — kacagott Lia. — De maga altkor szépen megváratott engem. Még most is fájdalmat érzek a lábamban, ha arra gondolok, A baranyai köztársaság a vádlottak padján A pécsi tábla helybenhagyta az elsőbirősági ítéletet — A védők semmiségi panaszt jelentettek be az Ítélet ellen Pécsről jelentik: A Pécs-baranya! szerb-magyar köztársaság ismeretes ügyével pénteken foglalkozott a pécsi ítélőtábla. A pécsi ügyészség a szerb csapatoknak Baranyából való kivonulása után vádat emelt Linder Béla, dr. Magyarévies Ferenc, dr. Doktor Sándor, Dobrovies Petar, Pázmány Zoltán, dr. Fekete Ferenc, dr. Schwartz Gábor, dr. Kardos Imre, Pobuda Tivadar s hatvan más társuk ellen felségsértés, lázadás, hűtlenség, a magyar állam megbecsülése elleni bűntett cimén. A vádlottak közül azoknak ügyét, a kik Magyarországon tartózkodtak, a múlt év folyamán letárgyalták. A tár-: gyalás előtt dr. Magyarevics Ferencet Budapesten letartóztatták. Magyarevics ellen azon az alapon indult meg a büntető eljárás, hogy ő tagja volt a köztársaság ügyeit intéző tizenegyes bizottságnak. Magyarevics és hatvanhat, nagyrészt Jugoszláviában tartózkodó társa ellen a múlt év novemberében tartották meg a főtárgyalást. Magyarevics tagadta, hogy tevékeny rész vett volna a köztársaság megalakításában. Magyarevicset a törvényszék felmentette, mig huszonöt vádlott-társa ügyében nem hozott ítéletet, tekintve, hogy azok ismeretlen helyen tartózkodnak. Magyarevres felmentése ellen az ügyész felebbezést jelentett be, de fölebbeztek a távollévő vádlottak Is, amiért a törvényszék védelmeik ügyében nem hozott felmentő ítéletet. A pénteki táblai tárgyaláson a főügyészség visszavonta a Magyarevics felmentése elleni felebbezést és igy a tábla csak a távollevő vádlottak ügyét tárgyalta és jóváhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A védők az ítélet ellen semmiségi panaszt jelentettek be. mennyit járkáltam föl és alá akkor. Pedig annak már legalább Írét éve. Iván szavakat keresett. — Hol lakik? — kérdezte végre. A ito megint fölnevetett. — Még most is ott, ahol két évvel ezelőtt ... De mért mereszti úgy rám a szemét?... Csalogány-ucca három. Ha akarja, elkísérhet. Iván megint küzdött a szavakkal: — Kit gyászol? — kérdezte végre. — Édesanyámat ... felelte Lia borúst hangon. — Mikor halt meg? — Egy hónappal ezelőtt. Most már Iván se tudta magában őrizni különös emlékeit és elmondta, mi történt vele a lakáscím elvesztése óta addig a percig, amikor a csalogány-uccai ház tulajdonosa előtt állt. — Hiszen az az édesapám! — szőlf Lia. — És miért mondta az édesapja, amikor magát előtte leírtam, hogy maga már meghalt? Lia elgondolkozott és arcán, amelyen édesanyjára való emlékezése bus nyomot hagyott egyszerre vidám derű szállt: — Harminc évig élt édesapám boldog házasságban édesanyámmal. Édesanyám fiatalkorában szakasztott olyan volt, mint és most... — Harminc boldog egyforma év époly gyorsan elmúlik, mint harminc nap és apám talán nem is vette észre a változásit, amelyen anyám átment... Előtte még az édesanyám fiatalkori képe lebeghetett és igy, amikor ön leírt engem ... Iván megragadta Lia kezét: — Bár az isten nekünk is adna ily boldog harminc esztendőt, amely oly gyorsan múlik, mint harminc nap, hogy magát mindig ilyennek lássam, mint ebben a különös sorsrendelte percben!
