Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-13 / 162. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal konstituciók nem illeszthetők rá a testére. Portugália példája is ezt mutatja. Mióta 1910-ben a dinasztiát és a régi rendszert évszázados súlyos bűnözései és .mulasztásai miatt- sikerült megbuktatni és a köztársaságot megszilárdítani, azóta a belső eg\ euetlenség mindig a parlamentből indult ki. A tizenhat forradalom, mely azóta az évszakváltozásokat ' jelezni szokta, egyike sem volt m anarchista és a mostani a legkevésbbé az. Manuelt rég clíelejtették és senki sem cmiiti ott a nevét sem, Anglia pedig, mely asylmnot adott az iiju és korhely exuralkudóuak. a legkevésbbé sem gondol a köztársaság elejtésére. Azok a pártok, amelyek az ottani fejletlen parlamenti életben gombamódra keletkeznek és egymással szentbenállanak. valamennyien republikánusok és valamennyién hatalomra akarnak kerülni. A mostani iorradalom még nem tudni, mit hoz. Két dolog azonban már ma is látható: az egyik az, hogy a szándék a panumagazdálkoáás megszüntetése és az állami kiadások csökkentése, egészen tiszteletreméltó, de a módszer Pilsudszky követése, mégis sikertelen marad, mert a lengyel vezér kiváló kvalitásai nincsenek tneg Cabezada.s őrnagyban, aki a homályból most került elő s akinek mingyárt ellenlábasa jelentkezett a jelen pillanatban még vele együtt működő Costa tábornokban. aki formailag most alatta szolgál. Alkotmányos szempontból sem sikerült a forradalom, mert a köztársaság régi, kipróbált elnökének. Bernardino Machado dos Sautosnak hirtelen történt önkéntes lemondása azt mutatja, hogy ö nem lesz hajlandó a felelösr séget az alkotmányellenes államcsínyért vállalni. Ezáltal a tény által, melyet Machado elnök Cabezadashoz intézett levelében kifejt, az államhatalom egészében az. utóbbi kezébe kerül, anélkül, hogy e pillanatban törvényhozó testület állana mögötte. Ez tehát mindenesetre rendkívül nagy felelősséggel jár és könnyen lehet újabb és sokkal komolyabb forradalmak oka. A diktatúra tehát Portugáliában nolens-volens, de megvan, habár eddig még nem járt vérontással. Az egyiptomi helyzet az angol lapvéleniények szerint abszolút komoly. Zaghlul pasa, aki az alkiráljya! ellentétben egyiptomi nemzeti és néppárti politikát folytat és aki emiatt Malta szigetén éveken át volt fogságban, igen népszerű s mögötte áll az egész" lakosság. Zaghlul bár feltétien a nemzeti eszme szolgálatában áií, mégsem akar teljesen elszakadni Angliától, mert diplomáciai képességei megértették vele, hogy ež úgyis lehetetlen. Éppen ezért átadta a helyét egy hasonló gondolkozásu néppárt' vezérnek, .leien piiianatban Anglia főbiztosa, Lord Lloyd tárgyal a csupán belügyieket intéző kormányzattal, melynek életképessége attól függ, hogy elfogadja-e Anglia négy pontba foglalt feltételeit. ' Ellenkező esetben nem várt események színhelye lehet Egyiptom. Ugyanis az ottani lakosság egy Kairóban feiáliitandó kalifátus hive és szerves kapcsolatot tart fenn az indiai heívenmiliiós és a mezopotámiai és sziriai mohemdánsággal. Csupán a nagyszámú oro^z- törökországi mohamedánok nem küldtek Kairóba képviselőket, aminek az orosztörök megegyezés az oka. pzzel áll ellentétben .az egész angol keleti politika, melynek színhelye ma MoSsal és Kairo. A vajúdó mossuli kérdést tízévi időtartamra éppen most sikerült elrendezni, oly módon, hogy Törökország részt kap az iráki petroieumtárnákból, azonban a kelet többi részén egyáltalában ném-véglegesen elrendezettek az ügyek, főleg nem Egyiptomban, mely egyre jobban halat! az önállóság j felé, amelyet azonban Suez miatt Anglia sohar seiir engedhet teljessé alakítani. Ha Zuglóul utódának nem sikerül megegyeznie a főbiztossal, akkor a diktatúra ott is elkerülhetetlen, ez pedig ott angol katonai kormányzatot jelenti. Dr. Seitmann Rezsíf BOLONDOK LÁTOGATÁS AZ ELMEGYÓGYINTÉZETBEN 1926 junius 13. Uj diktatúrák felé Azok. akik a békekötés óta a köznyugalom és belső béke gyors helyre-. állítását, a, megzökkent egyensúly nyugvópontra jutását remélték, éppen olyan alaposan csalódtak, mint a háborualatti próféták, akik hadikölesöuökbe fektették vagyonukat. Államok közötti egyensúlyról, belső békéről aligha lehet na még beszélni. A vitás ügyeket, a súlyos civódásokra alkalmat adó financiális. kereskedelmi és külpolitikai problémákat ma még csupán a vezető nagyhatalmak hatalmi súlya és a genfi intézkedések tudják idöröl-időrc eiinté/iii, de a békétlenség tüzcsóvája mindenütt megvan. Gyakran a győztes államok vagy éppen a neutrális államok azok, amelyek máig érzik a nagy pusztítás nyomait. A drágaság ma Londonban a legnagyobb, utána pedig Brüszszel következik s. csak azután jön Berlin, Budapest és Becs. A belső nyugalom sehol sem elég szilárd, régi kipróbált konstituciók meginogtak, a korrnányváltozasok, melyek békeidőben eseményszámba mentek, ma egyre gyakoriabbak, jóllehet a rövid lejáratú kormányzatok mindig az erőtlenség és a belső betegség jelei. Csupán a múlt héten négy államban történt kormányváltozás. Az első ezek közül Svédország, melynek nagy aranykészlete híres volt a háborúban. A tények azt bizonyítják, hogy az aranykészlet magábanvéve nem elegendő az államgazdaság megszilárdulásához, ha az állam egész agrár- és ipari termelése és szabályozott fizetési mérlege nem áll mögötte. Svédország mu emelkedő munkanélküliséggel és nehéz államháztartással küzd, a szocialista Sandler-kormány, mely Branting örökségét vette át, kénytelen volt lemondani a munkanélküliség és leszerelés kérdéseinek megoldatlansága miatt s azért, mert állami támogatást az előbbinek megoldására nem remélhetett. Sandler utóda s ez igen jellemző a helyzetre, éppen nem szocialista, hanem a svéd állami banknak az igazgatója. Természetesen a művelt Skandináváliamban nincs különösebb jelentősége egy kormányváltozásnak, bár ott sem örvendetes tünet az ilyesmi. Nem úgy azonban a többi államokban, ahol épp a közelmúlt hetekben forradalmi jelleget öltöttek a kormánybukások és buktatások. A három állam, melyről szólnunk kell: Lengyelország, Portugália és Egyiptom. Mindhárom útban van a leplezett diktatúra felé, de mindháromban különbözők nemcsak egymástól, hanem az eddigi európai meglévő diktatúrától is. Lengyelországban tudvalevőleg Pilsudszky a tulajdonképpeni spiritus rektor s az ő vállalkozása azért szimpatikus, mert ő a demokrácia és. agrárreform feltétlen hive. Eljárása az általa csinált forradalom és elnökválasztás alatt mintaszerű és teljesen originális. ; Mintaszerű annyiban, hogy aránylag ■csekély áldozattal — alig több háromszáznál az elesettek száma — minden oosszuállás nélkül s az alkotmányos keretek formáinak betartásával intézte el az államcsínyt, takarította el utjából a reakciós Witos-kormányt és íratta ki a sejmmel az elnökválasztást. Újszerű, hogy miután ellenfelei egy részét a saját jelöltsége számára megnyerte, nem fogadta el a választást és miingyárt helytartót választatott az alkotmányos szervvel, a sejininel. De újszerű annyiban is, hogy a sejm meghagyásával az elnöki hatalmat akarja megnagyobbítani és a sejmeí egy évig el akarja napolni. Nyilt bevallása ez annak, hogy a régi lengyel állambomlasztó és alkotásra alkalmatlan országgyűlések az uj lengyel állambau is feltámadtak, s hogyha nem sikerül azt megváltoztatni, akkor inkább diktatúra legyen, habár burkolt formában is. Ezt-jaz újfajta diktatórikus módszert egyébként Pangalosz is alkalmazza, lévén ö tulajdonképpen saját magának a küiügy-, hadügy- és belügyminisztere. Ugyiátszik ezekből -a dolgokból, hogy szekundär cívilizacióju- • álalmoknak a nyugateurópai A tágas, csöndes folyosónak, kedves szobáival és csinos padjaival vége szakad: zöldre festett vasajtó áll előttünk. Az orvos kulcsot vesz elő és kinyitja hideg, idegen levegő csap be, tompa és hideg fény. Visszanéz rám, int a szemével, aztán előre enged, bezárja mögöttünk az ajtót. Zavartan állok égy pillanatra. A komoly és tiszta kórházi csönd, ami odakint hangunkat és lépteinket ietompiíotta, egyszerre megszaikad: hnrrogó, recsegő és sipitó zaj csap felénk, mintha valami szövőgyár műtermébe léptünk volna, a vezérigazgató előkelő. íapétás szobájából. Ez az elmebetegek osztálya, a közös helyiségek. Koskákkal borított széles és kurta folyosó visz a nagy terembe ■— két oldalt ajtótlan fülkék. Amint elmegyünk az egyik előtt, bepillantok, a hideg kövön bádog kád áll az üres helyiség közepén. A kád szín ültig vízzel, a vízben sovány karjait kilógatva, leúszott arcú nő, kibontott, ősz hajjal. Gyermek koromban a sötét szobában rajzoltam magam elé ilyen arcokat és szemeket, hogy frászt kapjak az ijedtségtől, rémitgettem magam. Odabennt a terein mélyén, ahogy közeledünk, siető alakok válnak ki. A kékesi-kos ruhába bujtatott őrültek, fel és alá járkálnak, rendszer szerint, fel és alá járkálnak, keresztül-kasui, összevissza: mindegyiknek meg ván a maga útja, gyorsasága: nem ütköznek össze egyszer sem mindegyik megteszi a maga útját, megfordul és visszamegy. Mindegyik el van foglalva a maga dolgával, nem tud róla, hogy mások is vannak a teremben. Az egyik hangosan beszél, szünet és megállás nélkül, mindég ugyanazt, mindég ugyanabban a tempóban, azt, mindég ugyanabban a tempóban, a másik széken áll. tölcsért csinál a kezéből, a falba telefonál valamit. A harmadik némán, összeszöritoít szájjá! guggol és hajlong maga élé, két tenyerét gépiesen ki- meg befordítja, egyformán a mint a lokomotív. A negyedik sebesen száguld, fel- le a fal mellett, nem néz jobbra,. se ballra, két mutatóujja fülében, szemei befelé fordítva, valamit morog, egyhangú, jajajongó litániát. És mindegyik végzi a dolgát és szinte .hihetetlen, hogy mindég egyfolytában ezt csinálják .egész nap, szakadatltnul. Az ember inkább volna hajlandó azt gondolni, hogy csak most, az ajtónyitásra fogtak hozzá , az idegen előtt produkálják magukat — mintha egy nagy panoptikumba léptünk volna, melynek ravaszul szerkesztett viasz automatáit közös gép hajtja, amit az igazgató mulattatásunkfa, abban a percben megindított, mikor beléptünk: — és most zakatolva működni, mozogni kezdenek az automaták és csinálja mindegyik azt a mozdulatot, amit a szerkezete megenged — a baba lélekzik, a katona trombitál, a bohóc gombócot eszik, a gyilkos felemeli a tőrt, a ló nyeríteni kezd. Úgy látszik az emberi test,- abban a pillanatban, elhagyja őt az öntudat szent háromsága: akarat, belátás és megismerés, géppé válik, mely összeomlása pillanatáig tehetetlenül1 ismétli azt a mozdulatot és cselekedetet, amit utoljára produkáltatott vele az értelem. A szem néz, de nem lát, a fül hall, de nem figyel, — az érzékek fel veszik a külvilág képét, de nem viásik be a sötét kamarába. Egy mozdulat, egy hang egyíelert akció fanatikus rajongói ezek, csupa átszellemült fakir, kínozzák és ostorozzák magukat, mindegyik másféle kinpadon — önmaguk iránt engesztelhetelen gyűlölettel szentelik hátralevő éveiket, a szörnyű penitenciá- i nak, valamely bűnért, hogy éltek. íme az ajtóhoz közel, sápadt bajuszos, fiatalember. Össze van csücsörítve a' szája és a kezeit ütemesen löbálja. öt éve csinálja ezt, öt évé vár valahonnan egy isteni csókot a szájára és nem unja meg. Sióra, érintésre nem reagál: ha lelhetik, ülve marad, ha lefektetik,folytatja. Lobogó hajú fiatal ember lép1 hozzám és gúnyosan mirtat rá: szegény bolond mondja kárörömmel, ő tudni illik nem az. Ö Hintíenburg száruvse--' gédje, egy évre szabadságolták, magyarázza, mert ötmillió koronái kellett felvennie az egylettől, amit nem tud kikapni. Ne szóljak senkinek, de az » gyanúja, hogy az orvosok ellopták az összeget,- majd lesz itt, ha Mussolini' megkapta az ö levelét. Rikoltó, ugató hang a sarokból. Ijesztő lény ugrik elő, négykézláb — hát-'' rafelé csapott koponya, vicsorgó fogak tompa orr, apró orángutáng-szeinek,; Hirtelen odaugrik mellém hosszú karját befelé fordított kézfejjel, a váUarpra csapja, a lába is megrándul,olyan mozdulatot tesz, mintha fel akarna mászni rám, mint egy fára. Az ápolók fejtik le’ rólam. Ez a különös lény, Így és ilyennek született — ha állatnak nevezem,tűi sokat mondtam róla, tner-t pl; a ku-, tya jóval intelligensebb nála. Lehetetlen holmi hajmeresztő keresztezödésreí nem gondolni ember és majom között, c lény családjában — ha csak fel nem teszem, hogy az avatizmus rejtelmes, törvénye visszanyúlhat a gibbonig. Egy mezítlábas nr. egyetlen ingben, széles mozdulatokkal rajzol terveket a; falra. Udvariasan és elfogulatlanul ny.ujt kezet. —' A király vagyok. Nevezzen felségnek. A hang, mozdulat, milyen fájdalmasan banális, mintha valami rossz színész adná az őrültet, rossz író darabjában. De a valóság úgy látszik ilyen. Őfelsége kegyesen megbíz, hogy azonnal értesítsem a miniszterelnököt, hogy. hívja össze az országgyűlést. Hódolattal közlöm vele, hogy már meg is történt. Akkor el kel! hozni a gyerekeket, összekötözni a lábukat, háradságomért ötezer koronát ajánl fel. amit pillanatnyi habozás után öt millióra emel. Kegyesen elbocsát és tovább telefonál a falba. Egy csapzott bajuszu ur lép hozzám és részvéttel ingatva a fejét, rámutat a királyra,, homlokához emelt ujjal jelzi, hogy az szegény bolond. ' Egy ügynök szaporán pislogva gyömöszöli a fejét és csak mosolyog, mii kor szólok hozzá, nem válaszol. Könyörgő szégyenkező tekintetével mintha bocsánatot kérne, mintha azt akarná közölni velem, ne haragudjak, hallja amit mondok, de nem érti, nem értheti, mert beteg ama szerv ott a koponya falán túl. Vaságy előtt állunk meg. intelligens arcú sápadt fiatalember fekszik hanyatt. Beesett szemében kimondhatatlan szenvedés. Az orvos rákiállt: Oszirovszky ur, a doktor ur szeretne beszélni magával! Közönyösen néz rám. _ Hegy van? — kérdem tehetetle-. nül. — Jól vagyok de nincs értelme — válaszol hirtelen, gyorsan; hangsúly, nélkül, mint a felelő diák. — Miért nincs? — Azért nincs mert felhúzzák. — Hát nem szabad felhúzni? — Szabad, csak nem délután. — Délelőtt igen? — Igen, mert mindenki mosónő. — Mosónő? Görcsösen nevet — Mosónő, de én még inas vagyok. Mindenre egyetlen, villámgyors és váratlan Ítélettel válaszol — hihetetlen sebességgel köt össze távoli fogalmakat. Kérdésekre nincs is szükség, elég, ha egy szót dobok bele a megbomlott gépezetbe. — Bőr? — Elég lenne, ha sóba tennék.
