Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-13 / 162. szám
1926. junius 13. CIRR ■ • B Poiíkraíesz ÍTlórné gyűrűje Őszintén bevallón!, mielőtt még a nyájas olvasó magától rájönne, hogy az alább következő mese nem egészen eredeti. Egyrészt, mert feltűnően hasonlít egy ókori legendára, másrészt nem is én találtam ki. hanem barátom Alpár, a kecskevigéc. Ugyanis azt a szemérmetlen ajánlatát, hogy vegyek tőle harmincezer kecskét, visszautasítottam s ezt azzal revanzsálta. hogy elmesélte nekem büntetésül Polikratesz Mónié gyűrűjének történetét. A történet Hol volt — kezdte — bal ' néni volt. kinek mi köze hozzá, hogy hol BACSMEGYEi NAPID 5. óldal. ért olyan kimondhatatlanul jól érzi magát. Elhatározta ezért, hogy inkább megelőzi a .végletét, és önmaga fog valami szomorúságot okozni magának, csakhogy ezzel megengesztelje a sorsót. Ezért aztán amikor legközelebb a tengerparton sétáltak.., Újabb intermezzo Lehúzta -ujj áról drágaköves gyűrűjét — szóltam közbe -- és beledobta a vízbe. Tudora már, hogy \an tovább ... ne is folytassa. — Fogadjunk, hogy nem tudja, mi lesz a vége. — Fogadjunk! Kezet fogtunk és a rézgálic-ültetvényes szétütötte. Epilög — Polikrateszné a tengerparton csakugyan beledobta a \izbe drágaköves gyűrűjét — folytatta a kecske üzér — és másnp férjével együtt elutaztak Velencéből. -Végi gcsavarogták egész . Felsőolaszórszágot, meglátogatták as örök várost, azután elkerültek Nápolyiba. Itt mindjárt az első napon rántott halat rendeltek ebéAre. Polikrateszné felbontja a halat és gondol mit talál benne? — A gyűrűt. A kecskealkusz tagadólag intett: — Nem. Szálkát. Megnyerte a fogadást. Skiz. volt. élt égyszer egy jámbor pénzügyigazgató, akit Polikratesz Mórnak hívtak és joggal. Azelőtt ugyanis Péri volt a neve, de ezt a belügyminiszter engedélyével Polikrateszrc cserélte fel, ami görögül ugyanannyit tesz, mint Perl, ha azonban nem, akkor tévedtem. A derék pénzügyigazgató a múlt év március tizenhetikéu elözets megfontolás után beleszeretett örgróí Bergerszeghy Ibolykába. A iöuri hölgy nem habozott lAJör érzelmeit viszonozni és vad rokonszenv tört ki kettőjük között. Ibolya családja, mint az ilyenkor már szokásos, nyomban ellenzékbe vonult a fiatalok szerelmével szemben, azon az alapon, hogy egy esetleg bekövetkezendő nász inezaliánsz lenne az ifjú örgrófnő részéről. Annyi baj legyen, mondta azonban erre Ibolyka, te az enyém, én a tiéd, ásó, kapa, cséplőgép és egyéb mezőgazdasági szerszámok válasszanak el bennünket egymástól. Polikratesz Mór nem hagyta ezt kétszer mondani magának és megcsókolta Ibolyát huszonháromszor egymásután a füle mögött, amit mások talán kifogásolhatnak, de Ibolya, mint elsősorban érdekelt fél, határozott megértéssel fogadott. Ettől kezdve három hónapig titokban találkoztak Mór legénylakásán és., Intermezzo Amikor a kecskekupec idáig ért elbeszélésében, félbeszakítottam. — Nézze, Alpár — közöltem vele szigorúan — maga most könnyelműen a becsületébe gázolt egy fiatal hölgynek, aki ráadásul a történelmi osztályhoz tartozik. Követelem hogy azonnal vonja vissza állítását, illetőleg magyarázza ki szavait! — A dolog, sajnos,, úgy történt — válaszolta Alpár —- ahogyan mondottam, ezen nem változtathatok, azonban később minden rendbejött, mert Polikratesz Mór mégis csak nőül vette Ibolyát. Minthogy ezt a fordulatot a közerkölcsiség szempontjából kielégítőnek és megnyugtatónak találtam, igv szóltam: — Az már más. A történet folytatása — A házasságkötés után — fűzte tovább a kecskeügynök — Mór és ifjú hitvese nászúira mentek Velencébe, ami kissé banális dolog ugyan, de kellemetlennek mégsem nevezhető. Kivették a részüket minden jóból, ami a lagnnák városában csak kínálkozik, volt barcarola, szerenád, gondola... é Ibolya olyan boldognak érezte magát, mint még soha. Az emberek azonban ügy vannak teremtve, hogy félnek a boldogságtól. A jelenlegi belga miniszterelnöknek például két év előtt oda akartam ajándékozni egy kecskét, hát azt hiszi, hogy elfogadta? Nem merte. Elszaladt, mert félt, hogy az örömtol megüti a guta. Polikratesz Mórné is igy . volt a boldogságával. Félt, hogy nagy árat kell fizetnie érte és hogy valami nagy szomorúság fogja érni, ami-A vajdasági képviselők adómemoranduma Követelik, hogy terjesszék ki a Vajdaságra a szerbiai adótörvényekéi A szerbiai radikális képviselők a Vajdaság ellen Beogradból jelentik: Az adóegységesitö törvény tárgyalása újból arra késztette a radikális-párt vajdasági képviselőit, hogy akciót indítsanak a Vajdaság adóterheinek csökkentésére. Az akciót az tette elsősorban szükségessé, hogy a szerbiai képviselők részéről mind sűrűbben hangoztatják, hogy a vajdasági képviselők adómozgalma miatt kell maid Szerbiának több adót fizetni. A vajdasági radikális képviselők megbízásából dr. Zsifkovics Negosin délbánáti képviselő terjedelmes memorandumot dolgozott ki. amelyben kifejti, a vajdasági képviselők álláspontját. A memorandum, melyet a vajdasági képviselők legnagyobb része már aláirt, a radikális klub elnökének van címezve és többek közt a következőket foglalja magában: — A radikális-párt Vajdaságban megválasztott képviselői már többizben rámutattak arra ar elviselhetetlen állapotra, amely a Vajdaságban a fennálló, ezenkívül a kormány részéről novelláris utón meghozott adótörvények folytán keletkezett. Annak idején hangsúlyoztuk, hogy a Vajdaságban valósággal kontrubuciót szednek és magában a képviselői klubban is szemléltétően bizonyítottuk, hogy a vajdasági adófizetőkre több adót és pótadót vetettek ki, mint ameuynyit összes jövedelmeik kitesznek. Ez az adónyomor elsősorban a szerb földműves osztályt sújtotta, mert a megadóztatás alatt nem tudott magán segíteni és amikor beállott az adóállapot súlyos következménye, a gazdasági válság, már késő volt. Mikor mindez eljutott pártunk vezérének Pasics Nikolának füleihez, Pasics nagyon meg volt lepve a súlyos állapotok miatt és komoly gondokba ejtette őt az a gazdasági összeomlás, amely az országot ic njegeti, kijelentette, hogy a súlyos állapotot likvidálni kell, még pedig az egységes adótörvény meghozatalával. A törvényjavaslatot végre benyújtották és most • több oldalról azt kezdik suttogni, hogy a javaslatból nem lesz semmi, hogy csak azért terjesztették be, hegy a felszabadult területeket megnyugtassák, hogy a vajdasági radikális képviselőknek, a horvát parasztpárt képviselőinek szívességet tegyenek csak azért, hogy időt nyerjenek. Olyan atmoszférát teremtettek ezekkel a hírekkel, amelyben komoly formában felmerülhetett az a vélemény, hogy a javaslatnak az volna a célja, hogy a szerbiai parasztságot sújtsa a felszólnibaditott területek polgárainak javára. Az utóbbi időben nyíltan bizonyítgatták, hogy a szerbiai adófizetők nyögnek az adók alatt, a megterhelés Ott is eiértc a maximumot. Nehogy nekünk azt vethessék a szemünkre, hogy mi ezzel a javaslattal a pem éppen súlyos vajdasági adóhelyzetet akarjuk megjavítani, kijelentjük, hogy nekünk nincs kifogásunk az ellen, hogy az adótételeket, amelyeket a javaslat elő fog irni, egy olyan bizottság állapítsa meg, amelynek tagjai kizárólag szerbiai képviselők legyenek. Természetes azonban, hogy az adótételeknek 'uz egész országra nézve egyenlőknek kell lenniök. Ha ez nem volna elég, akkor azt kívánjuk, hogy a mi adófizetőink, akik annak idején Szerbiához való csatlakozásra szavaztak, ugyanúgy legyenek megterhelve, mint a szerbiai testvéreik. A mi adófizetőinknek nem fog nehezükre esni, hogy a szerbiai testvéreikkel közösen viseljék azokat a terheket, amelyeket a. szerbiai adófizetőkre raktak rá. Hogy ez a kiegyenlítődés létrejöhessen, azt kívánjuk, hogy mindazokat az adótörvényeket és rendieteket, amelyek a Vajdaságban érvényben vannak. helyezzék hatályon kívül és terjesszék ki a Vajdaságra azokat az adótörvényeket, amelyek a bábom előtti Szerbiában érvényesek. Ha a korináiy sem az egyik, sem a másik javaslatunkat nem fogadja cl, az lesz a meggyőződésünk, hogy ezek a suttogások alappal bírnak és abban az esetben mi is úgy fogunk orientálódni, ahogy ezt nekünk népünk érdekei, ilyen súlyos gazdasági körülmények között, parancsolólag előírják. Újból fellángolt a tűz a szombori Export-malomban Gondatlanság okozta a tüzet Szombörból jelentik: Szombat délelőtt csak gondatlanul eldobott gyufától vagy az á hir terjedt el Szomborban, hogy az cigarettától keletkezhetett. A tűz elol- Export-malom újból kigyulladt. A hir nagy tása a szombori tűzoltóság öníeleláldozó ijedelmet okozott, mert a malom felől valóban füstfelhő látszott és lángnyelvek csaptak ki. Ijedtségre azonban nem volt ok, mert csak a már leégett száraz földre hullott üszkös gerendák fogtak újra tüzet és a lángokat pár perc alatt sikerült eloltani. A tüzvizsgálatot szombaton megtartották. Megállapították, hogy mivel nyolc nap óta nem dolgozott a malom, csak takarítani jártak az épületbe, a tiiz munkája ellenére sem sikerült volna, mert a tűzoltóság csak primitív felszereléssel rendelkezik, ha a Vulkán-garázs nem bocsájtotta volna rendelkezésre Ganz—Danubius-féle motorfecskendöit, amelyekkel megvédhették a gépházat elvjasztó falat. Az önfeláldozóan dolgozó tűzoltók között is kiemelkedett Fehér Lajos önkéntes tűzoltó, aki az ötödik emelet legveszélyesebb pontján dolgozott haláltmegvető bátorsággal. Ahogy a Vajdaságban a válságot szanálják Az ország legnagyobb olajgyára kénytelen volt beszüntetni üzemét A parlamentben tegnap a gazdasági válság okairól elméleti vita folyt. Miközben teóriában mindenki igyekszik a válság okait megszüntetni, azalatt a gyakorlatban az ország leggazdagabb vidékén, a Vajdaságban egyre-másrá szűnnek meg a virágzó vállalatok. Becskereken mint néhány héttel ezelőtt jelentettük, a Vajdaság egyik legnagyobb bútorgyára, a Bencze Antal és Társa-cég volt kénytelen beszüntetni üzemét és ezáltal száznegyven munkás maradt kenyér nélkül. Szombaton meglepetésszerüleg véglegesen beszüntette üzemét az ország legnagyobb olajgyáru, a hecskcreki Tengerifeldolgozó és Olajgyár részvénytársaság. A gyár tizennyolc tisztviselőt és százhúsz munkást foglalkoztatott, akik most valamennyien kenyér nélkül maradtak. A nagybecskereki oiajgyár, amelyet a rövidlátás és a bürokratizmus nehézségei fojtottak meg, eddig évente 350— 360 vagon étel- és égőolajat gyártott. Ebben az évben Becskerek környékén 1500 katasztrális hold földet vetettek be repcével, amelynek termését az olajgyárnak kellett volna feldolgozni, a jövő évben pedig tízezer hold földet készültek repcével bevetni. A gyár üzemének beszüntetése több okra vezethető vissza. Elsősorban arra, hogy a pénzügyminiszter rendeletileg megvonta a becskereki olajgyár részére biztosított azt a kedvezményt, hogy az olajgyártáshoz szükséges benzint adó és illetékmentesen hozhatja be. Az ország valamennyi gyárának megvan ez a kedvezményük, érthetetlen okokból éppen csak a becskereki olajgyártól vonták meg, amelynek igy negyvenezer dinárt kellene fizetnie minden behozott vagon bénáin után. A gyár prosperálását nagyban megnehezítette az is, hogy a külföldi olaj behozatali vámját s vasúti tarifáját leszállították, úgyhogy a belföldi termelés képtelen a külföldi gyárakká! konkurrálni. Ezenkívül súlyossá telte a becskereki gyár helyzetét, až is, hogy a hatóságoknál csak igen sok nehézség és rengeteg kiadások árán tudta megszerezni a különböző, bizonylatokat és okmányokat. A becskereki Oiajgyár Rt.-nak gőzmalma is volt Becskereken, ennek üzemét azonban a gazdasági válság miatt már a múlt év folyamán kénytelen volt beszüntetni. A becskereki kereskedelmi kamara sürgős jelentést tett a a kereskedelmi minisztériumnak a gyár üzemének megszüntetéséről. 1 •