Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-01 / 151. szám
12 OLDAL » ÁRA 1'/, DINÁR Poštarina piaeena! XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 KEDD junius 1. 151. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben lelefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-paiota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) KOZBESZÓLfiS Jovanovics Ljuba most először járt a Vajdaságban, de szombori beszéde bizonyság amellett, bogy a Vajdaság sérelmeit, panaszait, fájdalmát olyan jól ismeri, mintha eddig nem is a kormánypárti oldalon ült volna, hanem az ellenzéki padokban. A kormánypárt részéről, akármelyik párt is van kormányon, soha sem tapasztal a Vajdaság népe ilyen megértést. Nekünk ugylátszik örökös bajunk, hogy előbb ellenzékivé kell lenni az államférfiaknak, csak aztán veszik észre, hogy az ország kultúrában, munkában és produktivitásban leggazdagabb része: a Vajdaság, tudatosan rosszindulatú, vagy hibás intézkedéssel meg van nyomorítva. Úgy látszik, hogy kormánypárthoz való tartozás sok előny mellett azzal a hátránnyal jár, hogy a politikusok objektivitását, tisztánlátását megzavarja. A kormányzópárt vezetői vagy nem akarják, vagy nem merik észrevenni, hogy mindazt, amit a természet és az emberi munka bőségesen juttatott a Vajdaságnak, az emberi gonoszság, önzés és tudatlanság pusztulásra ítélte. Amint valamelyik 'politikust az uralmi változások ellenzékbe szorítanak, ez inUjfjjá|t szembeötlővé válik számára. A mi nagy bajunk azonban az, hogy mihelyt újból hatalomra jut, a kormánypárton megint elfeledi, a mit a Vajdaságról tudott. # A szombori Jovanovics-párti gyűlés iránt tagadhatatlanul nagy érdeklődés volt a Vajdaságban. Szlávok és magyarok várták Jovanovics Ljuba nyilatkozatait. Ez az érdeklődés nemcsak Jovanovics Ljuba ellenfelei által is elismert érdemeinek, tiszteletreméltó személyének szól, hanem magyarázatát találja abban is, hogy a Vajdaságban mindenki érzi, hogy valami nincs rendén, hogy lehetetlen állapot az, ha minden intézkedést a pártpolitika kicsinyes szempontjai irányítanak, mindenki, még azok is, akik a korrupcióból, intrikákból, gyülöletszitásból hasznot húznak, sejti, hogy végzetes baj származik abból, hogy csodálatos balkezességgel nem megfelelő embereket helyeznek fontos pozíciókba. A Vajdaság népe, ha elégedetlen is, nem forradalmi hajlandóságú, soha nem volt az. Minden változástól sorsának jobbra fordulását reméli s ha a változást Radics István Ígéri, vagy Jovánovics Ljuba sejti, reménykedve fordul az uj próféták felé. # A nacionalista recept szerint Romániának most el kell ’ pusztulnia. Mi lesz ebből a szegény országból? Hiszen halálra Ítéli önmagát. Romániában a vasutasoknak azt a rendeletet adták ki, hogy a magyarnyelvű utazóközönséggel magyar nyelven kell érintkezniük s aki nem tud magyarul, annak meg kll tanulnia, mert attól aki a vasúton utazik, vagy szállít, nem lehet azt is követelni, hogy fizessen is, nyelvzseni is legyen... Legalább igy mondják legújabban Romániában. S valahogy úgy érezzük, hogy ez felel meg a demokrácia s az emberi szabadság szellemének is, nem pedig az a rendelet, amellyel egyik sok felesleges idővel rendelkező szuboticai tisztviselő a villamos kalazok számára adott ki egy újsütetű nyelvrendeletet . . . Sőt Romániában kormányrendelet engedi meg újabban a piros-fehérzöld lobogó használatát is, ami erre mifelénk olyan súlyos irredentizmus, hogy a zöld papinba csavart fehér gyertya piros lángja miatt is megpróbáltak már port indítani a honmentésre szabadalmat váltott lovagok. Az irredenta vádak, az üldözés senkinek nem használt. Ha majd arról is hir érkezik, hogy az emberi szabadságjogok respektálása Romániát nem pusztította el. talán lehet remélni, hogv másutt is revízió alá veszik azt. hogy mi az irredentizmus s mi nem az. Pilsudszkyt válas köztársasági Az uj elnök alkotmányjogi aggodalmak miatt nem fogadta el a megválasztást Varsóból jelentik: A szejni palotájában hétfőn délelőtt tíz órakor tartották meg az elnökválasztó országgyűlést. A gyűlésen Rataj, a szejni alelnöke elnökölt, akinek megnyitó szavai után Marek a szociális uk nevében azt javasolta, hogy Pilsudszky marsaik válasszák meg a köztársaság elnökévé. A jobboldal részéről ÖlinSzki grófot jelölték. A szavazásban ötszáznegyvenhat képviselő vett részt, akik közül 292-en Pilsudszkyra, 192-en Blinszkire szavaztak, 62 szavazólap pedig üres volt. Kilenc képviselő, közöttük Vitos volt miniszterelnök nem jelentek meg az ülésen. A szavazás befejezése után az elnöklő Rataj marsall kihirdette az eredményt, amely szerint az országgyűlés abszolút szótöbbséggel Pilsudszky tábornagyot választotta a lengyel köztársaság eluökévé. Az eredmény kihirdetése után a baloldali pártok tagjai lelkes ovációban részesítették Pilsudszkyt. Rövidesen azonban váratlan fordulat történt, amennyiben Ratajnak átnyújtották Pilsudszky levelét, amelyben az ujjonnan megválasztott elnök közli, hogy a választást nem fogadhatja el, mert alkotmányjogi aggodalmai vannak. Pilsudszky azért nem vállalta az elnökséget, mert kifogásolta, hogy az alkotmány nem ad logot a parlament feloszlatására. Uj jelölt még nincs, szó van Moscievszky egyetemi tanár jelöléséről, aki régi hive Pilsudszkynak. Délután és este nagy tüntetések voltak a városban, a gyári munkásság és a katonatisztek a szejm palotája elé vonultak és Pilsudszky mellett tüntettek. Franciaország és Csehszlovákia a Népszövetség elé viszi a frank-affért Éles támadás a félhivatalos Temps-ben a magyar kormány ellen francia kormány levonja az ítéletből a konzekvenciákat“ »A A francia sajtó szerint a Bethleo-kormány helyzete rendkívül kényes Parisból jelentik: A külügyminisztérium politikai osztálya vasárnap foglalkozott először Chllnchant • budapesti francia követnek a frankpörről készített jelentésével. A késő esti órákban kitudódott, hogy a csehszlovák kormány a frankaf- Sért a Népszövetség elé akarja terjeszteni. Ezzel kapcsolatban a hétfő reggeli párisi lapokban újból megindultak a franküggyel kapcsolatban az éles támadások a magyar kormány ellen. A Matinben Jules Sauerwein azt irja, hogy Franciaország bizonyos konzekvenciákat fog levonni a Irankpörben hozott Ítéletből. Tiltakozik Sauerwein Baross és Szörtsey felmentése és az ellen, hogy Bethlen közbelépésére bizonyos enyhítő körülményeket vettek igénybe Windischgrätz herceg javára. Botrányos — irja a Maiin — hogy fontos tanukat nem hallgattak ki és gróf Teleki Pált és Zadravetz István püspököt nem helyezték vád alá. A francia kormány Cbllncbant követ buzgalma és Benoist rendőriéi- . ügyelő, valamint munkatársainak szorgos vizsgálata alapján más végső következtetést von le, mint Bethlen miniszterelnök és alkalmas lesz felfogásának úgy Parisban, mint Qeafben kifejezést adni és politikai magatartása számúra a következtetéseket levonni: A hétfői nap legnagyobb szenzációja az, hogy a félhivatalos Temps Is élesen állástíoglal az Ítélet és a magyar kormány ellen és »4 magyar botrány és a Népszövetség* cimü vezércikkében, amelynek hangja már egyáltalán nem a szokott tartózkodó hang, a következőket irja: Az az igyekezet, hogy a bűnösöket megmentsék, vagy bűnükre mentséget találjanak, nem vezetett másra, mint a magyar igazságszolgáltatás és a magyar kormány tekintélyének kompromlttálására. A Bethlen-kormány felelőssége a frankügyben súlyosnak látszik. Lehetetlenség, hogy az ügyet igazi jellegétől, a politikától megfosszák A Temps szerint német monarchista szervezeteknek a német fajvédőkkel egyetértésben folytatott özeiméiről van szó, amelyek a szövetségesek győzelmével megteremtett európai rend ellen irányulnak és állandó fenyegetést jelentenek az európai békére. Ebben az ügyben nem egyedül Franciaország van érdekelve, hanem Középeurópa valamenynyi állama, amelyeknek biztonsága a fennálló szerződések szilárd íentartásától és gondos végrehajtásától függ. A félhivatalos lap ezután a következőket irja: Rendkívül fontos, hogy maga az Ítélet is elismeri, hogy a pénzhamisítással a tettesek politikai célokat követtek. Legalább is feltűnő, hogy a törvényszék Ítéletében politikai érzelmekkel igyekszik mentegetni olyanokat, akiknek hivatali állásuk van és hamisítást követtek el. Ettől eltekintve nagy súllyal esik latba magának a kormánynak a felelőssége, amelyet nem lehet ilyen könnyen elintézni. Az ítélet nem adta meg a kellő elégtételt a francia közvéleménynek és
