Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-07 / 124. szám

NBPRÓL NBPRF) Az anyasziv Van egy óbreton sanzon, amely a hét sebből vérző anyasziv- legcsudála­­tosabb allegóriája- »Haliga csak baliga« — kezdődik a dal —- volt egyszer egy legény, akitől -anyjának szivét kérte a szerelmese. És a legény megölte az anyját, kivette a szivét és elindult vele az országúton. Útközben megbotlott a fiú, elesett és kezéből elgurult a szív. És miközben gurult a véres szív az ut porában, becéző aggodalommal igy j aj - dult-föl: »Nem ütötted meg magad, A költőt gyakran leutánozza az élet. Szlavónia egyik falujában fejszével támadt egy parasztlegény az édesany­jára. Az öregasszonyt haldokolva szál­­'ütöttük az oszijcki kórházba, ahol, ami­kor pár pillanatra magához tért. meg­kérdezték tőle a rendőrség emberei: — Ki támadta meg? Az öregasszony lehunyta a szemét a májusi nap sugaraiban és csak ennyit feleit elhaló hangon: — Azt nem mondom meg soha... Nincs csoda, nincs szimbólum, csak meztelen igazságok és igaz érzések vannak. Mert akár az ut. porában, akár a kórházi ágyon — egy perccel a ha­lál élőit - - szólal is meg az anyasziv, minden retsszön, szennyen, embeíi gaz­ságon túl, mégis csák az övé az a ma­­kulányi, jóság, amely árván és szám­­üzötfcfr barangol' még a ‘földi térékén. Filmprimadonnák — részvénytársasági alapon Szuboticán ma lepedönyi plakátok je­lentek meg az itccán, amelyek öklöin­­nyi betűkkel hirdették, hogy Zagreb­­liati Strozzi-l'ilm elmen egy részvény­­társaság alakult, amely juiiius elején-' egy nagyszabású filmfelvételbe ■ kezd. . A filmen mindenki szerepelhet, aki száz- ] ölvén dinári küld be a rejtélyes alaku­latnak. A kitűzött terminus letelte titán a je- ] Jeutkezők között sorsot húznak és az a liusz szerencsés ember, akiknek neveit mujd a direktor ur panainakalup\iból ' kihúzza egy bekötőit szemű szűz, a fő­szerepeket lógja eljátszani. i ilyen viccesen csinálják: a sorsra bízzák, hogy ki lesz a primadonna, ki a hösszerelmcs és ki a külső zaj. Il­letve a drámai csomó, amely megol­dásra vár, mert a százötven dinárjáért csak követelhet egy testhezálló szere­pet a. kis Valentino. A rendező pedig , gondoskodni fog, hogy ja valaki le ne maradion a filmről. Mindenkire jut leg­­alább két méter ötvcnceti, amit aztán,] ha majd »a felvételek befejeződtek« j elvibet magával emlékbe és lejátszhátia ‘ otthon a kis Urnemann mozijában. Hasznos tanácsadó vajdasági írók és villamoskalauzok számára! A ■ szerző, aki regényében, novellájá­ban,' versében, színdarabjában (nem kívánt rész törlendő!) a mai életet óhajtja visszatükrözni, nem 'hagyhatja figyelmen kívül azokat a változásokat, amelyeket a megszanált korszellem idézett elő az emberek életében, jelle­mében és ízlésében. A villamoskalauz­nak, ép úgy a kisujjában kell hogy le­gyen. a modern lélektan, akár az író­nak, aki a vajdasági olvasók érdeklő­dése alá akar mankókat rakni. Tehát kiki használja fel jó egészséggel alábbi eredeti észrevételeimet. « 4. oldal ______ CSALÁDI ÉLET Jóbarát (jön lelkendezve): hogy megnősültél! Gratulálok! Hallom. Ehelyett: Jóbarát (jön lelkendezve): Hallom, hogy elváltál! Gratulálok! KERESKEDELEM Kereskedő (elragadtatva a hoz): Öli, ez a tömeg! vásárlók-Ma: Kereskedő (csüggedten a hiíelczők* frteja iÖK ez a, cspdtgmeg.y-. k . it ■ BÁCSMEGYE1NAPIÖ 1926 május 7. JÓJZLÉS Képviselő: Kerülöm a korcsmát, ahol csak durvaságot hallok. Inkább a par­lamentbe megyek... Variáció: Képviselő: Kerülöm a parlamentet, ahol csak durvaságot hallok. Inkább a korcsmába megyek... ELŐKELŐSÉG Herceg (kíséretével a Mágnás-kaszi­­nóba vonul): Ez legalább egy zárkózott hely. Ehelyett: Herceg (kíséretével a Markéba vo­nul): Ez legalább egy zárkózott hely... ■■■■■—mamma, IRODALOM Kritilius: A darab üres. Fogadni me­rek, hogy meg fog bukni. A másik: Végignéztem égy esküvőt. Ehelyett: Kritikus: A darab üres. Fogadni me­rek- hogy sikere lesz. GYÁSZ Egy ur (a másikhoz)) ;• Mért vagy Olyan levert? .1 másik: Végignéztem egy temetést. Variálva: Egy un (a másikhoz): Mért vagy olyan levert? (-.) A szlavóniai rablóvilág Uj Csaruga bünpór Osijeken — Egymás ellen vallanak a szlavóniai haramiák Oszijekről jelentik: (Julin Joca rabló­vezér és társai bűnügyében napok óta folyik a íőtárgyalás Oszijeken. A tár­gyalás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, mert a rablóbanda bűncselekmé­nyei szoros összefüggésben vannak a kivégzett Csaruga Jővén bandájának rémtettcivel. A vádlottak általában beismerésben vannak, csak a súlyosabb . beszámítás alá eső bűncselekményektől igyekez­nek magukat tisztára mosni. Egyik a másikra hárítja a súlyosabb delik trillió­kat, ami gyakran heves szóváltást idéz elő a vádlottak között. Szerdán Gulin Ivánt hallgatta ki a bíróság. Gulin hasonlóan többi tár­saihoz — csak a kisebb bűncselekmé­nyekben való részvétét ismerte be. Tagadta, hogy 1924 szeptemberében a csepiui. vásárról hazatérő három föld­műves kirablásában részes, de a szem­besítés alkalmával a többi vádlott közöttük Gulin Joca rablóvezér is a szemébe mondták, hogy ennél a rab­lásnál is jelen volt. Gulin ezután beismerte, hogy 1924 decemberében társaival együtt Kario­vációi nem messze az országúton Sta nisavljevics Bara parasztleányt meg­támadta „és húsz dukátból álló ..nyak­láncát elrabolta, de az elrabolt Júliá­tokat később maga adta vissza a meg­támadott leánynak. Az elnök kijelentet­te, hogy a vizsgálat adatai szerint a rablás elkövetése után a parasztok ül­dözőbe vették a rablókat, akik mene­külés közben szórták el a rabolt du­­kátokat. Gulin kihallgatása után a vádlottak kihallgatását befejezték és ezután . öt­venhat tanú kihallgatása következik.. Rz analfabéták uizsgáznak Okuláré államköltségen öyufa a költő Budapest, május hó. Újpesten van egy hatalmas épület­tömb, mely kivilágított ablakaival biz­tatóan sugárzik a pestkörnyéki éjsza­kába. Hivatalos neve: -Egyetemi Szo­ciálpolitikai Intézet.« Egyetemi hallga­tók dolgoznak ebben az intézetben, sze­­retethöl, teljesen ingyen. Ma itt vizsgáznak az analfabéták. A teremben padok, mint az elemi is­kolában, tábla, kréta, szivacs. Fönn az elnöki asztalon egy cserép- muskátli, az igazgató urnák, ki 'hetenként három­szor oktatja őket a betűvetés rejtel­meire s. egy óra helyett rendesen hár­mat adott. A tanfolyam novemberben kezdődött, most ezzel az ünnepi vizs­gával ér véget, mely után a hallgatók bizonyítványt kapnak. Bevonul a bizott­ság. élén az igazgatóval és egyetemi tanársegéddel, a*' vizsgázók felállnak. Minden jelölt a legszebb, legtisztább ru­háját öltötte fel. Sápadt arcukon valami rózsaszínű köd. Meghatottság, izgalom, lámpaláz, a kisdiákok szurkolása, hogy megállják-e majd a sarat. Mindnyájan felnőttek, többnyire mun­kások, munkúslányok. cselédek. F.s­­(erfte munka után, kifáradva jártak el ide tanulni. A növendékek közt van egy ötven­hat éves asszony, olyan ninesetlen, hogy államköitségeu kapott okulárét és egy hatvannyolc éves néniké is, ki a tágult -tüdejével, elhasznált szivével lihegve csoszog fel a lépcsőn, de nem akar meghalni addig, míg nem látja a fényt: a betiit. Békésraegyéböl egy módos paraszt­­gazda titokban ráudult fel a tanfolyam­ra, mert falujában szégyellő a tudatlan­ságát. Addig szállodában lakott, szó* ros inkognitóban. Egyébként a tanév alatt akadt egy mulatságos családi perpatvar is. Egyik jj^vendík .-negyvenéves- naßszamosriö Egy hatvannyolc éves nöuenőék Ír, ri, ír, rí . . , — beiratkozott a tanfolyamra, de az ura, ki szintéu analfabéta volt. eleinte veszekedett vele, nem akarta elengedni az órákra, attól félt, hogy ezáltal ösz­­szeornlik hitvestársi boldogságuk. Az­tán mikor megtudta, hogy az irás-oi­­vusás nem hűtlenség és a törvény előtt sem bontó akadály s hallotta, hogy otthon az asszony milyen szépen ol­vas. maga is beiratkozott. A vizsga egyszerű. Az igazgató négy vonalat húz a táb­lára, olyat, amilyen a gyorsirási irká­ban látható. Ebbe a kalitkába kell be-' írni a jelölteknek a betűket, először is a nevüket, azt a titokzatos két szót, mely őket magukat jelöli. Bözsike nógrádmegyei. Fehér blúz, vadonatúj szürke szoknya, sárga cipő., — Mi a foglalkozása? — Szolgáló — mondja egyszerűen. Nem cseléd és nem háztartási alkal­mazott. < — Hány éves? — Tizennyolc. — Mért nem tanult meg eddig trm­­olvasni? — Az én papám tizenkét évig bete­geskedett. Ruhám se volt, az iskola is messze volt. Hát — és csak néz ma­ga elé. P. Józsefné negyvenhárom éves to­­routáimegyei születésű, az ura tütü egy bankban. Pápaszemet hord. Ezt vallja: — Tetszik tudni, azért akartam meg­tanulni, hogy kissé tapasztaltabb le­gyek. A szentes írásokat szeretem, a bibliát, a katekizmust,' jobban, mint a regényeket. Most mindig azokat bú­jom. De a múltkor az uram levelet is irt. Jaj, de örültem, mikor el tudtam olvasni — szeme felcsillan a papasze­me mögött. Z. Gyula, koóspataki huszonegy éves gyári nagszáraos, mindig pironkodott, mikor' a gyárban az clőlegpérö cédu­lára nem tüdta leírni a nevét. Ezért vé­gezte cl a tanfolyamok Már nyolc éves korában tetőt, csefepezett. Különben gyönyörűen ..rajzol. Rajzai, melyeket még. analfabéta-korában készített, az asztalon hevertek. Alig ismerte még a betűket, mikor az alábbi verset irta: SZERETET . :.A lelkem mélyéből imádom s a szivem belsejéből fakad o kérdés: csak arra óvlak, hogy szeress, csupáncsak engem szeress, mindig engem szeress. Mikor a nap nyugovóra tér, a lelkem ég és lobban s én a szeretet füzétől álmélkodva olvasom, hogy, á jövőben boldogságunkat is fölépítem.« Fontos,' hogy a tulajdon kezével ir­ta. Most még csak a. gyorsírást sze­retné megtanulni. Zsóíika, ld Lengyelországban szüle­tett s jutagyári mtmkásláuy, már egy egész regényt is elolvasott. Cimc: »Amerika leánya... Acélkék selyemblúz van rajta, mely jól illik halvány arcá­hoz. Betűzve olvasnak, mint a kisdedek; Jó pa-ri-pa mcl-lctt szé-pen jár a csi-kó. A másik teremben ianoncfiuk sak­koznak. egy szíjgyártó ittas szaval, amott egy szigorló orvos hegedülni' ta­nít egy gombkötő inast, aki még nem iá ismeri' a kótát. Lent az irodában statisztikát iiézek, mely mindenről számot ad, arrőt is^ hogy mit esznek ebédre, vacsorára, hány ruhájuk, cipőjük van, hányán al­szanak egy szobában, hányszor fürdő­nek havonta, hányszor mosdanak de­rékig, mit olvasnak a már vizsgázott növendékek s hogy jutnak cl milyen lassan Kurz Mahlertől és Beniczky­­nétöl. Jókai-vg és Dickens-ig. Egy-munkás nyolc oldalas levelét is; megmutatják: Pekingbői if. az intézet-' nek. Az orosz fogságból került , a kí­nai fővárosba s máig sem tudott haza­jönni. Amint hazafelé villamosozom, még egyre hallom a vizsgázók megindító; silabízálását, mely valami furcsa-furcsa imádsághoz hasonlít: Rizs, rozs, zsir. Ir, ri, ir, ri... Kosztolányi Dezső Mozsárágyu a korcsmában A szent György-napi ágyúzás sebesiiltjei Potiszkiszvetiuikoláról jelentik: A potiszkiszvctíiiikolat görögkeleti hívek, évszázados hagyományokhoz! híven ün­nepelték meg csütörtökön Szt. -György napját- Már a kora hajnali órákban el­dördültek a görögkeleti templom előtt', a mozsarak, majd megkezdődött az; egyházi szertartás, amit a számtalan' szláva megünneplése követett. A jámbor mozsárágyuknak többnyire nincs már ilyenkor szerepük, Mijatov. j Szetozár kovácsmesternek azonban, amikor a házi szentet ünneplő családo­kat járt {elköszöntem, egynéhány kö­szöntő után virágos hangulatban esté­be jutottak a mozsarak. A kováesmes-' etr elment a templom elé, kiemelt a; földből egy mozsarat és elvitte magával a korcsmába — mulatni. Szinültig meg­töltötte puskaporral a mozsárágyut, az­után széles jókedvében elsütötte, hadd hirdesse széles e világon, hogy mulat1 a szvetintkolai kovács. Az ágyú hatalmasat durrant és a kő­vetkező pillanatban a vendégek arca', keze, ruhája tele lett sizikrázó p.uska­­pbrrai. Mijatov Szvetozárnak jobb ke­­zcfejét leszakította a puskapor, a mel­lette álló vendégnek fél arcát roncsol­ta össze és többeket könnyebben meg­­gebesiteiU - •> ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom