Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-30 / 149. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÖ Meghalt Vázsonyi Vilmos A volt magyar igazságiigymmisztert Eadenben hirtelen érte a halál — Szivszélhiidés Site meg — Hadtestét Budapestre szállítják és hétfőn temetik az Oktogonról — „A frankügy áldozata vagyok“ — mondotta néhány nappal ezelőí* Vázsonyi A magyar nemzetgyűlés alelnöke kegyeletsérlően parentálta el Vázsonyit Budapestről jelentik: SgbnisJat reggel nyolc órakor az á megdöb­bentő liir érkezett Budapestre, hogy Vázsonyi Vilmos , dr. volt igazság­ügyminiszter, nemzetgyűlési képvi­selő, a demokratapárt vezére a ba­dend Guttenbrunn - szanatóriumban szivszéihiidés következtében várat­lanul meghalt. A gyászhir percek alatt terjedt el Budapesten, általános megdöbbenést és osztatlan részvé­tet keltett. A magyar politikai , élet legérdekesebb egyénisége szállott sírba Vázsonyi Vil­mossal. A terézvárosi zsidó ügyvéd karrierje •— ez a tipikusan magyar karrier — ak­kor vett először lendületet, amikor a magyar demokrácia szellemileg alaposan fölvétezve, nagyszerű elitcsapattal roha­mozni kezdte a magyar feudalizmus fel­legvárait. A harc élén Budapest, az évek alatt metropolissá nőtt nyugtalan város állott, mely elsőnek vette át a libera­lizmus klasszikus frazeológiáját és té­vedéseit. Vázsonyi együtt Bárczy Ist­vánnal a magyar főváros, erőit sorakoz­tatta föl azok ellen, akik a reakció ma­gyar eredményeit védelme'zték a vár­megyével és a retrograd választójoggal. Terézváros kispolgárai a zsidó ügyvé­det hamarosan beküldték az országgyű­lésbe, hogy a magyar politika legelső fórumán is kezdje meg a harcot a de­mokratikus Magyarországért. A parla­mentben mondotta el azokat a hires, szellemes, fulminant okos beszédeket, melyek karrierjét megalapozták és ké­sőbb besegítették a bársonyszékbe. A magyar munkásságnál: akkor még nem voltak parlamenti képviselői; Vázsonyi vállalta értük is a küzdelmet, melynek egyetlen jelszava volt az általános vá­lasztótok. Nagy és remek harcai vol­tak Tisza Istvánnal. A neve fogalom lett; kabarék zengték dicsőségéti Buda­pest szivére vette; kispolgár, diáki mun­kás, egyformán szőtte »a magyar de­mokrácia Orál-lovagja« feje köré. Az első eredményt, amit a nagy harc ho­zott, már csak későn érte meg Magyar­­ország, a háború alatt, amikor Tisza .vúiszalépettt és az Eszterházy-kormány vette kezébee az ország dolgát. Vázso­­nyibói miniszter lett ~ az első zsidó miniszter magyarországon. Ettől kezdve Vázsonyi lassan, de biztosan tette meg az utat visszafelé: az általános titkos választójog elsikkadt a kezén és a nép­szerűsége alaposan szétfoszlott. A mun­kásság és a demokrácia radikális hívei csalódtak benne — ámbár a terézvárosi ügyvéd most is hü maradt önmagához, csupán a szavakkal játszott még brilli­­ánsabban és vakmerőbben. Mikor a há­ború végén a népszenvedéiy kopogott az ajtókon, a demokrácia Grál-lovagjá­­ból már szenvedélyes rencScsináló leit, aki a íegféktelenebb módon harcolt volt fegy\értársa, Károlyi Mihály ellen. Vázsonyi Vilmosból! az októberi forra­­daom emigráns csinált. Terézváros hi­res követe elhagyta Magyarországot, miközben fölvette a legitimizmus hitval­lását. Külföldről a kommun után azon­nal nem tért vissza: a kurzus első vé­res hónapjait Svájcból és Ausztriából fi­gyelte. Csak később utazott vissza Bu­dapestre, akkor, amikor a reakció már teljesen a nyeregbe . került. A magyar, históriának ez a fejezete — akarva nem­­•akaíva — újból a demokrácia első tűz­vonalába (rendelte Vázsonyií. Évekig állt az élén annak a sziszifuszi harcnak, mely a kurzust igyekezett likvidálni, Harcos egyénisége és szónoki klasszisa újból fényt kapott egy időre. A legiti­mizmus, amivel frigyre lépett, neki kö­szönheti, hogy szimpátiákat hódított, hogy erőt gyűjtsön. Az utolsó nagy sze­repét a frankhamisítás körüli politikai harcban játszotta el: ö volt, aki a leg­bátrabban állta azt a magyar felfogást, hogy pénzhamisítással nem lehet sem boldogulni, sem — boldogítani. Vázsonyi Vilmos életrajzi adatai a ikövetkezőkben foglalhatók össze: 1868 március 2-ikán született Sümegen. A jo­got Budapesten végezte. Mint egyete­mi hallgató az ifjúság vezére volt az 1884. évi véderőmozgalomban. Ekkor olyan szónoki sikerei voltak, Iiogy Rá­kosi Jenő »W tiszteld Vilmos« cimcn (ez volt Vázsonyi családi neve eredetileg) vezércikket irt róla a Pesti Hírlap-ban. Csakhamar vezércikkírója lett Vázsonyi több budapesti lapnak és élénk tevé­­kenységt fejtett ki a jogi szakirodalom­ban is. 1894-ben beválasztották a buda­pesti törvényhatóságba és a közgyűlés­nek egészen a forradalomig egyik ve­zető tagja volt. Nevéhez fűződik Buda­pest hatalmas fellendülése, amelynek el­ismeréséül 1917-ben Budapest díszpolgá­rává választották. Mint ügyvéd föképen büntetőügyekkel foglalkozott és különö­sen politikai perekben voltak hires, sike­rei, igy a Polónyi—Lengyel sajtópöröen és Lukács László pőrében, amelyben vé­dőbeszédével megbuktatta Lukács Lász­lót. Először 1901-ben választották meg a budapesti Terézvárosban képviselővé. Hamarosan megszervezte a demokrata­pártot. A koalíciós kormánnyal a vá­lasztójogi kérdés miatt ellentétbe ke­rült. A háború kitörése után alig vett részt a parlamenti vitákban, csak 1917- ben kezdett újból szerepelni, amikor a katonák választójogáról volt szó. Tisza István gróf lemondása után' gróf Esz­­i'crházy Móric kormányában igazság­ügy miniszter lett, az ezt követő Weker­­te-kormányban választójogi, majd új­ra igazságügyminiszter volt. Ebben a minőségben erős kézzé! igyekezett a bolsevizmus már mutatkozó első erőfe­szítéseit letörni., Mint miniszter ellenez­te a bresztlitovszki béke megkötését, mert az volt az álláspontja, hogy a bol­­sevikiekkel nem szabad szóba állni. Le­mondása után a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki és Vázsonyi volt az egyetlen zsidó, aki egy személy­ben miniszter és valóságos belső titkos tanácsos volt, nemcsak Magyarorszá­gon, hanem a volt monarchiában. Az októberi forradalom kitörése után külföldre ment, ahol egész a bolsevizmus bukásáig tartózkodott és gróf Bethlen István hívására tért vissza Magyaror­szágra. Újjászervezte a dernokrata-pár­­tot, amely »nemzeti demokrata polgári párt« nevet vette fel és tagja vol mind­két nemzetgyűlésnek, ahol a demokra­tikus ellenzék egyik legjelentősebb vezé­re volt. Legutóbb a franküggyel kap­csolatban volt fontos szerepe, ő szer­kesztette meg a frankbizottság, kisebb­ségi véleményét, amely kiváló jogászi munka volt. A franküggyel kapcsolatos magatartása miaft fajvédő részről me­rényletet kíséreltek meg ellene és várat­lan haldiát ezekkel a legutóbbi izgal­makkal magyarázzák. Utolsó napjai és halála Vázsonyi Vilmos utolsó napjairól és haláláról a következő badeni jelentések számolnak be: A badeni Guttenbrunn-szanatórium, a melyben Vázsonyi meghalt, ódon épület egy hatalmas park közepében. Az első emelet négyes számú szobájában fehér lepellel takarva fekszik ágyán Vázsonyi. A lepelen virágok, amelyeket az ápoló apácák hoztak búcsúzóul. Vázsonyi szo­bája tágas erkélyes szoba, amely a parkra néz és a folyosóra nincs is ajta­ja, hanem csak a szomszédos szobába vezet egy ajtó. Ebben a szobában állan­dóan egy-egy jóbarátja, vagy bizalmas hive lakott Vüzsonyinak, akik egymást váltva vigyáztak Vázsonyi Vilmosra és kisérték ei minden útjára. Pénteken este tiz órakor érkezett Ba­­denbe Vázsonyi meglátogatására Buda­pestről régi barátja, dr. Csergő Hugó, aki újságokat és leveleket hozott Vá­­zsonyinak. Éjfél utánig kedélyesen elbe­szélgetlek Vázsonyi szobájában és ek­kor Vázsonyi pihenni tért. A továbbia­kat dr. Csergő Hugó a következőkben mondja el: — Péntek este még jókedvű és beszé des volt Vázsonyi. Az utóbbi napokban általában jól érezte magát és péntek délelőtt egy autósétán volt az erdőben, ahol virágokat szedett. Este jóizüen megvacsorázott, elszívta szivarját, majd kilenc óra tájban visszavonult szobájába. £n tiz órakor érkeztem meg és szobájá­ban kerestem fel. Már ágyban feküdt, de nagyon vidám volt és kedélyesen be­szélgetett el velem, egészen éjfélig. Reg­gel a szobája mellett lakó Bálint Benő budapesti részvénytársasági igazgató köhécselni hallotta Vázsonyit, azonban nem akarta zavarni, annál is inkább, mert gyakrabban voltak kisebb köhögési rohamai és ezért Bálint anélkül, hogy benyitott volna hozzá, lement a fürdő­be. Negyednyolckor ápolónője bevitte reggelijét és megdöbbenéssel látta, hogy Vázsonyi mereven fekszik keresztben az ágyon. A teste még meleg volt. A szana­tórium orvosai mesterséges légzéssel próbálkoztak, azonban már késő volt, mert már beállt a halál. Az orvosok a halál okozójául szivbémlást állapítottak meg. Fájdalom nélkül halt meg valószí­nűleg álmában. Én telefonon azonnal értesítettem családját és barátait, vala-­­mint a badeni zsidó hitközséget és szent­egyletet. A szanatóriumban azonnal megjelent a badeni zsidó hitközség el­nöke és a szentegylet vezetői, majd a délelőtt folyamán a badeni zsidó hitköz­ség épületének dísztermében ravataloz­ták fel Vázsonyit és onnan szállítják te­temét a vasútra. A délelőtt folyamán Becsből több küldöttség érkezett Ba­­denbe, hogy leróják kegyeletüket Vá­zsonyi ravatala előtt. Vázsonyi Viimos dr. április elején ment szanatóriumba, hogy szivneurozis és gyomorbántalmát kezeltesse. Halál­sejtelem távol volt tőle, derűsen gondolt a jövőre és gyógykezeltetése óta több­ször hangoztatta, hogy állapota javult és két hét múlva hazamegy Budapest­re. Családjához és barátaihoz intézett utolsó leveleiből kicsendül, hogy csaló­dott és rájött arra, hogy a közért nem szabad mindent feláldozni. Badeni ke­zelőorvosainak gyakran mondotta a kö­vetkezőket: — Én a frankügy, a politika áldozata vagyok. Előkészületek a temetésre Az első hirt Vázsonyi haláláról Bródy Ern.ö dr. kapta, aki értesítette a gyász­­hírről Vázsonyi feleségét és fiát. Vázso­­nyiék Bulyovszky-uccai lakását már a kora délelőtti órákban ellepték a tiszte­lők . és barátok, hozzátartozók és a de­mokrata párt vezetői. Vázsonyi özvegye emberfeletti erővel viseli el a súlyos csa­pást, nem engedi meg, hogy barátai ír­ják; meg a gyászjelentést, mert — mint elmondja — ; kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy aki tovább életben ma­rad, az írja meg sajátkezüleg a másik gyászjelentését. — Mindenkit szeretett — mondja zo­kogva Vázsonyinó — csak a becstele­neket vetette meg. A politika áldozata lett. Fél tizenkettőkor megjelent Vázso­­nyiék lakásán Ripka Ferenc budapesti főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármes­ter, Folkusházy Lajos és Buzáth János alpolgármesterek s kifejezték az öz­vegynek Budapest város részvétét és közölték, hogy Budapest díszsírhelyet bocsát rendelkezésre Vázsonyi eltemeté­sére. Vázsonyiné és Vázsonyi Vilmos egyet­len fia, dr. Vázsonyi János Bródy Ernő és Fábián Béla kíséretében délben Ba­­denbe utaztak, hogy magukkal hozzák Budapestre Vázsonyi holttestét. A teme­tés időpontját csak a holttest megérke­zése után fogják megállapítani. Á demo­krata párt Erzsébet-köruti helyiségében fogják Vázsonyit felravataiozni és az impozáns temetés minden valószínűség szerint hétfőn délután lesz az Oktogon­ról. Vázsonyi emléke a magyar nemzetgyűlésen A parlamentre kitűzték a gyászlobo­gót és Vázsonyi halálának híre pártkü­lönbség nélkül nagy megdöbbenést kel­tett a politikusok és képviselők bözött. A nemzetgyűlés szombati ülésén a napi­rend letárgyalása után Zsitvay Tibor aleinök parentálta el Vázsonyit a követ­kező szavakkal: — Annak elismerésében, hogy Vázso­nyi kiváló tehetség volt, nincs a ház tagjai közt véleményeltérés. Senki sincs, aki ne adózott volna tisztelettel puritán jellemének és önös szándékokat nem is­merő küzdelmeinek, amelyekkel a köz­életi harcba egész szivét belevitte. A történelmi Magyarország gondolatának és hivatásának nemzetfentartó jelentő­sége tekintetében vallott felfogása benn a parlamentben s ezen kívül sokban el­térhetett a nemzet nagy többségének meggyőződésétől, mindezeket az ellen­téteket azonbaii már életében is ex­piálta. A baloldalon ülő képviselők fejcsóvál­va és halk megjegyzésekkel kisérve hall­gatják a nemzetgyűlés alelnökének kü­lönös kegyeletét, aki igy folytatja be­szédét: — Már életében is expiálta azzal, hogy a bolsevizmus felforgató törekvé­seivel a legélesebben helyezkedett szem­be. Közpályájának zenitjére az igazság­­ügyminiszteri székbe széleskörű jogá­szi tudásával kihívott tekintélye emelte olyan társadalmi rétegből, amely az ő' személyével jutott először közéletünk­nek ilyen magas polcon érvényesülésre. Javasolja ezután, hogy a nemzetgyű­lés jegyzőkönyvben örökítse meg Vá­zsonyi Vilmos emlékét, fejezze ki rész­vétét Vázsonyi családjának és helyezzen koszorút ravatalára, amit a Ház egy­hangúlag elfogad. Majd felhatalmazzák az elnökséget, hogy Vázsonyi hegére a sorrendben utána következő báró Szte­­rényi Józsefet hivják a' nemzetgyűlésbe, akit annak idején ugyancsak demokrata programmal választottak meg. A képviselők, akik állva hallgatták vé­gig az elnök enunciációját, annak befe­jezése után bírálják az elnöki nekrológ hangját és Pakots József izgalomtól re­megő hangon kiáltja: — Még utoljára is belerúgnak! A po­litikai elfogultság meg az elnöki enun-. ciációban is benne van! Nagy Vince még megtoldja Pakots közbeszólását a következőkkel: — Példátlan halottgyaiázás! A nemzetgyűlés ezután az interpellá­ciók tárgyalására tért át. 1Q26. május 30. ISMÉT MINDENÜTT KAPHATÓ Képviselet és lerakat: Böhm Armin nqv-isad

Next

/
Oldalképek
Tartalom