Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-30 / 149. szám
24 OLDAL * ÄRA 3 DINÁR Szuhotica, 1926 VASÁRNAP máius 30. 149. szám Biegjelcnik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben r~ . . , . Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Iclefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 ix Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.íLslbacb-palaU) Tallózás Irta : Prokopy Imre I. A névvegyelemzés rejtelmeiből Telecska szinmagyar község. A községháza hirdetőtábláiról ezt persze nem lehet megállapítani, mert azokon a háromnyelvű vásári jelentéseket leszámítva, az összes hirdetmények kizárólag államnyelvén közük a szükséges tudnivalókat. A népoktatás már az óvodában a kétnyelvűsége jgyében kezdődik. Folytatódik a hatosztályu elemi iskolában, melyben négy osztályon át magyar a tanitási nyelv, a nemzeti tárgyak kivételével, míg az ötödik és hatodik osztályban már csuk államnyelven folyik a tanítás. A községben körülbelül négyszáz iskolaköteles, gyerek van. Furfangosan kicirkalmazott és kíméletlenül végrehajtott névvegyelemzéssel sikerült körülbelül negyven-ötven ma-, gyár gyereket kiválogatni és az újonnan létesített szerb tagozatba beterelni. Első intrádára ez ugyebár meglepően »szép« eredmény, mert ősiipa olyan 'gyerekről van szó: akik szülőikkel együtt eddig csak magyar nyelven imádták Istenüket. • A rostálás itt is a már ismert módszer szerint történt, amennyiben -pl. a Kovácsok, Bczdánok stb. a neveket osztályozó községi nyelvtudósok megfelebbezhetetlen ítélkezései alapján mind a Pribicseivcs receptje szerint »visszaszlávositandók« kategóriájába kerültek. Különös etimológiájuk lehet ezeknek az uraknak, akiknek — ugylátszik — sejtelmük sincs arról a történelmileg és filológiáikig igazolt tényről, hogy a magyar nyelvbe beszűrődött szláv eredetű szavak jelentékeny hányada, a vezetéknevek egész tömegét is beleértve, még abban az időben váltak a magyar szókincs alkotórészeivé, mikor a magyarok a Volga és a Don mentén leereszkedve az oroszokkal érintkeztek, a többi része pedig a honfoglaláskor a csehekkel és a felvidéki tótsággal való hol háborús, hol békés érintkezés folytán, majd pedig az Árpádházi királyok korában a szerb-horvát néppel való dinasztikus, politikai és gazdasági kapcsolatok révén került kölcsönszó gyanánt a magyar nyelvbe. . Ugyanazt a folyamatot lehet megállapítani az idegen családok elmagyarosodásánál is, melyeknek igen nagy részénél az asszimilálódás évszázadokra vezethető vissza, amikor a magyar rendi uralom minden egyébre gondolt, csak éppen a nyelvi felszívódásra nem. Hogy ez mennyire távol állott a magyarságtói, kitűnik már abból is, hogy egészen a 19-ik század elejéig nemesük a tudomány, hanem az állam hivatalos nyelve is a latin volt. Most pedig ezt a történelmi fejlődést akarják brevi manu visszacsinálni olyan magyarázatokkal és tendenciákkal, melyek semmiképpen sem illeszthetők be a szabadságszerető és demokratikus szerb nemzet kultúrpolitikájába. Bocsánat az alkalmatlankodásért, de mi, az emberi jog feltétlen tisztelői és az emberi szabadság, tántoríthatatlan hívei, sehogysem tudunk megbarátkozni a névvegyelemzést szülő középkori felfogással. Évszázados véres küzdelmek árán sikerült végre a vallásszabadságot a cujus regio ejus reiigio brutális civoück meguöntesével intézményesen biztosítani. Vájjon mikor fog a repülőgép és rádió ellenére is csak döcögve haladó kultúra annyira kifinomulni és elmélyülni, hogy a nyers erőszak modernizált formáját kifejező »cujus regio ejus nation nyelvi vonatkozásban is alkalmazott kormányzati elvét leküzdje? Lám, Szent, István, aki az egynyelvű államban nem erőt, hanem ellenkezőleg: gyengeséget látott, a faji és nyelvi kisebbségek problémáját már kilencszáz évnek előtte a tiszta emberiesség szellemében oldotta meg, mikor lelkére kötötte fiának: »propterea jubeo te, fili mi, ut bona voluntate illos nutrias ei honeste teneas, ut tecum libentius degant, quam alibi habi térik: ennélfogva parancsolom neked, fiam, hogy azokat jóindulattal gyámoHtsd és tisztességesen bánj velük, hogy szívesebben maradjanak nálad, mintha nffihol laknának. Milyen messzire esnek a névvegyelemzés törtető lovagjai ettől a humánus és jogtisztelő felfogástól! Ha ez igy tovább megy a tanszabadság és a demokrácia nagyobb dicsőségére, akkor egy-két nemzedék után már csak a temetők sirkövei fogják hirdetni, hogy itt valaha magyarok is éltek. Ií. A csonopljai magyar könyvtárak sorsa A csonopljai magyaroknak nem is olyan régen gazdagon felszerelt népkönyvtáruk és gondosan összeválogatott külön ifjúsági könyvtáruk volt. A két könyvtárt nein vitte el az árviz, kénes eső sem pusztította el, csak az a csoda esett meg velük, hogy egy szép napon valami boszorkányság folytán felvándoroltak a községháza padlására. Ez mindenesetre »emelkedést« jelent a kulturnivóban, olyannyira, hogy most mindkét könyvtár elérhetetlen magasságban pihen por és pókhálók sűrű leple alatt. Vájjon mit árthatna az állam szilárd egységének és megbonthatatlan erejének, ha a közművelődés eszközeinek ezt a szabadalmazott »felmagasztalását« rövid, de határozott utasítással letörölnék a közigazgatási kisiklások fekete lapjáról? III. A bezdáni magyar olvasókör Bezdán magyarságának két olvasóköre van, illetve volt. Az egyik: a magyar olvasókör huszonkilenc éves múltra tekinthet vissza.. Tagjai nagyobbrészt a község kevésbbé módos lakóiból kerültek ki, akik azonban annyi anyagi áldozatot hoztak társadalmi egyesületük érdekében, hogy az évek során házat szereztek otthonául az ő olvasókörüknek. Amikor az uj viszonyokhoz mérten módosított alapszabályok miniszteri jóváhagyására került a sor, a jóváhagyást illetékes helyen megtagadták azzal a szinte hihetetlenül hangzó indokolással, hogy van Bezdánnak szerb csitaonicája, melybe a saját olvasókörüktől megfosztott magyarok beléphetnek, ha szükségét érzik a művelődésnek. A bökkenője az egész tragikomikus históriának ott van, hogy a régi alapszabályok egyik pontja szerint az olvasókör vagyona feloszlás vagy feloszlatás esetén a községi iskolának jut, A látszat tehát az, hejgy itt egy magyar kulturális intézmény megszüntetésével kapcsolatban tulajdonképpen a vagyon kisajátításáról van szó. Ha nem csalódom, ez szakasztott mása a szombori függetlenségi kör esetének. Mirevalók az ilyen kísérletek, melyek a jogfosztáson felül még a vagyonelkobzás látszatát is keltik? Bezzeg a választások után a legilletékesebb tényezők is készséggel elismerték a magyarság lojalitását és ebből a szempontból egyszeriben- az addig dédelgetett németség fölé emeltek bennünket. Az elismerés azonban csak piáién jellegű volt, mert a példa szerint a gyakorlat ugyancsak : rácáfol a diadalmámorb’an tett hálálkodó nyilatkozatokra és ünnepélyes Ígérgetésekre. Minden ilyen kirívó jogsérelem az egész magyarságot sújtja és különösen most, amikor a magyar párt állandóan a szerbséggel való politikai együttműködés és a testvéri megértés szükségességét hangoztatja. kétszeres súllyal esik a latba. Miféle politika az, mely furkősbottal akar magéinak híveket toborozni és egy magyar község kivételes értékű lakosságát akarja kulturális javaiból kiforgatni? Vagy talán ez az ellenértéke annak a több, mint kilericszáz szavazatnak, melyet Bogdánban a legutóbbi választásokon a radikálispárt'javára adtak le? Kérő szóval fordulunk a döntésre hivatott tényezőkhöz, hogy a legrövidebb időn belül tegyék jóvá a derék bezdáni magyarokon esett súlyos sérelmet. IV. A sztaramoravlcai magyar— Radics-párt Közfeltünést keltett, hogy a Radics-párt szombori gyűlésén mintegy százötven sztaramoravicai magyar gazda és földmunkás vett részt. Zárt sorokban, liorvát zászlók alatt vonultak fel és a népgyülés Szónokainak, különösen pedig a vzérnek legtürelmesebb és legelszántabb hallgatói voltak. Nem hiszem, hogy sokat értettek a nekik idegen nyelven elmondott beszédekből, de az a tény, hogy fáradtságot-költséget nem kiméivé a gyűlésen megjelentek, már egymagában is köteteket beszél. Alighanem a . község adminisztrációja körül lehet valami hiba, hogy Radics igéi, megtépázott tekintélye ellenére is, termékeny talajra találtak a sztaramoravicai magyarok között. Az elégiilctlenség, a megértést nem tanúsító hatóság elleni ellenszenv mindig a legjobb talaj a politikai ellenfél szervező munkája részére. Lám, a sokkal közelebb fekvő Bezdánból még hírmondónak sem jött he magyar gazda a nagy Radicspárti manifesztációra, mert ott a közigazgatást történetesen nem a nép ellen intézik. Ha talán furdalta is őket a kíváncsiság vagy titkos rokonszenv* a horvát parasztpárt sokatigérő programmja iránt, ügyesbajos dolgaikkal törődő jegyzőjük kedvéért mégis otthon maradtak-Vájjon megsziv'clik-c ezt a beszédes tanulságot azok, akiknek gondjaira bízzák a falusi lakosság ezerszálu érdekeit, anyagi és erkölcsi boldogulását? Csak a pártatlan, az igazságos és jóindulatú közigazgatás képes rendet és közmegnyug-' vást teremteni és a tömegeket a szélsőséges irányzatok követésétől visszatartani. A magyar párt ellenzi és helyteleníti a magyar tömegek egy részének Radicshoz való csatlakozását, mert ebben csak újabb veszedelmek és hátrányok csiráját látja. A mi legjobb meggyőződésünk szerint a helyes és célhoz vezető orientálódás nem Zagreb, hanem Beograd felé mutat. A legelemibb politikai bölcsesség tehát azt diktálhatná a kormányzati tényezőknek, hogy kellő megértéssel és őszinte közeledéssel. tegyék lehetővé nekünk a testvéri együttműködést célzó politikának a nép széles tömegeiben való meggyökereztetését. Mikor fogjuk már a józan belátás, az igazi jogegyenlőség és a szerb nép hagyományaiból folyó demokratikus politikának hajnalhasadását üdvözölhetni? Abd el Krím átadta levelezését Világbotrány lesz a levelek nyilvánosságra hozásából Parisból jelentik: Abd el Krímet, akit mint ismeretes Tovdába vittk, a franciák ott tartják őrizetben, amig a spanyolokkal együtt nem döntötték arról, hogy mi történjék a legyőzött rifkabii vezérrel. A Qtiotidien szerint a franciák felszólították Abd el Krímet, hogy levelezését adja át, amibe ő bele is egyezett és leveleinek egy részét már átszolgáltatta' a franciáknak. Az áttanulmányozott levelekből állítólag megállapították, hogy a riikabiiokat az olaszok biztatták az ellenállásra és egy olasz személy, mint az olasz kormány képviselője szerepel a levelekben. A nacionalista sajtó a németeket gyanúsítja és azt írja, hogy majdnem minden levél, amelyet Abd el Krinmél találtak, német kéztől red. Vannak azonban a levelek között amerikaiak, angolok és olaszok inisai is, sőt francia állampolgároktól is találtak Abd el Krímnél levelet. A levelek legnagyobb része olyanoktól származik, akik üzletet akartak kötni a rifekkel, a politikai tárgyú írások viszont legtöbbnyire kommunistáktól valók. A francia lapok követelik a levelezés nyilvánosságra hozását és azt írják, hogy a levelek ismertetéséből világbotrány számláznék.
