Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-29 / 148. szám

4. oldal WCSMEGYEI NÄPLfl Nincs érdeklődés a szuboticai városháza üzlet­­helyiségeinek bérlete iránt Csak a régi bérlők adtak be ajánlatot A szuboticai városi gazdasági hivatal­ban szerdán tartották meg a városháza •épületében levő üzletekre kitűzött nyil­vános árlejtést. A városi tanács össze­sen tizennyolc üzlethelyiség bérletére hirdetett árlejtést és mindössze huszon­két ajánlat érkezett, ezenkívül tizen­nyolc ajánlattevő jelenleg is bérlője az árlejtésre kitűzött üzleteknek. Az árlej­tés minden érdeklődés nélkül folyt le és az eredménnyel a városi tanács sincs megelégedve. Az árlejtésre a következő ajánlatok ‘érkeztek a városi tanácshoz.. Káin Lajos jelenlegi üzletéért évi huszonötezer di­nár bért ajánlott az Eddigi húszezer di­nár bért ajánlott az eddigi húszezer di­­tizezer dinárt ajánlotta fel. Beer Jolán nyolcezer dinárt ajánlott tízezer dinár régi bérrel szemben. Horovicz Lipót húszezer dinárt ajánlott. Az eddigi bér ugyanennyi. Löwy és Juries szintén az eddigi tízezer dinárt ajánlotta fel. Ugyanerre a helyiségre Evetovics Niko­la röföskereskedö 14.400 dináros ajánla­tot tett. Jovics Zsivota vendéglős tizen­kétezer dinárt ajánlott az eddigi tizenöt­ezer helyett, a Bala D. D. pedig har­mincezer dinárt az eddigi harmincötezer helyett. Mlinarevies Bozsidár 29.220 di­náros ajánlatot tett. Pudler Berta az ed­digi tizennyolcezer dinár bér helyett 12 ezer dinárt ajánl, viszont Léner Aladár­­né hajlandó a tizenhatezer dinár bérösz­­szeget felemelni húszezer dinárra. Lüg­ner Aranka harmincötezer dinárt, Lang Illés harmincezer dinár helyett harminc­­hatezer dinárt, Pukecz Béla húszezer dinár helyett tizenkétezer dinárt, Milu­tinovics és Társa az eddigi tizennégy­ezer dinár helyett tízezer dinárt. A. Ma­­muzsics húszezer dinár helyett tizen­­íiégyezcr dinárt, Sik Márton tizenhat­­ezer dinárt ajánlottak üzlethelyiségük bérletéért. Sik Márton üzletére Bányai Mór húszezer dináros és Piliser Bernát tizenhatezer dináros ajánlatot, Pukecz Béla üzlethelyiségeire Radiszavljevics Szteván nyolcezer dináros és Lagner Aranka cukrászüzletének fele helyiségé­re Cvenics Jován húszezer dináros aján­latot tett. Az árlejtés feltételei szerint az üzleteket hat évre adja ki a város. E mellett mind a két szerződő fél fentartja magának azt a jogot, hogy a városi ta­nácstól időközben ^kérheti az üzlethelyi­ség bérének leszállítását, vagy felemelé­sét, ha a dinár zürichi jegyzésében na­gyobb változás történnék. Amennyiben a dinár október 15-étől a jövő év októ­ber 15-éig terjedő időben húsz százalé­kot emelkedik, a bérlő október 31-éig bezárólag kérheti a bérlet húsz százalé­kos leszállítását. A Aögy-gyógyszertár helyiségére, a Budapestről jelentik: Politikai kö­rökben élénk feltűnést kelt és sok kommentárra ad a'kalmat az, hogy Clinchant budapesti francia köve! csiilörlök reggel Parisba utazott. A követ utazásának céljáról ugyan nem informálták a nyilvánosságot, követ­keztetni lehet azonban arra egyes francia lapoknak a frankpörben ho­zott ítélettel kapcsolatos kommen­tárjából. A Petit Journal közlése szerint Szomborból jelentik: JovanovicsLjuba szombaton este fél kilenckor érkezik Beogradból Szomborba, hogy népgyü­­lését megtartsa. Kíséretében dr. Lalo­­sevics Jóca szombori képviselő, Trbics Vaszilje képviselő, az országos csetnik­­egyesület vajdája, továbbá Kodes Vlajko, dr. Popovics, Sztanlcovics Szvetozár no­­vakanizsa:, Altiparnakovics, Tomics Mi­­lutin, Szirilics Béla szentai, dr. Hadija pancsevói és Miljusevics képviselők lesz­nek. A népgyülésen a szentai Jovano­­vic'-pártszervezet is résztvesz Vujics Száva elnök vezetésével. Vasárnap délelőtt tiz órakor a Szio­­boda szálló termében, vagy udvarán melynek eddigi bére ötvenezer dinár, azonkívül a Városi kávéház bérletére, a melyért Tábori József százhúszezer di­nárt fizet, junius elsején lesz az árlejtés. Dr. Hoffmann Kálmán városi gazda-­­sági tanácsnok a beérkezett ajánlatokat a kiszélesített tanács legközelebbi ülése elé terjeszti és a kiszélesített tanács fog dönteni, hogy uj árlejtéseket irnak-e ki vagy elfogadják a beérkezett ajánlato­kat. ugyanis Clinchant kövei jelentést fog tenni Briand miniszterelnöknek a frankpór lefolyásúról. A lap értesü­lése szerint a budapesti francia kö­vet abban a táviratban, amelyet az ítéletről küldött a kormánynak, meg­ütközéssel emlékezik meg a por és az délet egyes, különösen feltűnő fázisairól. Magyar politikai körökben nagy ér­deklődéssel várják Clinchant követ párisi utjának következményeit. több képviselő szerbül, Sztrilics Béla magyarul és dr. Racics Szima, a szom­­bori szervezet elnöke németül fog be­szédet tartani. Szombor uccáin már megjelentek a népgyülést hirdető pla­kátok a következő szerb, magyar és né­met nyelvű szöveggel: — jöjjön el erre a nppgyülésre min­den jogtisztelő és liberális érzelmű ra­dikális polgártárs, aki hive a korrupció elleni küzdelemnek, a tiszta politikai erkölcsnek, a becsületességnek és a jogbiztonságnak és hallgassa meg a népjogok igazi harcosait, akik elsőknek emelték fel tiltó szavukat a korrupció, a nemzetgyűlés munkátlansága és a féktelen pártönkény ellen. esz a gyűlés. Jovanovics L’uban kiv A budapesti francia kővet referál Briandnak a frank-pőrről Clinchant követ megütközött az ítélet egyes részletein Jovanovics Ljuba szombaton este érkezik Szomborba Szerfc-magyar-német szövegű plakátok hirdetik a vasárnapi gyűlést A hajnal Irta: Színi Gyula Péter Pál barátommal minden éjjel együtt vártunk valamit nyughatatla­­nul. Eleinte magunk sem tudtuk, mit. Hetek, hónapok, talán évek múlva ébredtünk csak annak tudatára, hogy egyáltalában várunk és hogy a hajnalt várjuk. Már a legszívósabb korhelyek is ki­dőltek mellőlünk, az éjszakai zenészek és a pincérek nyugodni tértek; mi még együtt maradtunk és vártunk. A kávé­ház ablakai azt, a csodálatosan és intenziven mély kék szint mutatták, amelyet eddig csak egy kinai szent palástján láttam, de ez is csak meg­közelítette azt ami megközelíthetetlen: a derengés nyugodt, méla, alig pihegö, nesztelen suhanásszerü színét. Ilyenkor a világ nagy töredelmesei­­nek, bűnbánóinak, magukbaszállóinak a vágya fogott ei bennünket. Egy­szerre szerettünk volna megszabadulni minden piszoktól és aljasságtól, amit az évek és az éjszakák monoton és szédületesen siető fekete hullámai ken­tek reánk. Ruhánk, amely az éjszaka alatt kissé meggyiirődöít, mint Nesszus köntöse" égetett bennünket, szemünket lázkarika fogta körűi és kegyetlenül sajgatta; utáltuk, gyűrni tűk saját ma­gunkat, ahogy csak az oszlopon ve­zeklő rési szentek undorodhattak tes­tüktől. Most már tudóin, hogy minden hajnalban uijászíilettünk. Az az izzó rübinpiros szin, amellyel a keleti égbolt sötét kárpitjának a szegé­lye égett, ellenállhatatlanul vonzott ben­nünket. Egyenesen feléje mentünk, mint a zarándokok a Kaaba, köve felé As nem tudtuk a szetmünket levenni az izzó foltról, amely megpörkölte és hasogatta sötétség függönyét. Ennek ennek a néma tűzijátéknak voltunk a bolondjai. Téves érzéseink, téves eszméink, go­molyogtak, oszladoztak, mintha oly könnyű volna szétválasztani őket. mint ahogy a my) elválasztja a sötétséget a világosságtól. Egyikünknek sem jutott eszébe, pedig ez volt a mesterségünk, hogy ezeket a születő uj érzéseinket, gondolatainkat inegrögzitsük. Ezek a gondolatok mélyen alászáilnak a le­iekbe és maguktól rakodnak le oda, ahonnan fájdalmas őket felszínre hoz­ni. Csak azt tudom, hogy idővel mind a ketten inkább csendes, mint lármás emberek lettünk, inkább befelé nézünk, mint kifelé és a véleményeinket nem cseréljük ki gondosan, hanem inkább magunkba rejtjük. Mindez talán azért van, mert a hajnal tanított bennünket rá, hogy mi az ö gyermekei vagyunk, illik hozzánk, hogy csöndesek, szóta­­lanok legyünk1, hogy magunkban küzd­jük végig a sötétség és világosság ret­tenetes harcát és irigykedve nézzünk ama szemhatár felé, ahol ezek a har­cok. meg fognak szűnni és harsogó vi­lágosság lesz az egész földön. Mint a hajnal gyermekei, csak sejtjük, hogy a sötétség el fog még oszlani, de re­mélni nem merjük. Gondolataink, kép­zeleteink még csak derengenek és a hajnali szilfid árnyak karcsúságával siklanak tova. Ébren vagyunk, de még álmok vesznek körül bennünket; min­den amit gondolunk, álom és minden, amit látunk, ébredés, keserű ébredés. *• I — Mit gondolsz, szeret-c engem Mária? I Péter. PáUüyugodtan felelt; — Szeret. Hosszas, komoly megfontolás után mondta ezt a meggyőződés teljes ere­iével. Újra megkérdeztem tőle: — Máriát feleségül akarom venni, mit gondolsz szeret-e ő engem? És Péter Pál újra nyugodtan, hatá­rozottan felelt: — Szeret. Ma is csodálkozom rajta, hogy honnan vette Péter Pál azt a határtalan bá­torságot, hogy egy nőről, akit alig is­mert, a leghatározottabban állította, hogy szeret engem. Hátha épp az ő yá­­laszától tettem függővé, hogy életemet megosszam egy nővel, akit Máriának hívnak? De ő a hajnal gyermekeinek ébrede­ző, nyíló szemével észrevette, a hango­mon, az arcomon, hogy Máriát szere­lem. A hajnal gyermeke nem csak az én szivemben tudott olvasni, hanem azéban az ismeretlenében is, akit Má­riának hivnak. A hajnal elterült a tavon, gyöngyház­­fényü ködfátyolait szétteregette a viz szinezüst, csiszolt tükrén, amelyen szü­lető világosásgok vakitó sávjai villog­tak elő és tünedeztek el. Fehér hattyúk mozdulatlanul kitárt pompával siklot­tak a ködön át; nem úsztak, hanem le­begtek és az egész hajnali tünemény a föld fölé volt emelve. A nádast hajnali szél súrolta és fuvolázott rajta a vi­lág legfinomabb hangjain és az ébrede­ző madarak pityergése valami közeli nyugtalan örömmámort jelzett , . . Csónakba szálltunk és nem kérdez­tük kié ez a csónak. Az evezőket sza­bályosan mozgattuk és nem szóltunk újra egymáshoz egy szót sem, csak ar­ra emlékszem, hogy hátradőltem és szédülve néztem, hogy., a nagy köd-1925 május 29. A plakátot nemcsak a szombori Jo­­vanovics-párt vezetői írták alá, hanem a volt Protics-csoport vezetőembere is mint dr. Makszimovics Stevan szombori ügyvéd, dr. Szimonovics Láza orvos és Vujics Szteván bankigazgató is aláírták. Ácsmesterek halálos párbaja A semmiiőszék megsemmisített egy nyolc évi fegyházra szóló ítéletet A noviszadi ügyészség azzal vádolta Zsivkov Dusán sztaribecseji ácsmestert, hogy Sztaribecsejen 1925 december másodikén este találkozott régi hara­gosával, Jelics Száva ugyancsak sztari­becseji ácsmesterrel, akit szíven szúrt, ami által annak rögtöni halálát okozta. A noviszadi kerületi törvényszék nem, fogadta el a vádlott védekezését, hogy az elhalt támadta meg és e támadás el­hárítására, önvédelemből nyúlt a gyil­kos késhez, de beigazoltnak látta az erős felindulást és a vádlott ittas álla­potát, miért is bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés­ben és három évi börtönre ítélte. A vádlott védője dr. Szekulics Milán ügyvéd felebbezése folytán a noviszadi felebbviteli bíróság tárgyalta az ügyet és megváltoztatva a minősítést, nem erős felindulásban elkövetett emberölésben, hanem szándékos emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek és Zsivkov Dusánt nyolc évi börtönre ítélte. A védő a felebbezési bíróságnál a bizonyítás kiegészítését indítványozta annak igazolására, hogy az elhalt Jelics Száva támadta meg elsőnek a vádlottat, fojtogatta és nyakán a fojtogatás nyo­mai hosszú ideig láthatók is voltak. A védő tanukra hivatkozott, hogy az elhalt a tett elkövetésének napján meg­fenyegette a vádlottat, hogy meg fogja fojtani. A felebbviteli bíróság azonban csak részben adott helyt az előterjesztett bizonyításnak és nem rendelte el az összes tanuk kihallgatását, ami ellen dr. Szekulics semmiségi panaszt jelen­tett be. A noviszadi semmitőszek Dimsics Alekszander semmitőszéki elnök tanácsa csütörtökön megsemmisítette a felebb­viteli bíróság Ítéletét és a felebbviteli bíróságot uj eljárás lefolytatására és uj ítélet hozatalára utasította. ben a hattyúkkal együtt lebegtünk nesz­telenül tova: Már az evezők sem csap­kodtak, mintha csak a szivünk verése, hajtotta volna előre a csolnakot ismeret­len érzések, ismeretlen partok felé. A halál lehet ilyen lassú, mozdulatlan csú­szás az ismeretlen felé... Agonizáltunk. És amint véletlenül kihajoltam a csónakból, a vizen egy izzó, aranysár­ga korongot láttam, amelyen a meleg­­sárga fények barázdásan táncoltak. Honnan bukkant elő ez az aranytál, amely mint valami ritka kincs úszott a vizen? Meg akartam fogni Péter Pál kezét, hogy állítsuk meg a csónakot és halásszuk ki belőle az aranykorongot. De ő felmutatott és felnézett az égre, hol a nap tányérja vakítóan csillogott. Napfényes volt már az egész világ, a tavaszi ködök eltűntek, a hattyúnk és a csónakunk immár a vizen úszkáltak, a fákról madarak köszöntötték, a józan, világosságot terjesztő reggelt és mi, a hajnal gyermekei önkéntelenül a nap felé fordultunk, amely elsápasztotta és megcáfolta illúziónkat, hogy nagyobb, vakítóbb problémát tűzzön elénk: a valóságot, az igazságot, a napot . . . ÜK A hajnal csodákat müvei. Feleségül vettem Máriát és igy szóltam hozzá: — Édes gyermekem, /magamévá tet­telek, mert a hajnal megjósolta' nekem, hogy jó leszel hozzám, szeretni fogsz... De jönnek majd a nap gyermekei, akik világosan fognak látni és azok, akik egymáshoz valók, egymásra találnak majd. Milyen rettenetes ilyen korban élni, amikor csak tapogatódzunk és a derengésben keressük életünk párját... Hittem volna-e, hogy még napom le­szel?,

Next

/
Oldalképek
Tartalom