Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-26 / 145. szám

BACSMEGYEf NAPLfl A bajor vasutak igazgatósága hivata­­lus jelentést adott ki, amely szerint a keddi katasztrófát az okozta, hogy a salzburgi személyvonat vezetője nem vette észre, hogy tilosra van állítva a szemafor és amikor a jelzést megpillan­totta, már-késő volt fékezni. A bajor mi­niszterelnök táviratilag fejezte ki rész­vétét a halottak hozzátartozóinak, a pénzügyminiszter pedig nagyobb segélyt utalt ki számukra. A szerencsétlenség nagy részvétet keltett. Kitört egy tűzhányó Japánban Több falut elborított a láva Tokióból jelentik: A Nokaido-szi­­qeten levő Tokacki vulkán, amelyet már régen kialudtnak gondoltak, két lap óta működésben van. A tűz­hányóból sűrű füst és hatalmas láva­tömeg, tövei, ki és a tengerbe hulló forró láva szökó'ért idézett elő. « A tengerparton több községet el­öntött a viz, néhányat pedig a láva borított be. A falvak lakossága a szi­get belsejébe menekült, azonban ott sem érzik magukat biztonságban, mert attól tartanak, hogy a tűzhányó kitörését földrengés fogja követni. A tűzhányó kitörésének több száz emberélet esett áldozatul. Törvényes diktatúra készül Lengyelországban A kormány és a jobboldali pártok tárgyalásai Á bunyevác-sokác párt a horvát parasztpártban A két pártszervezet nemsokára megválasztja közös vezetőségét A vajdasági bunyevác-sokác pártnak a horvát parasztpárthoz való csatlako, zása, amelyet Radios szombori gyűlésén mondtak ki, bizonyos eltolódást jelent a vajdasági politikai pártok erőviszo­nyában. A legutóbbi választásokon a kettészakadt bunyevác-sokác táborb alakult uj pártok közül sem a Rajics Balázs vajdasági néppártja, sem dr. /­­kavics Ivandékics Imre bunyevác-sokác pártja nem tudott mandátumot szerezni a szuboticai kerületben és hasonló vo t a helyzet Szomborban is. A bunyev'c szavazók közül csupán az úgynevezett zemljodiiski-csoport szavazatai eredmé­nyeztek képviselői mandátumot a — radikális pártnak. Most érdeklődéssel várható, hogy a Radics-pártba olvadt bunyevác-sokác párt milyen eredménye­ket fog felmuta’ni a többi csoportokká! szemben. A formális egyesülést egyébként még nem vitték keresztül és ma még külön­­külön működnek Szuboticán a horvát parasztpárt és a bunyevác-sokác párt önálló szervezetei. A két pártszervezet technikai egyesítése, a közös vezetőség megválasztása a közeljövőben fog meg­történni. 1926 május 26. Harminc halottja van a müncheni vasúti katasztrófának Még mindig vannak halottak a romok alatt Münchenből jelentik: Keddre virradó éjszaka a müncheni keleti pályaudvaron — mint a Bácsmegyei Napló már jelen­tette — borzalmas vasúti katasztrófa történt. Egy személyvonat, amely zsú­folva volt pünkösdi kirándulókkal, eddig még ki nem derített okokból hibás sín­párra futott és teljes erővel belefutott egy ott veszteglő másik személyvonat­ba. Éjszaka fél tizenegykor történt a ka­tasztrófa, amikor a München—-salzburgi személyvonat, mely Rosenheimből ké­séssel érkezett, belefutott abba a sze­­ményvonatba,_amely Berehtegaden felől ugyancsak késéssel jött és a torlódás miatt nem tudott befutni a pályaudvar­ra. Minkét vonat fele volt kirándulókkal, akik az utolsó esti vonattal igyekeztek haza. Az összeütközés olyan erős volt, hogy mindkét vonat mozdonya és két első kocsija egymásba fúródott és pozdorjává tört. Az összeütközés következtében a mün­cheni keleti pályaudvar sinhálózatának nagyrésze teljesen elpusztult. A két sze­mélyvonat első kocsijából úgyszólván senki sem menekült meg. Kedden dél­előtt is harminc halottat vettek ki a vasúti kocsik romjai alól és eddig hatvan súlyos és több könnyebb sebesül­tet vettek ápolás alá. Bizonyos azonban, hogy az áldozatok száma még emelkedik, mert a vasúti ko­csik alatt még most is vannak halottak. A szerencsétlenség okát eddig annál ke­vésbé tudták megállapítani, mert a Ro­senheimből érkező személyvonat moz­donyvezetője is meghalt. A vasúti katasztrófa Münchenben és környékén óriási izgalmat keltett. Már a kora reggeli órákban az autók százai igyekeztek a katasztrófa színhelyére és sokan kétségbeesve keresik az'áldozatok közt hozzátartozóikat. A halottak legna­gyobb része a felismerhetetlenségig el­torzult, úgy hogy az áldozatok legna­gyobb részének személyazonosságát most podgyászukból igyekeznek megál­lapítani. Kedden délig mindössze tizen­hat áldozatot sikerült agnoszkálni, akik legnagyobb részt felsöbaiorországi fia­talemberek. A többi áldozat aguöszkálá­­i'd még folyamatban '‘an, Varsóból jelentik : Bariéi minisz­terelnök tárgyalásokat kezdett a jobb­oldali pártokkal, melyekkel egyezséget akar létrehozni az elnökválasztásra vo­natkozólag. A megegyezés esetén a szelni önmaga feloszlatná magái és beleegyezne abba, hogy a köz­társaság ideiglenes elnöke az uj választásokig korlátlan felhatalma zást kapjon, amelynél fogva rende­letileg uj választási törvényt lép­tetne életbe és újjászervezné a ka­tonai és polgári hatóságokat. Ha a szeim többsége elfogadja a miniszterelnöknek ezt az ajánlatát,, akkor az elnökválasztásig törvényes diktatúra lesz Lengyelországban a parlament jóváhagyásával. Pilsudszky tábornagy, hadügymi­niszter napiparancsol bccsátotl ki, amelyben rámutat arra, hogy a leg­utóbbi varsói események folyamán mindkét oldalon sok katonavér folyt, olyan katonáké, akik egyformán szerelik a hazát. Ez a kiontott vér arra fogja indítani a katonákat, hogy fokozott testvériességgel viseltesse­nek egymás iránt. Meg vagyok győ­ződve, — mondja a napiparancs — hogy a katonák egyetértőén, vállvetve szolgálnák a hazát,' ha arra szükség volna és igy semmiféle ellenség ne gondolja, hogy a legutóbbi esemé­nyek miatt immár könnyen elbán­hat Lengyelországgal, mert a len­gyelek megvédik hazájukat. 5. oldal nem sajnálták feláldozni.. Csak azt fáj-, lalja, hogy az áldozat hiábavaló volt, de úgy véli. hogy még nagyon is közel va­gyunk annak elbírálásához, vájjon az ország érdekében használt-e az akció, vagy nem. Gerti László hangsúlyozza, hogy ha­zaszeretetből és kötelessé gteljésitésből cselekedett és igy nem érzi magát bű­nösnek ember és isten előtt. — Én. a koldus — mondja Gerő — huszonegyéves becsületes munkában el­költött múltamat állítom a bíróság elé, ha kell, vegyék áldozatul azt is Magyar­­országért, melyért mindig küzdöttem. Az elnök ezután gyors egymásutánban a Térképészeti Intézet alkalmazottait szólítja, akik részben nem kívánnak sem­mit -mondani, részben ártatlanságukat hangsúlyozzák. Ezután Szörtsey József, következik, aki egy nagy csomó papi­rost helyez maga elé és idönkint a jegy­zetekbe tekintve beszél. Kijelenti, hogy a fiatalabb vádlottak nevében szól és véle­ménye szerint az a tengelye ennek az ügynek, hogy lehet-e és szabad-e kriminalitást megállapítani. A bűnözési szándék hiányzott és ezért kéri a bíróságot, hogy kutassa a csele­kedet igazi indító okait. A magyar társadalom Sthse fogja elismerni azokat a szerződéseket, a melyeket a magyar állam Trianon óta elismert. Én nem törődök a kül­földdel és nem íörödök a külföldi erkölccsel. Hogy mer erkölcsi zül­lésről beszélni az a Franciaország, amely a békedelegáció előtt ezer­éves birtoklásunkat lebecsülte mo­solyogva. Az elnök figyelmezteti Szörtseyt, hogy ez nem tartozik a tárgyalásra, a Nemzeti Szövetség alelnöke továbbra is hasonló hangnemben bírálja Franciaor­szágot, majd Csehszlovákiát és a többi utódállamokat és kijelenti, hogy a franciák által felajánlott békejob­bot visszautasítja. Töreky elnök ekkor Szörtseyt rendre­­utasitja és megvonja tőle a szót. A többi vádlott néhány szóban kéri a bíróságtól felmentését, majd az elnök a fötárgyalást bezárja és az ítélet kihirde­tését szerdán délután hat órára tűzi ki. Két és fél évi börtön a noviszadi főposta tolvajának Letartóztatásakor 149 érintetlen levelet, 1129 borítékot és 1909 levelet találtak nála Sárics János noviszadi postaigazgató számos panaszra ezévi január elején feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki huzamosabb idő óta rendszeresen megdézsmálta a noviszadi főpostahiva­talhoz érkezett ajánlott és egyszerű levélküldeményeket. Rakics Radenko rendőrfőkapitányhelyettes, a bűnügyi osztály vezetője néhány napig figyel­tette a levélpostakezelést és megálla­pította, hogy a levelet Boskovics Szte­­van zsabljai származású noviszadi fő­postai alkalmazott dézsmálja. Letartóz­tatták és házkutatást tartottak Kiszácsi­­ucca 52. szám alatti lakásán, ahol 149 febontatlan levelet, 1129 borítékot és 1909 boríték nélküli levelet, dinárt, cseh­szlovák koronát, dollárt, frankot, shil­linget, okmáinybélyeget, topott ékszereket és értéktárgyakat találtak. A levelek, a melyeket Boskovicsnak még nem volt ideje megsemmisíteni, a legutóbbi idő­ből származtak és maga Boskovics be­ismerte, hogy 1923 óta mindazokat a leveleket, amelyekben értékküldeményt sejtett, felbontotta. Igen sok értékpapírt, sorsjegyet, váltót, csekket lopott és megszámlálhatatlan mennyiségű kérvény­ről leszedte az okmánybélyegeket. Boskovics Sztevánnak még három év­vel ezelőtt Zsabaljon jóforgalmu keres­kedése volt és tekintélyes vagyon fe­lett rendelkezett, de merész üzleti vál­lalkozásai tönkrejuttatták és hitelezőit Szerdán hirdetik ki az Ítéletet a frankporben A vádlottak utolsó felszólalása—Nádossy és Windischgrätz men* teni akarják társaikat — Szörtsey irredenta beszédet mondott Az elnök megvonta Szörtseytől a szót Budapestről jelentik: A frankpör ked­di főtárgyalásának megnyitása után Tö­reky elnök közölte Nádossy Imrével és védőjével, hogy a törvényszék a fötár­­gyalás adataiból úgy látja, hogy Nádos­sy nem bünsegédi, hanem tettestársig mi­nőségben részes a bűncselekményben és ennek alapján kérdést intéz a védőhöz és a vádlotthoz, hogy nem kivánják-e a védelem ki-terjesztése végett a főtárgya­lás elnapolását. Nádossy és védője nem kérik az elhalasztást, mire az elnök fel­szólítja a vádlottakat, hogy az utolsó szó jogán mégegyszer mondják el véde­kezésüket. Nádossyt szólítja először az elnök. Az országos főkapitány a következőket mondja. — Érzem és azért állítom, hogy biinös vagyok, de érzem és azért állítom, hogy az ügyészség által idézett bűncselekmé­nyeket nem követtem el. Érzem felelős­ségem teljes súlyát és nyugodt lelkiis­merettel várom az ítéletet. A fötárgya­­lás adataiból meggyőződtem arról, hogy társaim legnagyobbrészt azért mertek résztvenni az akcióban, mert meg­nyugtatta őket, hegy én is részes vagyok és mert én bennem bíztak. Kérem, hogy ezt méltóztassék figyelem­be venni, mert én ha el is bírom és ke­resztényi alázatossággal és türelemmel elviselem azt az ítéletet, amit énrám ró­nak, de azt a büntetést, amit társaimra szab­nak) nem tudom elviselni, abban tes­tem és lelkem megroppan. Windischgrätz Lajos herceg beszél ez­után: — Lehet, hogy hibát - követtem el — mondja — de emelt fővel állíthatom, hogy hazafias kötelességemet igyekeztem teljesíteni. — Én fullasztottám vizbe az akciót, engem méltóztassék legszigorúbban megbüntetni és a felelősséget énrám méltóztassék hárítani a többiek helyett, mert a jövőben is szükség lesz olyan egyénekre, akik hajlandók bőrüket a vásárra vinni a haza érdekében. Kérem, hogy méltóztassék nekik lehető­vé tenni, hogy visszatérhessenek a Tér­képészeti Intézetbe. Haits vezértanácsnok megilletődve ál! a bíróság elé és elmondja, hogy köteles­ségét akarta teljesíteni, hangsúlyozza, hogy a Térképészeti Intézet alkalmazot­tai kötelességérzetből, hazaszeretetből és parancsra cselekedtek és ő is kéri a bí­róságot, hogy tegyék lehetővé ezeknek, hogy visszatérjenek munkahelyükre. Kurtz főtanácsos harmincéves, becsü­letes munkásságára hivatkozik. Sajnálja azokat, akik nem találnak egyetlen men­tőkörülményt azok számára, kik legdrá­gább kincsüket, egyéni szabadságukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom