Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-23 / 143. szám
20. oldal 8ARSMEGYEI NAPLÖ 1925 május 23. a kivégzettek. Mindegy, A matróz-erdő állva marad. ; A hátsó sorbau Vakalincsuk matTÓz: »Fiuk, az őrtoronyba!« — súgja a szomszédainak. Mozgás, de senki se meri elkezdeni. Lökdösik egymást. Az admirális elővezénycltetl az őrséget. Két szakasz tengerész jön futólépésben, szuronyos puskákkal. A gléda erre legnagyobb- része a feleuton megáll, mert közben megérkezett az őrség és lövésre-kész-áüásba helyezkedik. Az altisztek tizenöt-J/usz embert a hajó végébe terelnek. Az admirális ponyvát hozat elő. szétteregetik, ráborítják az elkülönített csoportban állók fejére. A parancsnoki hídon megjelenik a lelkész, kenetteljesen megáldja messziről a kivégzendőket. A ponyva alatt vezényszóra letérdelnek az áldozatok, néhány dacosan állva marad. Az őrség »állhoz kapja a fegyvert, az ügyeletes tiszt a ponyvára mutatva vezényel: — Tűz! A toronyban a matrózok eltorzult arccal bámulnak egymásra. Vakalincsuk kétségbeesve elorditja magát: — Ki lő. bajtársak? Senki. Az őrség áll és vár.-Tűz! Az admirális ordít: — Tűz! Tűz!!! A ponyva alól nékibátorodva kimásznak a matrózok. Az őrség a tisztek ellen fordul. Az őrtoronyba-menekültek fegyverért rohannak. A mozi közönsége tombolva tapsol. A zenekar a »Fel, fel ti rabjai a íöldnek!«kezdetö kommunista-himnuszt játsza. Őrjöngő tapsorkán. Az a. fiatalember, aki az előadás előtt a »Seine Majestät«viccet faragta, hangos fcrávó/-kiáltásokkal biztatja az egyik matrózt, hogy üsse agyon a lelkészt. A taps és a hurrázás perceken keresztül tart és folytonosan kiújul, valahányszor, nagy verekedés közben, sikerül egy tisztet ártalmatlanná tenni a lázadóknak. És általános megkönnyebbülés a zsöliyékben és zártszékekben. amikor egyik matróz jelenti, hogy »fiuk. iniérit a hajó!« Ebben a moziban a legolcsóbb jegy másfélszer anyuciba kerül,, mint a kismozgókban a legdrágább. A rendes helyek — átszámítva — negyven-negyvenöt dinárnál kezdődnek, páholyülés négy és fél márka, több, mint hatvan dinár. A legetökelöbb kuriiirstendammi mozi vagyonos burzsoá-közönségc rendezte ezt a tüntetést a lázadók mellett. Ez a propagandafiiin ügyesen van 'megcsinálva; milyen hatása lehet a kültelki mozikban, ahová a proletárok járnak! Adarab pereg tovább, (nincs felvonásokra tagolva.) Humoros jelenet következik, elcsípik az orvost. Begyulladva magyarázkodik, amig a korláthoz cipelik és felemelik. Derültség és taps. Külön kép: az orvos evikkerét, amely esés közben beleakadt egy kötélcsomóba, hibázza a szél a viz fölölt. A rendező igy adja tudtunkra, hogy a doktoron beteljesedett a végzete. (Ezt az amerikai rezsimoröktől tanulta S. M. Eisenstein.), aminthogy mindent megtanult tőlük, a mit csak lehetett. Ma már legalább is egy nívón áll Lubitsch-csal, Vakulincsukot lelövi egy altiszt. A holttestet motorcsónakon kiviszik az odesszai kikötőbe és közszemlére teszik ki. Kezében gyertya, mellén tábla: »Meghalt egy tányér levesért«. 1 Egész Odessza — munkásság és polgárság együtt — tüntet a lázadók mellett. Csónakok, bárkák, yachtok zarándokolnak a csatahajóhoz, élelmet viszne ka matrózoknak. A partot ellepi a tömeg. A kozákok szétverik a tüntetőket. Itt alkalmasint erősen megcenzurázta a filmet az átdolgozó, mert egy-két jelenet — (például a kozákok lelőnek egy anyát, aki békességesen tolja a gyerekkocsit) — illusztrálja csak a kozákok brutalitását, holott egészen bizonyos, hog yezt a hatásos agitációs-alkalmat a kommunista rendező r.e mhagyta kiaknázatlanul. A kozák-atrocitásokra a »Potemkins matrózai azzal válaszolnak, hogy figyuzzák a kormányzóság palotaját és a középületeket. A mozi közönsége állva tapsol és hangosan éljenez. És együtt drukkol a lázadókkal, hogy mi lesz, ha megérkezik a flotta. A glotta pedig megérkezik, a szemhatáron feltűnnek az első torpedók... A »Knyez Potemkin« uj parancsnoka, az egyik matróz, kiadja az utasítást: »Teljes gőzzel előre!« A hajó kifut a kikötőből. A gépek ... A zene — a filmet az eredeti kísérőzenével mutatják be — a gépek zakatolását illusztrálja kísértetiesen. A mozipubiikumot, amelyet a csaknem minden filmben előforduló üldözési jelenetek meglehetősen fásulttá tettek az e féle effektusokkal szemben, most a zene hipnotizálja: pillanatra sem lankadó, izgatott érdeklődéssel várja mindenki, sikerül-e megszökni a »Potemkin«-nek. k rendezés és a névtelen művészek játéka olyan tökéletes, hogy eszébe sem juthat a nézőnek, hogy ez. amit lát, nem az 'eseményekről készült eredeti kinem at ográf-felvétel, hanem csak éppen olyan történelmi film, mint a többi ezer és ezer... Ezért, amikor az admiraiitás hajói beérik a Potemkint és lőtávolbau egymásra merednek a forgó páneéltornyok ágyu-kolosszusai, azzal a rémült érzéssel nézi mindenki a képet, hogy ha csakugyan elsülyesztik a fellázadt csatahajót, annak a legénysége valóban bele fog fulladni az óceán vizébe. Mind a két hajón töltenek... a »Potemkin« A néliai közös monarchiának fennállása ideién három olyan külpoiitikusa volt. aki európai mértékkel mérve nemcsak megütötte a státusíérfiu szokásos mértékét, hanem valóságos látnoki előrelátásával és érzéklésével jóval túlhaladta az államférfim átlagot. Az első volt ezek közölt Friedrich von Gentz, aki a múlt század eleién vezette a kiilügyeket és aki Metternich alatt is intéztézte ezt. teljesen elvei és nézetei elleti, úgy, mint hasonló gondolkodásiu főnöke. aki épusv. mint ö. nagy műveltségű és természettudományos gondolkozásu férfi volt az elméletben, üentz földije volt Kantnak, protestáns német volt, de önképzése szerint a szó teljes értelmében angol.. Az utóbbi évtizedeidben kiadott lelevelézésében úgy állt előttünk, mint abszolút modern fő, aki Ferenc császár Ausztriáját.' »Európa Kináját« felsőbb kényszer hatása alatt vezette csupán reakciós szellemben. Más milliő-s viszonyok mellett ugyanolyan megértő és modern államférfi lett volna belőle, a mániákus uugolgolbarátbói. mint Peeiből- A másik nagyeszű és ntQsszelátásu politikusa Ausztriának Beust báró volt, aki szászországi protestáns és közvetlen az idősebb Andrássy elődje volt s akit a rosszul kötött osztrák-magyar kiegyezés buktatott meg. Beust nem kevesebbet akart, mint azt, hogy valamennyi osztrák tartománynak, nemcsak Magyarországnak, hanem Csehországnak és Galíciának is alkotmányt és önálló parlamentet adjanak. mert a nemzetiségek vitás problémáját csak igy vélte megoldhatónak. Ezért mennie kellett, úgyhogy a nagystílű államférfim aki sokkal előrelátóbb és céltudatosabb volt . mint gróf Andrássy Gyula még ma sem kapott elégtételt. Andrássy külpolitikáia eleiétől végéig elhibázott és provokálló volt. mely a későbbi európai, világégés csóváját hintette el azáltal, hogy a keletkező balkáni keresztény államokat, sőt az egész szlávságot elnyomta, fejlődésében megakadályozta és azoknak rovására a végelgyengült Törökországot favorizálta. Igazi hátrafelé néző próféta volt Andrássy. de utódai közt még azt a mértéket is hiába keressük. Az osztrák diplomaták korlátoltsága ■ európaszerte köztudomású »folt. A háború végén aizonban jelentkezett több, mint száz év alatt a harmadik nagy tehetség. Czernin gróf, akinek minden jegvzéke és minden szándéka nagy-koncepciójú és messzelátó államférfiura vallott, működése kezdetétől egész addig, inig el nem távolították. Kétségtelen, hogy ő meg akarta rövidíteni a háborút és igyekezett kiszállni a hármasszövetségből és damnlaatikus érzésében sem lehet ^kéne mfelel a zászlójezésre, amely megadásra szólítja fel... az admirális kiadja a parancsot: lőni kell a vörös hajót. És most csak a viz látszik, amelyen visszatükröződik az üldözőhajó árnyéka. Az árnyékhajó pereme egyszerre benépesedik árnyékemberekkel, akik a karjukat és sapkájukat lengetik. Ebből tudja meg a néző, hogy az admirálishaj ólegénysége is megtagadta az engedelmességet és nem tüze! a Potemkinre. Utolsó kép: a tengerészeti hivatal aktája, amely elmondja, hogy a »Knycz Potemkin« befutott a konstanzai kikötőbe, ahol a román hatóságok lefegyverezték és internálták a legénységét. * A moziból felzaklatva és feldúlva jön ki mindenki. Hallom, hogy az előző előadáson megpofoztak egy hakenkrenzlert, mert éljenzett, amikor Vakulincsuk matrózt lelőtték. Egy másik néző azt beszéli, hogy a hadügyminiszter megtiltotta a katonáknak, hogy a Ulmet megnézzék. A film előtt az Alhambra színpadi képet mutatott be: »Táncos jelenet a kozákéletből-. Nyolcán járták — három nő, öt férfi — piros csizmában, -zöld selyemből készült kozákuniformisban, bárányból sapkában és fehér köpenyben: emigrált orosz arisztokraták. 6, fe. tclkedni. Azonban nem ezért említjük feledésbe menő nevét. Van Czerninnek egy memoir-kötete, mel.v a magyarországi kommí'm lezajlása után jelent meg s annak ideién igen olvasott volt. Ebben ő nem kevesebbet mond, mint azt, hogy mindaz, ami eddig, tehát 1920-ig történt a háború végétől, mindaz csekélység és jelentéktelenség, mert még csak ezután fog jönni olyan forradalom, mely az egész világot meg fogja rázkódtatni. annak egyik végétől a másikig. ismétlem, hogy ezt Czernin akkor mondta, amikor már megtörtént egy pár olyan csekélység, mint a német császár és huszonkét fejedelem detronizálása és Németország átalakulása köztársasággá, a Habsburgok elkergetése. az osztrák köztársaság, a cseh.és lengyel köztársaság. az orosz szovjet az ír szabad állam megalakulása stb. és egy csomó forradalom Bulgáriában. Görög- és Törökországban és Észak-Olaszországban, bolsevizmus Bajor- és Magyarországon. Szerinte mindez csak bevezetés ahhoz, ami ezután következik. 'Czerninnek ez a jóslata tényleg valóra vált: azóta is egyik forradalom a másikat követi és soha csekélyebb kilátás nem volt rá, hogy annak hol itt. hol amott felbukkanó láncolata véget ér. Hiszen azóta nagyméretű, sokhelyütt államfelforgató forradalmak jelentkeztek Lengyelországban, Olaszországban. Portugáliában, Spanyolországban. Me ikóban, Bulgáriában. Görögországban. Szíriában, Marokkóban, a Szudánban, a Hedzsaszban. Indiában és legfőképpen Kínában, hol máig is szakadatlanul tart. E pillanatban újból Lengyelországon van a világ figyelnie. A német-orosz szerződés, melyről alább szólunk, felborította a tehetséges Szkrz.vnszki gróf minisztériumát. helyébe a parasztpárti, de valójában nagy-agrárius és klerikális, monarchista Witos lépett. Ennek azonnali eltávolítása volt Pilsudszky marsall célja. Öt. a régi szocialistát, a jelenlegi elnök régi baj társát a szocialista táborban. egyáltalán nem személyes ambíciók vezették, amikor Varsó ellen vonult. Személyi ambíciók támogatására nem szokott a szervezett munkásság sztrájkba lépni és katonai vezetőkhöz csatlakozni. Pilsudszkv nem renegát szocialista, hanem csak taktikai okokból nem él a pártszervezetben, miután katonai vezető, de nézeteiben ma is szocialista, aki a túlzó nemzetieskedést. sőt az u. n. nemzeti pártokat elitéli és titokban monarchisia vezetőiknek, mint Haller tábornoknak, a legnagyobb ellensége. Emellett nyíltan franciabarát, de nem lát Németországban ellenséget, másrészt a túlságos cseh terjeszkedésnek ellene van. Hogy a környező államok közül a Ütvánokkal ellentétre kerülhet a sor. ez valószínű. mert Pilsudszky vilnai. Vilna pedig a rési Lengyelországnak Krakkó. Gnezno és Varsó mellett leznagvobbmultu kulturhelye. amelyre a Litván-állam is igényt tart, de a lengyel köztársaság szintén. Hogy azonban Oroszországgal is ellentétbe jusson Piszudszky, az aligha hihető, miután Oroszország szándékai egyáltalán nem aggresszivek. Téves azt hinni, ha a német-orosz szerződés aggressziv lenne Lengyelországgá szemben. Ez sem nem bosszú, sem nem sérelem eredménye, hanem szükségszerű önvédelem. Agresszív jellegünein csupán némely francia lap tartja ezt az u. rt. berlini-szerződést, mig az angol lapok legkiválóbbiai. mint az Economist, a Manchester Guardia® és maga a Foreign Office is határozottan béküiékenv szelleműnek fogják azt fel. Az is helytelen álláspont, amely szerint ez a szerződés Locarnó szelleme ellen irányulna. Az is kétségtelen, hogy ez a szokatlanul ügyesen megkötött szerződés méltán adhatja Németországnak az »Europäische Mitte« elnevezést, mert az európai nyugat és kelet közt fennforgó nagy ellentétet ez hivatott levezetni és eliminálni. Az is egészen bizonyos, hogy a saját hibája és poroszos tapintatlansága miatt leköszönt Luth'er-kormány utóda ugyanazt a külpolitikát fogja folytatni, mini amit eddig követett Németország Walter Ratheuau óta. A zökkenésre vagy irányváltoztatásra annál kevésbé van ok. inert a berlini-szerződés ratifikálását a német birodalmi gvülés olyan egyöntetűséggel szavazta meg. amilyenre a parlament legöregebb taeial sem emlékeznek. t. i. Westarp gróftól és a fajvédőktől kezdve egészen bezárólag a kommunistákig mindenki megszavazta és külön megdicsérte azt. Hogy az uj német kormány milyen hosszú élettartamra számíthat, azt eldönteni meglehetősen bajos. A helyzet t. i. egészen különös. Németországban egy pártnak sincs olyan értelemben többsége, hogy koalíció nélkül tudna kormányozni és valamennyi rá van utalva a nemzeti pártok támogatására. Ezek viszont a többi pártok nagy ellenszenve miatt nem alakíthatnak kormányt. Sokkal komolyabb dolog azonban az, ami Olaszországban egész csendben végbemegy. A május 17-1 lapok azt az egészen eldugott hirt közlik. hogy az angol és francia töke kezd kivonulni Olaszországból. Az utóbbi években a diktatúra meliett is nem egv olyan gazdasági t ünet volt, amelyet sok tekintetben Mussolini számlája javára lehetett Írni. Ilyent volt az amerikai adósság fizetése, az állami- deficit csökkenése azáltal hogy a postát és távírdát magánkézbe juttatta, az állami támogatásokat és más kiadásokat vagy megszüntette vagy redukálta: a kivándorlást és munkanélküliséget csökkentette. Emellett különösen Turinban egész uj ipari városrész keletkezett, főleg az autóipar és a selyemkötés lendült fel és vett valóságos amerikai méreteket. Most ép egy ilyen legnagyobbszerü vállalatból vonult ki a külföldi tőke, a francia és angol konkurencia miatt. S mindezt a külföldi lapok észrevétele szerint Mussolini aggressziv politikája és a locarnói keretbe való be nem illeszkedése okozta. De ami még fontosabb, mindez akkor, amikor a lira rohamosan esik. S ez az, amihez nagyon csekély kommentár keil. Ha egy diktatúra személyes szimpátiákra támaszkodik s az negdönthetetieiiek látszik — mindez a szimpátia a pénz elértéktelenedése s az ennek nyomába lépő áremelkedés következtében nagyon könnyen megváltoznál. Az olasz nép története nem egy ilyen példát ismer a múltból. Bizonyos azonban, hogy azok az államok, amelyeknek pénze oly feltartózhatatlanul esik, mint a frank, lei és líra, sokkal súlyosabb helyzetbe jutnak, mint Anglia, mely minden zökkenés nélkül átélt szeműn« előtt egy példátlanul nagyméretű sztrájkot s amelynek megértésénél a kővetkező körülmény a fontos: Hatmillió, gazdasági szervezetekben tömörült munkásság, melynek politikai nézetei nagyon :s terjedelmes skálájának, a konzervatizmustói a kommunizmusig, egységes állásfoglalást kezdett a munkaadók ellen, az u. ns «living wage«a a »kulturbér« és Az európai Irta: dr. Seltmann Rezső
