Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-19 / 139. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1926 május 19. TMiiiuiauigratz veie a irankügyrol nem beszélt és merő hazugság az, mintha erre a célra pénzt kért volna. Sztrache főügyész ezt kérdezi: Tudta-e excellenciád, hogy Nádossynak bármilyen része van a dologban? — Nem — feleli határozottan Bethlen. — Tudta-e, hogy a Térképészeti Intézet alkalmazottai részesek a dologban? — Nem. Sztrache: Tudott-e arról, hogy Windischgrützék hamis frankot' készítenek?, Bethlen: Nem. Miután Windischgrätz és Nádosoy megerősítik Bethlen vallomását, a bíróság Sztrache főügyész indítványára megesketi a miniszterelnököt. Néhány irat felolvasása után az elnök a keddi tárgyalást berekeszti és folytatását szerdára tűzi ki. Házkutatást tartottak Hír György lakásán A házkutatás délután öt Órától este hétig tartott és a kutatás eredményeképpen öt feljegyzést és egy zárt borítékot vittek el. Az elvitt iratokat Lafkatos rendőrkapitány átadta Törekyl tanácselnöknek. Budapestről jelentik: Kedden délután liir Györgynek a Rókus-kórházban történt kihallgatása után megjelent a volt képviselő lakásán Lakatos rendőrkapitány több detektivvel ésj házkutatást tartottak. NRPROLNRPRR túszt kaptak volna, én erről a levélről soha nem hallottam. Az elnök Hir Györgyöt szólítja elő és a következő kérdést intézi hozzá: — A levél a franlúigyre vonatkozott? Hir György: igen, a frankügyre. A levélben a frankok iratoknak voltak jelölve és az volt benne, hogy ezeket az »iratokat« eíkészithetik Mészáros és társai. Az elnök: Ha a frankokról nem volt benne szó, akkor mit használhatott ez az írás önöknek? Hogyan remélhették, hogy e levél alapján nem lesz bántódásuk? Bizonyosan másik levél volt ez, amelybe maguk csak utólag magyarázzák be a frankhamisítást. Az elnök ismét Windischgrätzhez intéz kérdéseket, aki kijelenti, hogy Hir György nem volt összekötő kapocs közte és a kormány között. Megjegyzem azonban — mondja általános meglepetésre —• hogy ha a levélben nem is volt frankokról szó, az mindenesetre a frankhamisításra vonatkozott. Házkutatást rendelnek el Hir György lakásán Gál Jenő védő ad fel ezután kérdéseket Hir Györgynek és főleg azt firtatja, hogy a miniszterelnök levele hol van. Hir kitérő válaszokat ad, mire az elnök figyelmezteti, hogyha nem mondja meg, hogy a levél hol van, le is tartóztathatja. A tanú a felszólítás dacára sem árulja el a levél hollétét és csak azt jelenti ki, hogy a levelet be fogja a bíróságnak szolgáltatni. Sztrache főügyész azt indítványozza, hogy a törvényszék foglalja le a Hir Györgynél levő iratokat. Az indítványt Telek dr. védő ellenzi, a többi védő azonban csatlakozik hozzá. A bíróság úgy dönt, hogy házkutatást rendel el Hír György lakásán és lefoglaltatja az ott talált iratokat. Boldog ember Kipling, a kitűnő angol iró, aki nem tudja elkölteni a pénzét. A költekezésnek nem fizikai akadály áll az útjába, nem is helyezték gyámság alá az agg költőt, akinek tekintélyes bankbetétjei vannak Londonban.. Kipling kiállít egy csekket ötven fontról. A bankhivatalnokok a hozzájuk kerülő értékpapírt azonban nem váltják be, hanem kifizetik a sajátjukból és azután továbbadják jóval drágábban, mint autogrammot. Mert Kipling nem csak dzsungel történeteiről hires, hanem exkluzivitásáról is, nem ad senkinek autogrammot. Kézirata sincs, mert mindent gépen irt. A Kipling-rajongók pedig fantasztikus összegeket adnak egy eredeti névaláírásáért. A hagy iró bankbetétjei eddig még egy shillinggel se kevesbedtek. Melegen ajánlom ezt a módszert minden kezdő fiatal írónak! Csak aztán akadjon lelkes baukhivatalhok, aki a csekkjeit beváltja; Álljunk a sarkunkra! Az Északi Sarkon most nagy a forgalom. Mindenki fel akarja fedezni. Az embereknek nincs jobb dolguk, mint repülőgépes expedíciót szerelni, aztán bőrbekecset húznak és hajrá! meg se állnak az Északi Sarkig. Először az amerikai Byrd ezredes dobta le a csillagos lobogót a szegény proíesszionáíus sarkkutató, Amundsen orra előtt. Dánia egészen boldogtalan lett, amikor megtudta, hogy Amerika megelőzte, nemzeti szerencsétlenségnek tekintették, épp hogy süvet nem ültek. Aztán Amundsen lebegett el a kritikus pont fölött a Norgével és csak úgy a levegőből annektálta az összes jéghegyeket Dánia számára. Ugyanekkor Novelli Olaszország zászlaját dobta le a léghajóból, hogy a Mussolini Achilles sarkát főzze ezzel a kis hódítással. Az Északi Sark nem szólt a dologhoz semmit. A három érdekelt ország azonban nem hagyta annyiba, elvégre a nemzeti önérzet se kutya és a jogszakértők a sarkukra állva dühös civakodásba kezdtek, hogy kjé is az északi sarok? A verekedés egyelőre csak elméleti, a távolság megakadályozza a íettlegességet, de ez a szócsata már mérges köpködéssé fajult. Rómában pedig tüntetéseket rendezett a fasiszta ifjúság, a melynek azért fáj a feje, hogy az olasz nép reputációja csorbát szenved, ha más veszi tulajdonába az Északi Sarkot. Igen. Az olasz csizma a sarkára állott! A nemzetközi jog szerint gazdátlan területet csak effektiv okkupációval lehet birtokba venni. Még jó szerencse, hogy az Északi Sarkon nincs szárazföld, egy talpalattnyi se, különben vérrel öntöznék a hóditás őrültjei. Afrika; ege alatt óriási sivatagok terülnek el,1 amelyeket munkával és emberi akarattal paradicsommá lehetne varázsolni. De a modern Roburokat ez nem érdekli, nekik az Északi Sarok kell, romantikus fókák és vadregényes küzdelmek, ha lefagy az orruk,, akkor is. Ó, örök ’gyef-j mek áz ember, naiv és szánnivalóan emberi. »Ez az enyém« — mondja és beveri a másik fejét, ha nem ösmeri el a föld urának. De kié a mosolygó csillag?! Ki parancsol a holdnak? És ki dirigálja a roppant vizek zenekarát? Kötelességeket teljesítünk, mert élünk és betöltjük — jól, rosszul — rendeltetésünket. A lélek kandallói kihűltek. A szivek ma hidegebbek a jégjegyeknél is, amelyekért ostoba csatába indult az emberi méltóság. Ha éppen játszani akarnak, akkor hozasson mindenki tiz vagon müjeget a jéggyárból, sózzák be és ültessenek a hegyibe egy művészi gramofont, amely' állandóan ezt játsza: »őrölt dicsőség íényeskedjék Dánia fölött, amely felszabadított bennünket az ezeréves rabigából«,vagy: »örök dicsőség fényeskedjék Olaszország fölött, hogy a Mussoliniról ne is beszéljünk, stb.« Különvéleményt csupán én jelentek be, aki a magam részéről kijelentem, hogy még a ferdére taposott Palma kaucsuk-gummisarkomat se adnám. oda az egész Északi Sarokért. Bethlen miniszterelnök vallomása A tárgyalást a Rókus-kórházban ezután berekeszfik és délután félöt órakor a törvényszék termében folytatják. A bíróság elsőnek Teleki Pált hallgatja ki, aki kijelenti, hogy Hir György szerepéről egyáltalán semmit sem tud. Utána Gömbös kihallgatása következik, aki elmondja, hogy hozzá Windischgrätz sohasem fordult azzal, hogy a frankhamisításba kapcsolódjék bele, az egész ügyről akkor szerzett tudomást, amikor kipattant. Hir György szombat este lakásán lett rosszul, onnan szállították be a kórházba. Rosszulléte előtt említette ue,ikt, hogy van egy tevele Bethlentől, de azt nem árulta el, hogy azt hol tartja. ■ Nagy izgalom közben Toreky elnök Bethlen miniszterelnököt szólítja elő: — Mikor értesült a frankhamisításról a miniszterelnök ur — kérdezi az elnök. _ 1923 elején — kezdi vallomását Bethlen — arról értesültem, hogy Windischgrätz és társai frankhamisítással foglalkoznak. Windischgrätz, amint azt a hivatalos előjegyzési naplóból megállapítottam. 1923-tól kezdve négy-öt alkalommal jelent meg nálam kihallgatáíson. Valószínűleg 1923 junius 11-én történt az, hogy a herceg tervet adott elő, mely úgy szólt, hogy a különböző irre, denta szervezeteket közös vezetés alá kellene helyezni. A herceg úgy gondolta, hogy ilyen formán meg lehetne akadályozni, hogy ezek a szervezetek egymás közt veszekedjenek és főként ki lehetne kapcsolni a 'királykérdést. A herceg látogatása alkalmával a frankügyről egyáltalában nem volt szó. Kérdeztem, kik azok a személyek és milyen hatásköre lenne az egyesített szervezeteknek. Nem kaptam: választ. Windislhgrátz azt mondta, hogy majd írásban tesz előterjesztést, mire kértem, hogy azt Nádossy utján juttassa el hozzám. Azt is mondtam, hogy a nyugaímagyarországi események után a cselekvő irredenta csak hátrányos tehet, mert ártunk vele az elcsatolt területen élő magyarságnak. Windischgrätz be is adta az előterjesztést, amelyben szó sem volt a frankügyről. Én ráírtam azokat az indokokat, a melyek miatt nem helyeseltem az ügyet. Megállapítottam ugyanis az iratokból, hogy az tulajdonképpen nem is lenne az összefoglalásra jó tervezet, mert a vezetők csak sziiiteg vetnék magukat alá a kormánynak, olyanok lennének, mint a Petur bánok. Ezenkívül elvi okoknál fogva is ellene voltam, mert az elcsatolt területeken ártana a magyarságnak, ártana Magyarországnak és különben is felesleges Magyarországon ilyen szervezetet csinálni. Ezt az iratot Nádossytól 'elhozattam 1920-ban és megmutattam titkáromnak a jegyzetet. Rámutattam arra, hogy ez igen fontos dolog, mert eljön az idő, amikor nem Windischgrätz tesz a vádlott, hanem Bethlen, a magyar belpolitika és a külföld előtt akkor ez az irat lesz egyik föbizonyltéka, hogy nemcsak a frankhamisítást, az irredenta eszközét, hanem magát az irredentát is elleneztem. 1923-ban magamhoz hivattam Nádossyt és közöltem vele, hogy aem járulok hozzá Windischgrätz tervéhez. Közbe bejött Teleki, akivel más ügyekben tárgyaltam. Teleki azt mondotta, hogy Windischgrátzlnek más tervei is vannak és hallott arról, hogy frankokat akar hamisítani, mire én re produkálhat atlanul erős kifejezésekkel fakadtam ki Windischgrätz ellen. Teleki megnyugtatott, hegy a tervet nem leheti végrehajtani, mert nem megfelelők az eszközök, én mégis ; figyelmeztettem Nádossytt, elvárom, hogy a dolgot megakadályozza. Nem helyeseltem a célt, tehát nem helyeselhettem- az eszközt sem. A leghatározottabban kijelentem, hogy soha nem hallottam erről az akcióról, nem fedeztem, nem akartam fedezni és soha nem járultam hozzá. Bethlen nem adott szalvusz kondukfuszi LEGÚJABB Pilsudszky diktatúráját kívánja valamennyi politikai párt Ezután ismerteti Bethlen azt az intézkedést, amelyet azután tett, hogy Kozma Miklójs a parlament foyosóján figyelmeztette a frankügyre, majd a miniszterelnök a szalvusz konduktusz ügyére kijelenti, hogy soha semmiféle szalvusz kenduktuszt senkinek nem adott, kéri, hogy az ilyet, ha valakinek birtokában van, mutassák fel. — Friedrichnek az a vádja — mondja a miniszterelnök — hogy a kormány Mészáros kauciójának egyharmadát kifizette, annál kevésbbé állhat fenn, miért mint hivatalosan megállapították, Mészárosért senki sem tett le kauciót. A Hír György által említett Kirándulás közönséges ügynök szerepét töltötte be és ő ezen az utón sohasem volt együtt Hir Györggyel anélkül, hogy ugyanakkor vagy felesége vagy a szakértőnek magával vitt báró Bornemissza ne lett volna velük. így nem is beszélhetett bizalmasan Hir Györgygyel. Egyébként husízonötéves politikai múltja is garancia arra, hogy két perc alatt nem fogadhatta bizalmába Hir GyörgjdH, aki a nyugatmagyarországi felkelés pénzét kezelte és ott különböző visszaéléseket követett el. Bethlen végül azt fejtegeti, hogy nagyon valószínűtlennek látszik, hogy közte és Nádossy között, akivel mindig mindennajp találkozott, a megbízhatatlan, kalandor Jellemű Hir György lett volna a közvetítő. Az elnök kérdéseire kijelenti még- " «... M Varsóból jelentik: A pártok még nem tudtak megállapodni a nemzetgyűlés összehívásának időpontjában. Már az összes pártok azt kívánják, hogy Pilsudszky mint diktátor kormányozzon. Még a monarchisták és a nemzeti demokraták is emellett vannak. A nemzetgyűlésen egyébként a konzervatív pártoknak lenne többségük, mert a konzervatívoknak 29,4 képviselőjük van, holott a többséghez csak 278 szavazat szükséges. Pozenben még mindig a régi kormány a helyzet ura és a hatóságok olyan szigorú cenzúrát léptettek életbe, hogy a lakosság még most sem tudja biztosan, hogy mi történt Varsóban. A Pozenben levő képviselők és szenátorok a nyugoíi tartományok teljes önkormányzatát akarják megszervezni^ irténetét mondja el részletesen Beüín és kijelenti, hogy a kirándulás birij^yágáriá^ végett töitjnt, fiijj .Győr t&f&j
