Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-16 / 136. szám
24 OLDAL * ARA 3 DINAR ('oltarlna plaCene? B A C S M E G Y E I N A P L Ó XXVI. évFolvaMi Szubotica, 192i VASÁRNAP máins 16 136. szám Lerjeleuik minden reggel, ünnep a tán és hétfőn déibsn iiltfor: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség! Zmaj Jovin trg 3. szám (Miuerva-palota) Kiadóhivatal: Snbotica, Aleksandrova nl.l.(Lelbach-palatal Gyászjelentés a magyar ugarról Irta : Prokop7 Imre Az országos magyar ugarról szonoru híreket lenget a tavaszi szél. Arról regél a fáma. hogy a magvar gazdák tömegei nem olvasnak, nem mivylődnek, mintha betüiszonyban szenvednének Azok pedig, akik legalább néha napján szeretnének barátkozni a nyomtatott sorokkal, többnyire sajnálják a pénzt a könyvtől, a szaklaptól, sőt még az újságtól is. A magyar tömegek politikai önudatlansága és fegyelmezetlensége, a hazai magyarság gazdaság-.1 erejének nagymérvű leromlása már egymagában is elég gondot és fejtörést Okoz azoknak, akik szivükön viselik fiútestvéreik mostoha sorsának jobbrafordulását s ak'k meglesz’tett munkával keresik az egyre roszszabbodó helyzetből való kibontakozás útját és lehetőségeit. Ha most a magyar népnek a kultúrától való menekülése vagy legalább is idegenkedése még sulvosbitia ezt a kóros állapotot, akkor igazán itt a végső ideje az életmentő operációnak és egy olyan társadalmi „ akció ineg'nditásának a magyar szeléffíf munkások részéről, melynek célja országunk magyar népét nemcsak a jelenlegi kulturnivón megtartan1, hanem szunnyadozó művelődési vágyának fe’ke'tésével és továbbképzési lehetőségek megteremtésével a haladás útjára tere'ni. A mas>-varság gerince: a kisgazdák hatalmas osztálya már akkor sem volt valami ful’eikes rajongója az »irott malasztnak«, mikor még tir volt a saját portáján. A falu csöndjét nem igen zavarták a kulíürtörekvesek kirobbanó erő1. legfeh'ebb. ha a szédületes technikai fejlődés csodás vívmányai zökkentették ki pillanatnyira a ió vidéki közönséget megszokott nyugalmából. A kormányzat a népművelőd és ügyét aránylag mostohán kezelte és nagyjából beérte a négy elemi nyújtotta kezdetleges ismeretek közvetítésével. A három éves tanfolyamra tagozott íöldrnives ismétlő iskolák jobbadán csak papíron voltak meg, az analfabéta-tanfolyamok megszervezését oed:g többnyire a társadalom kezdeményezésére bízták. Nem csoda, ha ilyen viszonyok között a földmivelő osztály átlagos képzettsége messze alatta maradt a kor kívánalmainak. Ami kulturális máz mégis rátapadt, az jórészt a háború forgatagában rakódott le, mikor az otthonuk elringató eseménytelenségéből kiragadott emberek előtt a szenvedés, vér és könny ködfátyolán át is egy u.i világ táru’t fel, a kénvszerüseg és az olthabatlan életösztön oedig a velük született de soha ki nem aknázott képességeket szinte a varázslat mágikus eredével a legmagasabb potenciáig hatványozta. Mmdez némi mentségül szolgálhat ugyan, de egyáltalán nem mentesíti az utódállamokba szakadt magyarságot az uj helyzet szülte uj és a régieknél sokkalta terhesebb feladatok vállalásától. A régi ivásu, maraeji ember a hátrányára lényegesen . megváltozott viszonyok között csak ideig-óráig tud maid megállani. A politikai nyomást az összeroppanásig fokozza a katasztrofális méreteket öltő gazdasági vál ság s ezt a szörnvü teherpróbát csak azok fogják sikeresen megúszni. akik megértve az idő szavát, önszántukból és acélos • akarattal hozzáfognak azoknak az ismereteknek elsajátításához, meiyek az észszerű gazdálkodás és a többtermelés lehetőségeit nyitlak meg előttük, másrészt pedig arra képesítik őket, hogy a közéletben és az önkormányzati testületekben is anyagi, erkölcsi és faji érdekeik szószólói és védelmezői legvenek. A feladat szinte megoldhatatlannak látszik, mert luányzanak azok, akik azelőtt a magvar kulturmunka legfőbb támaszai és serény napszámosai voltak. A magvar tan'tó — ez a mértan1 haladvánvhan fopvó derek testület ma állami alkalmazott és mint ilyen, a felettes hatóság engedélyének h ányában, kockázat né’kül nem vállalkozhatik kimondottan magyar kuHurtörek vések előmozdítására. A magyar jegyző, »a falu jegyzője«, eltűnt a községekből. csak itt-ott maradt mee belőle egy-evy — hírmondónak. Függési viszonya miatt a magyar községi orvos -T- már ott. ahol még akad — sem láthat el más munkakört, m:nt amit szorosan vett hivatása előír. Marad tehát nfnt egyedüli pillér, amelyre még épüeni lehet, a papság. mely mindenha nemcsak lelki pásztorit, hanem «-gellerni vezetője is volt a falu népének. Am a papság egy igen tekintélyes részét is szerfelett feszé'Vezik a püspöki admínbsztratúrának kánért utasításai abban. hogy egész szívvel és lélekkel, tehát, úgy. ambit azt a hívők nagytömege is bizonyára szeretné, a magyar ügy és a magyar ku’íurmozgalom szolgálatába szegődjék. De bármennyire sivár is ez az állapot, csüggednünk mégsem szabad. El’enkezőleg: m!nél nagyobb az elkorcsosulás és elfajzás veszedelme, annál lelkesebben és szlvósabban kell hozzáfognunk a mentési akcióhoz. Ezt az akciót pedig a — sajna — ijesztően meggvérülí magyar intelligenciának kel! kezdeményeznie és bevégeznie. Meg kell szerveznünk összes szellemi értékeik általános mozgós'íását és a gátra kell hívnunk minden embert aki tanulságánál. írói vagy előadói készségénél avagy szakképzettségénél fogva alkalmas a tudásközvetítés és az ismeretterjesztés apostoli munkájára. »Where there is a will, there is a way«: ahol akarat van. ott ut és mód is van! IVbndenekelőtt szoktatnunk kell és tervszerűen ránevelnünk a fala népéi az olvasásra, a nyomtatott betű sze retetére, megértetvén vele, hogy a betű nem öl. hanem éltet, ha az általa megérzékite^t értelein termékenyítő forrásáig' tudunk eljutni. — Meg kell vele kedveltetnünk az újságot s ennek révén a nemcsak szó rakoztató, hanem hasznos könyveket. a komolyabb és lehetőleg a saját íog'alkozási körébe eső olvasmányokat is. Az úttörő munkát Ut a sajtónak kell elvégeznie, már saját jói felfogott érdekében is. mert minél nagyobb olvasóközönséget tud magának verbuválni nem rőfre, hanem tartalom szerint értékelt közleményeivel, a feldolgozott anyag változatosságával és formai csiszoltságával, annál szilárdabb alapon nvugszik a saját egzisztenciája és annál több gondot és áldozatot fordíthat egyszersmind lapjai továbbfejlesztésére is. A magyar ügy már eddig is a sajtónak köszönhet legtöbbet, mely zivataros időkben legális, de oly csökönyösen félremagvarázo'tt törekvést.’.-fetnek sokáig jóformán egyedüli védő bástyája és nyilvánossági fóruma volt. Tetézze most az e téren szerzett hervadhatatlan érdemeit azzal, hogy a Botond buzogányánál is hatalmasabb toll erejével megmenti a falu néoét a szellemi elsorvadás veszélyétől és nógató szóval, megértő gyöngédséggel, de ha kell. a korholás lángostorával is a kulturális fejlődés igéretföldjére vezeti. Inditsa meg tehát mielőbb a döntő rohamot a serkentő és meggyőző c'kkek egész sorozatával a maevar tömegek fásultsága és keleti fatalizmusba szédült kulturközönve ellen. Amellett legyen gondja arra is. hogv a lapokat -az egves foglalkozási ágakat közelről érdeklő tanulságos és oktató cikkekkel megtöltse. A földművesnek nyújtson mezőgazdasági, az iparosnak ipari és a kereskedőnek kereskedelmi és közgazdasági rovatot, legalább kétszer hetenként, de mindenesetre a vasárnapi számokban. Ennek- a rovatnak minden igényt kielégítő szerkesztését a szakemberek közreműködésén kivül a bel- és külföldi szaklapok légióinak ügyes felhasználásával könnyen lehetne •biztosítani. A sajtó ezen eléggé nem méltánvolható működésével párhuzamosan meg kell szerveznünk a szakképzett. főleg azonban a mezőgazdasági tudományokban járatos és gyakorlatilag is bevált előadók gárdáját, akik az ügy iránti szeretettől vezéreltetve, előre és közösen megállapított Programm szerint falurólíaiura fognak járni, hogv az élő szó varázsával, buzdítva és tanítva, elültessék az ugaron hagyott magyar televényen a tudás fáját. Ezen mozgalom szerves kiegészítése céljából meg kell tennünk az előkészületeket népkönyvtárak felállítására, mindenféle kulturegvesületek alapítására, s mindezek betetőzésül az ország magyarlakta őszszes teriileieit behálózó Közművelődési Egvesület létesítésére, mely kulturális központnak egyes osztályai aztán rendszeresen és egymást kiegészítve fogják irányítani hazánk magyarságának egész kulíuréletét. Én megkonditottam a vészharangot és vázlatosan rámutattam a ránk. mindnyájunkra váró kötelességekre. »Vivos voco« — az élőket hivom. szól a harang szava. Vaijon visszhangra talál-e a zsibbadozó magvar szivekben s fogja-e tett és áldozat követni hivó szózatát? Áihir Mussolini meggyilkolásáról ^gy bécsi távirati iroJa világgá röpítette az olasz m’mszterelnok h lálhirét — Hivatalosan cáfolják a merénylet hírét, amelyet tőzsdei manővernek tekintenek A bécsi Telegraph Companie távirati jelentése alapján szombaton délben egész Közép-Európdban az a hir terjedt el, hogy Mussolini olasz nJiniszterelnefi ellen szombaton reggel merényletet követtek el, ami a miniszterelnök halálát okozta. A bécsi távirati iroda közlése szerint szombaton reggel Rómában egy csehszlovákiai illetőségű fiatalember revolverből rálőtt Mussolinira. A lövés ágyékon találta Mussolinit, aki nyomban meghalt A bécsi távirati iroda jelentését a beogradi déli lapok is közölték, annak ellenére, hogv a beogradi olasz követség a déli órákig semmi hirt sem kapott a Mussolini elleni merényletről. A követség nvomban táviratilag felvilágosítási kért az olasz külügyminisztériumtól, ahonnan még a délután folyamán megcáfolták a merénylet hirét. Szombaton este már Bécsben és Budapesten is hivatalos cáfolatot adtak ki és a merénylet hirét tőzsdei manővernek tekintik. Zagrebban hasonlóképpen megcáfolták a hirt, amelyet kizárólag a .lira gyöngitésére akartak fölhasználni, ami a zugíorgalomban sikerült is. Valószínűnek tartják, hogy bécsi tőzsdei érdekcsoportok akarták elősegíteni a lira további esését, amelv néhány nap alatt a zürichi tőzsdén 20.62-röl 17.50-re esett le. Május ll-ikén még 20.64-en jegyezték Zürichben a lirát. l’-ikén már (20.6?5-re szállt le. Ettől a naptól kezdve fokozatosan esett és 13-ikán már 20.55-ön, 15-ikén 18.75-ör> és 16-ikán 17.75-ön jegyezték.
