Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-01 / 119. szám
I ♦ 16. oM«l RÁCSMEGYEI NAPI Á 1926 máius 1. Koplalómiivészek alkonya Az éüezöíenoménektől van megőrülve mindenki. Amióta a Jolly nevű koplalóvilágbajnok negyvennégy napi koplalással százharmincezer márkát keresett, gombamódra elszaporodtak az éhezőmiivészek. Berlinben vagy hatan korgatják hetek óta a gyomrukat lepecsételt üvegszekrényben, ezek közül kettő már negyvenhatodik napja koptál és csak azért nem merik abbahagyni, mert félnek, hogy a három bécsi versenyző közül az egyik, a Nicky nevű, aki már szintén rul van a harmincadik napon, erélyes vég-spurttal lehúzza őket és túlszárnyalja a rekordjukat Egy női versenyző is működik Berlinben, de ez még csak második hetében van, viszont nagyon ügyesen adminisztrálja magát: naponta plakátokon közöltét jelentést arról, hogy hogyan bir a a koplalást és milyen a kedélyállapota. A látszólag nagy konjunktúra ellenére is hanyatlóban van a koplalóbajnokok csillaga. Lipcsében ugyanis leleplezték . az egyik versenyéhezőt, hogy gondosan lepecsételt íivegkoporsó.lába — amelybe cgarettán, ásványvízen, könyveken és rádió-készüléken kivül mást nem szabad egy' korrekt koplalóművésznek bevinnie — bevezettetett egy ügyesen elrejtett csövet, amelyen keresztül éjszakánklnt levest és tejet szív be magának. A szélhámost becsukták, mire a német vidéki városokban hat koplalómester nyomban feladta a versenyt, nyilván mert féltek, hogy őket is hasonló baleset éri. Halle-ban Jacki Jack törte östze huszonhárom napi »koplalás« után az üvegkalitkát és mászott ki belőle azzal, hogy neki elég volt. Drezdában Marry Lent, aki harminchárom napja működött már, a harmincnegyedik éjszakán megszökött, de a kasszát gondosan magával vitte. Chemnitzben Hilda nevű művésznő háromheti koplalását szakította félbe, mert idegesítette a lipcsei rendőrség eljárása. A hamburgi Horst pedig koplalása harmincadik napján szivgyengeség címén adta fel a küzdelmet. A koplalómüvészek a mattot azonban egy Wiily nevű ellen-koplaiómü- Vésztől fogják hamarosan bekapni, aki a Berliner Lokalanzeiger legutóbbi számában a következő apróhirdetést tette közzé: Tmprezáriót keres egy koplalómüvész-svindler. Ajánlatok »Willy« jeligére Messe hirdetőjébe. , Amikor ezt a hirdetést elolvastam, nyomban ielkerestcni Willy mestert, aki — mint Mosse-nél megtudtam — a Hotel Continental-ban lakik. Willy huszonhét—huszonnyolc éves sovány fiatalember, osztrák, polgári foglalkozására nézve építési rajzoló. A bemutatkozáskor megemlíti, hogy' van némi köze Jugoszláviához, mert sokáig élt Zagrebhan. — ön koplalómiivész? — kérdem tőle. — Nem — feleli büszkén — én koplalómüvész-svindler vagyok. — Hát az mi? — Az olyan koplalómüvész, aki abban különbözik a többitől, hogy nyíltan beismeri, hogy csat — Szóval ön szerint valamennyi koplalómüvész szélhámos? — Igen. Gondolkozik kissé, azután hozzáteszi: — írja különben úgy, hogy tisztelet a kivételnek. Mert még bepöröl valamelyik rágalmazásért Amelyik bepöröl, az lesz a kivétel. A fiatalember elmondja azután, hogy a koplalómüvészek valamennyien egy trükkel dolgoznak, az ő megfigyelése «teriat — A háború alatt — mondja — francia hadifogoly voltam és egyizben éhségsztrájkot rendeztünk társaimmal, mert ehetetlen volt a koszt és igy akartuk kierőszakolni, hogy megjavítsák. Saját tapasztalatomból tudom, hogy mese az, mintha a koplalást hat hétig, vagy még annál is tovább ki lehetne bírni. A második hét végén félig hullák voltunk már, egy főhadnagyot kivéve, akiről hat napos éjjel-nappal tartó szakadatlan figyelés után kiderítettem, hogy csal és megállapodásunk ellenére mégis vesz táplálékot, igen szellemes módon, magához. Ennek a főhadnagynak módszerével dolgozik valamennyi éhezőmiivész. Én tökéletesítettem a módszerüket és ha legközelebb fellépek, három hónapra záratom be magamat az üvegszekrénybe, de persze nyilvánosan hirdetni fogom, hogy csajok. — Gondolja, hogy lesz közönsége, ki-Azok az események, melyek Ismét az érdeklőlés központjává tették Mussol.nlt, bármennyire is ötletszerüeknek és rapszódikusoknak látszanak, mégsem nélkülözik az összefüggést, mert szorosan belekapcsolódnak az általános világpolitikába, melynek éppen előttünk kezdenek kibontakozni ui körvonalai. Hogy azonban ezt megérthessük, pillantást kell vetnünk a legutóbbi külpolit.kal eseményekre. A Népszövetség genfi ülésszak* teljes fiaszkóval végződött. Előrelátható volt, hogy a mód, ahogyan Németország belépését kezelik, kipattant a a Népszövetségben duió ellentéteket és imperialista intrikákat. Külsőleg az történt itt, hogy egy nem érdekelt tengerentúli állam, Brazlia, delegátusával vétót jelentett Németország állandó tanácstagsága ellen. De aki valamennyire is tájékozott a külpolitikában, rögtön láthatta, hogy emögött a vétó mögött igen mély ellentétek és messzeágazó intrikák lappanganak. Közelről nézve a dolog igy fest: Chamberlain és Briand a felvételt már jó előre garantálták, azonban az igényjogosult Spanyolország és Lengyelország szintén kaptak hasonló Ígéretet, jóllehet több felvételt a népszövetségi alkotmány módosítása nélkül ezidőszerint eszközölni nem lehetett és igy Chamberlain előreláthatta. hogy a német felvétel nem fog sikerülni. Tovább vizsgálva a körülményeket, láttuk, hogy az Egyesült Államok nem fogadták el a meghívást, jóllehet a Népszövetség eszméje egyenesen W.lson gondolata volt, míg Mussolini képviseltette ugyan magát, de az év kezdetétől fogva egyenesen a Népszövetség szelleme ellen foglalt állást. Szovjetoroszország azon a címen, hogy a svájci területen történt követgyiikosságot nem torolták meg, szintén távoltartotta magát, ugyanakkor azonban Woroshiloff, a flotta- és légügyek népbiztosa igen energikus, mobil.zálást sejtető beszédet mondott. A valóság az, hogy az egymást cáfoló szovjetdiplomaták ravasz beszédei mögött az angol—orosz ellentét nyilvánul meg egészen világosan. Ma az angol és orosz imperializmus az egész világra, de főleg Kelet-Ázslára kiterjedő , ellentétei lehetetlenné teszik a Géniben való együttműködést. Ugyanez okozta azt is, hogy mig Chamberlain őszintén akarta volna mandátumhoz juttatni Németországot, ezt mégsem tehette, mert Lengyelország felvétele előnyösebb volna az angol politikh számára nem önmagában véve, hanem kizárólag, mert a gazdasági szövetségben álló Német- és Oroszország közé ezáltal sikerült éket verni. Ezért kellett a német felvételt misztikus utón megkontreminálnL A mód ét ennek máig se tudja senki. Első pillanatra úgy látszott, hogy az Egyesült Államok, majd hogy a spanyol szimpátia vezette Mello Francot, a brazíliai megbízottat, azonban az a tény, hogy az összes délamerikai államok kivétel nélkül ellenezték a vétót, illetőleg akik a jól robbanó intrikák mögött Mussolinit sejtik. Az események Igazolják ezt a feltevést. Még 1923-ban és a Ruhr-vidék váncsi lesz valaki arra, hogy egy csaló mennyi ideig ül az üvegketrecben? — Hogyne. Mert én százezer márkát tűzök ki annak, aki meg tudja mondani, hogy milyen módon veszem magamhoz a táplálékot. Sokkal nagyobb közönségem lesz, mint a »nemcsaló« éhezőknek, akiket ma már különben is unnak. — És ha a többi éhezőmüvészek leleplezik a trükkjét? — Nem ismerik. Én módosítottam az eljárásukat. Különben roppant egyszerű, valósággal Kolumbusz tojása. Nem lehetetlen, hogy rájön valaki, de a szerencsés nyerő egészen biztosan nem lesz éhezőmüvész ... Willy diadalmasan mosolygott. Ha az éhezőmüvészek tudnák, hogy mire készül, vacogna a foguk az üvekskatulyában. (s. kJ megszállásakor bizonyos tagadhatatlan németbarátsá'g mutatkozott Mussolininál. Ez év elejétől kezdve azonban a nyílt és leplezetlen imperializmus jegyében beszél a fascista d.ktátor. Februárban történt, hgoy a trentinói német kisebbség ellen beszélt s azt hirdette, hogy az olasz trikcflórnak Innsbruckban kell lengeni és kevés idő múlva Nincsics római utazása méltán kelthette azt a hiedelmet, hogy az olasz— jugoszláv megegyezés elmélyült Ausztr.a rovására. Ha ez az északfelé irányuló imperialista expansio egyenes békebontás és a locarnói szellem provokálása is. a másik lépése Mussolininek nem egészen jogtalan. Ez a másik lépés a tuniszi ’demonstráció. Tunisz az olasz állam legégőbb sebe. Tuniszt 1880-ban a franciák szállták meg s ez mélyítette el a hármasszövetséget. Tunisz és Valona megszállását Crispi mindig casus bellinek tekintette, mert ez a Földközi- és Adriai-tengerek birtokbavételét és az olasz külkereskedelem tönkretételét jelentette. Tuniszra való igénye Olaszországnak nem csupán fascista igény. Az olasz túlnépesedés és az ezzel járó kolonizálás múlhatatlanul szükégessé teszik a sikertelen kísérletek: Ervthrea, sőt Tripolisz után, hogy a tengerentúli kivándorlást a közvetlen szomszédságban levő egyetlen alkalmas gyarmattal pótolja. Tripohsz a kolonizálásra alkalmatlannak bizonyult, mert intenzív mczögzdálkodásra a legnagyobb tőkebefektetés mellett sem használható a földje. Ezért volt az, hogy Tripolisz elfoglalásakor mindössze harmincezer kivándorló jelentkezett. Ellenben Tuniszban ősi olasz lakosság él. amelynek száma jelenleg százharmincezer, a franciáié csupán negyvenezer. A tengerentúlra irányuló kivándorlás az egységes olasz állam születése óta állandóan emelkedőben van. Az Egyesült Államokban Brazíliában és Argentínában egyenként két és félmillió olasz él s ez a közel nyilcmillió olasz teljesen elveszett az anyaországra nézve, ugv hogy a következő generáció már az olasz nyelvet sem használja. Mussolini tehát semmiesetre sem egyoldalú fascista ideológiát követ, ha ennek megakadályozására Tuniszra tart igényt, mert ez minden olasznak és minden olasz kormnáynak csendes törekvése volt s a háború legnagyobb csalódása éppen az volt, hogy óriási és szokatlanul önzetlen áldozatok után mégsem sikerült azt megkapnia. Mussolininál a hiba csupán abban van, hogy az egész világpolitikát fel akarja borítani, ö kétségkívül a régi római impériumról álmodozik s ezért a görög diktátorral egyezkedik, hogy Szmirnát és a Dodekanesos egy részét megszerezhesse. Ez viszont Kemá! Törökországét provokálja, amelynek ázsiai határkérdései — Irákt — még nincsenek elintézve s amelyet az angol külpolitikának egészen szokatlanul keztyüs kézzel kell kezelnie, tekintetei az ázsiai mohamedánságra és — last but not least — a vele titkos katonai szövetségben levő Szovjetorosz birodalom napról-napra erősödő hatalmára. j Színházi kistükör Shaw és a kintornás — Pirandello zekéje — Régimódi művészet Szovjet- Oro^zorsz gban Bemard Shaw tudvaiévőleg mint zenekritikus kezdte pályafutását Akkoriban az angol színházak a szabadjeggyel bőkezűen bántak, a sajtó munkása mindenkor bemehetett bármelyik előadásra, akár jegy nélkül ia, c.sak ki kellett mondania a varázsszót: — Saj tó. v Shaw egy napon elment hazulról, találkozott egy kintornással, ki buzgón nyekergete szomorú hangszerét az utcán jobbjával, mig balját a zenekritikus felé tartotta, egy kis tiszteletdijat kérve, a műélvezetért A zenekritikus azonban feléje 6e né zett a néma kéregetőnek mikor elment mellette, csak ennyit moinsolt: — Sajtó. Erre a ktaomás így válaszolt: — Sajtó? Rendben van. Akkor nincs elő-dás, — és nem verklizett tovább. * Pirandello uj zekét hord, melyet maga eszelt ki: íme az irodalomtörténeti zeke pontos leírása: borostyánzöld sokgombos, nyakig ér, kihajtott gallérja van, a régimódi zekéhez hasonlít s csoki os nyakkendő való hozzá. Annak előtte széles karimáju művészi kalapot viselt. Pár év óta azonban sutba dobta ezeket a kalapokat, ő is nemezkah.pot hord, mint a többi halandó, Most zekéje jelzi mjüvészi szeszélyét.' Minthogy Pirandello a drámairodalomban és a divatban is nagy egyéniség, az ifjú olaszok ép ugjy utánozzák zekéjét, mint a drámáit * ' Mikor kitört a vörös orosz forradalom, a népbiztos megkérdezte egy csomó fiatal óriástól, hogy mi legyen az uj orosz festészet iránya. — Természetes — válaszolták — á művészetnek is karöltve kell haladnia a forradalmi politikával. Szovjet-Oro’zországban ^előnyt is biztosítottak a szélső bal szárnynak és majdnem minden helyet a dadaistátá, futuristák, s egyéb isták foglaltak el, majdnem minden múzeumot az ő képeik töltötték meg. öt év múltán azonban a szovjet kijelenti, hogy a nép semmit sem ért a modern művészethez, nem hajlandó tovább pénzzel támogatni. Lunaccsarszki népbiztos igy nyilatkozik: — Többre becsülöm a naturalizmust, a szimbolizmusnál és vissza kell térnünk az 1860—80-beli realizmushoz. Orozország tehát vissza felé ballag; miivészi tekintetben maradibb, mint bármely más ország. Tavaszi nap Napfény, te vagy a nagy varázsló! Fényedben minden színes, parázsló. Amikor igy, tavasztájon kisütsz, embert, állatot felgyújtasz, szíven ütsz. Tüzedben a kavics is csupa márvány, Felhők helyére borul a szivárvány. S az üvegcserepek, színén a pornak drága is, ritka gyémántként ragyognak. Szirmokkal dll a sok fa behavazva. Boldog derűvel nézdeli a gazda. Mosoly vHlódzik minden, minden arcon. Sürög-forog a lény körül az asszony. V'ddman főnek fűszeres ebédek. Gyerek kacag. Sietnek a cselédek. 'S a kutya mindezt érzi, bölcsen tudja: ha koldus jő is, ma meg sem ugatja. 1926. március hó Somlyó Zoltán A genfi fiaszkó és a turini kirándulás Ir'a: dr. Szltmann Rezső I
