Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-13 / 133. szám

1926 máius 13. BACSMEGYE! NAPLß 5. oldal Baross szenzációs vallomása a frankpörben A postatakarékpénztár: vezérigazgató a Nemzeti Bank pénztárosát ajánlotta szakértőül a hamisításhoz — Baross leleplezi Szürtseyi Windischgrátz módosítja vallomását A fraokpör tárgyalásának Ötödik napja Budapestről jelentik: A írankpör szer­dai tárgyalását délelőtt tíz órakor nyi­totta meg Töreky elnök. A tárgyalás elején Windischgrátz arra kérte a bíró­ságot, szerezzen be a Deutsche Bank utján olyan márkásokat, melyeket a iranciák a Ruhr-vidékeu hamisítottak, hegy górcsővi vizsgálattal megállapítsák, hogy annak papíranyaga egyezik-e a hamis ezerfrankosok papíranyagával. Az elnök kijelentette, hogy a bizonyítás ki­egészítést egyelőre nem aktuális, majd megkezdte Baross Gábor kihallgatását. Baross elmondotta, hogy a múlt év augusztusában Nádossy közölte vele, hogy herceg Windischgrátz Lajos égi­sze alatt francia frankot utánoztak ha­zafias célbű! és azt kérte tőle, hogy az értékesítés körül adjon nekik tanácso­kat. — Válaszút elé kerültem - folytatja vallomását Baross - - vagy azonnal ott­hagyom őket és nem vállalkozom sem­mire, vagy továbbra is velük maradok. Az utóbbit választottam, mert nézetem szerint ezzel tartoztam, állásomnak mert ha én ilyen dologról értesülök, nekem erikái feladatom is van: nem szabad egy hazafias akciót kontra­­karír űznöm. Mikor a bankjegyek elkészültek, a her­ceg lakására hivott, ahol először láttam a hamis frankokat. Windischgrátz ere­deti frankokat kevert a hamisítványok közé, azzal, hogy keressük ki őket. Be­vallom,'bármennyire laikusak voltunk is e tekintetben, az eredetieket a hamisítványok kö­zött azonnal megtaláltuk. A jelenlevő Horváth bankár kijeién tette, hogy a hamis bankjegyek rosszak és azt ajánlotta hegy a Nemzeti Bank egyik pénztárosát vonjuk beie a do­logba, az majd száz százalékos biztossággá megmondja, jók-e a hamisítványok vagy sein. Nádossy azonban nein ak­ceptálta a dolgot, azt mondották, már igy is elegen tudunk az ügyről, felesle­ges újabb ismeretlen embereket bele­avatni Baross Cries*ti a minisztereinftköt- Amikor ■ hamisítványok értékesí­tése megkezdődött - mondja most hal kan Baross Gábor —' elhatároztam, hogy bizalmas utón értesítést küldök a miniszterelnök urnák. Sokat meditáltam afelől, hogy milyen módot válasszak, sem Elischer János, sem én magam nem akartunk ebben az ügyben ilyen formában szerepelni. Dr. Horválh Lórántot választottuk ö volt köztünk a legfiatalabb. Öt küldöttük el Kozma Miklóshoz, mert tudtuk, hogy Koztna igen bejáratos a miniszterelnök úrhoz és már hiva­talánál fogva is gyakran tárgyalnak. Dr. Horváth Lórántnak crick annyit keltett mondani, hogy Windischgratzék valamire készülnek és az akció a Nemzeti Szövetségben leleplezhető, a hamis péuzek ott van­nak elhelyezve. Horváth Lóránt tényleg elment Koznia Miklóshoz és megtette a maga közlését. Kozma Miklós ezután a dolgot ugyan­csak közölte a miniszterelnök úrral Ezután íródott az ismeretes levél. Én erről a levélről ugye szereztem tudomást, hogy egv este ismét fent voltam Wfn­­disckgrátz hercegnél, aki megmondotta, hogy valami baj történhetett, mert Ször­­tsey kapott tgy tevelet. SorSzés közben elhatározták, hotjy a frankokat megsemmisítik Baross: Ezután 4 Kovács-féle étte­remben találkoztunk: Nádossy, Win­­dischgrätz. Szörtsey és én. Itt, ezen a megbeszélésen határoztuk el, hogy a frankokat megsemmisítjük. A bankje­gyeket azután 28-án elvitték a Nemzeti Szövetségből elégetni. Az elnök: Több olyan vallomás hang­zott itt el, hogy a Nemzeti Szövetségből szétosztás és forgalombahozata! céljából vitték el a bankjegyeket. — Nem kérem — mondja most hatá­rozott hangon Baross — onnan elégetni vitték e! a bankjegye­ket. Hogy ez milyen formában történt meg, azt természetesen nem tudom. Az elnök: A Kovács-féle vendéglőben lefolytatott megbeszélés alkalmával em­lítette ön az uruknak, hogy feljelentést tett a kormánynál? Baross: Nem említettem. Baross ezután áttér a négyszázmillió kiutalásának történetére. Elmondja, hogy a pénzt Nádossy kérte és habár a szabályok tiltják ilyen nagy összegnek kiutalását felsőbb fórumok hozzájárulása nélkül, kiadta a pénzt. Windischgrátz: Nem tartom fenn, bi­zonyára tévedés volt részemről. Rába fenntartja a húszmilliót Rábát szólítja maga elé az elnök. — Ön azt. állította — mondja Töreky — hogy a herceg és Baross jónak talál­ták a hamisítványokat. — Ügy van, csak Nádossy ellenezte azok forgalombahozatalát. Az elnök: Hát a húszmillió? Rába: Én Baross Öméltóságával be­széltem a 20 millió ügyében, a herceg küldött hozzá. Baross Gábor vállat von­va a következőket mondotta: — Én egymillióra emlékszem, de ha húszmillió, legyen húszmillió. Bo­hivatta a kisasszonyát, lediktálta a levelet, engem a sofför várt künn. A pénzt aláírás után átvettem. Az elnök: Fentartja ezt a vallomását? Rába: Igen, fentartom. Szörtseg és Baross szembesítése Töreky elnök most Szörtsey Józsefet szólítja maga elé. — ön vitte tehát a fúrt a herceghez> hogy baj van a Perényi-levél miatt?. — Igen — válaszolja Szörtsey. — Hallotta — folytatja az elnök to­vább a kérdést — Baross Gábor előadá­sát, hogy a hamis frankok hogyan ke­rültek a Nemzeti Szövetségbe. Megfelel ez a valóságnak? Szörtsey: — Baross előadása mindenben meg­felel a valóságnak. Az elnök: Tehát ön előre tudta, hogy hamis frankok jönnek a szövetségbe? Szörtsey: Igen. Az elnök: Baross Gábor milyen minő­ségben intézkedett, hogy a szövetségben helye legyen a hamis frankoknak? Szörtsey: Baross nem is volt tag — feleli Szörtsey. Mankovics György törte le a frankláda pecsétjét A kellemetlen tévedés Az elnök: Egyszer a herceg elküldöt­­te önhöz titkárát, hogy ön valutákat bo­csásson rendelkezésére. Baross: Igen, ez korábban volt. A her­ceg arra kért, hogy vásároljak neki va­lutákat. Az elnök: Magyar pénzt is adott a hercegnek? Baross: ügy emlékszem, hogy valami magyar pénzt is adtam. Az elnök: Húsz millió koronát. Baross: Én 12.000 shillingre emlék­szem. Az elnök: Az egyik rendőri jelentés szerint az Elischer Bankháznál megta­lálták a Postatakarékpénztár igazgató­jának számláját, amelyből megállapítot­ták. hogy december elsején egy húszmillió ko­ronás tételt fizettek ki, egy Baross Gábor aláírásával ellátott bemutató­­levél alapján. Baross; Ez tévédét) lehet Az elnök: A herceg azt mondja, hogy ezzel a 20 millió koronával ön a frank­hamisítás finanszírozásához hozzájárult. Igaz ez? Baross: — Ez kellemetlen tévedés. Nádossy teszi meg ezután megjegyzé­seit. Baross vallomására kijelenti, hogy Baross ellenezte az akciói, Windischgrátz ál! a bíróság elé. Az elnök (Windischgrätzhez): Elle­nezte Baross a frankok forgalombaho­zatalát? Windischgrátz: Úgy lesz minden, ahogy Baross Öméltósága mondja. Az elnök: Hát a húszmilliós hozzájá­rulás ügyével hogyan állunk? Nem já­rult hozzá Baross Gábor a frankhamisí­tás finanszírozásához? Windischgrátz; Nem. Az elnök: Tehát 3z erre vonatkozó vallomását nem tartja fenn? Az elnök ezután Mankovics Bélát szólítja elő és megkérdi tőle, tud-e ar­ról. hogy fivére lakására egy bőröndöt szállítottak. Mankovics: Igen. Egy délután volt, amikor Rába Dezső fivéremmel megje­lent és megkértek arra, hogy szobámon keresztül egy bőröndöt vihessenek fivé­rem szobájába. Hozzá akartam nyúlni a bőröndhöz, hogy megnézzem, milyen pecsét van rajta. Ekkor fivérem odalépett és zsebkésével le­törte a nagy pecsétet. A bőröndöt azután elzárták. Az elnök Rábát szólítja. — Rába, igy történt, ahogy Manüo­­vícs előadja? — Nagyjában igy — válaszolja Rába. — Mankovics György maga ajánlotta fel lelkesedésből, hogy majd lakására viszi a bőröndöt, azt kijelenthetem, hogy Mankovics Béla nem tudhatta, hogy hamis frankok vannak a bőrönd­ben. Másnap felháborodással láttuk, hogy a pecsétet valaki letörte a bőrönd­ről. Én jelentettem a hercegnek, sőt ké­sőbb azt is közöltem vele, valószínűnek tartom, hogy a százötven darab ezerfrankosnak a bőröndből való kivétele akkor tör­tént. amikor a pecsétet letörve ta­láltuk. T nuvallomásck a A szakértők kihallgatása után áttér­nek’, a tanúkihallgatásokra. Az első tanú Kovács Gáspárné, Win­dischgrátz komornyikjának felesége, aki azonban, mint az egyik vádlott hoz­zátartozója él azzal a törvényben bizto­sított jogával, hogy megtagadhatja t a vallomástételi. Nuber Sándor rendkívüli követ, meg­hatalmazott miniszter, a külügyminisz­térium elnöki osztályának vezetője a kö­vetkező tanú. Elmondja, hogy december hó 2Hkán telefonértesítés után megjelent hivatalában Nádossy és közölte vele, hogy Jankovich mint az ő különleges megbízottja utazik Hollandiába. Svédországba. Ezért számára futárigazolványt kér. A tanú kiadta az utasítást az igazol­vány kiállítására, minthogy megszokott dolog volt. hogy a társminisztériumok ilyen ügyekben igénybe vették a külügy­minisztériumot. így havonta átlag öt-hat futárigazolványt állítottak ki . a társmi­nisztériumoknak A kiküldőit futárok csomagjait a külügyminisztérium nem vizsgálta felül, mert ez bizalmatlanság lett volna a többi minisztériummal szem­ben. Telek György dr.. Rába védője kér­dezd ezután a cgsmt, bogy Mankovics közbeszól: Nem én törtein te a pecsétet. Az utolsó vádlott A bíróság ezután Kovács Gáspárt, a bünper utolsó vádlottját hallgatja ki. Az elnök elsősorban aziránt érdeklődik tőle, hogy honnan szerezte tulajdonképpen azokat a hamis ezerfrankosokat, ame­lyekből Hollandiába küldött, illetőleg, meilyel az Árvai-cégnél akart vásárolni. Kovács Gáspár elmondja, hogy ezeket a frankokat nem a hercegtől kapta; nem a herceg ezerfrankosai közül valók, ha­nem amikor a Káfoly-körut és Kossuth Lajos-ucca sarkán éppen egy bankház­ba akart bemenni, találkozott egy ismerősével, akluek a nevét nem tudja és ez ajánlotta neki az ezerfrankosokat megvásár­­lásra. Szakértők és tanuk A vádlottak kihallgatása után az el­nök szünetet rendel el, majd Kazal Sándor, a magyar nemzeti bank mű­szaki felügyelőjét és BretscH Ernő el­lenőrt hallgatták ki, mint szakértőket. A rszakértők szerint a hamis bankjegyek lényegesen eltértek az eredetiektől és a hamisítás egyszerű cinkográfiai utón tör­tént. futámazoiványré! igaz-e, hegy a külügyminisztérium, amikor Jankovich letartóztatásáról értesítették, táviratot küldött Hágá­ba a magyar követnek, hogy Janko­­vics hivatalos kiküldetésben van és ntasitotta a követet, hogy interveniál­jon érdekében. — Erre a kérdésre nem felelek mind­addig, amig erre vonatkozólag fel nem mentenek a hivatalos titoktartás alól. Telek György indítványozza, hogy a bírósági keresse meg a külügyminiszté­riumot, hogy a tanút mentsék fel a hi­vatalos titoktartás alól erre a kérdésre vonatkozólag. Az elnök kijelenti, hogy ez felesleges. Kern Irma, a külügyminisztérium tiszt­viselőnője és Szakács Gyula, a külügymi­nisztérium futárosztályának segédhiva­tali igazgatója elmondják a futárigazol­vány kiállításának részleteit, majd az Arvzay és Salzer cég főnökeit és üzlet­vezetőjét hallgat)« ki a bíróság. Végül Stitz János vegyészmérnököt hallgatják ki. Stitw.ek szintén el kellett volna utaznia a hamis frankok értékesí­tésére, azonban közben az ügy kipattant. Stitz kihallgatása .ptán az elnök a tár­gyalást berekeszti és folytatását pén­tek délelőtt kilenc órára tűzi ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom