Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-01 / 119. szám

RÁCSMEGYEI NAPLÖ

május 1.

14. oldat.

tatát és érzését hamar elárulta.

De bármily okos volt, s bár a Napóleonok trónját a trónörökös születése mán se látta biztosítva, a szomorú sorsát nem látta előre, ismerte a franciákat, s a forradalmaiktól féltette a dinasztiát, amely egy másiknak a bukása árán került fölül, de nem ismerte a hadsereget, sem a franciákét, sem a németekét, s a következményeket, amelyekkel a, háború járhat. Még a végzetes háború megindulásakor is reménykedett. Eli énben mások, a figyelők, megérezték, hogy ml Lesz az aránylag rövid dicsőségnek, a pünkösdi császárságnak vége. Egy évvei a bukás -előtt, amikor már forrongott és íüstergett a forradalmak klasszikus hazájának a viharlevegője, Augustin Fiion, aki épp akkor Madame Campon emlékiratait olvasta, ezt irta egy magánlevelében:

— Bámulatos, ■ hogy a mi uralkodó-* nőnk mennyire hasonlít a szegény Marit Antoiueue-hez! Nem képzelhető nagyobb hasonlatosság, különösen a módban, ahogy a környezetével él s a barátaival bánik. Teljesen megegyezik az ízlése a családi szórakozások tekimetébein ugyanazt a kedvtelést mutatja i dolgai elrendezésében, ugyanaz a letszósvágya, szakasztott olyanok a hangulatváltozásai. Olvasva a jó Mme Campant, úgy tetszik nekem néha, mintha a szavak, melyeket az emlékirat Szerzője a boldogtalan királynéval mondat, a császárné ajkairól bamgzanának. Azt hiszem, hogy azonos mindkettőnél az erény és az ártatlanság, s az a vágy is, hogy egyik is, másik is inkább óhajt tetszeni a tömegeknek mint egyeseknek. Adja Isten, hogy a tragédiájuk befejezése Is ne legyen egyforma!

Mikor aztán a dráma utolsó felvonásához ért. a császári hölgy királyi módon viselkedett, s a szerencsétlenségében sok oly rokonszenvet szerzett, amelyeket, a boldog-ága nem tudott részére megnyerni. Méltóságteljesen tudott szenvedni.

Különben is, a fényt és pompát, amely körülvette, inkább gyermeteg kedvtelésbő! és asszonyi hiúságból szerette, semmint a jóljártak proccoló hivalkodásából, amellyel oly sokan vádolták. Igaz, öltözködni, nagyon szeretett, de ez a gyöngesége kevesebbet ártott a hazájának mint amennyit használt az indusztriának, mert dlvatalkotásaival nemcsak a léhaságot, de a finom Ízlést is előmozdította. Egyetlen aberrációja ezen a téren a krinolin volt. S ő ezt a komikus szörnykarikát is elfogadhatóvá tudta tenni.

Szerette az írókat és művészeket. Az irodalmi ízlés1 n«gymestere, a finom stilü Piosner M'erlmée volt egyik kitüntetett bizalmasa, aki sok százszor ebédelt »Napoleonék<.-nál. Az öregedő Író akkor halt meg, amikor a második császárság csődöt! mondott. Nem tudta túlélni barátainak a bukását De amig élt egyik j dísze volt 111. Napoleon és Eugénia udvarának, szalonjának s asztalának. Nagyrészt az ö hatásának tulajdonítható, hogy az irodalom és művészet reprezentánsait oly szívesen látták a Tuileriákban s a kapcsolt részekben. (Saint- Cloud, Fontainebleau, Versailles, Compiégne, Biarritz.) Eugénia a Merimée jeles barátját, a Briti lh Museum igazgatóját, Panizzit is megkedvelte, s mikor ez egy alkalommal Párisba készült, a császárné így szólt Merimée-hez:

— Mondja meg Panizzi urnák, hogy' ha Párisba jön, úgy is kénytelen vendégjébe szállni, nagyon szeretném, ha a hotelek közül az envélnet választaná. Kifogástalan kiszolgálásról biztosítom.

Eugénia kedélyes is tudott lenni. S hogy ez lehessen, olykor nemcsak azt felejtette el, hogy császárné, de még azt is, hogy grófnőnek született. Ilyenkor csak bon enfant volt

*

Az urát aligha szerette annyira mint ez őt — a korkülönbség nagyon is nagy yolt köztük —, de bivebb volt hozzá.

Napóleonnak a hűtlenségei köztudomásnak voltak. A császári herceg orvosa, Barthez doktor Saint-CIoud-ban így nyilatkozott egyszer e kényes témái ól:

— Ha valakinek olyan bájos a felesége, mint a császárné, akkor igazán érthetetlen, hogy mi szüksége van metreszszekre.

Nagy hüvöiség támadt a teremben a nyilatkozatra, melyhez hasonlókhoz nem volt hozzászokva az udvar. A siri csendet egy' úriembernek a tréfás megjegyzése szakította meg, amely egyszersmind a helyzetet is megmentette:

— Nézzék csak, a doktor politizál!

S másnap illetékes helyről is figyelmeztették, hogy — ne politizáljon.

III. Napoleon bizony* olyan asszonyokkal is megcsalta a hitvesét, akik arra se voltak méltók, hogy ez utóbbinak a cipőit fölsegitsék. Dehát ezen csak azok csodálkozhatnak, akik nem ismerik a férfiakat és — a nőket. Eugénia gvakran lázadozott az ura szerelmi kilengései ellen, kétszer koffert is pakkolt, rí egyszer

New-York ünnepel.. New-York nagy pompával készül megélni alapításának háromszázados évfordulóját, mert noha Hudson Henrik csakugyan 1609- ben kötött ki a Manhattan-sziseten, de a leendő New-York első házai csak 1626-ban épültek föl.

Aztán a yorki herceg volt az, ki a város előbbi nevét, az uj Amszterdamot New-Yorkra változtatta. Károly királynak öccse, ki a várost 1664-ben hódította meg.

1696-ban 4.300 lakost számlált. Á tizennyolcadik század folyamán lakóinak száma 10 000-re emelkedett és 1800-ban már 60.000-re. 1830-ban felülmúlta a 200.000-et, 1850-ben félmilliót, 1854-ben pedig az egymilliót.

Ma a város területe 70.800 hektár és hatmillió lélek lakja, félmillióval több, mint Londont, jóllehet London területe kétszer akkora, mint az övé.

A Manhattan-szigetet, melyre a hollandi gyarmatosok a leendő város első vityillóit építették, gombokért, cifra csere-csáriért szerezték meg az őslakóktól. Ma ezt a területet Csekély tizenegymill.árd és 268 millió dollárra becsülik.

Hogy' forgalmat adjunk New-York gyors fejlődéséről, elég annyit mondanunk, hogy húsz év alatt nem kevesebb mint harmincezer házát építettek, melyben több, mint félmillió lakás van.

Tekintve, hogy a telek nagyon drága — bizonyos telkek a Woll street táján négyzetméterenként körülbelül százötvenezer dnárba kerülnek, érthető, hogy New-York nem székében nőtt. hanem fölfelé, a felhőkaparó valóságos szükség lett számára. U’abban az amerikai fővárost úgy akarják növelni, hogy a Manhattan-sziget folytatásául mesterséges szigetet alkotnak, mely a városnak 2000 hektár uj területet ad és a rakodó-partot tizenkilenc kilométerrel meghosszabbítja.

*

R-faeJ Mado~n~ja. A Message rohan Salvatore Aconte meséli, mint fedezték fel a Rafael Madonnáját, mely a tizenhatodik század végén csodálatos módon eltűnt a római templomból, a Madonna del Popolo-bóL

így történt:

— Igor Grabar-ral a moszkvai tanárral, ki képek rendbehozásával foglalkozott , közölték, hogy egy sötét, nyirkos régi raktárban, mely Demidov hercegé volt, mindenféle kimustrált holmik lomok között, vastag szemét és piszokrétegek alatt találtak egy régi képet, melyben csak flggyel-bajjal lehetett fölfedezni a Madonna és Kisded alak alt. A kép különben sem volt teljes, a Szent Szűz baltérdéí kivágták és

valósággal megszökött az udvartól egy

ily affront miatt. De ez inkább, tüntetés és sztrájkszei ü demonstráció volt, mint komoly harag. A délszaki temperamentum tiltakozott a sértés ellen, de a politikus elme később belenyugodott a rflegvlltoztathatatlanba- A .dolgában különben 1:4 biztos volt Eugénia, aki mindig vissza tudta hódítani a csapodért, s egy percig se félt attól, hogy III. Napoleon úgy bánhat el vele, ahogy az Első tette Josephine-nel. Hiszen trónörököst adott az. országnak! Sokkd is többre becsülte az urá.t, semhogy Ily lépést föltételezhetett volna róla. Ha nem is imádta benne a férfit, imádta benne az államiérfiut. Egyszer így szólott;

— Lehet, hogy I. Napoleon nem olyan nagy, aminőnek Louis, aki imádja öt, tartja; de b'zonyos, hogy ő meg (Louis) sokk; ] nagyobb mint aminőnek általában hiszik.

Ha visszatekintünk a 19. századra s a két Napoleon történetére, be kell ismernünk, hogy Eugéniáa ezzel a mondásával aühanem fején találta a szöget.

feljebb, a vállnál, az asztal sarkánál szines árnyak mutattak, hogy az eredeti festményen még egy alaknak kellett lennie. Nyomban megindították a nyomozást és pár nap múlva egy másik raktárban megtalálták a festmény másik részét, ahol. homályosan rémlett Szent József fete. Több hónapra volt szükség, hogy a képet rendbehozzák. A Szent Szűz vörös köpenyének arannyal hímzett csücskén meglátták aztán a felírást: .Raphael Uurbinas pinsebat. M. L, I. X.*

*

Fére-urtás rep&’öirpről. Minthogy a világon minden fejlődik, azon sem lehet csodálkozni, hogy a mezőgazdasági élősdiek ellen való harcban is érvényesül a fejlődés törvénye.

Amerikában a férgek ellen repülőgépekkel hadakoznak. Az aeroplán fölszáll, jó sok rovarport visz magával s alacsonyan repülve behinti a veszélyeztetett területeket, jó bőven, mint mikor sűrűn hull a hó.

E módszer nagy előnye mindenekelőtt az, hogy az irtás gyors, mert amint kiszámították, egy perc alatt tizenöt hektár területet képesek fertőtleníteni.

A többszöri kísérletezések eredménye oly kecsegtető, hogy az amerikaiak a földművelésügyi minisztériumot valóságos hadügyminisztériummá akarják átalakítani — a hernyók ellen, melyek egy év alatt nem kevesebb, mint t:z milliárd dollár értékű pamutot faltak föl.

Az olaszok felbuzdulva e példán, azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a repülőgépet ők is beiktatják a malária elleni küzdelmükben és hidroplánokról irtiák a szúnyogokat. Ettől a hadjárattól többet remélnek, mint az állami kinintől.

■fr

Az Eiffel-tornuot megesz' az idő vo.*fo-a• A kolosszusok kolosszusát, Európa legmagasabb tornyát, melyet 1889- ben állítottak fel, a rozsda rágja, kilencezer tonna öntött vasát lassan, de bizonyosan pusztítja az idő vasfoga.

A ciklopszi-torony teljesen szilárd a súlyánál fogva, minthogy a négy tartópillért semmi sem köti össze s négyszögű alakjának egyik oldala százraéter hosszú.

Ez a merész építmény ellenáll a vihar minden ostromának, négyzetméterenként négyszáz kilogramm súlyt bír meg. mig a legvészesebb orkánok is legfölebb százötven kllogrammnyi nyomást gyakorolnak rá.

De a szélnél is félelmetesebb ellensége az Eiffel-toronynak a rozsda. Az első rozsdarágásokat 1892-ben fedezték fel rajta és akkor nyomban háromszorosan befestették. Azóta is folyton festegetik az alapjától a tetejéig, de a rozsdásodás pusztító munkája azért lassanként előre halad, őrli, pusztítja a gigászi szerkezetet, mely a műszaki és vegyi szakértők szerint aligha él túl két-három évszázadot.

Aztán az öreg Eiffel-tornyot majd lebontsák és mint nagy idők tanúját, beszállítják valamilyen múzeumba, ha ugyan akkor lesz olyan múzeum, mely magába fogadhatja ezt a rokkant titánt

*

Bécsi bankónyirók. Bécs a régi paritás címén nem akar elmaradni a magyar írankhamisitóktól. Most hirt ad arról, hogy fölfedezett egy bankónyiró társaságot.

Bizonyos idő óta öt, tiz, -húsz és százsillingesek forogtak az osztrák fővárosban, melyekből körülnyirták a bankókat,' úgy hogy egy pár mdliméternyi papiros mindig hiányzott. A csalafinta és türelmes pénzhamisítók minden húsz körülnyirt bankó után kaptak egy újat, ingyen.

Szóval a hamisítók nem gyártottak bankót, hanem a meglevőkkel sáfárkodtak. Eljárásuk meglehetősen egyszerű volt: vettek egy banktól, lenyiszszantották a szélét függőleges és vízszintes irányban, de mindig csak a bankó’ huszadát. A másik bankótól uj sávot hasítottak ki, mely a már meglevő bankószeletet kiegészítette. Aztán egy harmadikat vágtak körül mindaddig, m g a kis szeletkékből egy egész sillinget nem kaptak. -i

Ezt a műveletet oly agyafúrtan és tökéletesen végezték el, hogy a közönség csak későn jött rá a csalásra.

A letartóztatottak Huber és Welsz műszaki munkások és egy tizenhét esztendős boltos-inas, egyéb bűnökben is ludasak. Utóbb azzal az eszmével is foglalkoztak, hogy az osztrák bankókat 12 hamisítják.

*

Az emberi tekintet viVamossága. A Jövőben mindent megmérnek és ellenőriznek: a gondolat sebességét épugy, mint az emberi tekintetben rejlő energiát. \

Mind gyakrabban beszélnek az agyvelő kisugárzásáról: a telepátiát, hipnózist és más, ma még homályos lélektani jelenségeket könnyűszerrel megmagyarázhatjuk, ha az emberi agyat úgy fogjuk fel, mint láthatatlan sugarak felvevő- és leadókészülékét.

Az emberi tekintet energiáját illetőleg egy angol tudós érdekes kísérletet végzett. Vékony selyemfonálra cérnaorsót függesztett, villamosáramot vezetett beié, melyet a külső villamosságtól egy üvegablakos fémszekrénnyel védett meg.

A cérnaorsóra delejtüt alkalmazott, alája egy fokokra beosztott kört rajzolt,

Úgy gondolkozott, hogy ha az emberi tekintet megváltoztatja az éterrezgéseket, akkor a cérnaorsót átjárja a villamos áram, dele tűvé válik maga is, a delejtüt bizonyos szögben kitéríti eredeti irányából. Minél nagyobb lesz az éterben előidézett változás, annál jobban kitér a tü és a kitérés nagyságát le lehet olvasni az alája rajzolt körben.

Ellenben a delejtü ingadozásából mindig' leszámította a testből kiáradó hőenergiát, valamint más éterrezgéseket, melyek nem az agyból, vagjr a tekintetből indulnak ki.

A kísérletek — mint az angol lapokban olvassuk — meglepő eredménnyel jártak. Kiderült, hogy egy gyermek tekintete sokkal kisebb távolságra mozdítja ki a delojtüt, mint egy felnőtté. A felnőttek átlaga körülbelül tizenöt foknyira lendítette ki a delejtüt, mikor öt percig erősen nézték. De egy színésznő és egy vakmerő repülőtiszt hatvan foknyira téri tette ki a delejtüt eredeti irányából

TERE-FERE