Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)

1926-05-11 / 131. szám

1926 mäitis 11. BACSMEGYEI NAPíJ 5. oldal. Rába súlyosan terhelő vallomást tett Bethlen miniszterelnök és Teleki szerepéről Windischgrätz titkára leleplezte a fraakOgy poliiikaž hátterét —- Szio­­venszkóí akarták visszafoglalni a írankhamhitók — Zadravetz püspök résztveit a hamis bankók szortírozásában — Halts tábornok a titok­zatos kezdeményezőről A frankügy fotárgyalásának harmadik napja Budapestről jelentik: A frank-per íö­­tárgyalásának harmadik napján a bíró­ság megkezdte Rába Dezsőnek, Win­­dlschgratz herceg l.'rkárának .kihullga­­dását. —; A vádat megértettem — mondja nagyon íjaik, alig érthető elfogódott hangon Kába — bűnös nem vagyok, ár­tatlannak érzem magam. — Mondja el védekezését — hangzik a tanácselnök szava. — Nem voltam önálló semmiféle. ab dóban — mondja Izgalomtól remegő hangon Rába Dezső. Egyetlen önálló vállalkozást seui hajtottam végre az egész ügybem • Mindig parancsra cselekedtem és egyetlen lépést sem tettem a tna­­gam feje után. A nyolc éves titkári szolgálat, amelyet Windischgrätz mellett végeztem, olyan szuggesztiv erővel hatott rám. liogy a herceg minden parancsát vakon hajtot­tam végre. Példákat hoz föl annak illusztrálásá­ra, hogy mélyen töltetlen engedelmes­séggel volt Windischgrätz iránt. Majd a következőket mondja: — Nem Windischgrätz herceg volt az, aki az akciót életre hívta. Ö az én tudomásom szerint, amely tu­domásom pedig minden részletre kiter­jed, csak finanszirota azt. Sokkal magasabb helyen kell ke­resni az akció vezetőségét és megfelelő nyomozással be is lehet bi­zonyítani, hogy nem Windischgrätz herceg volt az. aki a frankhamisítás­­ügyét megindította. Itt szünetet tart Kába, majd néhány pillanat múlva igy folytatja: — En 1924-ben kapcsolódtam bele az ügybe olyan fontjában, hogy ekkor szólt nekem a herceg, hogy bizonyos akció folyamatban van. De liogy ez az akció hamisjiás, akkor még nem tud­tam, mert csak azt árulta el nekem- hogy hazafias ügyről van szó, amely­nek végcélja a Felföld vlsszahódi­­tása. Minthogy a mai gazdasági viszonyok között más eszköz erre nincs — mon­dotta nekem a herceg — kénytelenek vagyunk ehhez folyamodni. Rába 3zen ác’ós állilfá .a Teleki szerepéről Az elnök: A nyomozás adatai szerint ön eleinte ellenkezett. Mivel vette rá mégis később a herceg, hogy. részje­gyen az ügyben? — Közölte, hogy az ügy már folya­matban van — válaszolja Rába — és annak felsőbb helyről kiküldött résztvevője gróf Teleki Pál. ö azért szerepel az ügyben, mert egy még magasabb állásban levő ur, akinek a nevét egyelőre nem mondom meg, de akinek a nevét a parlamenti bizottság előtt megmon­dottam, ő általa szerepelteti ma­gát. Az elnök: Ki ez az ur? Rába: A parlamenti bizottság előtt megmondottam. Az elnök: Én nem láttam a parla­menti bizottság aktáit, a bíróság'sem látta. Nem tudom, hogy fogom-e látni, azt sem, hogy a bíróság elé kerül-e egyáltalában. Semmi oka rá, hogy ezt titkolja. — Majd a tárgyalás későbbi folya­mán meg fogom mondani — szabadko­zik Rába. Az elnök: Ez közönséges kertelés. Ha a tárgyalás későbbi folyamán meg­mondhatja, • akkor ' most is megmond­hatja annak az urnák a nevét. A teremben feszült csend van, Rába nagyon halkan, minden szó után szüne­tet tartva, mondja a következőket: — A herceg azt mondotta, hogy keztein. A herceg említette Nádossy ne­vét, de a herceg sok nevet említett. — Mondta a herceg, hogy Nádossy képviseli a kormányt? —ő beszéli erről — mondja Rába. — Más magasabb, a kormányhoz kö­zelálló személyt ilyen szerepléssel kap­csolatban említett? — Úgy emlékszem, hogy igen. De maguk a tények beszéltek. Ott volt Haits, Kurz, Baross üábor, a Magyar Nemzeti Szövetség, Szörtsey. Minden állandóan arra matatott én előttem és úgy láttam, hogy az akció állami támogatással megy. Magáról a frank-készítésről kereset tud Rába és kijelenti, hogy először Zadravetz püspök lakásán látott hamisít vány öli at, amikor Wiii­­»iisehgrätzet odakisérte. Mit szól ehhez Teleki ? — Amikor az iigy kipattant — foly­tatja az elnök kérdéseire Rába — mon­dotta nekem a herceg, hogy mi van az újságban,- szóljak Gertinek, ö már tudja miről van szó. intézkedjék. Én kérdez­tem, mit szól ehhez gróf Teleki Pál, mire a herceg vállat vonva igy vá­laszolt: Képzelheted. Az elnök: Miért jutott ezzel kapcso­latban önnek eszébe gróf Teleki Pál? Rába: Természetes kíváncsiságból, mert tudtam, hogy kezdetben ő volt az összekötő ka­pocs a Térképészeti Intézet és a herceg között. Az elnök: Térjünk át a németországi útra. Rába elmondja, hogy elutazása előtt Gerőtől kapott utasítást, aki noteszébe Teleki Pál gróf azért vesz részt az akcióban, mivel Teleki Pál azt mondotta a hercegnek, hogy gróf Bethlen István is ud az egész ügyről. Az ehiök: Ezt mondotta önnek a herceg? Rába: Igen, ezt mondotta nekem a herceg. — Közölte velem a herceg azt is, hogy az egész akció állami intézetben folyik, még pedig az állami Térképé­szeti Intézetben. Ezek után igazán nem csodálkoztron az egész akción és nem volt skrupulusom. 'álIotnaSfől'az 6 szállodájáig terjedő rA* szét Rába: Azt is mondotta, hogy csórna* got fogok majd hozni Németországból haza. Ekkor aggályaim voltak, hogy} vájjon ezt átengedik-e majd a vámnál* Rába DetsS nem fogják-e majd megvizsgálni. Erreö a Térképészeti Intézet hivatalos papra­­sán igazolványt állított ki számomra. amelynek, jól emlékszem. , ez volt a szövege: '»Igazolvány, Jelen sorok átadója. Rába Dezső a Térképészeti Intézet megbízásából járt külföldön, kérjük a magyar hatóságokat, hogy őt min­denben támogatni szíveskedjenek. E levél alapján sem vámot nem kellett, fizetnem, meg sem vizsgállak a csomagokat. Kaptam ezénielül egy né­metnyelvű levelet is Gerőtől. Ezt Mün­chenben egy Trautmann nevű urnák kelteit átadnom.- Németországból hazahoztam a csomagot, de hogy: mi volt tényleg ben­ne, arról csak akkor értesültem, amikor a rendőrségen kihallgatásom alkalmá­val a csomag tartalmát elém tették. Mi történt Zadravetz lakásán ? Az elnök ezután azt kérdezi Rábától, hogy hol történt a hamis frankok öszT szeplvasása és szortírozása. Rába: Zadravetz lakásán. .4 hamisít­ványokkal telt koffert elvitték Zadra­vetz püspök lakására. Az elnök: Kik vettek részt a frankok összeolvasásában és szortírozásában? Rába: Részivett a püspök. Baits, égy Szénássy nevii nr és Mankovics. A ha­mis frankokat Nádossy titkára szállí­totta el a méltóságos ur lakására. Éti csak mint kisérő szerepeltem. ,4z elnök: Mondja el részletesen, hogy Zadravetz lakásán el volt-e zárva a .pénz, ki adta ki szortírozásra, szóval mondjon .el mindent. Mi volt a fran'iliaíia’sitás célja? Rába: Később, liogy minden kétséget eloszlassak magamban. 1925 tavaszán a herceggel együtt elmentem a Térképé­szeti Intézetbe, ahol valóban láttam, hogy folyik az akció és azt is, hogy hogyan folyik'. Az elnök: A herceg megmondta azt, hogy a hamis frankok terjesztéséből befolyt pénzt milyen célokra fogják fordítani? — Igen — feleli Rába — megmondot­ta. Megmondotta, hogy a cél a tót föld visszaszerzése politikai eszközökkel. Hazafias sajtót kellett volna a tót föl­dön ezen a pénzen támogatnunk, a vá­lasztásokat kellett volna előkészítenünk. Minderre pedig már megvoltak a pontos tervek. Rába elmondja ezután, hogy ő a ha­misításban IS titkári jellegű tevékenysé­get fejtett ki, majd az elnöknek arra a kérdésére, hogy kitől származott a ha­misítás gondolata, Rába kijelenti,’hogy csak annyit tud, hogy nem Windisch­­grüíztől. Az elnök ezután a németországi kap­csolatokról érdeklődik. — Herceg Windischgrätz diktált-e önnek Ludendorffhoz és Von Seekt tá­bornokhoz olyan levelet, amelyben a frankhamisításról van szó? Rába: Nem tudom, erre nem tudok visszaemlékezni. Az elnök: Emlékszik-e arra, hogy Schulze itt járt? Rába: Egészen felületesen emlék­szem erre. Egyszer voltam vele. A her­ceg lakásán találkoztam Schulzéval. Most Nádossy szerepére vonatkozó kérdéseket tesz fel az elnök. Az első kérdés az, hogy Nádossy mikor kapcso­lódott bele az ügybe. — Én ezt közvetlenül nem tudom. — Én Nádossyval közvetlenül nem érlnt­lerajzolta a tervrajzot, Kölnnek a vasúti Rába: Én eddig mindig csak a honvédelmi minisztériumban láttam a püspök urat. Amikor azonban a szorirozásra lakására érkeztünk, ö maga várt ben­nünket az ajtónál, ö nyitotta ki a hamis frankokat tartalmazó koffert, először megeskette az összes résztvevőket a titoktartásra. — Én nem tettem esküt — folytatja Rába — mert nem volt szerepem. Zadravetz püspök ur maga is résztvett a szortírozásban. Több ízben voltunk ebbői a cé'ból Zadravetz lakásán. Windischgrätz herceg állandóan hozott em­bereket, akik resztvettek a szortírozásban, akik az ö utasításai alapján jártak el. Zadravetz püspök ilyenkor mind.g leeresztette az abiakfüggönyt. Az asz­talra térkőt tett fekete vászonból, nehogy a nehéz koffer megrongálja az asztalt. Szivacsot hozott vízzel telt tállal, hogy a szortírozás munkájánál ren­delkezésre álljon. Nyo’cezer jő hamisítvány Az elnök: Azt mondja meg, hogy történt a szortírozás? Hány csoportra osztották a hamis pénzt és milyenek voltak azok? — Volt egészen rossz frank — feleli Rába — sőt mondhatnám, hogy ez volt a legtöbb az elkészült anyagban. Volt köztük valósággal papendekli vastagsá­gú, egészen hasznavehetetlen. Olyan, amiről mi azt hittük, hogy hasznavehetö, maximum 4000 volt. — Csak négyezer? — Legfeljebb négy-ötezer lehetett — erősíti meg Rába. — No és tovább? — Azután pótszortirozás volt — foly­tatja Rába — miután négyezer darab igen kevésnek bizonyult, még újabb négyezret válogattunk ki a megfelelőb­bek közül, úgyhogy ezzel együtt 8000 volt a forgalomba hozható bankjegyek száma. Mankovics feltörte a frankládát ii Az elnök: Hová vitték a jó hamisít­ványokat? Elvitték Mankovics laká­sára is ugye, miért nem beszél erről? Rába: Azért, mert elfelejtettem, Mankovicsnál azonban csak egy­két napig volt a bőrönd, a bőrönd kulcsa a tábori püspök urnái ma­radt. Itt kell elmondanom azt is, hogy amikor a herceg kiadta a rendele­tét, hogy Mankovicstóí a koffert a Nemzeti Szövetség helyiségébe vi­gyük. akkor elmentem Mankovicshoz — Amikor elmentem Mankovicshoz, legnagyobb meglepetésemre azt iát*

Next

/
Oldalképek
Tartalom