Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-07 / 95. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Adóbizonylat nélkül Megszaporodott az útlevélhivatal munkája Gyorgyovics Dragoszláv szuboticai főispán — mint megírtuk — szombaton utasította az útlevél-ügyosztályt, hogy a húsvéti ünnepek után útlevél iránt benyújtott kérvényeket az eddig megkövetelt adóbizonylat nélkül is fogadják el. Az utasítás értelmében az utlcrcl-ügyosztály már keddtöb kezdve adóbizonylat nélkül is elfogadta az útlevél iránti kérvényeket, amelyekhez csupán az erkölcsi bizonyítványt kell csatolni. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy azok a szegény ebbsorsu szuboücaiak is hozzájussanak útlevélhez, akik adójukat nem képesek teljes összegében kifizetni, azonkívül megkönnyíti az intézkedés az utlevélszerzést is, amennyiben kiküszöböli az adóbizonylat megszerzésével járó körülményes eljárást is. A főispán! •rendelet teljesen törvényen alapuló. A •törvény sehol nem kívánja meg, hogy az, aki nem kivándorlási célból utazik külföldre, igazolja, hogy nincs adótartozása. Szuboticán ezrekre mégy azoknak a ] géderőkre lesz majd szükség. A Bácsmcgyci Napló munkatársa a főispán! intézkedésre vonatkozóan kérdést intézett Svábics Szvctozár ^uboticai pénzügyigazgatóhoz is, aki kijelentette, hogy az utlevélrendszer tekintetében való intézkedés a főispáni jogkörbe tartozik. Aggodalmát fejezte azonban ki afölött, hogy az esetben, Iia adóbizonylat nélkül is adnak ki útleveleket, sikerűbe maid az adóhátralékokat behajtani. A pénzügyi hatóságoknak' azonban anynyi törvényes eszköz áll rendelkezésére az adó behajtására, hogy eltekinthet attól, hogy az útlevél szerepeljen mint adóbehajtási eszköz. A jugoszláv kommunista emigránsokat rendőri felügyelet alá helyezték Becsben Az emigránsok a szovjetkövetség támogatásával dolgoztak Jugoszlávia ellen Becsből jelentik: A bécsi jugoszláv követség megkeresést intézett a rendőrigazgatósághoz a Becsbe emigrált jugoszláv kommunisták szigorú ellenőrzése céljából. A jugoszláv követség s erint ugyanis a jugoszláv kommunisták Becsben folytatják összeesküvő működésüket, ami által veszélyeztetik a jugoszláv állam rendjét és mozgalmukat a bécsi szovjetkövetség is támogatja. A bécsi jugoszláv kommunista frakció élén Bogicsevics Milos és Goi'ubics Musztafa állanak. A bécsi rendőrigazgafóság mindkettőjüket szigorú megfigyelés alá helyezte. Bovácsevics Milost megidézték a rendőrigazgatóságra, ahol elvették útlevelét. Hir szerint néhány hét óta ismét Bécsben tartózkodik Bankovics Mihály, aki éveken át a jugoszláv követség és a beogradi áüamrendőrség megbízásából vezetője volt annak a szervezetnek, amely megfigyelés alatt tartotta a jugoszláviai emigrációt. •száma, akik az adóbizonylat miatt éveken át e! voltak zárva a külföldtől. Épp ezért, érthető az a nagy érdeklődés, a mely a főispáni rendelkezés után megnyilvánult. Nem csak a főispáni hivatalt, hanem az útlevél-ügyosztályt is tömegesen keresték fel az érdeklődök. Marclkics Rémia. az útlevél-ügyosztály főnöke a Bdcstncgyei Napló munkatársának kérdésére kijelentette, hogy amióta Gyorgyevics főispán utasítása nyilvánosságra került, nem győzi fogadni a feleket. A keddi napon több százan fordultak meg az utlevélhivatalban, de adóbizonylat nélküli kérvény az első napon csak tízzel több érkezett, mint. azelőtt Várható azonban, hogy cgy-két nap múlva oly nagy számban fognak érkezni a kérvények, hogy gyors elintézésükre nett) le?z elégséges az ügyosztály eddigi tisztviselői létszáma, hanem se-Uj katholikus templom épül Szuboticán Az u] templomot a Bajai-szó'lőkben építik fel Szubotica város tanácsa már régebben foglalkozik azzal a tervvel, hogy a Bajai-szőlőkben levő üres telkeket, amelyek a város tulajdonai, felparcelláztál ja és eladja házhelyeknek. Ezt a tervet most akarják megvalósítani és az erre vonatkozó előmunkálatokat már meg is kezdte a mérnöki hivatal. A városi tanács tervének közeli megvalósítása s az, hogy a bajai szőlők közt egész uj városzrész alakult, a szuboticai katholikus hitközség vezetőségét aria készteti, hogy komolyan foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy a bajai szőlők közt uj templomot épittet s plébániát állít fel. Az ut templom építését az teszi szűk. ségessé, hogy míg a város keleti részén két templom is van, azoknak a híveknek, akik a Halasi- és a Bajai-ut környékén laknak, órák hosszat kel! gyalogolni, amig a legközelebbi templomhoz: a Szent Teréz templomhoz eljutnak. Kedden délelőtt Futó Béla, a mafyar-rádikálispárt elnökének vezetésével üldöttség kereste • fel dr. Evetozncs Mátyás helyettes polgármestert. A küldöttség azzal a kéréssel járult a város vezetőségéhez, hogy a bajai szőlőkben levő üres telkeken kétezer négyszögölnyi területet adjon át a város a római katholikus hitközség részére templomépités céljára. Dr. Evetovics polgámestcrhelyettes > 1926 április 7, megígérte, hogy a küldöttség kérését a városi tanács elé terjeszti és dönteni fognak arról, hogy milyen feltételek között és melyik helyen adjanak át telket a’templomépités céljára. A végnélküli por Jediicska volt szentai ügyvéd és Bolgár gyógyszerész háborúsága Budapesten Évek óta elkeseredett harc folyik Budapesten Jediicska Jenő volt szentai, jelenleg budapesti ügyvéd és Bolgár Imre dr. szentai gyógyszerész között. A szívós háborúságból a saj tápörök hosszú sora kerekedett, amelyekben Jediicska Jenő dr. védekezik Bolgár dr. vádjai ellen és viszont. Legutóbb is tárgyalt egy ilyen port a budapesti büntető törvényszék, mint felcbbviteli bíróság és Bolgár Imrét, akit a büntetőjárásbiróság tizenötmillió korona pénzbüntetésre Ítélt, felmentette a rágalmazás vádja alól. Az erről szóló tudósítások, amelyek Bolgár dr. információi alapján jelentek meg, olyan értelműek voltak, mintha a felmentő ítélet Bolgár dr. rágalmazó kijelentéseit igazolta volna. Ilyen beállításban került a hir a jugoszláv sajtóba is. Másnap azonban Jediicska dr. helyreigazító közleményéből, amelyet a budapesti lapok hoztak, kiderült, hogy a felmentő ítélet indokolása szerint csak azért nem lehetett Bolgár dr.-t elítélni, mert a rágalmazó kijelentések egy másik pör; során hangzottak el és ennélfova büntetőjogi mentesség alá esnek. Jediicska dr. egyébként elégtételt kapott mindazoktól a budapesti Lapoktól, amelyek róla ellenfele információi alapján rágalmazó tartalmú cikkeket közöltek. A cikkek szerzői ellen megindult sajtóperükben a vádlottak kijelentették, hogy meggyőződtek állításaik valótlanságáról és Jediicska dr. egyéni korrektségéről, sajnálkozásukat fejezték ki és ezt nyilatkozat alakjában hirlapilag is közzétették. Az utitárs Irta: Heliai Jenő A pápaszemes svájci kalauz benéz az ablakon . . . Zürichben nem szállt be senki, még mindig egyedül vagyok a kupéban, nyugodtan tovább mellétünk Bázel felé. Páris felé a mozdulatlan őszben, amely lustán hever még a hegyeken. Pedig nemsokára indulnia kellene neki is, podgyászát úgy ahogy el is rendezte már, ott fekszik a fák tövében gondosan összegyűjtve a sok millió hervadt levél, amelyet magával visz. Hová? Hol tölti az ősz a telet? Szabadságra megy, avagy csak most tkezdődik az igazi munkája: kézbesíteni azt a sok levelet, a nyár titkos üzeneteit, ő tudja kinek? Október végén még renyhén, álmosan odafekszik a svájci napnak, amely évmilliós semlegességébe belefáradva, gépiesen cirógatja bágyadt sugaraival. Délután két óra, jó meleg van, kifárasztott a nagy ut. álmos is vagyok egy kicsit, hátradőlök az ülésen és behunyom a szememet a nyitott ablak mögött. tn is odatartom arcomat a napnak. a langyos levegőnek, - egyedül vagyunk, csókolózzunk. nem tudja meg senki Idegen vagyok, átutazó, itt sem vagyok már. _ 1* Behunyom a szememet, de nem alszom, csak enyhe kábuiás bénít meg, gondolkozni se nagyon tudok, nem is akarok. Visz a vonat . . ha kinyitnám a szememet és kinéznék az ablakon, annyi minden jutna eszembe, hogy nyomban meg kellene rántanom a vészieket . . . álljunk meg. emberek, hiszen itt még nem voltunk, nézzünk körül, nem szabad ilyen közönyösen elmennünb az j ismeretlen mellett, hátha itt találjuk í meg azt, amit egész életünkön át I hiába kerestünk? Nem. nem, jobb igy , behunyt szemmel, az ülésben hátradőlve, gondolat, cél. terv és vágy nélkül hallgatni a vonat egykedvű dobogását, csikorgó és sikoltozó muzsikáját, amellyel egy megőrült zenekar vágtat el a tarka svájci házak mozdulatlan filmje előtt. Mégis, Iassan-Iassan valami kéjelmetlenség nehezedik rám, az a szorongató érzés, hogy nem vagyok többé egyedül, valaki nesztelenül belépett a kocsiba, szemközt leült és most fürkészően, mereven, mozdulatlanul néz rám. Nem akarom a szememet kiyitni. de kéielmetlenségem mind jobban fokozódik, érzem, mind jobban érzem ezt a szigorú tekintetet, amely; mintha át akarná fúrni szemhéjamat, hogy belemerülhessen az enyémbe, kiolvassa belőle, ki vagyok, mit akarok tőle és az élettől. Talán mégis elszunnyadtam egy kicsit, akkor jött be az ismeretien?... Nem, nem, aludtam és mégis itt van, érzem, hogy itt van. Mind követelőbben, mind parancsolóbban néz és nekem engedelmeskednem kell, hiába védekezem; hiába tiltakozom, ki kell nyitnom a szememet, föl kell néznem . . . És fölnézek. A kocsi üres. Tévedtem? Még mindig egyedül vagyok? Nem. Valaki volt itt, rám nézett . . . éreztem.- S szemhéíjamon éreztem, mint két tüzes nyilat. Eltűnt, úgy ahogy jött? Vagy elbújt? Nem. Itt van most is, érzem, néz. Es altkor végre én is észreveszem őt. ott ül velem szemközt az ülésen, komolyan, némán, ‘ furcsa utitárs, ... egy pillangó! Kis vörös pillangó, szinte egybeolvadva az ülés vörös bársonyával, ott ül mozdulatlanul. Nagyon fáradt. azért ült vonatra. A nyitott ablakon repült be. velem utazik Bázel felé. Paris felé a lusta ő.szben, amellyel elmúlik az ő élete is. Honnan jött, hová megy? Szeretném megkérdezni tőle, ahogy nőtárstól ülik. de nem tudom. Ö sem kérdez tőlem semmit. Csak nézzük egymást, hosszan, sokáig, magános lelkek, a ránktörő alkonyaiban. Négy óra. Mingyárt Bázelben vagyunk. Odakint sűrűsödik a sötétség. A pápaszemes kalauz még egyszer benyit, gépiesen körülnéz. Utitársam megrezzen*, én magam is kíváncsian figyelem, észreveszi-e a kalauz, hogy valaki jegy nélkül utazik? De a kalauz hátat is fordít már nekünk, nem látta meg a pillangót, semmit sem lát. senki sem szállt föl. rendben van minden. Megy kifelé és én megkönnyebbülten lélekzek föl. nyugodtan utazhatunk tovább. Bázel, át keil kerülni a francia oldalra, útlevélvizsgálat, vámvizsgálat. Utitársam nem mozdul. Nem jelentkezik sem az útlevélvizsgálatnál, sem a vámvizsgálatnál és most először gondolok arra, hogy ez a pillangó nem amolyan megbízható polgári pillangó, aki szófogadón beleilleszkedik a társadalmi rendbe, bizony valami nincs rendben körülötte . . . Talán útlevele sincs, ahogy jegye nincs, talán tilos holmit csempész be egyik országból a másikba . . . mindenféle nyersanyagot vámmentesen . . . ; svájci liiniport a francia virágoknak. vagy franciát a svájciaknál^ i mit tudom én? Mit tudom én, mi- 1 féle szerzet, francia lepke, svájci lepke? Csempész? Kém? Gonosztevő? Alig várom, hogy visszakerüljek kocsimba, alig várom, hogy újra lássam. Ha elrepült azóta . . . Nem. Ott ül még mindig, meglapulva, elrejtőzve, mozdulatlanul, mintha nem is élne már. De amikor a vasút elindul, csakhamar felröppen, mintha csak erre várt volna, rászáll az ablakpárkányra, egy utolsó pillantást vet rám. azután kirepül a sötétségbe, az estbe, a csöndes francia mezők virág-kocsmái felé. Kirepül, nagy lendülettel, diadalmasan, gúnyosan, szélhámos csibész, meg sem köszöni, hogy nem jelentettem föl, el sem búcsúzik tőlem, cinkosától, az egyetlen valakitől, aki látta, milyen szemtelenül szökött át a jól őrzött határon. Kirepül, örökre eltűnik, szomorúan nézek utána az üres sötétségbe . . « hol van már a kis hálátlan? Ki volt? Francia lepke? Svájci lepke? Csempész? Kém? Titkos üzenetek postása? Boldog együgyü, aki nem tudja a törvényt? Lázadó, aki fittyet hány a rendeleteknek, szabályoknak, szokásoknak és jóerkölcsöknek? Jókedvű ördög, aki álruhában iopózik az emberek közé, hogy balgaságukon mulasson? Vagy költő, aki magasan repül akkor is már. amikor csak virágról-virágra száll? Költő, aki egy ibolyaszál csúcsáról úgy néz le a földre, mintha egy másik világból nézne le rá? Egy másik világból, ahonnan csak vakondtúrásnak látja ezt az elbizakodott. pufíadt hólyagot és nem látja többé rajta azokat a hajszálvonalakat. amelyek csak a térképcsinálók és a várnilivatalnökok fantáziájában nyüzsögnek és állítólag országokat és embereket választanak el egymástól, ...
