Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-27 / 115. szám
4. oldal BÄCSMEGYEI NAPLfl Nyilatkozatháború « noviszadi magyar műkedvelő* előadás körül Az Orjuua tüntetésének epilógusa Noviszadról jelentik: A Kadiraa vasárnap délutáni és esti előadása minden incidens nélkül folyt le. A közönség hangulatára azonban befolyással volf a tervezett tüntetés hire s a vasárnapi előadásokon csak kevesen jelentek meg. A rendőrség vasárnap is készenlétbe nvolt, hogy esetleges újabb tüntetési kísérleteket megakadályozzon. A rendőrség erélyes fellépése városszerte a legtöbb hatást keltette. A szombat esti tüntetéssel kapcsolatban három nyilatkozatot kaptunk. Az egyikben Jevgyevics Dobroszláv, az Oriund titkára annak megállapítását kéri, hogy a rendőrség a szombat éjjeli igazoltatás alkalmával őrizetbevett Morvát Franjo és Zsuzsulj Marián személyét összetévesztette liasonlóneyü hüntetett egyénekkel, de mikor a tévedés kiderült, mindkettőt szabadlábra helyezte. A rendőrségen megerősítették, hogy úgy az említetteket, mint az ugyancsak letartóztatott Morvát Alajost hétfőn reggel szabadonbocsájtották. A második nyilatkozatot dr. Mandl Otto és Weltmann Márton joghallgató küldték be, akik, amint mái- jelentettük, a szórabat esti előadást megelőzőleg felkeresték a Kadlnia vezetőségét és előbb meggyőzéssel, később fenyegetéssel próbáltak odahatni, hogy a Kaditna mondja le a magyar nyelvű előadásokat. Dr. Manó! Ottó és Weltmann Márton hosszabb nyilatkozatokban kijelentik, hogy sem a noviszadi cionista egyesület, sem pedig az Ivria iijuságl egyesület nem foglalkozott a Kadima mükedvelöelőadásával és csak a cionista ifjúság egyik csoportja »akarta éléjét venni annak, hogy egy kimondottan zsidó nevet viselő, zsidó jellegű sportegyest!' let olyan darabot adjon elő, amely sem ml összefüggésben nincs a zsidó kultu rával és a zsidó nemzeti eszmével«. Végül a harmadik nyilatkozatot a noviszadi zsidó nemzeti szövetség küldte be. Ez‘a nyilatkozat igy hangzik: Vonatkozással a vasárnapi számúiéban megjelent hírükre, mely a becsltereki »Kadima« Sportegylet műkedvelőelőadásával kapcsolatos sajnálatos eseményekkel foglalkozik, a Zsidó Nemzeti Szövetség (cionista organizáció) kötelességének tart'.a kijelenteni, hogy a történtekhez semmi köze nincsen, sőt a leghatározottabban elítéli ezt a türelmetlen és oktalan eljárást. A sorok között megemlített fiatalember előttünk ismeretes és határozottan kijelentjük, hogy a cionista organizáció ennek a fiatalembernek semmiféle felhatalmazást nem adott, de nem is adhatott, mert hiszen az illető nem is tagja az organizációnak és ha valamit tett, azért mi nem vállalhatunk felelősséget. A Noviszadi Zsidó Nemzeti Szövetség. A rossz auspichimok közt kezdődött műkedvelői előadás egyébként művész szempontból teljesen kifogástalan vol t. A műkedvelők bátran megálltai helyüket a színpadon, ami a tervezett tüntetések után nem is kis dolog. A közönség elismeréssel fogadta a Kaditrta művészeit, különösen Kirchner .Pannit, a társulat primadonnáját, Koyessi Boriskát, Spira Károlyt, Wetzl Rudolfot, Spira Ernát, Krausz Istvánt, Csányi Margiíot és Kohn Sándort s megállapította, hogy Flescb lipót rendező és Láng Imre karnagy kiválóan teljesitették nehéz feladatukat 1926 április 27. fi kozák-szervezetek képviselői szó- 1 -k fel, akik valamennyien kijelentette, hogy a kozákok nem követik töbt r$gi vezéreiket, hanem aktiv részt í" r“itv venni a demokratikus Oroazör*szágó*, és az orosz nép önkormányzatáért folytatandó harcba«. A beográdi orosz monarchisták zajosan ti n teltek a „Paraszt-Oroszország“ ellen A kozákok nem követik többé régi vezéreiket Beogradból jelentik: Maszlov Szeigej, a Paraszt-Oroszország nevű párt vezetője vasárnap este az egyik beosracli gimnázium termében tartotta meg előadását az orosizországi parasztság legújabb törekvéseiről. A beográdi orosz monarchisták tudomást szereztek Matizlov szándékáról, hogy bírálni fogja a nemrég Parisban lezajlott jobboldali emigráns kongresszus határozatait és ezért nagy számban vonultak fel, hogy az előadást megzavarják. Kssjunjln Alekszej lürlapiró, a jugoszláviai orosz nemzeti-demokrata, szövetség elnökének bevezetőszavai után Maszlov megkezdte előadását, amelyet elejétől fogva közbeszólásokhal, füttyel és nagy lámával kisértek a hallgatóság soraiban helyetfoglaló cáristák. Egyes alkalmakkor szenvedélyes vitatkozásra került a sor a különböző pártállása emigránsok közölt és a nagyobb rendbontást csak a többség higgadtsága tudta megakadályozni. Maszlov előadásában a következőket mondta: — A forradalom megsemmisítette a földbirtokon osztályt; azt az osztályt, a mely a régi Oroszország minden politikai harcának célpontja volt. A munkásosztály azonban nem mutatkozott teljesen érettnek a hatalom gyakorlására és nem tudták megvalósítani az egyenlőséget. A kommunista diktatúra ellenére is a burzsoá szellem győzőit. — A parasztság Örökös vágyai közül a szemdyes szabadság utáni sóvárgást és a töldéhséget a forradalom Iddégiteite. Az 1924. évtől fogva a parasztság a hatalomért küzd, a demokrácia alapján nyugvó hatalomért és a nép önkormányzatáért A parasztság a mai Oroszország ereje és minden politikusnak számolnia kell vele. Ezzel szemben a párisi emigráns-kongresrízus ellökte masától a parasztságot. Azok, akiken keresztülgázolt az idő, nem akarnak szembenézni azzal, ami jönni fog. Ezután dr. Csuöinszki Mihailé, a szuboticai jogi fakultás tanára beszélt az orosz emigráció pártviszonyairól. Vémm Ötvenhárom rádióállomásról kap időjárási jelentést a „Norye“ Még bizonytalan a leningrádi induld* napja Leningrádbó! jelentik: Amundsen hétfőn délben táviratozott Kingsbayból, hogy a hangár- és kikötőárbóo munkálatok miatt néhány napig késni fog a Norge útja. Egyáltalában nem felel meg a valóságnak — mondja Amundsen — egyes újságoknak az a híresztelése, hogy a Norge erősen megrongálódott volna, amíg Puhámból Gacsinába I érkezett. Az sem igaz, hogy amíg Rómából Pulhamba utaztunk, elfogyasztotta volna az egész petróleumkészletet. Riiser Larsen arra kért, hogy közöljem, hogy mikor a Norga Pulhamba érkezett, még tízórai re» pillédhez volt elég a petróleumja. Az időjárási tájékoztató szolgái latot teljesen újjászerveztük a Leningr d—Kingsboy útra. Ötvenhárom helyről kapunk rádióértesitést az; időjárás felől : Németországból, Észtországból, Angliából, Svédországból,; Norvégiából, Finnországból, Oroszországból és Izlandból, úgy hogy teljesen tisztában leszünk Eszak-Eurőpa' légköri viszonyaival és Így elkerülünk minden kellemetlen meglepetést a Jegestenger feletti átrepülésnél. Rádión fogunk állandóan pontos hírt kapni arról repülés közben, hogy hol vagyunk. Oslo és Gacsina között azért volt a Norge repülése és iranya kissé bizonytalan, mert az orosz állomások nem felebek kérdéseinkre. Akinek nincs szive Irta : Erdódi Mihály I. Pongrác idegesen tört át a táncosok sorfalán. Sápadt volt és feldúlt. Alig lehetett ráismerni. A felesége ijedten nézett rá. — Mi lelt? — Hazamegyíink. Az asszony szó nélkül engedelmeskedett. Nem akart botrányt A ruhatárban Karády rásegítette a bundát — Asszonyom ... ez nem élet... egy ilyen ember mellett... — Mit csináljak? — Váljon el. Az asszony ránézett. Karády megfogta a kezét A szeme égett.-- Mindenkor számíthat rám... Egészen hozzáhajolt: — Olga----— Csitt! Jött a férj. Karády meghajolt: — A viszontlátásra. Fiakkerbe ültek. A hold ezüst fenve végfgcsurgott a havas háztetőkön. Ahogy hazaértek és áthaladtak az udvaron, Pongrác tekintete akaratlanul is a hóemberre esett. — Méltó partnered — mondta a féri — ennek sincs szive... Ott állt a hóember a kerítés előtt, megdermedt groteszk mozdulattal, amely póz öröklött előjoga minden hóembernek. A kisváros csendje és a hold adta hozzá a színpadi effektust Es mint valami titkos reflektor világított rá az ucca Iámpafénye. Feie búbján egy szét* zúzott cilinder egészítette ki a hatást. Szájában pedig egy félig elszitt szivar sóhajtott egy szál gyufa után. II. Az asszony csomagolt. —Nem. Nem. Ezt nem lehet kibírni ... . Pongrác a száját harapta: — Úgy! Csak szaladj a szeretőd után. Olga szeme villámokat szórt: — Nyomorult. Már hajnalodott. mire az asszonyt elnyomta az álom. A féri zsebredugott kézzel állt az ablak előtt. A hóembert nézte. Keserűen, dacosan vágta bele a tekintetét. És ebben a pillanatban úgy rémlett előtte, mintha a hóember megmozdult volna. A feie zúgott, valami nehéz kábulat feküdt rá. A fotelbe roskadt. És akkor valaki megzörgette az ablakot. A jégvirágok raiza mögött a hóember megemelte cilinderét. Pongrácbói kitört a gyűlölet. Felugrott: — Mit akarsz? A hóember rá vicsorította jégfogát. — A szivedet... Pongrác keze ökölbe szorult De még mie’őtt ütni tudott volna, a hóember megérintette a vállát. A mozdulat megdermedt benne. — Ostoba — mondta a hóember — mit gyötrőd magad? Hát érdemes? És hóujjával már a szivét fogta. — Add ide ... Nem volt ereje, csak érezte, hogy valami hideg érintés megfagyasztja a szivét. — Ide vele. Ez a buta jószág csak azért van bennetek, hogy fájjon... A hóember két keze Pongrác mellének esett. És azzal a mozdulattal, amellyel a fogorvos huzza & fájó fogat, kitépte a szivét — Rossz szív. odvas' szív. ki kellett huzni... tgy ... Látod? Most aztán nem fog fájni semmi. Hóbundájába dugta a kitépett szívet aztán a cilinderéhez nyúlt. Távozott III Az asszony délben ébredt. 'Szeme csodálkozva akadt meg az öszszecsomagolt holmikon. Végre magához tért. Pongrácra nézett. Kezdte röstelnJ magát az éjszakai hevességért. Pongrác fagyos mosollyal állttá a tekintetét. — Hát csak rajta. Tessék... Olgában még a lélegzet is elállt. Mi ez? Mi történt? Hiszen nem először zördültek össze. És mindig a férje volt az. aki könyörgött, aki visszasírta. Sehogysem fért a fejébe ez a hirtelen változás. — Tessék. Szabad az ut... Olga egy szót se szólt. Felöltözött. Karádvra gondolt. Még a fülében égett: — Mindenkor számíthat rám... Megborzongott. Az ablakhoz lépett. Kint sütött a nap. A közeledő tavasz fénylett már a sugarakban. Vakítva, szikrázva olvadt a hó. A halott tél zörgő jégcsontiai már csak az árnyékban birták a küzdelmet — Nos? — kérdezte Pongrác, Tekintetük találkozott. Pongrác szeme hidegen fénylett Keményre fagyott szivét tükrözte vissza. — Mi van magával? — ijede-zetfc Olga. Pongrác felkacagott. — Persze, könnyeket várt... sírást ... könyörgést... A mellét döngette: — Nincs szivem. A hóemberre mutatott: — Kitépte... Most mindaketten a hóemberre néztek. Még ott állt a kerítés előtt, lesoványodott karjait görcsösen.; szorította össze. Fejéről már leizzadta a cilindert. Elgörbült szájából kihullt a szivar. Arcáról a nap leperzselte a grimaszt. Az olvadó hó úgy csillogott rajta, mint a záporozó könny.,. Agonizált szegény. Az ajtó nyílt A szobalány lépett be. — Egy ur van Itt. És átnyu.itota a névjegyet. — Karády... Az asszony felsikoltott: — Nem. Nem fogadok senkit... Intett a szobalánynak: — Küldje el. Magukra maradtak. Pongrác az asszonyhoz lépett. Megfogta a kezét Érezte, hogy valami melegség zuhog át a szivén. — Olga... Forró, izzó csókkal tapadt az asszony szájára. Odakünn tompa puffogás hangzott. Ijedten fordultak az ablak felé. A hóember esett össze. E pillanatban halt meg.
