Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-24 / 112. szám
6. oldal. RÁCSMEGYEI NAPLÓ 19?6 április 24. CIRKUSZ • s • Az okos asszony Barátom, a trónkövetelő, aki délelőttönként papi rügy nők volt és csak délután 4—3-ig- követelte a trónt, beszélte e! ezt a történetet a női nem sokat vitatott, de, mint az alábbiakból is kitűnik, tagadhatatlan zsenialitásának meggyőző bizonyítékaként. * Három héttel ezelőtt — kezdte — megismerkedtem egy feltűnően csodaszép uriasszonnyal. Nevét természetesen nem árulhatom el. Férjét viszont, aki fél órával e2előtl revolvere hathatós támogatásával te akart mészárolni, ’iláf Jenőnek hívják és terménynagykereskedő. Közbevetőleg megjegyzem, megnyugtatásodra, hogy ettől az éppoly gálád, mint könnyeit végzetessé válható tervének végrehajtásától Piláf idejében elállt és én ennek következtében életben maradtam. De amíg idáig ejjutottunk, addig három hét telt el és a bűbájos urinő iránt már .az első pillanatban érzett nagyszabású szerelmem a bemutatkozás napjától fogva mértani haladvány arányában növekedett. I1a értesz valami keveset a geometriához, akkor kiszámíthatod, hogy a vonzalom .mely keblemben dúlt, ma délután hatkór vált elviselhetetlenné. Alig váriam, bogy vége legyen a hivatalos órának és mihelyt befejeztem napi történelmi hivatásomat, nyolc óra után öt perccel autotaxiba ugrottam, amely sebes ügetéssel negyedórán belül az imádott hölgy lakása előtt termett. Becsöngetni egy pillanat müve volt. Ö maga nyitott ajtót és bármennyire is viszontszeretett, megpillantásomkor szemmelláthatólag megrémült: _ Az isten szerelmére — mondotta — mit akar itt ilyenkor? Ez az a kérdés, amire csak egy választ lehet adni: — Magát. — De a férjem minden percben hazajöhet ... « _ Szó sincs róla hazudtam_ — t most ült be egy kétszázas preferánsz* partiba a Lloydban. Közlésem némileg megnyugtatta. — Az legalább tízig eltart — jelentette ki szakértelemmel. Megcsókoltam és a rövid, de annál elszántabb ellenkezés után, amelyet ilyenkor minden tisztességes asszonytól joggal el lehet várni, visszavonultunk magánéletébe. Félóra múlva már kabátban és kalappal kezemben bucsuzkodni kezdtem, de mielőtt távozhattam volna, megszólalt az előszobacsengő. — Mi az? — kérdezte az angyal megdöbbenve. __ Ugylátszik, nem kétszázas volt a parti, csak ötvenes — magyarázkodtam zavartan és az ablak felé pislantottam. — Jesszus, a férjem ... — Azt hiszem, hogy ő... Újabb csengetés. — Mit csináljunk? — Bujtasson el. _ Nem ér semmit. Ha már egyszer felébredt a gyanúja, akkor át fog kutatni mindent... Piláf odakint öklével döngette az ajtót, jelezve, hogy gyanúja felébredt. — Mit csináljunk? — Eh — mondta az asszony — vesse le gyorsan a felöltőjét! Nem értettem, hogy mit akar, de szót fogadtam. — Most a kabátját és a mellényét! — sürgette tovább. __ Miért? —• kérdeztem vonakodva. — Ne ellenkez'zen, hanem tegye, amit mondok! — Úgy látszik, hirtelen megőrült az ijedtségtől — gondoltam és minthogy ilyen esetben nem tanácsos ellenkezni, letettem a kívánt ruhadarabokat egyik fotel támlájára. önagysága erre azzal a rutinnal, amivel a csirkét szokta kirántani, a nyakkendőmmel cselekedte meg ugyanezt, majd szétzilálta gondosan elválasztott frizurámat és azzal ajtót nyitott a férjnek. Piláf mint dühödt oroszlán rontott be a szobába. A helyzet, amelyben talált, nem hagyott fenn kétséget. Előrántotta pisztolyát és már-már belekezdett az öldöklésbe, az utolsó pillanatban azonban az asszony — elkezdett nevetni. Úgy kacagott, hogy a könnyei kicsordultak. A férj zavarodottan leeresztette a fegyvert. — Mit jelent ez? — Te majom — cirógatta meg az asszony hízelegve — vedd ki a kredencfiókbó! a levelet, amit odatettem neked. — Mit...? Hova ...? — kérdezte Piláf egyre hülyébben. — Levelet a kredencfiókból. Piláf kivette a levelet, elolvasta, azután ö is nevetni kezdett: — Azt hiszed nem tudtam? — jelentette ki fölényesen •— csak ugratni 'akartalak. Odajött hozzám és a váJlamra veregetett: Párisból jelentik: A külügyi tárca költségvetésének tárgyalása során Fontanier szociáldemokrata képviselő a kamara ülésén kérdést in* tézett Briand miniszterelnökhöz a magyarországi frankhamisitdsi ügygyei kapcsolatban. Csodálkozásának adott kifejezést, hogy a frankügyben letartóztatott vádlottaknak a legkülönbözőbb kedvezményeket biztosítják és felvetette azt a kérdést, vájjon Franciaország tnegengedüeti-e, hogy a magyar kormány továbbra is ezen az utón járjon. Briand miniszterelnök azonnal válaszolt Fontanier kérdéseire és kijelentette, bogy az egész világ elismeri azoknak a francia kiküldötteknek az erőfeszítéseit, akiket a frankhamisítás felderítésével bíztak meg. A francia kiküldöttek tevékenysége azonban rendkívül nehéz egy idegen állam területén, mert hiszen hasonló esetben Franciaország sem engedné meg köny-Budapestről jelentik: A Kúria úgynevezett külön irodájában, ahol a folyamatban levő bünperek aktái .vannak elhelyezve, csütörtökön éjjel betörők Jártak, aszal a céllal, hogy bizonyos, reájuk valósz'nüleg kompromittáló aktákat megsemmisítsenek. A betörést pénteken reggel Szabó István irodakezelőtiszt fedezte fel, aki, amikor belépett az irodahelyiségbe, meglepődve látta, hogy az iroda közepén a földön akták hevernek szerteszét. Ezzel egyidőben különös égett szag csapta meg az orrát, olyan, mintha papirost égettek volna el. Nyomban értesítették a felfedezésről a rendőrséget, amely kiszállt a helyszínre a nyomozás megindítása végett. Megállapították, hogy a betörők még csütörtökön délelőtt a hivatalos órák alatt rejtőztek el a Kúria épületében, ahonnan pénteken reggel, közvetlen kapunyitás utáu távozhattak el. Ugyancsak megái— Megijedt, mi? Mindegy, nagyon kitünően játszotta a szerepét. Egy szót se értettem az egészből, de mielőtt még elszólhattam volna magam, az asszony kezembe nyomta a levelet. Ez állott benne: »Te majom, fogsz még hencegni, hogy nem vagy féltékeny? Egy jól inszcenirozott trükk, levetett kabát és mellény, felborzolt haj, hiányzó nyakkendő elég ahhoz, hogy gyilkolni akarj, így bízol meg a te kicsi feleségedben és rögtön elhiszed, hogy megcsal Albertiéi? Szégyeld magad! Pfuj!« . Amikor a férj kiment egy percre, az angyal szerelmesen megcsókolt és odasugta: — Okos asszony vagyok, mi? —- Nagyöfo okos — feleltem teljes meggyőződéssel — de honnan tudta, hogy ma fogok jönni és hogy a férje meglep bennünket? Az asszony nevetett: — Maga «säest, hát van ezen a levélen dátum? # Ez a történet nemcsak a nők Okosságát, de a férfiak ostobaságát is kitünően példázza. A trónörököst ugyanis sohasem hívták Albertnek. hanem Lajosnak. nyen, hogy az igazságszolgáltatás menetébe beavatkozzanak. A tények súlyos büntetést követelnek. A magyar nép óhajtja — mondta Briand — hogy teljes világosságot derítsenek az ügyre. A jövő meg fogja mutatni, vájjon a cselekvések megielelnek-e ennek az óhajnak és a büntetések alkalmasak lesznek-e arra, hogy bennünket kielégítsenek. Ha ez nem igy lenne — folytatta Briand — amit azonban nem hiszek, akkor • nem elégedhetünk meg az igazságszolgáltatás vagy az igazságtétel látszatával. Ez esetben a nemzetközi törvényszékhez kellene fordulnunk. Reméljük azonban, hogy a frankhamisitók elleni büntető rendszabályok teljes mértékben ki fognak bennünket elégj+tni. A francia kamara tudomásul vette Briand válaszát. lapította a rendőrség azt is, hogy a bűncselekményt csakis olyanvalaki követhette el, aki az irodában járatos és aki tudta, hogy hol tartják azt a bizonyos iratot, vagy iratokat, amelyeket neki érdekében állott megsemmisíteni. A rendőrség az irattárban levő kályhában, ahonnan a füstszag kiáradt, elégett papiros pernyéjét találta meg. Úgy látszik, hogy a tettes, mikor az iratokat megtalálta, első dolga volt azokat elégetni. Hogy azonban egykönnyen meg ne állapíthassák, hogy milyen iratok tűntek el, több más iratot is összeszedett az irattár állványáról és azokat összezavarva, a szoba közepére szórta szét. Már az első percekben az a gyanú merült fel, hogy a betörésnek esetleg politikai háttere is lehet és a nyomozás ebben az irányban vette kezdetét. Elsősorban átvizsgálták a nagyobb bünperek aktáit, de ekkor kiderült hogy sem a Lederer-, sem a Márffy-ügynek az irataiból, egyetlen akta vagy vétiv sem hiányzik. Nincs kizárva az sem, hogy közönséges lopásról vau szó. Lehet, hogy a betörő valami szerződést semmisített meg, hamis végrendeletet tüntetett el, esetleg hamisított váltót égetett el. A betörésnek mindamellett olyan nagy fontosságot tulajdonítanak még az igazságügyminisztériumban is, hogy pénteken délelőtt megjelent a Kúria épületében Mi kő államtitkár, aki azonnal felkereste Juhász Andort, a Kúria elnökét és vele hosszasan tanácskozott. Később bevonták a tanácskozásba Vincenti Gusztáv táblabirót is, aki az államtitkárnak elreferálta az ügy jelenlegi állását. Anglia a román-lengyel szerződés ellen A szerzönés tipikus másolata a háború előtti véd- és dacszövetségnek Londonból jelentik: Angol politikai körökben ellenszenvvel fogadják a román—lengyel szerződés megkötését. A Daily Telegraph megállapítja, hogy a szerződés érteimében Románia és Lengyelország egymás területét és politikai függetlenségét mindenkivel szemben megvédik és harmadik állammal a másik szerződő fél előzetes értesítése nélkül egyikük sem köthet szerződést. A iap szerint az uj szerződésen nem látszik meg a locarnói szedem és az tipikus másolata a háború előtti véd- és dacszövetségnek, csupán azzal a különbséggel, hogy genfi mázzal van átfestve. A lap szerint a szerződésből nem világuk ki, hogy a Népszövetség vagy a háborús felek maguk á/lapithatják-e meg, hogy ki volt a támadó fél. Sikkasztással vádolt törvényszéki irodatiszt Tárgyalás a szombori törvényszéken Szomborból jelenők: A szombori törvényszéken Vojvodics Iván tanácsa csütörtökön kezdte meg a főtárgyalást Brajlovszki Boriszláv menekült orosz vizsgálóbíró, szombori törvényszéki irodatiszt bűnügyében, aki hivatali sikkasztás miatt került a vádlottak padjára. A vádirat szerint Brajlovszki a múlt év október elsején megjelent a pénzügyigazgatóságon, hogy a törvényszéki tisztviselők fizetését felvegye. Amikor a fizetési jegyzékeket az ellenőrző közegekkel már láttamoztatta, mielőtt a pénztárhoz ment, a 21.800 dináros végösszeget szóban is, Írásban is 27.800 dinárra javította ki. A hatezer dináros hiányt Bosnyák István pénztárnak csak hetek múlva fedezte fel, nyomban Brajlovszkira gyanakodott, akit fel is jelentett. Brajlovszki Boriszláv a tárgyaláson kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a hamisítást nem követte el. A bíróság ezután Mihajlovics Mihály pénzügyigazgatósági ellenőrt, majd Bosnyák István pénztárnokot hallgatta ki. Bosnyák csak a straccakönyv alapián emlékszik a kifizetett összegre és a straccában, valamint a fizetési jegyzékekben feltüntetett összegek különbözető mutatja a hiányt. Bogatics Mátó dr. törvényszéki bíró, a vádlott volt főnöke tanúvallomásában elmondta, hogy Brajlovszkit megbízható embernek ismeri. Király Lajos és Radovics Jován Írásszakértők mondtak ezután véleményt, majd Dobranov törvényszéki irodaigazgató és Bacsics Gyúró adóhivatali szolgát hallgatta ki a bíróság. Még néhány tanú kihallgatása után az ügyész elmondta vádbeszédét és kérte, hogy a bíróság hivatali sikkasztás bűntettében mondja ki bűnösnek a vádlottat. Masirevics védő felmentést kért. A bíróság az Ítéletet április 29-ikéti fogiia kihirdetni^ A francia kormány szigorú ítéletei követel a frankhamisitók ellen Briand kijelentette a kamarában, hogy Franciaország nemzetközi törvényszékhez fordul, ha az ítélet nem lesz kielégítő Betörők jártak a budapesti Kúria irattárában A titokzatos éjszakai látogatók aktákat semmisítettek meg A fontosabb bűnügyek aktái nem hiányoznak
