Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-24 / 112. szám

6. oldal. RÁCSMEGYEI NAPLÓ 19?6 április 24. CIRKUSZ • s • Az okos asszony Barátom, a trónkövetelő, aki dél­előttönként papi rügy nők volt és csak délután 4—3-ig- követelte a trónt, be­szélte e! ezt a történetet a női nem so­kat vitatott, de, mint az alábbiakból is kitűnik, tagadhatatlan zsenialitásának meggyőző bizonyítékaként. * Három héttel ezelőtt — kezdte — megismerkedtem egy feltűnően csoda­szép uriasszonnyal. Nevét természete­sen nem árulhatom el. Férjét viszont, aki fél órával e2előtl revolvere hatha­tós támogatásával te akart mészárolni, ’iláf Jenőnek hívják és terménynagy­­kereskedő. Közbevetőleg megjegyzem, megnyugtatásodra, hogy ettől az épp­oly gálád, mint könnyeit végzetessé válható tervének végrehajtásától Piláf idejében elállt és én ennek következté­ben életben maradtam. De amíg idáig ejjutottunk, addig három hét telt el és a bűbájos urinő iránt már .az első pil­lanatban érzett nagyszabású szerelmem a bemutatkozás napjától fogva mértani haladvány arányában növekedett. I1a értesz valami keveset a geometriához, akkor kiszámíthatod, hogy a vonza­lom .mely keblemben dúlt, ma délután hatkór vált elviselhetetlenné. Alig vár­iam, bogy vége legyen a hivatalos órá­nak és mihelyt befejeztem napi törté­nelmi hivatásomat, nyolc óra után öt perccel autotaxiba ugrottam, amely se­bes ügetéssel negyedórán belül az imá­dott hölgy lakása előtt termett. Becsön­getni egy pillanat müve volt. Ö maga nyitott ajtót és bármennyire is viszont­szeretett, megpillantásomkor szemmel­­láthatólag megrémült: _ Az isten szerelmére — mondotta — mit akar itt ilyenkor? Ez az a kérdés, amire csak egy vá­laszt lehet adni: — Magát. — De a férjem minden percben ha­zajöhet ... « _ Szó sincs róla hazudtam_ — t most ült be egy kétszázas preferánsz­­* partiba a Lloydban. Közlésem némileg megnyugtatta. — Az legalább tízig eltart — jelen­tette ki szakértelemmel. Megcsókoltam és a rövid, de annál elszántabb ellenkezés után, amelyet ilyenkor minden tisztességes asszony­tól joggal el lehet várni, visszavonul­tunk magánéletébe. Félóra múlva már kabátban és ka­lappal kezemben bucsuzkodni kezdtem, de mielőtt távozhattam volna, meg­szólalt az előszobacsengő. — Mi az? — kérdezte az angyal megdöbbenve. __ Ugylátszik, nem kétszázas volt a parti, csak ötvenes — magyarázkodtam zavartan és az ablak felé pislantottam. — Jesszus, a férjem ... — Azt hiszem, hogy ő... Újabb csengetés. — Mit csináljunk? — Bujtasson el. _ Nem ér semmit. Ha már egyszer felébredt a gyanúja, akkor át fog ku­tatni mindent... Piláf odakint öklével döngette az aj­tót, jelezve, hogy gyanúja felébredt. — Mit csináljunk? — Eh — mondta az asszony — vesse le gyorsan a felöltőjét! Nem értettem, hogy mit akar, de szót fogadtam. — Most a kabátját és a mellényét! — sürgette tovább. __ Miért? —• kérdeztem vonakodva. — Ne ellenkez'zen, hanem tegye, amit mondok! — Úgy látszik, hirtelen megőrült az ijedtségtől — gondoltam és minthogy ilyen esetben nem tanácsos ellenkezni, letettem a kívánt ruhadarabokat egyik fotel támlájára. önagysága erre azzal a rutinnal, ami­vel a csirkét szokta kirántani, a nyak­kendőmmel cselekedte meg ugyanezt, majd szétzilálta gondosan elválasz­tott frizurámat és azzal ajtót nyitott a férjnek. Piláf mint dühödt oroszlán rontott be a szobába. A helyzet, amelyben ta­lált, nem hagyott fenn kétséget. Elő­rántotta pisztolyát és már-már bele­kezdett az öldöklésbe, az utolsó pilla­natban azonban az asszony — elkezdett nevetni. Úgy kacagott, hogy a könnyei ki­csordultak. A férj zavarodottan leeresztette a fegyvert. — Mit jelent ez? — Te majom — cirógatta meg az asszony hízelegve — vedd ki a kre­­dencfiókbó! a levelet, amit odatettem neked. — Mit...? Hova ...? — kérdezte Pi­láf egyre hülyébben. — Levelet a kredencfiókból. Piláf kivette a levelet, elolvasta, az­után ö is nevetni kezdett: — Azt hiszed nem tudtam? — jelen­tette ki fölényesen •— csak ugratni 'akartalak. Odajött hozzám és a váJlamra vere­getett: Párisból jelentik: A külügyi tár­ca költségvetésének tárgyalása so­rán Fontanier szociáldemokrata kép­viselő a kamara ülésén kérdést in* tézett Briand miniszterelnökhöz a magyarországi frankhamisitdsi ügy­gyei kapcsolatban. Csodálkozásának adott kifejezést, hogy a frankügyben letartóztatott vádlottaknak a legkülönbözőbb kedvezményeket biztosítják és felvetette azt a kérdést, vájjon Franciaország tnegengedüeti-e, hogy a magyar kormány to­vábbra is ezen az utón járjon. Briand miniszterelnök azonnal vá­laszolt Fontanier kérdéseire és kije­lentette, bogy az egész világ elis­meri azoknak a francia kiküldöttek­nek az erőfeszítéseit, akiket a frank­hamisítás felderítésével bíztak meg. A francia kiküldöttek tevékeny­sége azonban rendkívül nehéz egy idegen állam területén, mert hiszen hasonló esetben Fran­ciaország sem engedné meg köny-Budapestről jelentik: A Kúria úgyne­vezett külön irodájában, ahol a folya­matban levő bünperek aktái .vannak el­helyezve, csütörtökön éjjel betörők Jár­tak, aszal a céllal, hogy bizonyos, reá­juk valósz'nüleg kompromittáló aktákat megsemmisítsenek. A betörést pénteken reggel Szabó István irodakezelőtiszt fe­dezte fel, aki, amikor belépett az iroda­­helyiségbe, meglepődve látta, hogy az iroda közepén a földön akták hevernek szerteszét. Ezzel egyidőben különös égett szag csapta meg az orrát, olyan, mintha papirost égettek volna el. Nyomban értesítették a felfedezésről a rendőrséget, amely kiszállt a helyszín­re a nyomozás megindítása végett. Meg­állapították, hogy a betörők még csütör­tökön délelőtt a hivatalos órák alatt rej­tőztek el a Kúria épületében, ahonnan pénteken reggel, közvetlen kapunyitás utáu távozhattak el. Ugyancsak megái­— Megijedt, mi? Mindegy, nagyon kitünően játszotta a szerepét. Egy szót se értettem az egészből, de mielőtt még elszólhattam volna ma­gam, az asszony kezembe nyomta a le­velet. Ez állott benne: »Te majom, fogsz még hencegni, hogy nem vagy féltékeny? Egy jól inszcenirozott trükk, levetett kabát és mellény, felborzolt haj, hiányzó nyak­kendő elég ahhoz, hogy gyilkolni akarj, így bízol meg a te kicsi feleségedben és rögtön elhiszed, hogy megcsal Al­bertiéi? Szégyeld magad! Pfuj!« . Amikor a férj kiment egy percre, az angyal szerelmesen megcsókolt és oda­­sugta: — Okos asszony vagyok, mi? —- Nagyöfo okos — feleltem teljes meggyőződéssel — de honnan tudta, hogy ma fogok jönni és hogy a férje meglep bennünket? Az asszony nevetett: — Maga «säest, hát van ezen a le­vélen dátum? # Ez a történet nemcsak a nők Okos­ságát, de a férfiak ostobaságát is ki­tünően példázza. A trónörököst ugyanis sohasem hívták Albertnek. hanem La­josnak. nyen, hogy az igazságszolgáltatás menetébe beavatkozzanak. A tények súlyos büntetést kö­vetelnek. A magyar nép óhajtja — mondta Briand — hogy teljes világosságot derítsenek az ügyre. A jövő meg fogja mutatni, vájjon a cselekvések megielelnek-e ennek az óhajnak és a büntetések alkalmasak lesz­nek-e arra, hogy bennünket ki­elégítsenek. Ha ez nem igy lenne — folytatta Briand — amit azonban nem hiszek, akkor • nem elégedhetünk meg az igaz­ságszolgáltatás vagy az igaz­ságtétel látszatával. Ez esetben a nemzetközi törvényszékhez kellene fordulnunk. Reméljük azonban, hogy a frankha­­misitók elleni büntető rendszabá­lyok teljes mértékben ki fognak bennünket elégj+tni. A francia kamara tudomásul vette Briand válaszát. lapította a rendőrség azt is, hogy a bűn­cselekményt csakis olyanvalaki követ­hette el, aki az irodában járatos és aki tudta, hogy hol tartják azt a bizonyos iratot, vagy iratokat, amelyeket neki ér­dekében állott megsemmisíteni. A rendőrség az irattárban levő kály­hában, ahonnan a füstszag kiáradt, el­égett papiros pernyéjét találta meg. Úgy látszik, hogy a tettes, mikor az iratokat megtalálta, első dolga volt azokat el­égetni. Hogy azonban egykönnyen meg ne állapíthassák, hogy milyen iratok tűntek el, több más iratot is összeszedett az irattár állványáról és azokat össze­zavarva, a szoba közepére szórta szét. Már az első percekben az a gyanú merült fel, hogy a betörésnek esetleg po­litikai háttere is lehet és a nyomozás ebben az irányban vette kezdetét. Első­sorban átvizsgálták a nagyobb bünperek aktáit, de ekkor kiderült hogy sem a Lederer-, sem a Márffy-ügynek az ira­taiból, egyetlen akta vagy vétiv sem hiányzik. Nincs kizárva az sem, hogy közönsé­ges lopásról vau szó. Lehet, hogy a be­törő valami szerződést semmisített meg, hamis végrendeletet tüntetett el, esetleg hamisított váltót égetett el. A betörésnek mindamellett olyan nagy fontosságot tulajdonítanak még az igaz­­ságügyminisztériumban is, hogy pénte­ken délelőtt megjelent a Kúria épületé­ben Mi kő államtitkár, aki azonnal felke­reste Juhász Andort, a Kúria elnökét és vele hosszasan tanácskozott. Később be­vonták a tanácskozásba Vincenti Gusz­táv táblabirót is, aki az államtitkárnak elreferálta az ügy jelenlegi állását. Anglia a román-lengyel szerződés ellen A szerzönés tipikus másolata a háború előtti véd- és dacszövetségnek Londonból jelentik: Angol politikai körökben ellenszenvvel fogadják a ro­mán—lengyel szerződés megkötését. A Daily Telegraph megállapítja, hogy a szerződés érteimében Románia és Len­gyelország egymás területét és politikai függetlenségét mindenkivel szemben megvédik és harmadik állammal a má­sik szerződő fél előzetes értesítése nél­kül egyikük sem köthet szerződést. A iap szerint az uj szerződésen nem látszik meg a locarnói szedem és az tipikus másolata a háború előtti véd- és dacszövetségnek, csupán azzal a különb­séggel, hogy genfi mázzal van átfestve. A lap szerint a szerződésből nem világ­uk ki, hogy a Népszövetség vagy a háborús felek maguk á/lapithatják-e meg, hogy ki volt a támadó fél. Sikkasztással vádolt törvényszéki irodatiszt Tárgyalás a szombori törvényszéken Szomborból jelenők: A szombori tör­vényszéken Vojvodics Iván tanácsa csü­törtökön kezdte meg a főtárgyalást Brajlovszki Boriszláv menekült orosz vizsgálóbíró, szombori törvényszéki iro­datiszt bűnügyében, aki hivatali sikkasz­tás miatt került a vádlottak padjára. A vádirat szerint Brajlovszki a múlt év október elsején megjelent a pénzügy­igazgatóságon, hogy a törvényszéki tisztviselők fizetését felvegye. Amikor a fizetési jegyzékeket az ellenőrző köze­gekkel már láttamoztatta, mielőtt a pénztárhoz ment, a 21.800 dináros vég­összeget szóban is, Írásban is 27.800 di­nárra javította ki. A hatezer dináros hiányt Bosnyák István pénztárnak csak hetek múlva fedezte fel, nyomban Braj­­lovszkira gyanakodott, akit fel is jelen­tett. Brajlovszki Boriszláv a tárgyaláson kijelentette, hogy nem érzi magát bűnös­nek, mert a hamisítást nem követte el. A bíróság ezután Mihajlovics Mihály pénzügyigazgatósági ellenőrt, majd Bos­nyák István pénztárnokot hallgatta ki. Bosnyák csak a straccakönyv alapián emlékszik a kifizetett összegre és a straccában, valamint a fizetési jegyzé­kekben feltüntetett összegek különbözető mutatja a hiányt. Bogatics Mátó dr. törvényszéki bíró, a vádlott volt főnöke tanúvallomásában elmondta, hogy Brajlovszkit megbízható embernek ismeri. Király Lajos és Rado­­vics Jován Írásszakértők mondtak ez­után véleményt, majd Dobranov tör­vényszéki irodaigazgató és Bacsics Gyúró adóhivatali szolgát hallgatta ki a bíróság. Még néhány tanú kihallgatása után az ügyész elmondta vádbeszédét és kérte, hogy a bíróság hivatali sikkasztás bűn­tettében mondja ki bűnösnek a vádlot­tat. Masirevics védő felmentést kért. A bíróság az Ítéletet április 29-ikéti fogiia kihirdetni^ A francia kormány szigorú ítéletei követel a frankhamisitók ellen Briand kijelentette a kamarában, hogy Franciaország nemzet­közi törvényszékhez fordul, ha az ítélet nem lesz kielégítő Betörők jártak a budapesti Kúria irattárában A titokzatos éjszakai látogatók aktákat semmisítettek meg A fontosabb bűnügyek aktái nem hiányoznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom