Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-20 / 108. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ Zsebmetszésért két év Tárgyalás a szuboticai törvényszéken A szuboticai törvényszéken hétfőn tárgyalta Pavtovics István törvényszéki elnök tanácsa Kovács Antal szuboticai lakos bűnügyét, aki több rendbeli zsebmetszéssel volt vádolva. Kovács a vádirat szerint Weinberger Fülöptől, aki 1922 május 22-én Szubotic ról Noviszadra utazott, a vonátba való beszállásnál ezerkilencszáz dinárt ellopott. Az indiai vasútállomáson Stajbt József zsebéből 1924 augusztus 19-ikén 5100 dinárra kiállított és értékesíthető váltót lopott ki. 1924 április 24-ikén Szuboticán Mihaldzsics Aieksza nyugdíjazott szentai tanító zsebéből ezer dinárt tartalmazó pénztárcát lopott el. 1924 szeptember 25-ikén Tót Lajos zsebéből a kunbajai állomáson egy harmadosztályú kocsiban ezer dinár készpénzt és egy huszonötezer dinárra kiállított váltót lopott ki. A károsultak közül csupán Tót Lajos jelent meg a tárgyaláson. Vádlott, aki cimbalmos volt egy tamburás zenekarban, a terhére rótt bűncselekmények közül egyetlen egyet sem ismert be a tárgyaláson. A vizsgálat adataiból kiderült, hogy Kovács a zsebtolvajlást úgy szokta végrehajtani, hogy a kiszemelt áldozatot meglökte, mintha véletlenül történt volna és annak zavarát felhasználva, kivette zsebéből a pénztárcát. Csupán egy esetben találták meg nála a pénzt és pedig amikor Mihaldzsics Aieksza nyugalmazott szentai tanító zsebéből lopta ki a pénzt. A meglopott tanító ugyanis észrevette, hogy eltűnt a pénztárcája és lármát csapott. A vádlott el akart futni, de megfogták és a pénzt megtalálták nála. A vádlott azt mondta erre a tárgyaláson, Hogy a nála talált pénzt az apjától lopta el. Az egyetlen tanú, aki megjelent, Tót Lajos a szemébe mondja a vádlottnak, hogy a kunbajai állomáson egy harmadik osztályú kocsiban feléje jött, meglökte és kirántotta zsebéből a pénztárcát. Ugyanabban a pi'lanatban a ko-Egy apa naplójából Irta: Somlyó Zoltán Dec. 20. Sohase becsültem valami sokra a költőket. Mindig gyűlöltem bennük azt, hogy túloznak és ez a túlzás az ő tulajdonképpeni egész munkásságuk. A rendes, mindennapi ember toporzékoirii kénytelen dühében, ha szuperlativusok‘kal hemzsegő müveiket olvassa. Egyes szavakat nagybetűkkel is írnak, akár valami tulajdonnevet és ebben a nagyzási hóbortjukban megszedtük az olvasót, aki aztán nehezen tud ismét belehelyezkedni a reális élet körülményeibe... .Mát még mit csinálnak a. szerelemmel! Ezt az érzéskomplexumot tisztára úgy kezelik, mintha teljesen a maguk számára akarnák kisajátítani. Mintha a, két nem mindent legyűrő vonzódása csak rájuk vonatkozna, mintha a szerelmi titokzatosság millió kis bibéje csakis az ő életük melegházában tudna megélni. Micsoda nagyképűség! No, meg a gyerek! Ebből is valóságos témakultuszt űznek. Az ő gyerekük igy, meg az ő gyerekük úgy... Mintha bizony senkinek másnak nem volna egy hüvelykujjatnnyi gyereke se. Minden mosogatóasszony ismeri a szülői gyönyöröket, a sziülöi szomorúság gokat!... Mit akarnak ezek a költők? ... Én is mesélhetnék nékik egyetmást erről a dologról! Csakhogy én nem vagyok olyan nagvképü. mint ők! Eg?,' kissé, igaz, épp most. karácsony előtt • én is izgatott vagyok: az árvaszék utasította az asszonyt, akitől különváltam élek. hogy karácsonyra hozza föl a faluról, ahol élnek, a kisfiámat hozzám. Nem láttam a kis kölyfköt három hónapja. Amikor legutóbb elváltunk, sirt itt a vállamon és még a vonat indulása percében is könnyes szemekkel kérte az anyját, hogy itt maradhasson meg nálam... De persze, az anyja nem hallgatott rá, a kérés átértette anyai hiúságát, meg aztán ez Só csiszakasz összekötő ajtaját felnyitotta és menekülni akart. Útközben az ütközőkre ugrott, de több vasutas odajött és a pénzt a sínek között megtalálták. A vádlott a szembesítésnél - ezt is tagadta. A bíróság a tanút megeskette. Ezzel a bizonyítási eljárás véget is ért és a biróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki minősített lopás bűntettében és két évi börtönre ítélte. A biróság elrendelte, hogy a szabadlábon lévő vádlottat az ítélet jogerőre emelkedéséig azonnal vizsgálati fogságba helyezzék. m A pozsonyi halálkut A város főterén fényes nappal károm ember belefulladt egy kútba — Az évtizedek alatt összegyűlt mérges gáz okozta a szerencsétlenséget Pozsonyból jelentik: Megrendítő szerencsétlenség történt Pozsony város főterén. A szerencsétlenségnek három ember esett áldozatul. Egy évszázados régi kutat akartak kijavítani és a kút mélyén összegyűlt raocsárgáz két munkást és egy tűzoltót megölt. A régi kút vizét évek óta csak arra használják, hogy belőle a bérkocsisok tők nem tudták pontosan, mi történt. Csupán kötelet és horgonyt hoztak magukkal. Schmidt Károly, huszonegyéves tűzoltó le akart bocsátkozni a kúthoz erősített kötéllétrán. — Ne menjen'le gázálarc nélkül — figyelmeztette őt a járókelők közül valaki. — Nem érzi, hogy milyen erős gázszag árad ki a kutból? lovaikat itassák és jármüveiket mossák. A kút már néhány nap óta nem működőit, ezért a bérkocsisok kérésére munkásokat küldtek ki a javítási munkálatok elvégzésére. A munkások, Novak Károly huszonkét éves segédszerelő, Poilák István harminckilenc éves munkás, valamint Trautcnberg József munkás felszedtek a kutat boritó hatalmas kőkockát és az alatta levő szalmaréteget, kötélhágcsót erősítették a kút oszlopához, ezután Novák Károly és Poilák István leszálltak a kútba. Alig hogy a két ember eltűnt a kutban, kétségbeesett kiáltás hallatszott a mélyből, Trauteuberg belenézett a kútba, de a sötétben semmit sem látott. Lekiáitott, de senki sem feleit. Néhány percig tanácstalanul álldogált a kút szélén Trautenberg és a bérkocsisok kis csoportja, akik azt hitték, hogy a két munkás beleesett a kútba. Telefonáltak a mentőknek és tiz perc múlva mentőautó jelent meg a helyszínen három tűzoltóval. A tüzol— Szokva vagyunk az ilyesmihez — telelte vállatvonva Schmidt és leereszkedett a létrán. A következő pillanatban a körülállók vizcsobbanást hallottak. A háláikul elnyelte a tűzoltót-is. A kút körül álló kis csoportot elfogta a borzalom. Perceikbe telt, amíg a két ottmaradt tűzoltó összeszedte magát és megerősítést’ kért a mentőállomástól. Csakhamar teljes felszereléssel jelentek meg a helyszínen a mentők, tűzoltók és később a rendőrség is. Most inár nyilvánvaló volt, hogy . a kút aknájában mérges gáz lappang. Először senki sem mert leereszkedni a mélybe. Végre Schmidt József montőr gázmaszkot illesztve fejére, létrán tornászott a kútba és csaknem egy órai kutatás után megtalálta mind a három ember holttestét. A holttesteket csákánnyal húzták ki a kutból és megállapították, hogy bors is \*ólt az én orrom alá... meg aztán: az árvasziék igy rendelte... . Dehát, mi is van azon csudáini való, hogy a gyerek én utánam, sir. Fiú -az apjáé! Ez már régi igazság! Meg az is, hogy a gyerek érzi, hogy öregedő és magányos szivem egészen az övé! Uev játszom és úgy diskurálok vele, mintha magam is egéüzen gyermek lennék. Nem is szokott apjának nevezni, mindig a keresztnevemen szólít, akárcsak barátja lennék. És. ha bármi kóiieságot követ el, azonnal hozzám rohan és magától sietve, félelem nélkül bevallja. Mert tudja, hogy tőlem verést nem.kap. Öt éves. de az én kezem, másképp mint Simogatva, soha még nem érintette. Bezzeg ott, a falun, minden bolondságért megütik, ami eilen nem lehet tenni semmit, mert hisz ellenőrizhetetlen. Ö maga Szokta nekem mesélni, hogy az anyja sokszor hátbaüti, a nagyapja meg mindenért pirosra veri a kezecskéjét. Legutóbb is. amikor ezeket mesélte nekem, két könnycsepn gurult le az arcomon és akkor megkérdezte tőlem, miért sírok? Akkor aztán már nem tudtam magamon uralkodni, férfilétemre tehetetlenül sírva fakadtam és ö, szegényke a vállamba bújva, velem sirt... de keservesen... Szégyeltem magamat, de nem tehettem róla. Aztán eszembe jutott, hogy másnak is van gyereke, azt is ütik egyszer, másszor, azt a mindeniit ennek a világnak!... Igaz, igaz... gondoltam magamban... — de hát ez a gyerek nem a más gyereke, ez a gyerek az én egyetlen kisfiam!... Nno!... Most megjön a kis lurkó. Együtt töltjük a karácsonyi ünnepet. Már meg is vásároltam az ajándékokat. Mind itt vannak már sorba bepakolva, csak még a karácsonyfát kell . íeldisziteni, hogy a sok mindenféle ajándékot alája lehessen állítani. Tyű. hogy fog örülni, ha. meglátja a sok kis égő gyertyával teletűzdelt, csokoládéval, aranydióval megrakott fát! Egész különös izgalom fog el, ha «rre gondolok... Meg arra, hogy a mellemhez szoríthatom azt a kis angyali, gyönge, édes mellét, hogy belenézhetek a pofijába... Vájjon hizott-e egy kicsit? No. az 'a friss téli hideg bizonyosan megfösti egy kicsit. Holnap ilyenkor már itt lesz ... Holnap... holnap... Dec. 21. Mi ez?... Nem értem... Szédülök bele ... Ahogy a gyereket kiemelem a vonatból, látom, hogy a csontig ható téli hidegbe.« nyári nadrág van rajta. Nézem alatta, semmi melegruha. Megkérdem az anyját, miért nincs a gyereken trikó? Azt feleli, hogy nem kell a gyereket kényeztetni. Edzeni kell! Összecsókolom a kicsikét és úgy mondom neki, ma, még ma. veszek neked .ió. finom, meleg trikót. Erre sárkányhangon üvölt rám az anyja: csak azt merd! Letépem róla, arról biztos lehetsz! ... Hát a hócipőjét miért nem adta rá? — kérdem az anyját. — Nem kell! — feleli lakónikus utálattal. Ma már vásároltam is a gyereknek meleg trikót, bélelt keztyüt, sárcipőt, jó szőrmés, füles, bőrsapkát és egész nap együtt voltam vele. Bizony nem hízott a lelkem egy dekát, se és a sápadtsága is a régi. Elvittem az orvoshoz is. Azt mondta, a gyerek bál’ istennek makkegészséges, de nem érti, hogy lehet egy falusi gyerek ilyen sápadt. Aztán rendelt neki Yeraalí-ot. Az majd meghizialja, ikipirositja. Este a lefekvéskor várom, hogy elmondja, a Ids imáját. De azt mondja, elfeledte már az. imát, mert otthon bír zony sohase imádkoztatják. Csudálkozva, valami igen keserű érzéssel a szivemben, betakargattam a kis fehér ágyában, amit mindig úgy szeretett, aztán megkérdeztem: — Ugy-e jó itt, a te régi kis fehér ágyacslcádbau?. A gyerek, aki eddig mindig íapsikáló örömmel feküdt bele ebbe a kis fehér ágyacskába, közönyösen tekintett rám: — Jó. De azért jobb anyuskámnál. —Hát fed alszol otthon anyuskádmind a három ember halálát gázmérgezés okozta. A rendőrség nyomban a szerencsétlenség után megindította a nyomozási annak megállapítására, hogy a katasztrófáért kit terhel felelősség. Megállapították, hogy a kút javítása-: ra kiküldött munkások mindannyian jártasait voltak hasonló munkálatokban, ennek ellenére a legszükségesebb óvintézkedéseket is elmulasztottak. 1926 április 20. A drága pásztoréra Egy susaki vasúti tisztviselő kalandja Zagrebben Zágrábból jelentik: Furcsa kalandban volt része szombaton Zagrebban egy fiatal susaki állami tisztviselőnek. A hr-' vatalnok, akinek nevét a rendőrség titokban tartja, szombaton Zagrebba érkezett, ahol százhúszezer dinár hivatalos pénzt vett fel. Este elment az egyik mulatóba, ahol megösmerkedett egy tizenhétéves táncosnővel, akivel hajnalig mulatott. Hajnalban, részeg fővel szerelmi ajánlatokat tett a leánynak, aki azonban nem akarta meghallgatni és csak akkor egyezett bele abba, hogy a fiú a lakására kisérje, amikor az tízezer dinárt adott neki. Délelőtt, amikor a fiatalember kijó-, zanodott és rájött, hogy a hivatalos’' pénzből több mint tizenkétezer dinárt, mulatott el, a rendőrségre sietett, ahoi; úgy adta elő a dolgot, hogy a táncosnő ellopta pénzéi. A leányt, akit, nyomban előállítottak, kétségbeesetten tiltakozott a gyanúsítás elien és tanukat nevezett meg, akiknek jelenlétében fizette le a férfi az összeget. Amikor a fiatal tisztviselő észrevette, hogy vesztett ügye van, kirohant a rendőrségi szobából és le akarta vetni magát a második emeleti erkélyről. Az öngyilkosságot az utolsó pillanatban akadályozták meg. A rendőrség azután|a meg"tévedt hivatalnoktól elvette a megmaradt pénzt, amelyet hivatalos utón továbbítanak rendeltetési helyére. A sik* I kasztó fiatalembert és a táncosnőt sza- I badlábra helyezték. nál? — kérdeztem. — A két ka rossz ékben — mondta, felvillanó szemmel. — A két karosszék össze van kötve és abban alszom. Dö ott olyan jó... Örültem, hogy félsötétben vagyok, mert két könny már megint csak leszakadt a szememről... Aztán elmondta utánam álmos gyügyögéssel.a kis régi imáját: »Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem...< Aztán elaludt..., Dec. 25. Hát megvolt. Meggyujtottam a karácsonyfát, odavezettem a, gyermeket és kicsomagoltam előtte a játékait. Sok mindenfélét. Annyi min-, dent vásároltam össze, hogy teljesen ki kellett fosztanom a pénztárcámat. És. lestem a gyerek örömét. Csalc egy mosolyt... csak egy tapsikálásf... csak' egy. egyetlen villanását az örömnek... De semmi. ' í A kisfiam hol ' ezt a játékszert, hol) emezt az ólomkatonát nézegette, meg is fogdosta egv kicsit, aztán várakozó! és kiváncsi tekintette! kérdezte: — Melyiket küldte anyuskám?Egy keserűt dobbant a szivem. Hír-, itelen hazugsággal az építőkockákra mutattam. És ekkor forró, boldog örömmel ölébe kapta az építőkockákat és az ágyába magával vitte. A többi játékra rá se feederitefct. Amikor már elaludt, még sokáig’ültem ott, tós fehér ágya mellett a sötétben és össze-vissza rázott a zokogás. Valamit elvesztettem. Valami elhagyott. Valami a szivemre csapott. Valami égbekiáltó igazságtalanság történt velem. És én itt ülök a sötétben és nem: tudom kifejezni mindennapi ember lé? temre, mindennapi szürke szavaimmal: azt a szomorú összeomlást, ami a lelkemben végbement... Most már megértem a költőket..,, Mindten túlzásuk kevés az én fájdalmam kifejezésére*
