Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-18 / 106. szám

1926 április 18. BÄCSMEGYEI NAPLÓ ben érvényesítette a szerelemről való könnyelmű felfogását Paulette Foregr rel való futó viszonya Egyiptomban, Giuseppina Grassinivei, a hires olasz énekesnővel való kalandja, Qeorgette­­fel való kedves, vidám, majdnem bohó szerelme tntadmeganuyl szalmaláng. mely feHobbau és kialszik, mihelyt a vágy -teljesül. Csak Waltwszka, a varsói szép ttö iránt viseltetett olyan gyöngédséggel, mely első szerelmére emlékeztet Az a titokzatos hölgy, akit Bertrand marsai egy szeptemberi holdas éjszakán Iclsé­­gi't csohiakából, hogy kezén egy gyer­meket vezetve, az Elba szigetén tar­tózkodó császárhoz menjen, nyilván ö volt. A szigetlakók, miután az ismeretlen hölgy két nap múltán eltávozott, ezt mondták: — Mégis csak szép volt Mária Luj­zától, hogy eljött meglátogatni a csá­szárt. Đe azóta megállapították, hogy Má­ria Lujza ebben az időben távol volt Elba szigetétől s eszébe sö jutott Na­poleon. * Mese a pásztorról és a bíróról. Most gyűjtötték össze Frederic Mistrál, a nagy provencei költőnek kisebb pró­zai írásait, melyeknek hősei azok a gyermeteg-lelkű falusi emberek, kik között a provencei költő élt. Ebből a kötetből az alábbi mesét közfiliiik: Az öreg Ferlaud-t, a grése pásztort a bíró elé idézték, mert julialt behaj­totta a szérüs kertbe. Ferlaud védekezett, mint egy dühös macska, folyton- azt bizonyítgatva, hogy nem ő. volt a. tettes. — Ugyan — mondta a bíró — mit beszélsz ilyen szamárságokat? Minden­ki tudja, hogy ti pásztorok még az apá­tokat is lekgeltetuétek, ha fűből volna. Ha pedig lenyelnétek égi' rókát s a farka még mindig kikandikálna a szája­tokból, azt is letagadnátok. — Már ami sok, az sok — kiáltotta az öreg FcTiaud, megkövetem a nagy­ságos biró urat, de hát. igazán kihoz a türelemből. Mindig a pásztorokat szá­mítják: mindig ax a szegény pásztor a ludas... Ha a sövény • bedől, ha meg­dézsmálják a fügefát, ha lába kel egy tyúknak, ki a bűnös? Mindig a pásztor. Ez még se járja és most ki kell mom dánom az igazságot. A pásztorok a jó Isten emberei. Mikor. a mi Urunk Jé­zus Krisztus világra jött Beílehenben, először is pásztorok mentek őt imádni.­­Ezért láttuk a templomban karácsony napján a jó Isteni mellett a pásztoro­kat. És most, megbocsásson a nagysá­gos bíró ur, mondok.még valamit, öregember vagyok, minden egyes ka­rácsonykor elmegyek ■ a templomba s minden egyes karácsonykor látom a jászol mellett a pásztorokat. De bírót? Tisztesség ne essék szólván, bírót még sohase láttam ott. 15. oldal A közép- ős felsőiskoláknál azon népes­ség nyelve lesz behozandó, amelynek körében azok találtatnak. 11) Jelen törvény az ország alkotmá­nyának részét képez!. 12) E törvénnyel ellenkező törvényeit és rendeletek eltöröltetetteknek nyílva­­nittatik. A beográdi rendőrség leleplezi Barta Abel szélhámosságait A volt aradi belügyminiszter Beográdból Parisba tette át székhelyét és jugoszláviai összeköttetéseire hivat­kozva szélkámoskodik — Szappanüggnök volt c hír­hedt ellenforradalmi miniszter „ Emlékezzünk V /. Miletics Szvetozár nemzetiségi törvénytervezete Mint ismeretes, az 1868-ik év vé­gén tárgyalta a magyar országgyű­lés a nemzetiségi törvényt. A kép­viselőházi tárgyalás folyamán a nemzetiségi képviselők megbízásé bői Miletics Szvetozár, Mocsonyi Antal, és Branovacski István a kö­vetkező törvénytervezetet terjesz­tették elő: Törvényjavaslat az országos nemzetiségeknek és nyel­veknek Magyarországban leendő szabá­lyozására és biztosit mára, t) Magyarországon a következő tör­téneti országos népségek, u. m. a ma­gyarok, románok, szerbek, szlovákok, oroszok ést németek egyenjogú országos nemzeteknek ismernek el. amelyek szá­mára a nemzetiség és nyelv politikai egyenjogúsága az állam területi épségé­nek és politikai egységének korlátái kö­zött aiaptörvényileg biztosittatik. Minden nemzetnek joga van nemzeti zászlóját, mint nemzetisége külső kife­jezését használni. 2) A vármegyék kikerekitéso olyan módon rendeltetik, hosrv azok nagyobb részben ugyanegy nemzetiségből állja­nak. 3) A falusi és városi községben, va­lamint a vármegyében az illető népes­ség többségének nemzetiséve az illető vidéken a nyilvános nemzetiséget ké­pezi és nyelvre úgy a politikai, mint közigazgatási képviseletnek, valamint az ottani elöljáróknak és közhatóságok­nak is hivatalos nyelve leend. Oly ve­gyes községekben, városokban és vár­megyékben. höl a döntő többség mellett az országos nemzetiségek valamelyike amazt számra és Jelentőségre nézve megközelíti, képviseleti tagjainak jogá­ban áll megkövetelni, hogy az ő nyelve második hivatalos qyelvül elfogadtas­sák. A többi országos nemzetek tagjai­nak is a képviseleti gyűlésekben szabad nyelvhasználatuk van. A községek beldolgaikban saját nyel­vüket használhatják hivatalos! nyelvül; a közhivaíaios nyelvet nejeik a vármegye nyelve képezi. 4) Minden országos nemzet megfele­lően legven képviselve az orszávgvülés felsőháziban, központi hatóságoknál, méltóságokban és hivatalokban, ame­lyek betöltése a korosa, ill a végre­hajtó hatalom kinevezésétől függ. Az országgyűlésen a kisebbségi nem­zetek képviselő.nek szabadságukban áll saját nemzeti nyelvükön megnyilatkozni. 5) A törvények és rendeletek minden ■országos nemzettel saját nemzeti, ill. hi­vatalos nyelvükön köteles szövegben közlendők, ill kihirdetendők. 6) A vármegyék, városi ha lóságok képviseletei és elöljárói, továbbá a bí­róságok s alsóbb kMgrzgatási hatósá­gok a felebbvaló hatóságokkal saját nyelvükön közlekednek s ugyanezen nyelven fogadják a határozatokat és meghívásokat 7) A felek saját nyelvüket használhat­ják s a hatóságok, ill. törvényszékek a felek nyelvén viszik a tárgyalásokat s hozzák a határozatokat. Mindegyik fél saját nyelvével élhet Bünfenyitő ügyek­ben a vizsgálatok mindennemű tárgyalá­sokkal együtt a vádlott nyelvén folynak s az ítéletek s határozatok a vádlott nyelvén hozandók. 8) A nemzeti oktatás, a közművelő­déi állami feladatnak ismertetik el. Min­den országos nemzetnek joga van e jóira egyesülni, iskolaikat intézeteket, társulatokat egyesületeket, a szellemi és ar.vagi művelődés, a gazdaság fej­lesztésére alapítani, pénzalapokat létesí­teni s e végre felállított saját közegei utján önállóan kezelni. Különösen pedig szabadságában áll minden országos nemzetnek gyűlésben, vagy nemzeti kongresszusban nemzet! egységének közegét megalakítani és szervezni azon joggal, hogy a fentebbi célm a korona jóváhagyásúval pénzki­vetéseket tehessen. 9) A hat országos nemzet minden nép­iskolájában. felsőbb művelési és tanin­tézeteiben saját nemzeti nyelvük az ok­tatási nyelv. Mindazon intézetekben, melyekben az ország pragmatikai tör­ténelme előadatlk, egyúttal saját nemze­ti történelmük is kötelezőleges tárgy­ként előadandó. Az egyházi és iskolai hatóságok a kormánnyal és hatóságokkal szemben is saját nemzeti nyelvüket használhatják s a kormánytól ós hatóságoktól ugyan­ilyen nyelven szerkesztett válaszokat kívánhatnak. 10) Az országos egyetemnél az orszá­gos nemzetek számára nyelvi és szép­irodalmi tanszékek mellett még a hazai törvényeknek nemzeti nyelvükön való előadására is íaasnélís!í áiütaőSanak fel. Beográdból jelenük: A beográdi rend­őrséget újból foglalkoztatják Barta Ábelnek, az aradi kormány volt bel­ügyminiszterének szélhámosságai. Barta Ábel pár hónappal ezeiött hosszabb ideig Beogradban , tartózkodott, de kü­lönböző szélhámosságok miatt kiutasí­tották. A volt »miniszter« egyik beo­­gradi ismerőse néhány, nappal ezelőtt a következő sürgönyt kapta Parisból: 'Kérem, utasítsa ügyvédemet, hogy küldjön százezret, ha nem, úgy küldjön ön tízezer dinárt. Barta.« A beográdi ur küldött kétezret, azon­ban kisült, hogy nem ő volt az egyet­len, akit Barta az »ügyvédjéhez« uta­sított. A többiek .azonban nem küldtek Pénzt és nyilvánvalóvá vált, hogy Barta Ábel azért találta ki az. ügyvéd-mesét, hogy Párishan azt a látszatot keltse, mintha Beogradhan nagy összeg fölött rendelkeznék. Barta beográdi ismerősei ezek után elérkezettnek látták az időt arra, hogy a párisi rendőrségét is felvilágosítsák a volt magyar miniszter viselt dolgai­ról, nehogy Barta újabb szélhámossá­gokat követhessen el a francia fővá­rosban. Emiatt a beográdi rendőrség részletes átiratban fogra megismertetni a párisi rendőrséggel Barta Ábel beo­­gradi tartózkodásának történetét Az aradi kormánytól —- a beográdi grand rabbiirt Ez a történet nem éppen hosszú, de annál dicstelenebb. Barta Arádról, az első magyar ellenforradalmi kormány székhelyéről úgy került Beogradba, hogy a román hatóságok kiutasították Romániából. Múlt év decemberében je­lent tneg először Beogradban Barta és első ut a Beogradban Alkalay Izsák grandrabbihoz vezetett, akinek az egy­kori antiszemita miniszter hosszú és keserves történetet mondott el és végül anyagi és erkölcsi támogatását kérte. A grandrabbi azonban kijelentette, hogy nem járatos a magyar politikai ügyek­ben, ezért Bartát egy magyar újság­íróhoz küldötte. Barta elment az újságíróhoz és »Szervusz Józsi!« csatakiáltással nyakába borult. A fogadtatás nem volt ilyen meleg, de végre is a miniszter nagy keservesen kisütötte a nyolc év előtti ismeretséget Szuboticáról és nyomban kölcsönkért száz dinárt az újságírótól. Állást keres a Royalista-párt igazgatója v Barta következő útja a beográdi rendőrfőnökhöz vezetett, aki mint kel­lemetlen idegent ki akarta toloncoltatni Beográdból a volt aradi minisztert. A rendőrfőnök végül — kölcsönadott két­száz dinárt a »szerencsétlen politikai üldözöttnek«. Azután következtek a ki­­sebb-uagyobb pumpolások és szélhámo­­lások, Barta mindenütt különböző me­sét tálalt föl, mindenütt minisztersé­gére hivatkozott és áldozatainak poli­tikai pártállása és világnézete szerint változtatta mártiTomságának okait. A leggyakrabban azt hangoztatta, hogy Horthy üldözi, mert ö, mint a Royalista­­párt titkára, József főherceg királysá­gáért harcolt. Azt mindenütt bölcsen elhallgatta a »kegyelmes -ur«. hogy a pártkassza pžazelvel elfelejtett elszá­molni, A beográdi lak- és címjegyzékből ki­kereste a magyar nevüeket. Nincsen Beogradban magyar kereskedő, aki­nél Barta ne operált volna. A trükkje álláskeresés volt. Mindenki megsajnálta az éhező »magyar minisztert« és bőven kapott pénzt. Elfogadott ötven dinárt, sőt még ennél kisebb összegeket is, de sok helyütt ezer dinárt is kapott. Nemsokára kifogytak a magyarok és Barta, aki már ismerős volt a beográdi viszonyokkal, szerb vállalatokhoz állí­tott be és romániai és magyarországi birtokaira hivatkozva pumpolta meg őket: Egy helyen egy Mária aláirásu sürgönyt mutatott fel. amelyről azt mondotta, hogy az Mária román ki­rálynőtől való és a királynő a sürgöny­ben Brai anu igazságtalan intézkedése miatt rendkívüli felháborodásának ad kifejezést. A sürgöny ceruzával volt irva és a feladási helyet sem lehetett elolvasni. Memoárok a. frank-ügyről és két tucat selyem írig Ekkoriban már nagyon kiszélesedett a magyarországi frank-botrány. Barta megismerkedett egy előkelő társaság­gal és elmondotta, hogy megírja me­moárjait és leleplezi a frankhamisítás kulisszatitkait. A társaság egyik tagja, hogy Barta nyugodtan dolgozhassák, lakást és el­látást adott Baríának, aki pár napig úgy csinált, mintha dolgoznék, azalatt »zsebpénz« ebnen kicsalt pár ever di­nárt, végűi mecénásának számlájára két tucat selyeminget vásárolt. ■ Az úri élet ezzel véget is ért, kide­rült, hogy a memoárokból még egy sor sem készük el és Barta Ábelt kitessé­­keltók az úri lakásból. A vakmerő kalandor ezután újabb trükköt eszelt ki. Felkeresett több po­litikust és kijelentette, hogy katonai tit­kok vannak a birtokában és azokat jő pénz ellenében rendelkezésre bocsájtja a jugoszláv hatóságoknak. Barta Ábelt elekor már nagyon is Is­merték Beogradban és az újabb szél­hámosságnak nem dőlt be senki, el­lenben a volt magyar minisztert ki­utasították B-eogradból. Ekkorra az a társaság, amely védelmébe vette Bar­tát, már ötvenezer dinárral lett szegé­nyebb. Feljelentésre senki sem gondolt, Futni hagyták a farsangi kormány kók­lerjét. A szappanügynök szappan­­buborékjai A kiutasítást azonban nem lehetett egykönnyen végrehajtani, mert egyik szomszédállam sem fogadta be Bartát, akinek végül is francia vízumot szer­zett a rendőrség, csakhogy megsza­baduljanak tőle. Franciaországi sze­repléséről most érkezett az első hir ab­ban a táviratban, amely a nemlétező százezer dinárra vonatkozik. A párisi sürgöny, azt mutatja, hogy Barta, akiről kiderült, hogy szappan­ügynök volt a békeviíágban, Francia­­országban is abból él, hogy szines szap­panbuborékokkal kábítja el a hiszé­keny embereket addig, amíg egyszer majd a börtön rideg valósága fogja ki*, gyógyítani a szappanbuborékjátékból zi aradi exmlnisztert. t 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom