Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-18 / 106. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1926 április 18. Lovaregylet alakul Noviszádon A lovaregylet neve: „Petar trónörökös vajdasági lovaregylet“ lesz Noviszadról jelentik: Lelkes sportsmanek kezdeményezésére néhány nappal ezelőtt előkelő sportbarátokból álló társaság a városh iza kis tanácstermében biza'mss megbeszélésre jött össze, amelyen Simovics Dusán tábornok elnökölt és amelyen kívüle Mitrovics Zsiván tábornok, dr. Dungyerszki Gedeon nagybirtokos, Dungyerszki Gyöigy nagybirtokos és nagyiparos, gróf Schönborn Ferenc nagybirtokos, Lakics J.inos alpolgármester, Rádivojevics Steván mérnök, Malin Franjo hírlapíró, Lepetics Jovan tüzérezredes, Bogdanovics Zsivorad, Paianacski György és Saponics Luka tarta >s lovassági tisztek, dr. Petrovics Br inka, a tőzsde főtitkára és több magasabb rangú tiszt vett részt. Az elnöklő Simovics Dusán tábornok közö te, hogy lovaregylet megalakítását, vették tervbe. A gondolat az összes megjelentek körében lelkes visszhangra fa ált, úgy hogy nyomban megalakítottak egy előkészítő bizottságot, amelynek Dungyerszki György lett az elnöke, tagjai pedig: Simovics tábornok, gróf Schönborn, Lepetics tüzérezredes, Patanacski és Bogdanovics Zsivorád, — utóbbi egyidejűleg ideiglenesen ellátja a titkári teendőket is. Ez az előkészítő bizottság serény munkát folytatott. A várossal érintkezésbe lépve, a Szajiován, a Pirosi-ui mentén levő szérumgyár közelében rendkívül alkalmas lóversenyteret szemelt ki, ame'ynek versenyterülete 2400 méteres körből fog áliani és amelyen sikvers^nyen kívül gát- és akadályversenyedet is fognak rendezni, A bizottság elkészíti az alapszabályod kai, amely s; érint a lovrregyletnek „Vojvodansko ko'ojakacra preslolonasledaik Petar“ („Péter trónörökös vajdasági lovaregylet“) lesz a címe. Az alapító tagok egyszer és mindenkorra tízezer dinárt, a pártoló tagok egyszeres mindenkorra háromezer dinárt fizetnek, mig a rendes tagok évi tagdija 600 dinárban lesz megállapítva. A megalakítandó lovaregylet természetesen tagja lesz a jugoszláv lovaregy!etek beogradi szövetségének és Az őr Irta: Fodor László Hál Istennek, már régóta nem álmodom asszonyokról s a magányos éjben inkább utazni szoktam. Hajnalban, ha ébredek, nagy, fehér országutakra emlékezem, furcsa, szokatlan házakra, amelyek idegen városok határában gubbasztanak, halálos, baljóslatú hegyi tavakra, tejszasru legelőkre, világítótornyokra és árva keresztekre. Szerelmes lettem a földbe, s most csak róla álmodom mindig, dagadó hátát léptemmel csókolom, tájait szememmel Simitom végig, illatát magamba lehelem, füveit arcommal érintem, de nem érem el sohasem. Ezer álmommal olvadok bele a Föld életébe, egyszerre érzem az egészet és egyszerre emlékezem mindenre, amit valaha láttam belőle. Felszínre bukkannak az örök 'pillanatok, amelyeket én róttam fel magamnak, hogy sohase felejthessem el őket, képek, mozdulatok, emberek, állatok, fák, cserepek és falak, minden, amit csak én láttam és amit kivülem sohasem láthat többé senki. Husvét előtt a tavaszéjben megjelent álmomban az őr. Az őr, aki ott állott Szent Lénárd völgyében, az osztrák bajor határon, ordítva zuhanó hegyi patak mellett, a tarkára mázolt sorompóra könyökölve. Fölötte a sárkányalaku szikla a mélység fölé hajolt és várta a pillanatot, hogy rávesse magát az emamennyiben a szövetség a megalakulást jóváhagyja és a versenynaptár megengedi, a növi szadi lóversenytéren ezidén augusztus 3-án, 15-én és 24-én, három egymásután következő vasárnapon lennének az első noviszadi lóversenyek, miután már augusztus 31-én a beogradi őszi versenyek kezdődnek, A lóversenytér a Szajtova nevű és a Noviszad—titeli vasútvonalon fekvő kis vasúti őrház köze'ében lesz és oda különvonatok és a Pirosi-uton autóbuszok fognak a lóversenytérig közlekedni. A? alapítók nagyszabású beruházásokat terveznek és ecélbó! a megválasztandó A beogradi rendőrség olyan ügyben ítélkezett szombaton, amilyennel edd gi fennállása óta még nem akadt dolga. Mert irodalmi plágiumpörök ugyan sűrűn zajlottak le az utóbbi időben az igazságszolgáltatás csarnokában, ahol néhányszor felidézte már Shakespeare valamennyi hősinek szellemét a Slefanovics-Pandurovics-íéle Írói háború, de most nem szellemidézés, nem is holt ha hatatlanok interpretálása folyt, hanem egy uj irodalmi irányt ültettek vád ottak padjára. A zenitizmus nevű zsenge világmozgalom debütált a beogradi bíróság előtt Micics Ljubomir, az uj irány megalapítója és a „Zenit“ ciraü nemzetközi folyóirat szerkesztője személyében. A költői a közerkö, cs megsértésével vádolta az ügyészség, amit a „Motornéiküli aeropián“ cimen megjelent könyvével követett el. A könyvben annakidején a redőrség fedezte fel a büntetendő cselekményt és ezért el is kobozta a Motornélküli aeroplánt, még mielőtt kirepült volna „minden szerbek, horvátoh és szlovének rémületére“ * — ahogyan Micics szokta dedikálni a müveit. M cics terjedelmes essayben felebbezett az elkobzó végzés ellen, önérzetesen kifejtette, hogy a vádat úgy is, mint költő és úgy is mint egy világmozgalom megalapítója a legnagyobb sértésnek tevezetőség nagyobb kölcsönt fog felvenni, amelyből jövőre az idén létesítendő ideiglenes tribünök helyére impozáns tribünök és istállók kerülnek. Az előkészítő bizottság április 25-én délelőtt tiz órára alakuló közgyűlésre hívta egybe a már eddig jelentkezett közel kétszáz tagot, amely kö/gyülés megalkotja a végleges alapszab lyokat és megvá.asztja a végleges vezetőséget, amelynek első teendője les- küldöttséget meneszteni a király Őfelségéhez, akinek hozzájárulását fogj k kérni, hogy a lovaregylet a trónörökös nevet viselhesse. kinti. Tiltakozott az ellen, hogy költői müvét, amelynek a maga egészeben nincs bűnöző tendenciája, szétkaszabolták, hogy egyes részeire ráhúzhassák a sajtótörvényt. — A rendőrség az angyal szerepét játszotta, aki eldllja a tudás fája felé vezető utat. A tudás fája az én költészetemben : a lázadás a degenerá t Európa és pornográf kultúrája ellen — mondja a beadvány. A tárgyaláson Micics Ljubomir újból bosszú előad ist tartott a zenitista költészetről. Kijelentette, hogy nem védőbeszédet mond, mert a kö tök felett nem tehet emberi törvények a apján ítélkezni. Mint ember, bűnös lehet, de mint költő soha. A „Zenit“ munkatársai: az egész mai gener.-ció legjobbjai Mexikótól San-Doraingóig, Newyorktól, PárÉson és Moszkván át Tokióig. — Költemények — mondotta —- felettébb ethikus, gyógyító ir a mai Szodoma égő sebeire. A mi országunkban a legnagyobb és legsúlyosabb megsértése a közerkölcsnek az, hogy Radics István ^ehetett a közoktatásügyi miniszter. — Keserű a civilizáció gyümölcse a balkáni kontinensen! — kiáltott fel a költő, majd ismertette azokat az üldözéseket, amelyekben Zagreb részesítette. Azért ment Beogradba, mert a szabadság hazájának hitte és íme, a szabad Balkánon is akadályozzák superhumánui, balkáni és Európa-ellenes tevékenylégét. Ugyanakkor ayugodtan tűrik a párisi pornográf folyóiratok és a Pitigrilii-féio irodalom feltörő terjedését. Végül hivatkozott arra, hogy a Szentírásban és a népköltészetben is taiá.hatók olyan kifejezések, amelyeket rosszakarattal kiszakítva erkölcstelenség címén inkriminálhatnának. Ha őt elitélik, indítsanak eljárást az Angol Bibliatár-u at ellen is és kobozzák el a Bibliát. Nincs joga senkinek őt kő tői munkájáért erköicssértéssel vádolni, amikor tűrik, hogy egyik beogradi éjszakai lokálban meztelen nők szolgálnak fel, ezerdináros beiépiidij mellett. Kijelenti, hogy tovább is harcolni fog irói elveiért. A bíróság M cics Ljubomirt felmentette a kő/.erkö!cs megsértésének vádja al >1. A Zenitizmus apja megköszönte a bíróságnak az ítéletet és a rendőrségnek a jó reklámot, A „Motorneiküli aeropián“ kirepülhet hóditó kőrútjára. Betörés Veprovácon A szemeláttára fősz ottak ki egy kereskedőt Veprovácról jeientik: Az elmúlt éjjel vakmerő betörést követtek ei Veprovácon. A község központjában van Kramet Herman kereskedő haza és üzlete. Kramer éjszaka egy óra tájban világosságot vett észre üzletében, kiugrott az ágyból és az üzlethelyiségbe nyíló ajtó’ hoz szaladt. Az üzletből kiszivárgott fényben közvetlenül az ajtó mellett egy íeifegyvérzett ismeret en embert vett észre, aki egy másik társával az uccai ablakon át dobálta ki a hely s gben talált holmikat. Az üzletbe nyíló ajtó nem volt bezárva, azért a megijedt kereskedő előbb elhelyezte családját a harmadik szobában, aztán segítségért kiáltott." A segélykiáltásra figyelmes lett a szomszéd házban lakó Kramer Jakab cukorgyári felügyelő, a kereskedő öccse és annak édesapja, de mire a helyszínre érkeztek, a betörök gondosan összeszedték az uccára dobott rőíösárut és elmenekültek a sötétben. Kramer feljelentésére a rendőrség megindította & nyomozást, melynek szálai Kula és Keresztur felé vezetnek, ahol ugyanazon éjjel tanyákról lovakat és kocsikat loptak el. F) zenitizmus apja nem sértette meg a közerkölcsöt R beograői bíróság felmentő ítéletet hozott fFlicizs Ljubomir keltő első pőrében berekre. Lábánál ott ült a kutya, lihegve figyelte az utat s farkával a port csapkodta. Néhány lépésnyire tőle a hársfa ágán ott gubbasztott a nyesettszárnyu szarka . . . így láttam őket utoljára, három esztendeje nyáron, amikor boldogan, bronzszinüen, szöges bakancsban és bőrnadrágban jártam a hegveket. Esti harangszóra, kirándulásaimról hazatérve, már messziről láttam a határőr piszkoszöld egvenrubáját. & kutya elibémfutott, a szarka komolyan rámnézett, az őr pedig bizalmasan köszöntött: — Grüss Gott Herr Doktor! Nem kellett nekem se vizűm, se útlevél, se határátlépési Igazolvány. Úgy jártam-keltem a vidéken mintha otthon lennék, ha kedvem támadt, átruccantam a bajorokhoz egv kis sörre, két ország kocsmáit és fogadóit barangoltam végig, a sorompó mindig nyitva állott előttem s egy vidám köszöntésre szabad volt az ut. És most, három év után, még bódultán az álomtól, amelyben egy régi nyár boldogsága zengett, egyszerre valami vad, furcsa és ellenállhatatlan vágy ébredt bennem. Úgy éreztem, hogv megfulladok, ha nem járhatok ismét arra. Szent Lénárd völgvén végig, a fehér utón, a zuhanó hegvipatak mellett a fenyegető sárkány szikla szorosában. Hivott a régi vidék, a kis hid, ameiven csak szédülve mehet át az ember, a törpe templom, a falába ágyazott sírokkal, az alpesi faház, amelyben éjszaka a halállaj találkozunk. Gondolkozni se tudtam már, csak azt láttam, hogv lázasan, kapkodva csomagolok. Este már vonaton ültem, türelmetlenül lestem a sötétben, hogyan falja a mozdony a távolságot. Átszállás két állomáson. Autó. Rohanás. És másnap, mielőtt még leszállóit volna az alkonyat, már Szent Lénárd völgyében jártam. Minden gondtól és minden pogygyásztól megszabadulva, szöges cipővel, hegyes bottal, elindultam a patak mellett a határ felé. Mikor megpillantottam az őrházat a sorompóval, már könny ült a szemembe. Ha régi dolgokhoz visszatérek mindig tudom, hogy elmúlok egyszer. Látom, hogy milyen nyugodtan és közömbösen állnak őrt a hegyek, mennyire nem változnak a tárgyak, csak én változom minden pillanatban és az élet nagy mozdulatlanságában csak én haladok és én futok el együtt a vizekkel . . . Megpillantottam az őr piszkoszöld egyenruháját. És ekkor csodálatos dolog történt. A kutya felugrott, elémszaladt és megnyalta a kezemet. A hárson ott ült a szarka és rámnézett. Az őr pedig vidáman rámkiáltott: — Grüss Gott Herr Doktor! Nem kérdezte, hogy mit csinálok, hogy vagvok, merre jártam három év óta. Egészen természetesnek vette, hogy újra ott vagyok. Mintha csak tegnap üdvözöltük volna egymást utoljára. Csak állt ott az őr és nem vett tudomást időről és távolságról. Szinte megdöbbenve kérdeztem magamtól: — Mi az? Hát történt egyáltalában valami? . . . Már messze bent jártam Bajorországban, de még mindig az. őrre gondoltam. Eszembe jutott, hogy ez az ember három esztendeje áll egy helyen. Ezalatt én ... Óh Istenem, mi minden történt azóta velem . .. Vagy talán velem sem?... Talán én is mozdulatlanul álltam három éven át, csak nem tudok róla? . . . Nem tudtam rá válaszolni. De valami megmagyarázhatatlan fájdalom szorongatott belülről. Egyszerre megéreztem, hogy minden embernek kell találnia itt a földön egy helyet, ahová néhanapján visszatérhet ... igy kis pontot, ahol nem változik semmi. Ahol a dolgok mozdulatlanok, mint a hegyek . . . Mert történjék velünk bármi, legyünk nagyok vagy törpék, szeressük vagy gyűlöljük az életet, legyünk győzelmesei': vagy bukottak, kell lennie valahol egy útnak, amelyen visszatérhetünk, kell lennie egy sorompónak, amellyel pályánkat mérhessük. Igen! Mindnyájunk életében virrasztania kell valahol egy őrnek, a ki életünket ügyeli éberen, őrszemnek, aki nem kérdez, aki nem vádol, akinek nem tartozunk számadással. Aki, ha megpillant, elmosolyodik. Egv őrnek, aki Isten nevével köszönt És egv kutyának, amely megnyalja a kezünket
