Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-16 / 104. szám

2. o’d*1

RÄCSMEGYEI NAPLft

mányban levő tagjaival konferenciát tart, melyen megvitatják a helyzetet

Telefonbeszélgetés a miniszterelnök és Radios Pavle között

— Én a beszélgetés után — folytatta nyilatkozatát a miniszterelnök — összehívtam minisztertársaimat és közöltem velük Radios Istvánnal folytatott beszélgetésünket A helyzet változatlan, mondottam, azzal a hozzáadással, hogy a dolgok ilyen állása mellett nem szükséges a délután öt órára összehívott minisztertanácsot megtartani, minthogy az ülésen fontos politikai kérdéseket kellett volna letárgyalni, ilyen helyzetben azonban egymásközt a tárgyalás lehetetlen. Délután három órakor felkértem Radics Pavlet, hogy látogasson meg és közöltem vele, hogy a minisztertanács elmarad és abban egyeztünk meg, hogy közli velem a Radics-párti miniszterek konferenciájának eredményét. Délután három óra után vártam a jelentést és egész hét óráig maradtam kabinetemben. Aztán, gondolván, elég lojálisán vártam az üzenetre,

felhívtam Radics Pavlet, hogy közölje velem, mit határoztak.

Radics Pavle erre azt mondotta, hogy

úgy marad minden, ahogy reggel megbeszéltük. — Hát most mi lesz? — kérdeztem tőle, mire ő azt válaszolta, hát abbamarad. Azt mondtam Radics Pavlenak: — Én négy órája várom már az önök válaszát és minthogy nem kaptam meg, úgy találom, hogy Radics ur nem teszi magáévá az én álláspontomat és ezek után

elvárom, hogy úgy Radics, mint a

vele szolidárisak levonják a konzekvenciákat.

Radics Pavle néhány perc után újból jelentkezett telefonon és én ekkor azt mondottam neki:

— Várom és követelem Radics István lemondását, mert

Radics a reggeli beszélgetésünk után elvesztette bizalmamat.

Radics Pavle erre azt féléké, hogy Írjam ezt meg Radics Istvánnak. Én azt mondottam, hogy a miniszterelnök, ha valakitől lemondást kér nem köteles Írásban ezt kérni, mire Radics Pavle meg egyezte, hegy

ez a megegyezés felbomlását jelenti.

.Egészen természetes, hogy erre én emelkedett hangon válaszoltam Radics Pavlenak.

Letelt a határidő

— Uram — mondottam neki — már a közvélemény is két napja tárgyalja azt a kérdést, amibe mi nem egyeztünk m£g meg. Egyáltalán jó megegyezés nem volt még soha és nem is lesz. Követelem Radics István lemondását, melyet ha nem kapok meg. akkor úgy fogok eljárni, ahogy kötelességérzetem előírja. Ezzel váltunk eL — Önök — fordult a miniszterelnök az újságírók felé — tegnap este megkértek, adjak nyilatkozatot. Én, tekintettel arra, hogy nagy dologról, a megegyezésről van szó, természetem ellenére, megőriztem nyugodtságomat. Csütörtökön kilenc óráig vártam, hogy leteljen a huszonnégy óra és láttam, hogy nem értünk egyet és minthogy nem kaptam meg Radics István és a vele szolidáris urak lemondását és mivel

Időközben bebizonyosodott, hogy a Radics-párti miniszterek és a képviselők közül nem mindenki osztja Radics véleményét, ehhez képest határoztunk.

Mi nem osztjuk azt a véleményt, hogy a mi demokráciánk olyan fokon áll. hogy egy aktiv miniszter úgy viselkedhetik, ahogy Radics István viselkedett és — ne vegyék rossz néven tőlem az újságírók — nem tárt uk komolynak Radics Istvánnak azt a kijelentését, hogy újságírók is résztvehetnek a minisztertanács ülésén. Mint Radics mondotta, nem vagyunk öregek, relative fiatalok vagyunk még, ezt az ideális időt mégsem fogjuk megérteni és nem is ambicionáljuk, hogy az ilyen kérdésben az egész világ demokráciája előtt haladjunk.

Megkértem őfelségét, a királyt, hogy kegyeskedjék elfogadni a .kormány lemondását, hogy igy lehetővé váljék őfelsége számára egy olyan megoldás, mely alapot nyújt a megegyezés politikájának minél sikeresebb folytatására az ország és elsősorban a horvát testvér-' nép javára, őfelsége kegyeskedett elfogadni megokolásomat, elfogadta a lemondást és

azonnal megbízott, hogy egy munkakormányt állítsak össze, amelynek az legyen a feladata, hogy folytassa a megegyezés politikáját.

Én ezt a kísérletet megtettem és most már eldicsekedhetem azzal, hogy megértéssel találkoztam éppúgy a horvát parasztpárti képviselők, mint a kabinet tagjai részéről is arra nézve hogy a megegyezés jelentősége tulemelkedlk minden személyes tekinteten.

— Ha Radics azt áll tja, hogy ő is ezt a politikát akarja folytatni, az a kérésem, hogy ennek a politikának az érdekében vonuljon vissza és remélem, hogy nála megértéssal is fogok találkozni.

Nikics és Sjperina megokolják a kormányban való banmaradásukat

Dr. Nih'cs Nikola erdőügyi és dr. Superina Benjámin agrárreform-miniszter délután együttes nyilatkozatot adtak ki amelyben megindokolják a kormányban való benmaradásukat. A nyilatkozat a következőképpen hangzik:

— Uzunovics első kormánya Radics Istvánnak ama kitartó követelése folytán alakult meg, hogy a kormány programját az ő javaslatai alapján állítsák egybe. Ez a program azon a megegyezésen alapult, melyet a Pasics—Radicsnkormány is keresztülvitt és kiszélesítették az intenzivebb munkának és a korrupció letörésének programjával. Maga Radics István kijelentette a radikális miniszterek előtt, hogy ezt a munkát a választásokig folytattuk s ha a radikális-párt ebbe beleegyezik, együtt megyünk a választásokba, mint szerb-borvát koalíció. Uzunovics második kormánya egyenes folytatása az elsőnek és ugyanazon program alapján áll.

A horvát parasztpártnak nincsen oka arra, hogy ettől a kormánytól megvonja a bizalmát csupán azért, mert Radics István nincs a kormányban.

Nem akarunk foglalkozni azokkal az okokkal, amelyek lehetetlenné tették Radics István megmaradását, azonban világos, hogy az állam és a nemzet érdekei erősebbek egy ember pretenzióinál

A hmondott Radics-párti államtitkárok kvalifikálhatatlannak nevezik a miniszterelnök eljárását

A Radics-párti politikai államtitkárok lemondottak állásukról. A három államtitkár a következő levelet intézte Uzunovics miniszterelnökhöz:

— Miniszterelnök ur! Abból a nyilatkozatból, amelyet ön az újságíróknak adott, látjuk, hogy ön oly. módon Idéett elő kormányválságot, amilyen a parlamentek történetében ismeretlen. Egyúttal a válságnak olyan megoldását ajánlotta, amely ellentétben van a parlamentárizmus fogalmával, ön emellett még a liorvát parasztpárt képviselői klubjának támogatására is számit, dacá1926 április 16.

ra azoknak a nyilatkozatoknak, amelyeket a horvát parasztpáTt elnöke tett, aki

természetesen előzőleg megegyezett erre vonatkozólag a klub elnökségével és aki legjobban ismeri a klub hangulatát, ön számit a horvát parasztpárt vezetőségére is, bár ismeretes, hogy ez a vezetőség az elnökével teljes mértékben egyetért Mindezekre való tekintettel mi ketten, mint parlamenti képviselők és a horvát parasztklub tagjai, harmadikunk pedig mint a horvát parasztpárt vezetőségi tagja, kijelentjük, hogy az ön kvalilikdlhatatlan eljárása után három miniszterünkkel s különösen elnökünkkel egyetértve, egy percig sem maradunk többé államtitkári állásunkban, amelybe egyedül a klub akaratából és a párt vezetőségének hozzájárulásával kerültünk.

A lemondólevelet dr. Pasarícs József közoktatásügyi, Neudorfer Mírkó pénzügyi és dr. Kmyevics Juraj szociálpolitikai államtitkár Írták alá.

Radics bejelenti a radikálispárt és a horvát parasztpárt teljes szakítását

Csütörtökön délután fél háTom órakor Radics István a Petrograd-szálló éttermében felesége és a Radlcs-párt több vezető politikusának jelenlétében fogadta az újságírókat Miután az újságírók felolvasták a volt közoktatásügyi miniszter előtt azt a nyilatkozatot, amelyet kevéssel előbb Uzunovics miniszterelnök tett és amelyben Uzunovics minden felelősséget Radics Istvánra hárított, Radics a következőket mondotta:

1. Uzunovics nem jelentette nekem és nem adta tudomásomra, hogy elvesztettem bizalmát

2. Tegnap délután beadtam lemondásonmt a királynak, de Őfelsége nem fogadta el

— Nem kérem és nem akarom az ön lemondását — mondotta nekem

a király.

3. Uzunovics magára vállalta, hogy a kormány radikális tagjait informálja arról, amit neki mondottam és kijelentette hogy a minisztertanács ülését okvetlen meg kell tartani. Megkért, hogy fejtsem ki az egész minisztertanács előtt mindazt, amit neki elmondottam. Kijelentette, hogy ő semleges álláspontot fog tanúsítani.

4. Erre az ülésre mégsem került sor, nehogy a kormánynak azok a radikális tagjai, akiknek semmi közük a korrupcióhoz és akiknek eszerint semmi kifogásuk sincs ellenem, megmutathassák azt a meggyőződésüket, hogy ők is a korrupció elleni harc mellett vannak.

5. Itt nincs szó manirokról, hanem a korrupcióról. Nem lehet e pillanatban a horvátokkal való megegyezésről beszélni. Épp most folytatott le a kereskedelmi miniszter egy vizsgálatot, amely olyan dolgokat állapított meg, amelyeket feltétlen a parlamentben kell tárgyalni.

Ml ezt a mai eljárást rajtaütésnek tekintjük. Az én eltávolításom a kormányból a legfontosabb és az a döntő, hogy Így eltávolítottak engem a parlamentből is.

— Emiatt lehetetlen, hogy a kormány horvát része befolyást gyakoroljon az

interpellációkra adandó válaszokra, a melyeknek olyanoknak kell len ni ők, hogy azokat az egész nép elfogadja. Véleményem szerint a rajtaütés a korrupció védelmére 'történt.

Szó sem lehet arról, hogy a horvát

parasztpárt bármely tagja követné Superina és Nikics példáját, hacsak Nikics ur miniszteri állását arra nem használná fel, hogy eszközöket találjon bizonyos lelkek megvásárlására.

— Radics ezután foglalkozott a radikális klub elnökének egy nyilatkozatával, aki Radics szerint olyan értelmű kijelentést tett. hogy van elég akasztófa Radicsék részére.

— Mi tudjuk — mondotta Radics — hogy az ország egész közvéleménye a korrupció ellen van. A radikálisok becsapták a királyt, mert elhitették vele, hogy én tegnapi audienciám előtt Davldovicsot látogattam meg. Ebből egy szó sem igaz, még nem volt szó arról, hogy a demokratákkal tárgyallak. Ha valakit becsapott Uzunovics, engem csapott be legjobban, de még jobban becsapta saját magát Zsifkovics nyilatkozata után, ha az uj kormány szájába veszi a megegyezés szót, az akasztóíát fog jelenteni.

A mostani események teljes szakítást jelentenek köztünk és a radikális-párt közt

Most őrá; tűk van a sor, vájjon ők is a manirokat ítélik el a korrupció helyett.

— Uzunovics illojálisan járt el velem szemben amikor a hátam mögött tárgyalt a parasztpárti miniszterekkel. Radics Pavle a miniszterelnök előtt maga kifogásolta, hogy mindig őt hivatta el és olyan dolgokat mondott neki, melyek tulajdonképpen nekem szólnak, Uzunovics azt válaszolta Radics Pavlenaik, hogy azért mondja ezeket neki, mert kellemetlen számára egyenesen Radics Istvánnak mondani.

— Azok a Radics-párti miniszterek, akik a kormányban maradtak, úgy fognak járni, mint Surmin, Drinkovics és Heizler.

„A válság mostani megoldása szerencsétlenség**

Radics a továbbiakban nyilatkozott az egyel radikális miniszterek elleni korábbi kirohanásairól.

— Miletics Krsztát — mondotta én sohasem neveztem korrupcionistának, nem is tartom annak, csak egy konkrét ténvt hoztam fel. Az ellenzék vezérei, például Davidoyics, aki öreg, tapasztalt politikus, csaknem ugyanúgy beszéltek a korrupció ellen mim én, sőt Pribicsevics beszédeiben is hasonló :|ziellem nyilatkozik meg). Miért ne volna joga egy aktiv miniszternek a korrupció ellen beszólni?

A válság mostani megoldását szerencsétlennek tartom, mert csaláson alapszik.

Csalást követett el elsősorban Nikics és Superina, akik becsapták a királyt, a m'kor azt mondták neki, hogy a horvát parasztpárt velük fog menni, ez pedig egyáltalán nem igaz. Az lehet, hogy egyedül Loncsarevics melléjük áll, de ő ügyvéd és nem paraszt Mindketten olyan sorsra fognak jutni, mint Heislerék, teljesen izoláljuk őket.

Radics ezután hangoztatta, hogy a korrupció ellen az egész ellenzék

egységes frontot fog alkotni

és ezen a fronton fog lefolyni a döntő harc.

— Biztos vagyok benne — mondotta — hogy a radikális-párt kétharmad része a korrupció kérdésében a kormány ellen fog szavazni, úgy hogy a kormány ellen 250 szavazat lesz a parlamentben.

Radics végül újból Uzunovicsról nyilatkozott, akit bepületes embernek tart, c-vik mint mondotta, nincs elég bátorsága a korrupció ellen fellépni.

— Ez a kormány csrjk farsangi, kormány — fejezte be nyilatkozatát a horvát parasztvezér, aki hozzátette még, hogy a legközelebb agitációs körútra megy Dalmáciába. Boszniába és Horvátországba és ellátogat a Vajdaságba, sőt Szerbiába is, ahova parasztok hívják, hogy tartson népgyüléseket;

Az uj kormöno első ülése , Az uj kormány a délután folyamán megtartotta az első konferenciát, amely nem volt hivatalos kormányülés. A konferencián Uzunovics üdvözölte a kormány uj tagjait; az üdvözlésre Nikics és Superina válaszoltak, majd megállapították a kormány munkaprogramiát.