Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-13 / 101. szám

6. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926 április 13. mölcsíákat. Hol a csősz? — kérdezte erre a vád­lott. Ellopatta az én gyümölcsfáimat én roes agyonütöm. A vádlott azután be­ment a csősizkunyhóba, ahonnan csősszel együtt jött ki. A kunyhó előtt van néhány lépés hosszúságú folyosó. Amikor odaértek, a vádlott a kapával megvágta a csőszt. Ezután a sértett Bodó Pál csőszt hall­gatta ki a bíróság. Az orrán meglátszik a szépséghiba: a kapavágás nyoma. El­mondja. hogy a kunyhóban aludt, ami­kor a vádlott fölkeltette. Az eset többi részét ugyanúgy adja elő mint a tanú. Huszonöt napig volt kórházban. A per­­beszédek után a bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki súlyos testi sér­tés vétségében és ezért hat havi börtön re és négyezer dinár pénzbüntetésre ítélte. Harc a budiszavai katolikus tanüék földje körül Az iskolaszék elvette a tanítók földjét A csendes kis Budiszáván a két ka tholikus tanitó természetben élvezett földje miatt háborúság tört ki a katholi kus hitközség és az ottani iskolaszék közt, A budiszávai katholikus hitközség mintegy harminc évvel ezelőtt a tulaj­donában lévő földekből 1203 négyzetöl területet kihasított és azt telekkönyvileg, a budiszavai 264. telekkönyvi betét ta­núsága szerint, mint iskolai és tanítói javadalmat különített el. Ezt az 1203 négyzetölet ugyanakkor átadták Radók József budiszávai katho­likus tanítónak, aki a földhasználatot egészen jelentéktelen tanítói fizetésén felül, mint járandóságot kapta. A múlt esztendőben hasonlóképpen kihasított a hitközség 1 katasztrális hold és 02 négyzetöl területet iiju Ba­lázs József, a másik budiszávai katho­likus tanitó részére, amelyet szintén ugyanilyen módon telekkönyveztetett. Február 20-án a budiszávai iskolaszék arról értesítette a budiszávai katholikus hitközséget, hogy a noviszadi kerületi tanfelügyelőség rendelkezésére a két tanítónak csak 400—400 négyszögöl föl­det szabad meghagyni, mig a többi föl­det az iskolaszék nyilvános árlejtés ut­ján bérbe adja, Szombaton már meg is volt az árlej­tés. A tanítóktól visszavett földet az is­kolaszék 910, illetve 500 dinárért az ár­verésen bérbe is adta. Az iskolaszék határozatát a budiszá­vai katholikus hitközség a szombori ke­rületi iskolaszékhez íelebbezte meg és a íelebbezést, a hivatalos utat megtart­va, a budiszávai iskolaszéknél adta be. A katholikus hitközség a noviszadi tanfelügyelöségtől értesítésit kapott, hogy a tanítóktól azért vették el a föl­det. mert eg'y 1921 március havában kelt miniszteri rendelet szerint a taní­tók járandóságaikat készpénzben kap­ják. A hitközség türelmetlenül várja a ke­rületi iskolaszék határozatát, mert az iskolaszék intézkedését birtokháborítás­nak tekinti s azt is sérelmezi, hogy a tanítóktól elvett kertek már fel voltak szántva és be voltak vetve és ezáltal még külön károsodás is érte a tanító­kat. Petrovics György noviszadi kerületi tanfelügyelő, akit. erről a parázs hábo­rúskodásról megkérdeztünk, kijelentette, hogy az iskolaszék eljárása helyes, mert amikor a vajdasági iskolákat álla­mosították, a tanítók fizetését készpénz­ben állapították meg. Ugyanekkor az 1904. évi. szerbiai iskolatörvényt kiter­jesztették a Vajdaságra, amely szerint a legnagyobb tanítói törzsiizetés évi öt­ezer dinár, amelyhez a törvényes drá­gasági pótlék, lakbér és a tanítóknál kü­lön fűtési Járulék járul. Az 1921. évi 13.021. számú közoktatásügyi miniszteri rendelet értelmében az összes vajdasági tanítók bárhonnan is kap'ák addig já­randóságaikat, azontúl az állampénztár­ból húzzák készpénzben a fizetésüket. Ugyanez a rendelet intézkedik arról is, hogy az iskolaföldek, melyhez a tanítói földek is tartoznak, az iskolaszékeknek adandók át, amelyek ezen földek jöve­delmét az iskolák feníartására tartoz­nak fordítani. A tanfelügyelő szerint ez történt a budäszävai esetben is. Az isko­laszék a miniszteri rendeletet hajtotta végre. FINITA LA COMOEDIA Magyar színészet Romániában — A hősszerelmes szenet lapátol — A kellekes poloskairtó, a naiva mosni jár Jugoszlávia magyarsága méltatlan­kodó fájdalommal szokott rámutatni arra, hogy Jugoszlávia az egyetlen utódállam, ahol magyar színház nem működhet s még Románia is, amelynek nemzetiségi politikába Bran an u alatt meglehetős türelmetlen voh, engedé­lyezte a magyar színházi előadásokat Erdélyben. Messziről tekintve a- magyar kultúra helyzete tényleg jobb Romániában, mint nálunk, azonban közelről tekintve az árva magyar szó robotosainak, a ma­gyar színészeknek ott sincs irigylésre­­méltó helyzetük. Minden indokolás nél­kül bármikor visszavonható minisz­teri engedélytől függ létük és exiszten­­ciájuk s különösen a kisebb társulatok színészei többet koplalnak, mint ahány­szor ebéd jut a számukra. A minisztérium nemcsak megadja a játszási engedélyt a magyar színészek­nek, hanem igen gyakran vissza is von­ja azt. Ez történt Tompos Józsei szín­igazgatóval is, akinek kis szinészírupp­­ja a Temesvár melletti Dettán játszott, amikor egy este A halátfejii kacsa című szenzációs irodalmi műremek előadása előtt beállított a színházul szolgáló korcsma ivójába a dettai főszolgabíró s közölte, hogy a szinészeti felügyelő visszavonta Tompos engedélyét, vége a komédiának, nem szabad többé játszani s azzal karját a. meglehetősfen csinos szubrett karja alá öltvén, a primadonná­val együtt viharosan elrobogott a mü­­imézetböl. A direktor zálogba csapta Dettán a ruhatárat s elutazott Bukarestbe — jog­orvoslatot kérni. Egy hónapig lótott­­futott és végre visszatért Deltára, zse­bében boldogan szorongatva a koncesz­­sziót s azt tervezte, hogy nyomban elő­adatja a közbejött akadályok miatt el­maradt Halálíejü kacsát. Most azonban a társulattal van baj. A szubrettet még csak megtalálta, az ott lakott a főtéren. Igaz, hogy már nem a főbíró, hanem a közigazgatási gyakornok karján lejtett végig a dettai korzón... A társulat töb­bi tizennégy tagja azonban, amely nem volt nőnemű, vagy nem volt eléggé csi­nos, szétszéledt. A hőszerelmes beállt a téglagyárba s szenet lapátol, a kellé­kesnek virágzó poloskairtó vállalata van, ami nem nagy dicséret a dettaiak tisztaságára... Legrosszabb dolga a -naivának van, pedig egyúttal ő játszotta az anya szerepeket is a társulatnál, ö szegény mosni jár. — Nekem kell kimosni a Pintyőke, a rossz útra tért szubrett szennyesét. Pe­dig ha tudnál hogy a Tatárjárás-ban mennyivel jobb Riza grófnő voltam, mint ő ... A naiva a legszomorubb. Felmentették a testvérgyilkosság vádja alól Az alekszatidrovói Lausev-család szeretscséileíi böjti szombatja A szuboticai törvényszéken hétfőn Ítélkezett Sztíarcsevics Mátó törvény­széki tanácselnök büntető tanácsa Csor­­áarics-Laasev Lázár aleksandrovói la­kos bűnügyében, aki ez év március hó 6-án szombaton testvérbátyját. Csor­­darics-Lausev Mladent megölte. A közvádat Gjenero Márkó dr. képviselte, a védelmet Piskulics Zvonimir dr. ügy­véd látta el. A négy fötárgyalási terem egészen megtelt hallgatósággal. Aleksandrovó külváros vonult fel meghallgatni a fő­­tárgyalást. A vádlottat aki március hó 8-ika óta van vizsgálati fogságban, szuronyos börtönőr kisérte a terembe. A tárgyalás megnyitása után Sztár­­csevics Mátó elnök ismerteti a vádat, mely szterint a vádlott március hó 6-án Aleksandrovóban a Zapadna uiica 59. számú ház egyik uccai szobájában re­volverlövésekkel megsebesítette test­vérbátyját. Mladent, úgy hogy az pár órával később sérüléseibe belehalt. Az ügyészség erős felindulásban elköve­tett szándékos emberöléssel vádolia a fiatalabb Csordaricsot. A vádlott mindössze húsz éves. fog­lakozása mészárosriegéd, elismeri, hogy rálőtt a bátyjára, de nem érzi magát bűnösnek. Ezután az elnök kérdéseire elmondja részletesen a szerencsétlen szombat délután eseményeit. A bátyja, az elhalt Mlttden. cipész volt, foglalkozását azon­ban nem folytatta, hanem soífőrködött. A két fivér között gyakori volt az ösz­­szeszólaikozás, tettleges-légre azonban sohasem került sor. bár az elhalt rend­kívül ideges, hirtelen és erőszakos ter­mészetű ember volt. A szerencsétlen a szombati nap délutánján a vádlott ha­zajött. az anyjától, aki az udvaron tar­tózkodott. enni kért. Amikor bement a szobába, Mladent ott találta, aki minden ok nélkül súlyos szitkokkal támadt rá. Ez délután két és három óra között tör­tént. Alig kezdett enni, amikor a bátyja rátámadt hogy enni haza tadsz iőrmlt Erre pofonütötte, ö védekezett, erre új­ból ütni kezdte a bátyja, majd felka­­kapott egy suszterkést és a feje felé szúrt. A kés a homloktól a fültövéig ter­jedő vágást ejtett rajta. A szúrás után elesett a vádlott, de midőn látta, hogy bátyja egy obranicát vett elő. felug­rott és az ágyból elővett egy revolvert és azfcal iiesztésből egyet a levegőbe lőtt. A golyó az ajtón ment kereitetül. A lövés után Mladen nem hagyott fel a támadással, hanem a késsel uibói fe­léje sújtott Ekkor már a feisebéből úgy csurgott a vér, hogy nem látott s célzás nélkül újból elsütöttte a revol­vert A golyó a bátyja mellébe fúró­dott. Annyit látott még. hogy a bátyja elvágódik a földön, de többet nem lá­tott. mert elrohant. Egy ideig a mezőn kóboroit, maid amikor látta, hogy a gyilkosságot felfedezték, önként jelent­kezett a rendőrbiztosnál és elmondta, hogy mit követett el. A vádlott után a bíróság Zvékics Dusiánt hallgatta ki tanúként. Magá­ról az esetről nem tud semmit Azt tudja, hogy az elhalt erőszakos, hirte­len természetű ember volt. Gyakran megtámadta a vádlottat. Körülbelül fél évvel ezelőtt hallott a Lausev-házból erős jajgatást. Akkor is Lázár jafve­­szókelt, mert a bátyja bántalmazta. Ezután a gyilkos és a megölt fivér édesanyja. Csoráarics Milica vánszor­­gott a bíróság elé. Aig bírt lépkedni, mert beteg, de mégis eljött a tárgya­lásra. Az elnök leülteti. Annyit mond, hogy fiai közül egyik siem panaszko­dott nála a másikra. Magát a szeren­csétlen eset lefolyását nem látta. Este tudta meg s mikor hallotta, hogy mi történt, elájult. Kragutev Simon vasutas ismerte az elhaltat és ismeri a vádlottat is. A vád­lottat békés természetű embernek ismer­te. mig az elhalt nagyon ideges termé­szetű ember volt. Bot'cs Blagoie Latiserék egyik szom­szédja azt adja elő. hogv az eset után házának folyosói árt ál!t> amikor véres főijei járt arra Csoráarics Lázár. — Hát veled mi van? — kérdezte tőle. — Megöltem a Mladent — felelte. Ezután Jeremiás Risztó dr. törvény­széki orvos terjesztette elő az orvosi szakvéleményt az elhunyt sérüléseivel. Eszerint egy lövést kapott és az egy liternyi vérveszteség következtében halt meg. Majd ismerteti a vádlott fejsobét, amelyet az elhalt okozott. Gycnero Márkó dr. államügyész fenn­tartja a vádat és kéri a vádlott meg­büntetését. Piskulics Zvonimir dr. védő kifejti, hogy itt nem is lehet szó másról, mint jogos önvédelemről, mert a vádlott sé­rülése bizonyítja, hogy az elhalt késsel támadt rá és a vádlott nem tudhatta azt, hogy nem-e ejt a késsel halálos sérülést Felmentést kér. A bíróság ezután rövid tanácskozás után meghozta az ítéletet, amely sze­rint a vádlottat felmenti. Letűnt századok — letöri királyok Wied herceg tarista lett Tirolban Zsigrnond porosz herceg kávéattet­­véntjes Guatemalában — Effendi beg egg budapesti bank köngvelője és Mohamed szultán fia bujakórt ggóggit Begratkban A gothai almanach, amely a kék­­vériieket tartja számon és időnként be­számol életük folyásáról, a inai mostoha korban is megjelent Az almanach leg­újabb kötete érdekes ' leleplezéseket közöl és beszámol azoknak az uralko­dóknak a sorsáról is, akik a megválto­zott viszonyok következtében kénytele­nek voltak az uralkodói pó'yát sutba dobni és egyéb foglalkozás után nézni. Az almanach A. betűs részében rész­letesen foglalkozik Wied herceg hely­zetével. Megállapítja az arisztokrata kalendárium, hogy az albániai uralkodó­­ház még mindig fennáll, mert Wied herceg, habár 1914-ben elhagyta orszá­gát, föntartoita minden jogát az albán trónra. A herceg hitvesével, Zsófia her­cegnővel, Káro y Viktor trónörökössel és egyik leányával a tiroli Achenseben él és turistáskodik. Minden részletre kiterjedő figyelemmel állapit ja meg az almanach, hogy Zsig­­mond porosz herceg, Henrik herceg másodszüiött fia, a hamburgi Schlubach Sapper et Co. szállítmányozási cégnek volt az alkalmazottja, de fizetéséből nem tudott megélni és kivándorolt Guatemalába. Ott jói megy a sora, gazdag kávéültetvényei vannak, kávé­­daráló malmával óriási vagyont gyűjtött. A Bonaparíik kö:ül csak Jeromos leszármazottjai szerepelnek a goíhai al­manachban, miután csak nekik van meg a joguk a Császári Felség cimre. Ter­mészetesen csak a jog van meg, egyéb­ként az egész család Kelet-Afrikában él és gazdálkodik. Atieh Hami Bey Effendi, a legele" gánsabb török herceg, akinek mint is­meretes, Habsburg-hercegnö a felesége, az egyik budapesti bank könyvelője. Rendkívül szolidan él, még csak nem is tőzsdézik. Unokaöccse Kenan Bey Effendi egy párisi vállalat mérnöke. Abdul Hamid legkedvesebb íiaBurchan Eddin herceg feleségével, egy hollandi volt masamódleánnyal szintén Párisban é! és jelenleg egy varietét igazgat. Néhai Mohamed szultán fia, Eddin Effendi herceg Beyruíban az idegen légió tagja és a vérbajos iégionistákat gyógyítja. Az almanachban szereplő többi ural­kodó sorsa cseppett sem változott. To­vábbra is uralkodnak — zavartalanul. íATOL, STfcNOL, »0*1«, GAMAOIN íu-'gö'i a patkányt, poloskát, egeret, svébbogarat rmeUekre valé veszélytelenség garantálva, •yétküldi: Odi Ratoi Zagreb, Bijeníéka ceat • 21 G őrs fej’ödéae az összes növendékáüatoknak! T><bb gyapjú, nagyol‘h tobozain, kevesebb meg­betegedés. Elérhető Kostáé adagolásával. Hiva­talosan elismerve. S 6 ktjidi: Odio Ratoi Zagreb, Bijen cka Ci'sta 21-

Next

/
Oldalképek
Tartalom