Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-11 / 99. szám

1926 április It BACSMEGYEI NAPLÓ Bécsi reflexiók Bécs. 1925 április A Tégi monarchia szive, a kedves városöregasszony, Becs. még él. Év­századok építményét nem pusztíthatja el egykönnyen a legerősebb orkán sem. A palotákat s a társadalmi szokásokat, az emberek ideológiáját nem pusztít­hatja el a forradalom. Szóval a politika nem rombolhat le semmi olyant, ami szerves és való élet. Mért a politika — politika csak és semmi más. Igaz, 1918 november 12-ike óta köztársasággá ala­kult át az összeomlott osztrák császár­ság... Összeomlott Európa egyik leg­erősebb monarchiája. Egy csapásra. Es végképpen. De a köztársasággá alakult osztrák császárság helyén még mai na­pig sem épült fel: a köztársaság. Most épül. Lassan. Négyon lassan. Künn a tartományokban még lassabban, sokkalta lassabban, mint Béosbeu. A Vidék nehézkesebb és konzervatívabb mindenütt, mint a főváros. És különösen áll e tapasztalat Ausztriára vonatkozó­an, ahol a világhírű 14. §. mögé a csá­szári szó túlsúlya bástyázta el magát: abszolúte első tényezővé — a Néppel szemben. Most Ausztriában a Nép-nek kellene kormányoznia, A Nép azonban még nem szokott hozzá a kormányzáshoz. Sem Bécsben. sem a tartományokban. Ausztria állandó politikai válságok­kal küzd. Válságról-válságra jár a po­litikája. Kiutat keresnek a politikusai. Ramek kancellár éppen most járt Berlinben... Pedig sem Berlin, sem Prága, sem Milánó vagy Róma, sem Páris nem nyújthat segítséget. Az osz­trák politikai válság belső válság, ame­lyet csak itthon lehet megoldani. Eh­hez azonban hosszú idő kell. A régi monarchia szive, a kedves városöregasszony, Becs. még él. Ál! még a Burg, ha trafikok, szeuesboltok és irodák kvártélyaként is ... Körü­lötte az udvari mágnásság palotái, ha lakatlanul is ... A Ballplatz is áll még. A megszűnt udvar emléke még friss. A köztársaság élete alig hát esztendős. Igaz. épül már a köztársaság uj szive. Bécs-város tanácsának hatalmas ház­­épitöprogrammja a befejezéséhez köze­ledik. Huszonötezer uj lakás készül el 1927 végéig. Ezerlakásos paloták kö­zöttük. Monumentális, nagyszerű telje­sítmény! Az uj Bécs szive künn lüktet majd a perifériákon. Hét esztendő rövid idő, még a mos­tani rohanó életszakban is. Az emberek ideológiájának átalakulásához szinte tulrövid. Sem a bécsiek, a tartománybe­liek pedig mégkevésbbé szokták meg, hogy már nem egy ötverunilliós állam­nak fővárosa, illetve vezető egységé. Minden utalás azzal kezdődik, hogy7... a háború előtt . . . És »a háború előtt« — nem lehet mérték többé. A múlttal csak a múltat lehet megmérni. A jelen­hez pedig a jövőt lehet hozzámérni; a jelent a múltba visszatolni nem lehet. Az osztrák köztársaságban ezt nem elcarják megérteni. A bécsiek félnek a jövőtől, mert nehéz ez a jövő. A múlt könnyebb volt. De régen, volt, talán igaz sem volt . . . íme három jellemző esemény, ami márciusban történt: A . keresztéiiyszociaKsta-párt ezévi kongresszusán, Kunschak nemzetgyű­lési képviselő megtámadta Bécs-város szocialista vezetőségét és megvádolva, hogy tönkreteszi a várost. A legutóbbi közgyűlésen Breitner Hugó pénzügyi tanácsos válaszolva a támadásra, nagy védőbeszédet tartott a szocialista pénz­ügyi koncepció mellett. Breitner expo­zéja úgy koncepciójával, mint éles logi­kájával egyszerűen megsemmisítette Kunschak képviselő vádjait, amennyiben szám- és adatszerűén bebizonyította, hogy úgy a világítás, mint a közleke­dés. a vízellátás és a közegészség szol­gálata, nemcsak olcsóbb Európa bármely más nagyvárosáéval szemben, hanem a feáboruelőtii állapotokénál mintasze­rűbb Is. Az expozé körül nagy hírlapi vita ke­letkezett, de Breitner tanácsos pozitív állításait nem tudták megcáfolni. Tehát más tárgyilagos kritika hijián — Breit­ner pénzpolitikai módszereit támadták tovább. Persze hiába. Breitner megma­rad továbbra Is az ö tnódszre mellett. Éppen ez a módszer a novum. Ezek a, módszerek azonban a demokratikus Kunschak képviselő és pártja pedig, a régi monarchia karmányzati-rayonját véli fenntarthatónak, noha kétségtelen, hogy a viszonyok megváltoztak. Egy köztársaságot a monarchia sémája sze­rint kormányozni lehetetlenség. Ausztria politikája addig nyugvópont­ra nem juthat, amig a jelenlegi többségi pártok be nem látják, hogv 1918 óta megváltozott a helyzet gyökerestől. És hogy a mai nehéz politikai válságot nem önkényes ideológiai, hanem reális gazdasági erők teremtették és moz­gatják. Karin Michaelis tartott a házasság problémájáról egy előadást a múlt hé­ten. Féhyes közönség előtt Az előadás oda rezüméit, hogy a házasságokat biz­­íositani kell — válás esetére. Ennek a konklúziónak semmi gyakorlati értéke nincs. Az előadó Írónőt persze viharo­san megtapsolták. A közönség mit is te­hetett volna egyebet? Karin Michaelis egész gondolatme­neté hibás voit. Világos, hogy a kon­klúziója sem lehetett helyes, de keresz­tülvihető sem. Az a tény, hogy mostanában rengeteg a válás nem enyhítő azzal, hogy egv új­fajta biztosítást vehessenek be. Ezzel éppon ellenkező eredményt érnének el. A válások száma még nagyobb arányo­kat venne. Alert a házasság, ősi intéz­mény és ősisége a természetes emberi fejlődés folyománya. Férfi és nő szabad választásán alapszik és társadalmi utón egy ad hoc intézkedéssel nem szabá­lyozható. Ha mostanában sok házasság bomlik is fel, az még bizonyítja, bogi7 a jövőben is igy lesz. De micsoda há­zasság volna az, amelyet válás esetére törvényesen kell biztosítani? Egyenesen útmutatás volna — a válasza. Köztudo­más szerint, nem azért házasodnak össze az emberek, hogy elváljanak. Ez­ért nem volna érdemes összehúzá­son ... Karin Michaelis arra utalt, hogy 5 már kétszer elvált, tehát »szakértő« ebben Temesvár, április Nem érdektelen munka megcsinálni az elmúlt liberális kormáíny mérlegét a nemzetiségi kisebbigek szempontjá­ból. Hiszen Bratianu Jone! kormányára a panaszok állandó lavinája zudult a többi román politikai pártok részéről is, melyekkel szemben a liberális párt nem viseltetett mindig keztyüs kézzel, mennyivel több okuk van tehát a íeljaj­­diilásra a nemizjetiségl kisebbségeknek. Ha tehát megcsináljuk a liberális kor­mány négy esztendős uralmának mér­legét, azt fogjuk látni, hogy ez a mérleg a kisebbségekre ,nézve semmi nyere­séget, ellenben annál több veszteséget mutat. Bratiammak és pártjának a kisebbsé­gekkel szemben való álláspontját jel­lemzi az, hogy annak idején Bratianu is vonakodott a kisebbségekre vonatkozó párisi egyezményt áláirni. Szerinte Ro­mánia nemzeti állam. Hogy az ország határán belül hat milliónyi nem román állampolgár él, ezek között két és fél millió magyar, azt Bratianu Jonel nein akarja látni. Az alkotmányt is úgy csi­nálta me®, hogy állampolgári jogot csak románok kaphatnak, de azt az en­gedményt nagy kegyesen megadta, hogy ezek a románok lehetnek más anyanyelvűek Is. Legtöbb sérelem érte a romániai nem­zeti kisebbségeket kulturális téren. Itt tervszerűen jártak el ellenük a liberáli­sok. Tisztábrjn vannak vele, hogy e téren vagyunk a legerősebbek s azért igyekeztek minket itt leginkább gyengí­teni. Amig szájuk tele volt a jugoszlá­viai románság kisebbségi sérelmeivel, addig saját kisebbségeik sérelmeire fü­lük siket maradt Anghelescu közokta­tásügyi miniszter, aki orvosból lett a közoktatás legfőbb intézője, egyre-inás­a dologban ... És mert ő »szakértői­nek tartja magát a válásban, még nem bizonyos, hogy mások e kiváló tulaj­donságától el lennének ragadtatva, vagy az ő válódühe másokra nézve ragályos volna. Akárki akármit tarthat Michaelis asz­­szony írónői kvalitásairól és házassági »szakértelméről« — e sorok szerény Írójának régideje az a véleménye róla,, hogy őnagyságának megártott a sok tintafogyasztás és ha nem volna udva­riatlanság. mást is mondana. Azt mon­daná, hogy Karín asszony tintarészeg, de az udvariasság szabályai kötik az embeTt . . . Mindenesetre jellemző Karin Michae­­lis-re és a bécsi »felső íizezer«-re, hogy a mai nehéz idők dacára is eg.y törvé­nyesített kibúvóval akarják megoldani az emberi élet legfontosabb problémáját, a házasságot. A régi monarchia szive, a kedves vá­ros öregasszony Bécs még él . . . Kálmán Imre »Cirkuszhercegnő« című uj operettjét a' múlt héten mutatták be. A bemutató előadáson, amely valóban a lehető legnagyszerűbb volt, a köztársa­ság elnöke és mint mondani szokták étoute Vienne« megjelent. A régi mo­narchia szive, a kedves város öregasz­­szony Bécs inég él . . . Kálmán Imre jól érti a mesterségét. A szövegíró Brammer és Grünwald-cég szintén. Ötvenmiiliárd tantieme biztos. Enné! nagyobb sikert senki nem várhat. A darab meséje mellékes Kálmán Im­rét sem érheti gáncs. . Ö szegény hiába megy el a tenor számára a belcantoig. Hiába fekteti széles alapokra a muzsi­káját. Hiába az orosz síkság távlata és a magyar puszták vasárnapiba — ki­­mosdatottsága. Operett. Az uj Kálmán-operett nagy esemény Bécsben. Gazdasági szempontból. A premieren ott volt Hainisch Mihály a köztársaság elnöke: ... a kedves vá­ros öregasszony Bécs még él: — mit is tehetne egyebet. (é. ni.) magyarság iskoláit megnyomorítottál A rosszakaratú rendeletekhez járult még az is, hogy ezeknek a végrehajtása még rosszabbakaratu tanfelügyelőkre volt bízva. Ezek az,táu megmutatták, hogy nem is olyan nehéz dolog kákán csomót keresni. Mindenféle ürügy alatt sorra zjáratták be iskoláinkat. Egy erdé­lyi községben például a református fele­kezeti iskolában a református tanító ta­nította a hittant, mert a községnek pap­ja meghalt és uj lelkészt még nem vá­lasztottak. A tanfelügyelő kisütötte, hogy valamely törvény értelmében Ro­mániában az iskolában csak pap tanít­hat hittant. A tanítót tehát eltiltotta a hfttantanitástól és a hittantanitást a köz­ségben román papra bízta. Mert a hívek ellene voltak annak, hogy a református gyermekeket görög keleti pap oktassa vallásukra, az iskolának be kellett zá­rulnia. Á liberálisok négy évi uralma alatt háromszáznál több felekezeti ma­gyar népiskola volt kénytelen kapuit bezárni. Amely elemi iskola még műkö­dik, ott a gyermekeket az anyanyelv mellett már az alsó osztályokban any­­nyira megtömik. románnal, hogy a szegény gyermekek végül egyiket sem tanulják me®. Rengeteg sok magyar gyermeket kényszeritettek román tan­nyelvű óvodába és elemi iskolába. A magyar középiskolák egész skira megszűnt a liberálisok alatt. Eltekintve attól, hogy megszüntették azokat az állami magyar tannyelvű gimnáziumo­kat, melyeket az, előző kormányok meghagytak, lehetetlenné tették egy csomó felekezeti gimnázium működését is. A legkirívóbb példák voltak a nagy­váradi premontrei gimnázium és a szászvárosi református Kun-kollégium megszüntetése. Eleinte megtették azt, hogy egjyik-másik állami líceumnál — így nevezik a gimnáziummal cgyenér­kSgtársaság kcrmányatóáiuiSs a!nae*v#i. ra adta ki a rendieteket, melyekkel a Kisebbségi mérleg Mit kaptak és mit vesztettek a romániai magyarok a Bratianu kormány négy esztendős működése alatt 15. oldal. tékü középiskolákat szemfényvesztésül magyar tagozatot is létesítettek. Ezeket azonban egymásután megszüntették, így tettek a temesvári német—magyar állami líceumnál, melynek ma-holnap már csak a nevében lesz a magyar lé­nyeg, mert a magyar tagozat osztályaié évről-évre sorra megszüntetik úgy, hogy ebben a tanévben már csak a ha­todiktól felfelé vannak magyar osztá­­lyok.A temesvári állami kereskedelmi iskola magyar tagozatát szintén meg­büntették. Még meglevő felekezeti gimnáziumokat, akár az elemi iskolákat, tervszerűen romamzálják. A temesvári piarista gimnázium alsó osztályaibau a magyar már csak kisegítő nyelv és a felsőbb osztályokban is a tantárgyaknak több mint a felét románul kell tanítani. Magyar tanítóképzőnk már nincseu. Aa egyedüli volt, melyet meghagytak, a székelykereszturi volt Erdély Erdély­ben. Oott az állapot mos taz, hogy a képzőnek már csali magyar szekciója van olyképpen, hogy azon mrjdnem mindent románul tanítanak. A magyar tanítójelöltek felvételét megnehezítették, ellenben a regáti növendékek nemcsak ingyen ellátást, hanem ösztöndíjakat is kapnak. Magyar középiskolai tanárok képzéséről egyáltalán nem lehet szó. A 'rnegyar tfdekezetek ismételten kértek engedé’yt egyetem felállítására, azon­ban eredménytelenül. A magyar tanítókat és tanárokat minduntalan megismétlődő román vizs­gákkal vekszálják és a román nyelv nemtudása símén sorra küldik őket nyugdíjba. Ez a sorsa különben más magyar tisztviselőknek is. A bíróságon, a pénzügynél, vasútnál, postánál és más állami szolgálatban igen tneggyé­­rült a magyar tisztviselők száma. 'Nem a munkájuk értékét nézték, hanem azt, hogy a vizsgán nem tudták jól romá­nul Románia alkotmányát és földrajzát A magyar szülészet még tűrt valami Romániában. Mikor ;i koncerjsziókat megadták, az egyes kerületeket úgy osztották be, hogy egyik színigazgató se boldogulhat. Amellett megadták a turné­zó román társulatoknak a jogot, hogy a magyar társulat elöl a színházakat bár­mikor elvehessek. Ezzel a jogukkal él­nek is és a magyar társulatok szomba­ton és vásárnál) — amikor volna kö­zönségük — rendszerint nem játszhat­nak. A liberálisak által megcsinált uj színházi törvény pedig teljes megfoj­tással fenyegeti a magyar színészetet. Gazdasági téren a liberálisok erősen ráfeküdtek Erdélyre és a Bánságra. Az adók nagyobbak, mint a regátban és azok behajtása is könyörtelenebb. Er­délyi és bánsági gyár semmiféle állami kedvezményben nem részesül. Az álla­­níj iparpáríoiás ismeretlen. Sok gyárunk beszüntette üzemét. Kisiparosainkból napszámosok lesznek. Hogy mit miveitek velünk a liberáli­sok politikai téren, azt megmutatták a választások előtti tárgyalások. Minden­nemű kedvezményt ígértek, magyar nyelvhasználatot közigazgatási téren és a bíróság előtt, sérelmek orvoslását Mikor aztán a magyar párt diszponálta magát mellettük a választásokon, egy­szerűen letagadták a paktumot. Jót ne­vettek a markukba, mert sikerrel, alkal­mazták a »vakulj, magyarja politikát. Aztán mielőtt elmentek volna, sebtiben még megcsinálták az uj választójogi törvényt, amely a kisebbségeknek par­lamenti képviseletét szinte lehetetlenné teszi íme: ez a román liberális kormány négy évi uralkodásának mérlege kisebb­ségi szempontból. Nagyon szomorú mérleg ez ránknézve. Kubán Endre *SHAND HOTEL „BELLEVUE” SPLIT; * ■■mi biII . I,-,ni, ■ ■ « 1928. tavaszi szazán az Adrián« 45 modemül berendezett szcb3. Elsőrendű ki’ $ szclgálás és elláti?. * Előnyös árak. Nemzetközi találkozóhely. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom