Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-10 / 98. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926 április 10. Egy és negyed milliárd folyt be a mait évben a szombori pénzügyigazgatóság' pénztárába A polgárok mindenütt panaszkodnak a súlyos adóterhek miatt s az adóhivatalok sehol sem örvendenek túlságos népszerűségnek. A legkevesebb ember fizeti hívesen az adóját s gondol meleg barátsággal arra, aki az adót beszedi tőle. Ezen az általános jelenségen kívül a legtöbb pénzügyigazgatóság ellen az adófizetőnek más súlyos panaszai vannak. A pénzügyigazlgatóságok feleslegesen vexálják az adózókat, vagy nincs elegendő, vagy nincs megfelelő személyzetük, vagy nem dolgoznak a hivatalnokaik s mindezt az adózók sinylik meg. A szuboticai pénzügyigazgatóság oly módon kívánja a panaszokat orvosolni, hogy a pénzügyigazgató ma szigorú rendeletet adott ki, amelyben megtiltja, hogy a tisztviselők a felekkel másképpen mint államnyelven beszéljenek. Az államnyelvet nem beszélő adózó a szuboticai pénzügyigpzgatóságon csak akkor kaphat felvilágosítást, ha tolmácsot visz magával. Hogy ebből a rendeletből mennyi haszna van a kincstárnak, vagy az adózónak, nem tudjuk. Egyelőre csak azt látjuk, hogy a szegény nyugdíjasok, akiknek dolguk van a pénzügyigazgatőságnál, izgatottan futkostiEk tolmács után. Annál örvendetesebb feljegyezni, hogy a szembori kerületi pénzügyigazgatóságnál nem ilyen rendeletekkel, hanem komoly munkával, tervszerűen szolgálják a rdjtík bízott állami érdekeket, s az adózók, ha fizetniök is kell, legalább tudják, hogy ügyeiket a törvényeknek és a szabályoknak megfelelő módon intézik el. A szombori pénzügyigazgatósági kerületben nincs meg az az adóbizonytalanság, amellyel Szubotica excellál. Működik Teriin Pál elnöklete alatt a harmadosztályú kereseti adó kitqyása elleni feiebbezések elintézésére á felszölamlárá bizottság s permanenciában van Bagarszki Nenad elnöklete alatt a vagyon-] övedelmi adó és hadi nyereségadó elleni felszólamlási bizottság, továbbá a forgalmi adó kivetőbizlottság. A két felszólamlási bizottság lelkiismeretesen intézi el a felebbezéseket. A szombori kerületi pénzügyigazgatósághoz négy járás tartozik: Szombor, Hódság, K'ula és Dárda, A pénzügyigazgatóságnak igen nagy forgalma s rengeteg dolga van, amit talán legjobban jellemeznek a következő számadatok: Az elmúlt 1925-ik évben egymilliárd és háromszáz millió dinár bevétele volt a szombori péuzügyigaazgatóságnak, vagyis minden munkanapon négy milliót fizettek be s ugyanannyit fizettek ki. Az adófizetések is normális keretekben folytak. A szombori járás állami adók fejében 39,000.000, az egész számbori kerület 121,000.000 dinárt fizetett be. Szembor városban a kivetett adók 43%, a kerületben 39%-a befolyt. Bár, mint ezek az adatok is bizonyítják a szombori pénzügyigazgatóság mindenképpen igyekezik az állami-kincstár érdekeit megvédeni, a szombori kerületben évek óta nem volt adóárverés s a pénzügyigazgató a legnagyobb liberálizmussal él azzal a joggal, hogy méltányos esetekben adófizetési halasztást adhat. A Qajret-növendékek szuboticai tartózkodásának utolsó perceiben némi zavar vegyült abba a hangulatba, amely a boszniai közművelődési egyesület itteni szereplését fogadta. Csütörtökön délelőtt megjelent a Névén, a szuboticai bunyevác-sokác-párt hetilapja, amelynek a Gajretről irt cikke álUÍános feltűnést keltett. A Névén cikke röviden azt tartalmazza, hogy a »horvát Szubotica« nem fogadja és nem üdvözli a Gajretet, mert az radikdlis-nagyszerb janicsárokat nevel a muzulmán ifjúságból. Városszerte élénken kommentálták a Névén cikkét, amely miatt később az ügyészség elkobozta a lapot. Ennek a cikknek a hatása megnyilvánult a Szuboticáról eltávozó Gajret búcsúztatása alkalmával is, amely valósággal izgatott hangulatú tüntetéssé fejlődött. Pénteken délben félegy órakor sora-Hogy a szombori pénzügyigazgatóság területén ennyire konszolidáltak az állapotok, az főleg Dosztanics Csedomir kerületi pénzügyigazgató hozzáértésének köszönhető. Dosztanics régi pénzügyi szakember, aki Sumadiában teljesített szolgálatot s onnan jött 1921 január 1-én Szomborba s nemcsak hamarosan tisztába jött a Vajdaságban érvényben lévő adótörvényekkel, de a leromlott szombori pénzügyigaz-gatóságot is sikerült reorganizálnia. Ma ötven tisztviselő dolgozik a szombori pénzügyigazgatósjágon s Dosztanics pénzügyigazgató nemcsak a munkában, hanem a hivatalos órák pontos betartásában is els,ő közöttük. A pénzügy igazgatók nem népszerű emberek, Dosztanics Csedomiron is meglátszik a foglalkozása, ő is távol áll minden nyilvános mozgalomtól s a közsteerepléstől. Éppen azért van ideje és módja, hogy munkával szolgálja az állam érdekeit, nem provokáló rendeletek kiadásával s nem az adózók üldözésével. Sz. M. koztak a Gajret növendékei vezetőikkel, a szuboticai diákság és a hatóságok képviselőinek kíséretében a városháza előtt, ahonnan zeneszóval a vasútállomásra vonultak. Amikor a vendégek csapata megtöltötte a noviszadi vonat kocsijait, megeredt az eső és a közönség a zuhogó esőben állt sorfalat a perion előtt. Gyorgyevics Dragoszlávné föispánné virágokat és édességeket osztott szét a vonat ablakaiban álló muzulmán leányok között. .A katonazene indulókat játszott. Dr. Hasszanbcgovics Avdo, a Gajret elnöke ekkor a vonat lépcsőjéről beszédet intézett a közönséghez, köszönetét mondva a fogadtatásért, amelyben Szuboticán részesültek. Úgy Hasszanbegovics, mint a további szónokok, megemlékeztek a Névén támadásáról, amit a jelenlévők közül számosán elkeseredett közbeszólásokkal kisértek. Vidákovics Antun a bunyevác Matica nevében búcsúztatta a vendégeket, utána Csemalovics Szmailaga mosztári polgármester, dr. Evetovics Mátyás szuöoticai polgármester és Trifkovics Márkomé, a parlament elnökének felesége beszéltek, majd a vonat délután félkettőkor elindult Noviszad felé. A Gajret egyik vezetője Szubo-ticáról való elutazása előtt a Névén cikkével kapcsolatban a következő felvilágosítást adta az egyesület céljairól: — A Gajret kizárólag 'kulturális feladatokat tűzött maga elé, távol áll minden politikai törekvéstől. Választmányában a legkülönbözőbb pártállásu emberek foglalnak helyet: öt demokrata, öt köztársaságipárti és két radikális választmányi tagja van. A Névén cikke csak tájékozatlanságon alapulhat. * A Gajret délután öt órakor érkezeti meg Noviszadra. A pályaudvaron nagy, tömeg gyűlt össze; megjelelnek a társadalmi és jótékony egyesületek, a város vezetősége, élén Milovanovics Milován dr. polgármesterrel, a helyőrség tisztikara, a tábornokok vezetésével és a Szokni tagijai egyenruhában. A vonat a katonazenekar hangjai mellett futott be az állomásra, ahol a város nevében Milovanovics Milován polgármester üdvözölte Trifkovics Markónét, a Gajret elnöknőjét. A város zászlódiszt öltött és az útvonalon, amerre a szarajevói vendégek katonazene mellett bevonultak, nagy embertömeg szorongott. A Gajret noviszadí programja: péntek este ismerkedési est, szombat reggel kilenc órakor gyülekezés a városház előtt, utána a város megtekintése, délután négy órakor hangverseny a Szlobodúban, este nyolc órakor pedig szokol-akadémia a Nemzeti Színházban; vasárnap délelőtt hajón kirándulás Kamenicára, ahol a Gajret koszorút helyez Zmaj Jovan Jovanovics költő sírjára, onnan Petrovaradinba és utána kirándulás Szremszki-Karlovcira, ahol a vendégek megtekintik a patriarchátus épületét és koszorút helyeznek Radiesevies Brankó sírjára. Karlovciról a Gajrét visszatér Noviszadra és vasárnap tovább utazik. Tüntetés egy újságcikk miatt a Gajret elutazása alkalmával A szuboticai ügyészség elkobozta a Neven-t — A muzulmán kuliuregyesület tagjai Noviszadra érkeztek Kit együnk meg? Irta: Kilián Zoltán Még minden úgy volt az irodában, mint az »ezért a pénzért nem érdemes« hetykéskedések idején. Akkor visszatartották egymást a munkában és tőzsdei álmokról beszéltek mindig. Most egymás kezéből tépték ki a munkát és állt köztük az élethalálharc. Kit vetnek ki megint a biztos helyből? Oh. már érdemes ezért a kevésért is, mindenért érdemes, csak adjanak akármit. — Istenem, már megint fogy a munka. Hatan vagyunk hozzá és elvégezhetné kettő is! Senki sem merte kimondani ezt a lányok közül, de egyre csak ezt gondolta mind. Kit együnk meg a felesleges négyből? Olgát igazán elvehetne már a vőlegénye, húzódjanak össze. Hildának még dolgozik az apja, keres annyit, hogy eltarthatja a leányát... Lázasan görbültek az ujjak munka után. Hol a munka? Miért nincs? Munkát, munkát, jók leszünk, előre köszönünk a férfiaknak és figyelünk mindig. Rossz már egymásra nézni. Nem vagy beteg, kedvesem? Sápadtnak látszol, maradj otthon pár napig. A főnök is mondta. Nem igaz, nincs is semmi bajom. a főnök nem mondhatta. Egészségesebb vagyok, mint valaha. Te maradhatnál otthon, a papádnak régen kellene segítség. Persze, éppen most, mikor a szoba közepén áll szegény papa egész nap és nem tud mit csinálni a kétségbeeséstől. Rettenetes. De nyílik az ajtó, Ilus lép be felhevülten. — Láttátok? Hallottátok?... A revízióban egy uj leány ül... — Lehetetlen ... Képtelenség ... Ne beszélj őrültséget... — Isten bizony... Én sem hittem ... de ott van... Ott ül. a Mágori Irén helyén. Ott ül, most láttam, onnan jövök. Az összes irodákból seregestül mennek fel a leányok meg a fiuk... még a cégvezetők is... Mindenki csak néz így, mint ti, mikor meghallja. És ö csak ül ott nyugodtan és dolgozik. Mintha mindig ott ült volna. — Iszonyatost! — Borzasztó! — Hagy van lelke idejönni?! — Ki kellene szekirozni a revíziónak! — Ki meri azt most? —• Mégis. Össze kellene tartani az ilyen betolakodó nyomorult ellen. — Igen, de senki se mer szólni. A férfiak mind hallgatnak. — Mert gyávák. Semmit nem szabad az ilyennek mutatni. — Szabad, de csak rosszul. Rontson el mindent. Dobják ki.— Mondd, Ilus és csinos? — Na... sovány egészen és sápadt nagyon. Minek jön az ilyen hivatalba? — Bojkottálni kellene az egész személyzetben mindenkinek! .... Aztán egyenként sompolyognak ki mind az öten. Megnézni a bitorlót Az uj leány csendesen állja a szemek ölő tüzét, a ráköhögést, a kinéző bemutatkozást. az összesugást. Dolgozik vértelen ajakkal és akadozó szívvel. A számok és betűk összeszaladnak ezerszer a szeme előtt, érzi, hogy ájulás jön már rá. Visszaparancsolja a vért a rendes helyére, a könnyet be az agyba. Belül sirhat. sikolthat minden, de kifelé nem szabad. Ma erősnek kell lenni, emberfelettinek, három napig tart csak a csoda, mig mindenki látja. Kibírni estig, odakint a szomszéduccában már lehet sirni szabadon hazáig. De ki ez? Ide támogatják ' elébe, az asztala elé. Mit akar itt? Leül. Feláll ismét, az asztalt simogatja... A többiek összebújva nézik messziről... És most ez a most jött leány leborul az asztalra és sir. Vonaglik a feje az asztalon és könnye finom érben szalad a papírok közt. Fel kellene állni most. elmenni valahova ... Talán be az osztályfőnökhöz... Belekiáltani a világba: — Emberek, nem öltem meg senkit, semmi fájdalmatokról nem tehetek! Én is élek, nekem is hely kell a világban... Jó vagvok. kedves vagyok, kollegiális vagyok, meg fogtok szeretni hamar... Ne egyetek meg! Igen, ezt kellene elmondani nekik. Csak kitartani erősen, hidegnek kell lenni, jó, hogy hang nem tud átverődni az izzó gégén... Elmegy majd ez a szegény leány is és egyszer, egyszer haza is lehet majd menni... , A zokogó leányt most felemelik. Gyengéden fóliák és vezetik az ajtó felé. Ami gyűlölet csak lehet a lelkekben, most mind az uj leányra árad. Most ő a háború oka. a bajok teremtője, a gonosz, a fojtogató. Három napig így lesz és ezt ki kell állni. Aztán elfelejtik az elődöt és annak lesz igaza, aki itt ül az asztalnál valóban. A cégvezetők! Ezek már mernek szavaikban is szúrni. Némelyik meg hizeleg, ki tudja? Aki ilyen időben be tud jutni, az mindent elérhet. Jó volna egy korty vizet inni. A poharat azonban nem lehet elővenni most. Összesúgnának rögtön: — Ennyire otthonos! Még poharat is hozott! Nem kell törődni az egésszel. Hidegen, cinikusan oda kell vágni: — Aki bírja, marja! Az erősé minidig az igazság! Az erőssé?! Irgalmas Isten, mennyit könyörgött Gyula bácsi a vezérnek, mig az beleegyezett! Hajszálon múlik itt minden... Ki az erős? Talán maga csak a' vezér... Vagy az is csak innen, ebből a szörnyű emberevésből látszik; erősnek. A vezérek is eszik egymást odafent... Nézzük mégegyszer: a munka jó! Már háromnegyed, mindjárt mehetünk. Csak még a kapuban, ott még vesszőfutáson kell átÜutni. — Itt az uccán már szabad sírni! Különös, nem jön a könnyem... Gyűlölöm őket! Előbb születtek egypár évvel. ennyi az egész. És azt érzik ezért, hogy több joguk van a munkához, az élethez... Miért? ... Miért?? Otthon nem nyúl ételhez. Ül mára kiszikkadt életkedvvel. — Egyél, kedves leányom! Mesélj, hogy fogadtak, milyen a hivatalod? Fahang a felelet: — Ettek belőlem, édesanyám! * Valahol, a város túlsó végén, egy másik leány felsír az égre: — Miért, az az uj, mikor jó voltam, ügyes voltam?! Kitúrt, felfalt az a másik édesanyám!
