Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-07 / 65. szám
16. oldal BACSMEGYEI NAPLÖ Q'l6. március 7. Beográdi vázlatkönyv A Narodna Banka kormányzójának < l tkja a színpadon — Kabaré, kap é Ka résről — Beográdi szerelem — A.nmnbar. — Radios és a kabaré A beográdi Nemzet? Színházban az eímulí napokban uj daíaboí mutattak be, ameiybtn a, beográdi csarsiártak, ä cytynek az életéi próbálja az író meg-, rajzotok A darab rt Nlkotajevics DiiSáit Irta és a elme az orosz oson hangzó Mnogaja Ljcta, amelyet magyarul Esztendők mulásá«-’iraka lehetne a legjobban kifejezni. Ntfcolajevies a beográdi nyárspoiglrfasság fotográfiáját adja" a három felvonáson át< azt a nyáfspolgári gondolatvilágot vázolja, amely noth engedi meg, hogy az egyén' ideális eszmék vagy történelmet alakító hul.áihzásrtic karjaiba vethesse magát, hanem minden idegszálát a pénz, az anyagi javak megszerzésére feszíti. Nem tagadja ennek a gondolatviilágMak a . szükségességét, mert ez ma még egyetlen útja n nyugodt társadalmi fejlődésnek, ügy bank gazgató is szerepei a cselekményben, amelyben a közönség a beográdi esarsia nagy vezérét, Weifert Qyörgyöt, a Maródira Banlka, tisztelt és hagyrafeecsidt kormányzóját véli felismerni. Az íróban erős averzió nyilvánul meg az egész kapitalisztlkus fejlődés eilen, amelyben a régi, szép pátriárkáks emlékek megölőjét látta. Azt a mérget, amely megölte Beográd régi patriarkállzmusát és romanfikitiát. A beográdi kapitalizmus most bontogatja szárnyait és N;kofajevics drámája érdekes megnyilatkozás a tőkés társadalmi berendezkedés ellen, ahol meg■fral" á széliem és mindenütt kibújik -a nyársp: !gár. Beográdban a banki gaz-; gáté nem szimpatikus. A bank jelenti a váltót, a bekebelezést, az adósságot, sőt újabban a kölcsönök megtagadását s ennek hatásait a beográdi közönség most kezdi érezni. S bár az író a gondolatainak érzéke!tetősében a tiszta realizmus és a szimbolizmus végletei között sétál, a beográdi közönség magára Vonatkoztatta az egész drámai csefekmétiyt és megtalálta .fcépzettárslá.sai közben mindazokat a szereplőket, akik ma a beográdi' kmte finance képviselőit ietenilk. * A seerb színpad,1) irodalom még nem fejlesztette W a kabarét. Ami volt, azt idegenek csinálták. A politikai kupiék is ismeretlenek voltaik és annál nagyobb volt a csodálkozás, hogy egy alkalmi beográdi társulat most ezzel is megpróbálkozott. A beográdi éZagrcbt étteremben Radi-csTÓl énekelnek Sotpiékat, Radics féíszegségnek látszó tevékenységét és mondásait szedte ráncba egy orosz s a kupléknak óriási sikerük van. Radios órákat ad a parasztnak, Radics kijött a lukból. Racftcs és Max- 2sonka, Radios-Pierrot és Pribicsevicrs- Hartekin. Radics és a hallgatás, Radics és a hazug újságírók, Radics és Pé'togrinetti, Radics a körni-cnetben. Radics és a komédiások. Ezek a kupiók nagy népszerűséget szereztek a ’.cup'édatesnak, de még több gyönyörűséget hoztak a beográdi közönségnek. Ugylátszife, Rádiósnak kellett jönni. Hogy a szerb kupléirodalom tnegnduMoit, És nem hajtottunk voltra még arról, hogy Radics kifogásolta volna ezeket a kuplékat. Ö kibírja az iróniát, -bizonyára ebben is agitácot lát mások az 6 módszerei, nem kiátt remdőr után, amint sok3n itt Beográdban. * Beográdnak Zetmtn -a szerepem városa. Nem a szónak legszorosabb érteiméi',en. hanem osak azért, mert vasárnapouta Zemunba jár a beográdi szerelmes fiatalság és a zemtmi cukrászdák homálya ügyesen leplezi a szerelem misztikumát. Sokat bőszéinek mostanság egy. beográdi barkluvaralitokról és IrankbH’atá'iiwk'eányról. ak;k szinten Zerrmnban szürcsölték a szerelem mézét. zsúfolva varrnak. A hétköznap szürke bant-kpáriái egy vasárnap a zemuni hajóhídon várták a beográdi hajót és yáirako2ásitkban a szerelmes leány egyszer csak azt kérdezi a fiútól, hogj' mi történne, ha a rozoga hid alattuk leszakadna. A fin hősiesen az; ielefte, hogy a ntülámokbcé kitoentané a szerdm.es lányt. Alig hangzott cl a hősi m-oir-d-ás, a hid elkezdett recsegni-ropagni, az utasok a vízbe povtyanicrk. A fia tényleg kihal úszta a teáuyt a vízből, az ijedtségnek házasság lett- a végű. Kár hete, hogy ez az eset köztudomású, a zemtmi kishajó Iridján vasárnapi»», csak szorongattak -abban a hiszembétj, hogy hátha leszakad a hid s a vízben való kényszerű ölelkezésből — házasság lesz. De beszéljünk valami: a pótlekáról is. A parlament egyik viharos ülésén Prihicsevios .dieser; támadta Radics Istvánt. Pribicsevjcs beszédében egyszer csak azt mondja; — A közoktatásügyi miniszter nem egyéb közönséges komédiásnál! Ez ;a kijelentés -ttagy megdöbbenést keirett. Csak Radicsőt nem hagyta- el a nyugalma. — Ugyan már bocsásson meg a képviselő ur — válaszolta Pribicsevicsnek — a komédia az tényleg az én reszszor tómba tartozik. Harsogó derültség volt ia válasz és .Radios boldogan könyvelte cl a. jól megérdemelt tapsokat (1. ö.) A montenegrói különbéke Nikita nem akarta a különbékéi— A cár nem engedte be a montenegrói uralkodót Oroszországba A titokzatos megegyezés Zemwnbrr vasárnaponta a helyi hajók ilegjobban bizonyítja az a távirat, anv Platncnac Jövő volt montenegrói miniszterelnök ismeretes afférja rátereltü a figyelmet a világháború egy még fel nem derített epizódjára: ti montenegrói különb ékére. Montenegró kapitulációja előtt 19io év elején Kupka osztrák táborszernagy tárgyalásokat folytatott Nikita király kormányával a megkötendő külön békéről. Nikita király nem volt hajlandó a különbekéhez hozzájárulni és azok az iratok, amelyek a király levéltárából most nyilvánosságra kerültek, azt bizonyítják. hogy a király, amíg lehetett nagy eréllyel képviselte álláspontját. Minthogy azonban attól kellett félni, begy miniszterei, akik mindenáron különbekét akarnak kötni, esetleg életére törnek, elhagyta szorongatott országát. .Immár 2 0-án Vjdkotics Jankó montenegrói feltadvezérnek a következő tartalmú sürgönyt küldte: Újból utasítom Önt, Hogy erélyesen szálljon szembe az ellenséggel, viszszavonulds esetén a szerb hadsereg nyomában vonuljanak vissza, élelmet, felszerelést Medniben kapnak. Mirkó főherceg, Ön és a többi miniszterek inni folytathatnak senkivel semmiféle tárgyalásokat. Franciaország megad minden támogatást, agy nekünk, mint a szerb hadseregnek. Még■-tiltom, hogy ön és Mirkó herceg továbbra is Podgoricában tartózkodjanak. Nlkita. Az- uralkodó táviratának nem engedelmeskedtek. A montenegrói kormány és Mirkó főherceg tovább is Podgoricában maradtak és tárgyaltak az osztrákokkal. Mirkó főhercegnek ebben az időben különös konfliktusa volt az apjával, aki meg akarta fosztani a fiát a írónöröklésj jogtól, ezért nem is neverte soha leveleiben iprestolonaslcdniki-nek, hanem cs:k íwz-nek. Nlkita január ÍO-fei a fenti távirat elküldése után Olaszországba ment, ahol felkereste Glersz orosz nagykövetet. A nagykövet táviratot küldött Pétervájra, amelyben a cár tudomására hozta, hogy Nlkita az olasz és montenegrói uralkodó család régebbi viszálya miatt nem hajlandó Olaszországban maradni ér, hogy kormánya külön békéről tárgyal. A francia és olasz diplomácia bizalommal viseltetett ugyan Nikifaa fejedelemmel szemben, azonban azt még sem akarták megengedni, hogy a svájci -határ közelében keressen tartózkodási helyet, mert léitek, hogy. őt is elfogja a békehajlandóság. Míg Rómából folytak a táviratváítások jés- mis Pótervár és Páris kitartásra biztatta: a montenegróiakat, megtörtént a kapituláció. Hogy mennyire nem.:, várták’ a montenegrói hadsereg Kapltuíálását, lyct Gíersz orosz nagykövet küldött Petrogradba. A távirat szövege a kővetkező. Ebben a perében látogatott meg Miiuskovics montenegrói miniszterelnök és a kővetkező esetet adta elő: a loveseni hadsereg, amelynek Martinovics tábornok a vezetője az éhség és a fagy miatt morálisan és ténylegesen teljesen öszszeomloil. Az a htrterjedi el köztük, hogy Ausztria és Montenegró között létrejött a titkos béke, ez annyira megrendítette a hadsereg erkölcsi érzékét, hogy ci katonák szétszéledtek. Miucskovies miniszterelnök erre békctargyaldsokat akart kezdeni, de Ausztria az egész montenegrói hadsereg leszerelését és a Montenegróban tartózkodó szerb katonák kiadatását követelte. Mixiskovtcs idői akart nyerni és a tárgyalásokat folytatja, azonban, hogy az uralkodó szerepét igazolja, felmutatja Nikitdnak Vnkoties generálishoz intézett sürgönyét. Giersz. Miucskcvics elmondta Giersznek, hogy Mtrkó királyfi a kormány három tagjával együtt Skadarban marad hogy a • katonaság ha'rci szellemét jentartsa. A montenegrói hadsereg további sorsáról a következő táviratot küldte Petrogradba: . Mijuskovies újabb értesülése szerint a loveseni csapatokat összevonták és Skadar felé irányították. Mijuskovicsnak ezt az értesülését nem erősítették meg, az Ittlevő monicnegróiak azt állítják, hogy a hadsereg teljesen szétszéledt és csak a tisztek mentek Skadarba, Mijuskovies szerint Skadar és Mcdua között 30.000 főnyi katonaság van, amelyeknek visszavonulási útját az osztrákok, albánok és bolgárok veszélyeztetik. Giersz.« Nikita január 23-án Anglia, Brindiziba érkezett. Ugyanakkor a Romában időző montenegrói íőkonzui hivatalos kommünikét adott ki, amely szerint a monte-, negróiak csak időt akartak nyerni, hogy Poügorfcát és Skcdart- kiürítsék, a küllőid} lapokban a különb ékéről megjelent hírek valótlanok. Mijuskovies is elutazott Parisba és a Francia sajtót igyekezett meggyőzni, hogy a különbéke voltakcpen nem jött létre. A francia sajtó azonban nagyon barátságtalanul irt a montenegróiakról.. A párisi orosz nagykövet jelenti is kormányának, hogy Mijüskovics teljesen el van .zárva a vilát’öi. Mjjuskovics Parisban váltig hangoztatta, hogy a háború előtt Montenegró titkos megdnápoddst kötött Pastes Nikola szerb miniszterelnökkel, amelynek értelmében Montenegró nevében Nikita, 'illetve ' a Pétróvies Njegus dinasztia, hanem Petar király volna jogosítva tárgyalni. Azonban a megegyezés szövegét nem tudta etömutatni, mert 6 azt állítólag Cetinjében felejtette. Erről a megállapodásról Pastes miniszterelnökön kívül Beogradban ma sem tud senki semmit. Tény az, hogy 1916-ban az emigrált montenegróiak Plamenaízot kf akarták küldeni Korfu szigetére, megbízottként, azonban Nikita személyesen közbelépett és ettől a tervtől elálltak. Nikita maga nem tagadta, hogy a különbéke létrejött és emiatt Olaszországot okolta, nmet;/ éhhalálba kergette a montenegrói hadsereget. Leg jobban szerettem volna — írja Nikita — ha egy ellen-, séges golyó dtiurta volna az agyamat, legalább nem kellett volna látnom tesU véreimet az éhségtől rongyosan fetren géni és nyomorultan meghalni. Nlkita kétségbeeséséről és arról, hogy állandóan cáfolja azt a vádat, hogy az osztrák barát fslavin párisi orosz követ több Ízben tett jelentést Pétervárra. Nikitát a francia kormány Lyonba internálta. Nikita azonban most már- Oroszországba szeretett volna menni és megkérte Islavint, hogy erre vematkokozólag interveniáljon a cárnál. A cár á következő tartalmú sajátkezű levelet küldte a párisi követnek: * Felt éti énül megtiltom, hogy Nlkita király a háború tartama alatt Oroszországba jöjjön-. A levelet átadták Nikitának, aki kétségbeesve vette tudomásul, hogy a cár barátságát is elvesztette. Nem sokára meg is halt a száműzetésben. Hogy mi van abban az egyezmény-; ben, amelyet 1924-ben két hónappal a háború kitörése előtt kötött Szerbia és' Montenegró Pasícs miniszterelnökön kívül ma sem tudja senki. A montenegrói különbéke anteaktái is most kerültek a beográdi levéltárba. S. I. A világ legelegánsabb bálja Bal de la couture a párisi Operában Pdris, 1926 február végén Évenként egyszer február végén rendezi a párisi női szabók szövetsége nagy bálját az Operában. Ez a világ légelegáttsabb bálja, melyen megjelenik Paris közönségének szbte-fava: az arisztokrácia, a pénzkapacitások, politikusok, művészek, szóval mindenki, aki a világ, fővárosának társadalmi életében szerepet játszik. • Az .idei nagy bálát a tmmkásügyi miniszter védnöksége és elnöksége alatt tartották meg. A Pla-oe de fOperát kiváncsiak tömegé lepte el, várva -az érkezőket. Az Opera fényárban úszott. A foyer állandóan telve v-o-l-t újabban és újabban érkezőkkel. A lépcsőház mindén lépcsőfokán kétoldalt diszruhás testőrség állott mereven és ezeknek sorfala között yonűTí • fel a közönség. Az óriási nézőtér széksorai deszkáikká! voltak beborítva és a színpaddal egymagasságba volt, hozva, így az egész terem egy. óriási táncterem volt . A páholyokban és a balkonokon több, mint tízezer ember helyezkedett el. Féltizenegy órakor kezdődött; a műsor. Az Opera zenekara Henri Busser karnagy vezénylete alatt ünnepi nyitányt játszott, utána Lőre filter balletkara. Wagner, Mendelssohn, Schubert, Dcbijssy-muzs&ára fantasztikus modern táncokat lejtettek a táncé'ó párok. Éjfélkor volt az estély legnagyobb érdcivlőd'éssel várt számé. Páris nagy szabócégei közül huszonegyen mutatták be egy együttes revübái tavaszi, illetve nyári estélyi ruhakreációikat. Minden szalón nyolc-nyo'c ruhával és Cape-vel ■ képviseltette magát, melyeket .zeneszóra felvonuló szebbnél-szebb manneqinjek viseltek. Taps. éljenzés fogadta a kiváló öltözeteket. A legkülönbözőbb ruhákat mutatták be. és ezek
