Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-07 / 65. szám

14. oHal

1926. március 7.

l.a csak azok kapnának reggelit, akik azt a bibfiotéfcájuJcban fogyaszthatják el!) Dehogy lépne be hanyagul kötött nyakkendővel vagy színes kabátban az ebédjőtemplomba! Ez ugyan shoking lenne! Az angol úgy lépi át a saját ebédlője küszöbét, mintha ott maga is vendég volna. Ceres-t és Bacchus-t úgy megbecsüli, mintha a kereszténység sose detrcmizáltí volna őket. Full dressbail s ünnepfes hangulatban jön ide mindenki s az ebéd alatt oly halkan társalog, mohba valamely engBsh churchben misét hallgatna vagy prédikációra Ügyelne. Találóan mondta róluk egy elmés francia, hogy: szomorúan mulatnak. Ha nem äs épp szomorúsággal, de nagyon komolyan esznek s a táplálkozás náluk majdnem hivatalos szint kap attól a korrektségtől és ünnepségtől, amellyel végbemegyen. Ez se való nekünk, akik játszibb kedélyünknél, vidámabb természetünknél fogva szórakozást is keresünk a fehér asztalnál, •nemcsak táplálkozást.

Helytelenül teszik, akik csupán azért ülnek az ebédhez, hogy jóllakjanak. Enni és ebédelni: két külön dolog. Az evéshez persze hogy nein keil ebéd'ő. Aki megelégszik az evéssel meg a jóllakassak annak az ebédlője sose kopik. Az első berendezés alkalmával beszerzett bútorok itt csak divatjukat múlják, do oll nem használódnak — az ilyen iiáz asszonya csak akkor téríttet e díszhelye.!!. amikor vendéget hív. Ha magában van a család, valamelyik lakószobába vonul s ott költi el a reggelijét, ebédjét, vacsoráját Ez természetesen csak evés, nem étkezés. Mert ez utóbbihoz miliő ke!!, hangulat és kedv, hozzávaló bútor, lágy szőnyeg, bőven jelszereit pohárszék, Illő tál, tányér és pohár. A mi ebédlőnknek középhegy dukál •a francia aneg az angol ur között. Ne tegyen a gourmandäse tanyája, de ne iínoapi evőkápoina se!

Még egyet! Chesterfield tanácsolta, hogy az ember egyen szerényebben és lakjon fényesebben, mint ahogy a viszonyai megengedik. Az ebédlőről lévén szó, rávonható mind a két tanulság. Legyen az ebédlőnk tágas, világos. nyájas — mint á’tálában minden szobánk — de ne legyen az asztalunk túlságosan gazdag. Kevesebbet tálaljunk, mint a módunk megengedi. Naiv követelés volna a vendégtől, hogy miu'don kincsünket eléje hozzuk, de nem kevósbbé naiv óhajtás lenne tölünk, hogy a vendég háromszor annyit egyen s igyon nálunk, mint atnenyit otthon szokott. Okos ember úgyis éhesen kel föl az asztaltól, annak hiába tálalnak pocsenyehegyeket, tésztaka zajokat és gyümölcsgulákat — az ostobák véleményével pedig ne törődjünk. Ne legyünk oly fukarok, hogy a vendégünk i a mi ebédünk után kénytelen legyen vendéglőbe menni, de oly pazarok se, hogy a gyomrát rontsa s a megvendégeiésünk folytán Karlsbidba kelljen zarándokolnia.

Ami pedig az ebédlő berendezését illeti, arra hogyan mondjak szabályt? A tanultabb ebne úgy szerkeszti meg az otthonát ahogy a léiké kívánja. Semmi se jellemzi úgy az embert, még az olvasmánya meg a társasága se, mint a lakása. Az egyénisége ki fog domborodni a lakás minden részletében, az ebédlőnél is kétségkívül. Mtaáluitk, ahol már nem maga főz az asszony akit '■nem is hívnak többó nagy-asszonynak, Iranern csak nagyságos asszonynak — .s így nem helyezhet semmit a lényéből, iaz individualitásából, a női telkéből az ételekbe, most az a szükség, hogy a bútorok, a faiak meg a díszítmények hirdessék a ház úrnőjének ízlését, jellemét, hajlamait, egyéniségét. ' Barbár az, aki megrendeli a szobái .. bútorát egyszeri látásra vagy enélkül is, másnak a aanácsára vagy épp katalógus után. Így bizony csak tucat ebédlőre tesz •szert s rnogeshetlk vele hogy a szom. szédjához látogatva d, azt fogja hinni, jöttboa van* meri ott is u saját tatása

BÁRSMEGYEI NAPLÓ

mását látja, ha ez a jó ur véle ti törül ugyanannak a bútorkereskedőin. k a vevője. A bútornak; hozzá keH szabva temri az emberhez, akár a kabátnak. Mindenkin meglátszik, aki készruhát vesz, de a 'jellem hátiján szűkölködő ebédlő is árulója a gazdának, akinek nincs stílje és esztétikai ízlése. Tucatszámra készült ruhát vásárolni: gazdaságos, gyakorlati dolog s nem szólok meg senkit azért, ha ily irányban takarékos. De a sablőn-ebédlő s általán az cvígros-buíor nem kerül kevesebb ■költségbe, mintha saját egyéni, szuverén ízlése szerint rendezkedik be valaki. Ez csak lustaság, nem takarékosság.

Az utóbbi évtizedben nagyot hanyatlott az ebéd kultusza. Ez -az időszak hétszer hét sovány esztendőt jelentett, amelyeknek keserű és éhes cm-TERE

Az akarat diadala. »Harmincéves

koromban vagy tábornok leszek, vagy meghalok.; — ezt mondta egy reggelen, 1917 júliusában egy fiatal orosz alhadnagy, a császári testőrség huszonhárom éves tisztje, Tukecscvszki Mihály.

Akkoriban hadifogoly volt az ingolstattl várerődbeu, hova azokat a fogolyiiszteket zárták be, akik már több izben megkísérelték a szökést.

R. Rosti, ki az Eciair-ban meséli el ezt a történetet, Tukecsevszkivel veit bezárva. Tukecsvszki nem azért szökött meg annyiszor, mert a hazáját akarta védelmezni, hanem mert megálmodott, fényes pályafutása csábította haza.

Annyira uralkodott rajt a becsvágy,

hogy mikor a cáfizmus megbukott, előkelő származása, főúri hajlama ellenőre is a bolsevikok pártján volt.

— De a bolseviZmus — vetettek ellen

fogolytársai — masa az összeomlás.

— Mindegy' — válaszolta Tueseszevszki — Oroszország azért föl fog támadni. Majd háborút indítunk.

fis csakugyan háboriit indított, ő maga. Miután megszökött Ingoistattból és hazament Oroszországba, Trockijttál jelentkezett. 1920-öan már ő vezette a vörőshadsereget Lengyelország ellen. Amint ismeretes, majdnem elfoglalta Varsót. Huszonöt éves korában — öt évvel előbb — mint jósolta — tábornok lett. Simbirsket kért tusával vette el a esetiektől, vörös czrodc élén. Aztán legyőzte Kulcsúkét, verte Denikint.

Most harminckét éves és a szovjet hadsereg vezérkari főnöke.

★

Krüger tanácsot ad. Krügernek, az egykor sókat emlegetett búr pátriárkának most ünnepelték százados évfordulóját Tudnivaló, hogy a búr pátriárka majdnem analfabéta volt Sem írni, sem olvasni nem tudott. De mély bölcsessége, kitűnő emberismeret nagy ítélőképesség jellemezte őt egész életében.

Annak idején sok adomát meséltek róla. Most égy francia lap egy olyan históriát mond cl, melynek hitelességéről számos szemtanú több akta kezeskedik.

Egy napon Krüger elnöknél két testvér jelentkezett kik már hónapok óta torzsalkodtak, mert nem tudtak megállapodni egymással, hagy osszák föl birtokukat, az apai örökségei.

Miután elunták a pörpatvart, mind a ketten a jó öreghez fordultak, hogy oldja meg a kérdést Krüger igy szólt az öregebbik testvéréhez:

— Te azonnal elmégysz s a birtokot

két egyenlő részre osztod, de olyan egyformára, hogy az egyik egy paraszt hajszállal se legyen nagyobb a másiknál. ,

Indult a testvér, két részre osztotta a birtokot, ügyelve arra, hogy "ne tévedjen, mert nem tudta, melyik rés2 lesz az öv,4

lókéi még most is kísértenek, amikor némelyek — csalatkozó optimisták! —reméUsuá fkezdik, hogy közei van az őket felváltó hétszerhét kövér esztendő. Már olvasni néha három napig tartó lakodalmi ünnepségekről, másnap délig tartó lakomás murikról, asztalokról, amelyek rengenek a pompás ótelek súlya alatt és emberelőről, gyomarmüvészékről, akik »fogadásból.* és a karzat gyönyörködtetésére hossz« ■étlapokat esznek végig.

Az egész különbség talán csak az, hogy most azok ebédelnek, akik azelőtt legfeljebb csak »ettek« s azok oltják vafahögy a fi-nehezen az éhségüket, akik jobb időkben »étkeztek«, sőt olykor-olykor talán ebédeket is adtaik.

Az idők változnak $ az emberek se olyanok, mint régen voltak.

PERE

í«

Mikor aztán visszatért Kriigerhez, az hivatta a másik testvér, az öccsét:

— A bátyád — így szólt hozzá — két .részre osztotta a birtokot. Most válaszd azt, amelyiket akarod.

Salamon király se ítélkezhetett boic sebben.

*

Flammarion csillagvizsgálója. Flanititariou, a nemrég elhunyt francia csillagász tudvalévőén ajándékba kapta Ihres juvisy-i csillagvizsgálóját.

.Hogy miként, azt csak halála előtt mesélte cl egyik barátjának, ki most ezt nyilvánosságra hozza.-- IS$2-bc — mesélte Flammarion — egy napon hosszú levelet kapok. Még pedig csengő versekben. Kitűnő alexandrinusokban. Bcrdeaux-ból küldték. A levél írója valami Néret volt. Négy nagy oldala telistele versekkel, melyek engem az égig — igen — a csillagokig magasztaltak. Nem volt időm arra, hogy végigolvassam azt a hossza litániát, még kevósbbé arra, hogy válaszoljak. Ugyanerre a sorsra jutott az a másik három levél is, melyet költőbámulóiri intézett hozzám. Azokat sem olvastam el. Még csak át Sem futottam. Úgy látszik, ebből tanult a levélíró. Nemsokára rövidebb, kevésbé fei- Icngős levelet Irt bordeauxi tisztelőm, ki ezúttal tényleg meglepett furcsa stílusával. Levele igy szólt: »öregember vagyok, alig hogy iátok. Ne hagyjon meghalni anélkül, hogy válaszolna soraimra. Elfogadja-e agj a »házat«, amelyet önnek fölajánlottam. Csak egy szóval válaszoljon, igen-ne', vagy nemmeii. Mivel nem olvastam az előző leveleket nem tudtam, miről van szó. Találomra azt írtam egy szóvá!, hogy igen, ahogy azt a levélírója követelte. Nemsokára aztán nagy ámulatomra megtudtam, hogy az a ház a juvisy-i csillagvizsgáló, melyet egy szavammal, egy fgen-ne! szereztem meg.

*

Akihez a divatot megfölebbezik.

A párisi ernyőcsarnokra rossz idők járnak. ,

Az asszonyok plrinyó ernyőket hordanak', mindig kisebbeket, a fiatalok pedig, lányok, fiuk, egyaránt megvetik a napernyőt is, az esernyőt is, mert manapság, a sport korában szégyen védekezni atz időjárás viszontagságai ellen s akárhogy tűz a nap, akárhogy zuhog a zápor, nem nyírnak ernyőt

Azok a kereskedők, kik kalapot, esőköpenyt árulnak, dörzsölik kezüket, ellenben a családapák, kiknek folyton uj kalapot meg tij csőköpenyt kell vcuniök. nem nagyon örülnek az uj divatnak, mert amit megtakarítanak az ernyőn, azt sokszorosan kiadják kalapokra, esőköpenyekre, melyek minden évben elnyüvődiiek.

Hogy iehét ezen segíteni? Egy francia családapa elhatározta, hogy a divat es szeszélyét megíölebbezi. De milyen fórumhoz lehet megfötebbezai a divatot? Egyenesen a walesi herceghez. Még ma is- ö az elegancia legfőbb bírája.

A francia családapa tehát nyilt levelet intézett a walesi herceghez, melyet az angol lapok közzé tettek: arra kéri ebben a levőiben az angol trón várományosát, bogy Jegyen kegyes mutatkozzék egyszer esőernyő alatt London uccááin s biztosra veszi hogy a divatfik máról-holnapra sutba vetik majd az esőköpenyt.

Ez a levél visszhangot keltett az angol sajtóban. A lapok támogatták az1 indítványt, visszakövetelték az ernyőt

Maga a walesi herceg is mellette tört lándzsát, mert — nem tudni, vájjon a levél hatása ala tt-e — a múlt hónapban esőernyővel jelent meg London uccáin, Most a Daily Skotch közli a walesi herceg képeit, melyek egy vadonatúj, terebélyes esernyővel ábrázolják őt...

Azt mondják, hogy a londoni és párisi aranyifjuság máris fut a boltokba és esőernyőt vásárol. Az esőernyő ára fölszökött

*

Meddig terjed a diplomata joga?

Egy balkáni állam állandó kiküldöttje, ki a Népszövetségnél teljesít szolgálatot úgy nyilatkozik, hogy a genfi intézmény a különböző népek közeli barátságát célozza s ■ ezért szoros barátságot kötött egy genfi höiggylel.

Ennek a barátságnak — amit a Genfer Tribünéiben olvassuk — bizonyos következményei lettek. A hölgy igyekezet rábírni a diplomatát hogy teljesítse kötelességét, de miután íöiszóiiíásának semmi foganatja sem lett,, a törvényszékhez folyamodott

A diplomata a bíróság nagy meglepetésére kijelentette, hogy nem ismeri el a genfi törvényszék illetékességét, mivel ő a Népszövetség kiküldöttje és mint ilyen diplomáciai immunitást élvez.

Ezzel ellentétben a fiatal hölgy védőügyvédje kétségbevonta, hogy a diplomáciai kedvezményt alkalmazni lehessen ilyen esetben. A törvényszék a sajátos eset ügyiratait elküldőtte a fölebbviteü fórumhoz, hogv az ország legkitűnőbb jogtudósai bírálják el, kinek van igaza.

Megállapították, hogy a népszövetség határ ozmányai csakugyan immunitást biztosítanak az államok kiküldötteinek, de csak annyiban, amennyiben hivatásukat diplomáciai utón gyakorolják.

Az eset mindenesetre uj s most Svájcban izgatottan várják a fejleményeket A diplomata aligha védekezhet azzal, hogy ezúttal is csak »-diplomáciai hivatását gyakorolta«.

*

Iskolai dolgozatok. Az iskolákban

a tanerők néha komolyan furcsa nyakaidéért témákat választanak a dolgozatok tárgyául, hogy az nemcsak a gyermekeket hozza zavarba, hanem a felnőtteknek is nem kis fejtörést okoz.

Nálunk ebben a tekintetben örvendetes fejlődés tapasztalható, a modern pedagógia csak olyan feladatokat ad a tanulóknak, melyek tárgykörét a gyermekek jól ismerik s tapasztalatból, szemlélet alapján is leírhatják. Az uj iskola tartózkodik az elvont témáktól, melyek a tanulókat puffogó szólamokra, tartalmatlan terjengősségre csábíthatnák.

Angliában azonban még mindig akadnak olyan iskolák, amelyek a (egkörmönfontobb témákkal kedveskednek növendékeinek.

line az egyik, melyet egy angol gimnáziumban kellett kidolgozniuk a diákoknak:

— A százéves háború egyik katonája, aki szemtanúja volt Jean d’ Arc elitéltetésének, feleségének megírja a benyomásait.

Ennélfogva a diáknak el kellett képzelnie, hogy a százéves háborúban él.