Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-26 / 84. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1926 március 26. Hastífusz vagy arzénmérgezés? Tárgyalás a pancsevói törvényszéken PancsevóróJ jelentik: Nagy érdeklődés mellett tárgyalta a pancsevói törvényszéken dr. Mrakovics Antal biintetcíanácsa Cyászicsné született Ilics Boszilka bűnügyét, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy első férjét, Pérics Bogdánt 1922-bcn arzénnal megmérgezte. Perics Bogdán 1922 március 3-án halt meg és az orvosok a halál okául hastífuszt állapítottak meg. Az asszony két évvel később férjhez ment Gyoszics Mita kereskedőhöz, mire az elhalt Pérics rokonai rebesgetni kezdték, hogy Pérics Bogdán nem természetes haláüal halt meg, hanem az asszony pusztította el, hogy a vagyonát megkaparintsa. Mielőtt ugyanis Pérics katonai szolgálatra bevonult, a házastársak kölcsönös végrendeletet csináltak, amelyben egymást tették meg általános örökösnek és később adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint a férj a házát és negyven hold földjét eladta készpénzért a feleségének. Az elhalt férj rokonai névtelen levélben felhívták a hatóságok figyelmét a gyanuokokra, mire a hatóság megindította a vizsgálatot és elrendelte Pérics Bogdán holttestének exhumálását. A talált hullarészeket felküldötték Becgradba vegyvizsgálás céljából. Az eredmény alapján Gyoszicsnét 1925 márciusában letartóztatták. A törvényszéki tárgyaláson Gyoszicsné tagadta a vádat. A tanuk : Mateja Vujics, Popovics Radovan és Popov Gyura terhelőén vallottak a vádlottra. Elmondották, hogy az asszony sokszor említette nekik, hogy Péricset nem szereti. Ljubovics Đarinka, az elhunyt nagynénje előadta, hogy egy ízben hallotta, amint az asszony veszekedés közben az urát megfenyegette, hogy nem fog soká élni. A vegyvizsgálati és orvosi szaktanácsi vélemény felolvasása és a törvényszéki ellenőrző orvos, dr. Smederevac Steván meghallgatása után Lekos Milán ügyész tartotta meg vádbeszédét, melyben a tanúvallomások alapján a vádat beigazolnak mondotta. Boskovics Dusán dr. védő a tanúvallomások értéktelenségét bizonyította. A vegyvizsgálati eredmény szerint találtak ugyan a hul-Beogradból jelentik: A parlament csütörtöki ülése alatt a minisztertanács ülést tartott, melyen a költségvetési amandmanok kérdésével foglalkoztak. Az ülésen résztvett Zsivkovics Ljuba, a radikális klub elnöke Noviszadról jelentik: A noviszadi szerb főgimnázium patronátusának küldöttsége — mint a Bácsmegyei Napló megírta — Csirics Irenej dr. vezetése alatt kérte Raáics István közoktatásügyi minisztert, eszközölje ki Őfelségénél a patronátus alapítólevelének megváltoztatását úgy, hogy az alapítvány internátus céljaira is felhasználható legyen. Radics megígérte a kérés teljesítését. Hadzsi Koszta dr. megkérdezte a miniszteri, hogy nem kaphatná-e vissza a patronátus a száztizenhat évig felügyelete alatt állott szerb főgimnáziumot, amelyet minden különösebb ok nélkül államosítottak. A gimnáziumot a patronátus minden államhatalomtól függetlenül vezette, rendelkezett annak vagyona felett és megválasztotta annak tantestületét. Az államosítás folytán a patronátusnak ez a hatásköre teljesen larészekben némi kis arzént, ami azonban az orvosi szaktanács véleménye szerint nem lehetett a halál okozója. A bíróság a vádlottat felmentette és elrendelte azonnali szabadlábrahelyezését. és Gavrilovics Ottó, a pénzügyi bizottság többségi előadója is. A minisztertanács a vajdasági ármentesitő társulatok részére a földmivelésügyi miniszter előterjesztése alapján nagyobb póthitelt szavazott meg. megszűnt, úgy hogy azóta a ma tíz millió dinárra becsülhető alapítvány felhasználatlanul fekszik. A patronátus az alapítványból fenn tudja tartani a gimnáziumot, amelyet klasszikus gimnáziummá alakitana át. A patronátus által kezelt alapítványt a szerb nép adta össze, amely adakozásban néhai báró Baics Milos százezer forintos adományával vett részt. A gimnáziumot Vukovics Sebő fia, Vukovics Száva alapította. A patronátus a gimnázium átvétele mellett az internátust is megvalósítaná. Radics István meglepődve értesült a szerinte is indokolatlanul 'történt államosításról és elvben hozzájárult a gimnázium visszaadásához, ami tehermentesítené az államot is, csak ép azt kötötte ki, hogy a gimnáziumból egyik felekezet tanulói se legyenek kizárhatók. — A kultúra nem dohányjövedék, a melyet az államnak monopolizálni kellene és mennél több iskola van, annál örvendetesebb — mondotta Radics, akit dr. Csirics Irenej püspök meghívott, hogy jöjjön Noviszadra és személyesen győződjék meg a helyzetről. A miniszter elfogadta a meghívást és kijelentette, hogy nyomban a költségvetési tárgyalás befejezése után ellátogat Noviszadra. Radics ezalkalommal Petrovaradinban résztvesz pártjának gyűlésén is. A szektái ipartestiilet viharos közgyűlése Támadások a vezetőség; ellen Szemtárói jelentik: A szentai ipar-testület Schramm Nándor ékszer-ész elnöklete alatt csütörtökön közgyűlést -tartott, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg az iparosok körében. Schramm megnyitó beszédében -a szentai iparosok súlyos helyzetével foglalkozott, bejelentette, hogy Sz.entán 785 iparos él, akiknek egy része azonban különösen a nagy adókivetések miatt su-, ly-os anyagi zavarokkal ik-üzd és közülük már eddig is többen akadtak, akik kivándoroltak Délam-eriká'ba, hogy -ott keressenek maguknak boldogulást. Schramm Nándor beszéde után dr. Keczeü Mészáros Ferenc ügyvédiét az ipa-rtestület ügyészének választották meg. A választás után ismét Schramm emelkedett szólásra és kérte az ipairtestülef -tagjait, hogy az ipartestületi tagdij-akat és ,a t-anoncdijakat, amelyeket legautóbh fölemeltek, ne szállítsák le, mert az ipartestület házat akar vásárolni, miután a város az eddigi helyiséget fölmondta^ Schramm Nándor kijelentésére nagy -vihar támadt és Bü'hn Gábor 141 tag alá-' i-rásával indítványt terjesztett elő, hogy ezeket a dijakat 50 százalékkal szállítsák le. Az indítvány, beterjesztése után az elnök szavazást rendelt -el és 12 szavazattöbbséggel Bü-bn indítványát fogadj tá-k el. A szavazás után a közgyűlés véget ért. Nagyobb póthitelt szavaztak meg a vajdasági ármentesitő társulatoknak A minisztertanács ülése A noviszadi szerb főgimnázium újból felekezeti iskola lesz Radics István elvben hozzájárult a főgimnázium patronátusának kéréséhez , Egy menyasszony, egy vőlegény és egy esernyő Irta: Kása Lajos — Megvan! Megvan!—-kiáltotta a fiatalember és úgy sietett, loholt a siko-s járdán, hogy mindenkinek feltűnt. Észre kellett őt ven-n-i feltétlenül. A kát keze szüntelen, kitartóan csapdosott a levegőben. Akivel csak -szembetalálkozott. megértőén pislogott feléje felgyürt gallérja mögül és rögtön megbocsájtotta neki az oldafbavágást. Lidiké... békés otthon... az egész iövőm... végre minden biztosítva -*■ motyogta és még inkább sietett. Egyszer csak megállott. Először csodálkozni látszott , majd olyan arc,kifejezéssel, mint akinek valamely nagyon bonyolult problémát sikerült a legegyszerűbben megoldani, felugrott a villanyosra. Az elülső perronr-a zúdult be villámgyorsan. Oly erős lendülettel vágódott előre, hogy félő volt:'kirepül -a perron -túlsó oldalán. Az utasok bámulva és meglepődve nézték, amint -beront közéjük, min-t -egy meglepetés, azután öszszehuzo-tt szemöldökkel, leesett alsóajakkal meredtek , a 'kávéba-roia, -kabátos, feke-te fiatalemberre, aki a szivéhez -kapott mindkét kezével, fájdalmasain összevonta a száját, szemelt lehunyta és megingott. Mint akit megszurtak;. vár(tak pár pillanatig, hogy: no most öszszeesik. De nem esett össze. Nem. Kinyitotta a szemét és körüljárta-t-ta borús és bos-szus tekintetét az utasokon. Két tenyerét még odaszo-ritva tartotta a szivéhez, illetve barija kabátja posztójához a szive fölött. Szemrehányó pillantása végül is egy magas, fe-hérarcu, szürke szemű, egykedvű nézésű, deres ba-juszu idősebb úriemberen állt meg. Az úriemberen fekete városi-bunda feszült, fehér selyemsál villogott a kabát nyílásában és galocsníha voltak bujtatva a lábaíejei. Előkelő, tagadhatatlanul előkelő megjelenés volt, még úgyis, ahogy féloldalt a perron falához támaszkodott és egy lucskos, sáros esernyőt szorongatott a hóna alatt. A fiatalember -az esernyőre nézett, az ernyő hegyes, pléhv-el burkolt végére és keserű kifejezést öltött -az arca. — No, de kér-em! — szólalt meg. — Már bocsánatát kérek... d'e hogy lehet egy esernyőt igy tartani... villamoson, emberek társaságában... egy lucskos, csuronvizes ernyőt!... Az úriember meghökkent ia hirtelen -támadásra. — Tessék... az -ember bel-eugrik a -kész kelepcébe ... a szivem ... a szivemet érte éppen... ilyet, ilye-n gondatlanságot! ... Az úriember visszanyerte beszélőképe s-ségét. — Gondatlanság? Hallja., kérem, miket beszél itt össze! Vigyázatlan, szeleburdi... hm! -s még beléköt itt az emberbe ... — Megbocsásson — felelt -rá csendesebben a fiatalember — d'e igy nem tartanak egy esernyőt... — Majd megtanulom magától, hogy kell tartami — mormogta az úriember, szigorúan végigmérte a fiatalembert, aztán megfordult és lassan, kényelmesen leszállóit a kocsiról. A fiatalember a-rca sápadt lett, zavartan pillantott elsárosodott kabátjára a szive fölött, majd -a legközelebbi megállóhelyen ő is leszállt a kocsiból. Már nem rohant úgy, mint előbb, — Itt vagyunk — szólt hirtelen. — Csakhogy megérkeztem! Alig várom már, hogy ö is megtudhassa, hogy megvan -az állás. Most már megvan, bátran mondhatom! ■— tette hozzá mosolyogva és felszegte ia fejét. Egy ház előtt állott ekkor, sötét külvárosi uccáeskában, ahol ,a menyasszonya lakott a szüleivel -s még három nagylány nővérével. — Nnia!... végre! — mondta köszönés helyett, amint leült a leendő apóssal szemben. A leendő após egy aij'krándulással megigazította a szivardiairabkát a száj-a szögletében. Élénk-en figyelt. Az anya, a lányok és Lidibe, -a menyasszonya is, mindnyájan szótlanul, előreh-ajolva lesték, miről fog -beszélni. — Van állás! Holnap megyek a méltóságos úrhoz! — mondta , hangosan a fiatalember és a hangjában leplezetlenül fel-felcsengett a,z öröm. Örült is a fiatalember kimondhatatlanul. Örült a biztos, most már holtbiztos állásnak, -amelyre innen-onnan már egy éve vadászott. Örült a menyasszonyának, akit most szinte másodszor hódított meg s annak is örült, hogy az égész család -szemmelláthatóan egy, volt v-el-e az örömben. Kevés ilyen boldog perce volt életében a fiatalembernek, jelenleg bélistás bankkönyvelőnek. A család sorran-ézegette az államtitkár sógornőjének ajánlósoirai-t -és -különös, kedves, bohó megjegyzéseket tettek. — Finom papír, valódi vászon — mondt-a az -apa, miután ujjal közt megropogtatta a levelet. — I bolya parfömöt használ — állapította meg a legfiatalabb leány. — Uriasszony — sóhajtotta jelentőségteljesen az anya. A menyasszonya sugárzó arccal hallgatott, csak annyit mondott az előszobában, amikor vőlegényét kikisér-te: — Milyen előkelő lehet... mihelyt eljön az ideje, le fogunk vizitelni nála. Ez illik, ugy-e drágám?... A fiatalember boldog volt, megelégedett. Nagyon szerette a menyasszonyát. — Nem tudnék nélküle élni! — -suttogta lefelé haladtában a lépcsőn. Aztán ha-, zaisétált. Az uccá-n senki sem ismert volna rá benne a -szélhadaró, szeles fiatalemberre, olyan elgondolkozó, higgadt, kimért lépésekkel haladt. Az ágyban eszébejutott az ese-rnyős, kaland -a villanyoson, megint legyintett,! »fő, hogy senki se szakíthat el többé, ötöle« — mon-d-ta, mosolygott és elaludt. * Felébredt. Megnézte az óráját. Kilenc óra! — kiáltott fel f-eddő hangsúllyal, felugrott és felöltözött. Sietett. Féltizkor már ott lehetett látni ai kereskedelmi minisztérium előtt, ahol, mint a) nyil repült be a főkapun. Megint a tegnap -esti elfogódott, türelmetlenül boldog fiatalember volt. Alig ült kis ideig az államtitkár előszobájában, -amikor egy magas, fess, ősz ember lépett be -oda. Esernyő volt a hóna -alatt, -amelyet vízszintesen -tartott, mint egy aktatáskát. Kopogtatás nélkül kinyitotta -az államtitkár ajtaját és becsapta m-ag-a után. A fiatalember a fejéhez kapott, kirúgta maga -aló! a széket és elrohant. Mindennel -tisztában volt. Az -altiszt értelmetlenül bámult utána és -a fejét csóválta. * A fiatalembert utoljára még az összekötő vasúti hidön lehetett látni -aznap este. — Hát mondjam neki, hogy egy esernyő állott közibénk? Egy esernyő akadályozta meg a boldogságunkat? — kérdezte olya-n hangon, mint aki követeli a választ. Hogy kitől kérdezte, nem -tudni, hisz rajta kívül élőlény nem járt azidőben a hídon. Aztán nem látta többé a pe-s-ti ucca a kávébarna -k-abátu fiatalembert, -szünte* len hadonászó karjaival.
