Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-23 / 81. szám
12 OLDAL » ÁRA DINAR Požtarina pl&čena! nstäciter hir\apelöflzetesv öudar XXVR évfolyam NAPLÚ Szisbotica, 1926 KEDD március 23. 81. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délbon Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-paloU) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l. (Lelbach-palota( Nemzetiség és világnézet A Vajdaság polgárainak szavazataiért folyó versengésben Pribicsevics sem akar lemaradni és ezért agitációs körútja során ellátogatott a legnagyobb bácskai magyar községbe, Topóiéra, hogy politikáját a magyarság körében is propagálja. Meg kell állapítani, hogy a jugoszláv Mussolini sem volt Topolán barátságtalanabb a magyarság iránt, mint Radies a szuboticai vagy Csirkovics Jővén dé szerbiai radiká is képviselő a szentai népgyiiiésen. Á ialában a nagy szláv pártok vezérei lekötelező előzékenységgel nyilatkoznak a magyarság íoyalitásáró és mindannyian a kisebbségi sérelmek orvoslásának szükségességét hangsúlyozzák. Ám a nagy pártoknak ez az egyértelműsége nemcsak a magyarság nemzetiségi jogainak szóbeli elismerésében jut kifejezésre, hanem abban a hamleti töprengésben is, amellyel mint kormányzati tényezők ezeknek a jogoknakmegvaló&itását halogatják. Semmi okunk nincs elragadtatva lenni Pribicsevics isko'apoÜiikájétól, de azoktól a'be nem váltott Ígéretektől sem, amelyek ennek az iskolapolitikának korrigálását helyezték kilátásba. Pribicsevics méltán hivatkozik arra, hogy valamennyi iskolarendelete hiánytalanul érvényben maradt, tehát ezek ódiumából politikai ellenfeleit is arányos rész illeti meg. Csak az a szemrehányása éri a jugoszláviai magyarokat igazságíalanu', hogy miért húznak annyira Radicsékhoz. A magyarság semmiféle kapcsolatban nincs a Redicspárttai, mintahogy politikai egészként nem tart fenn közösségei egyetlenegy párttal sem. A ma gyarság eddig még nem elegyedett bele a nagy pártok közjogi vagy világnézleti harcába és állásfoglalását a választásokon kizárólag az a szempont irányította, hogy melyik párttól várható leginkább a kisebbségi he;yzet súlyának könnyítése. Pribicsevics ünnepélyesen kijelentette Topolán, hogy nem felei mög a valóságnak az a híresztelés, mintha ö ellenséges indulattal volna eltelve a magyarság iránt. Nem csinált azonban titkot abból, hogy a magyarságnak a magyar párt keretében való szervezkedését helyteleníti. — Hogyne volnék ellene a magyar pártnak, — mondotta a független demokraták vezére — amikor a szerb párt megalakulását is kárhoztattam, t- pribic-evichajlandó megadni a magyaroknak- mindazokat a jogokat, amelyeket az idegen államokban élő szláv kisebbségek számára követel, de a magyar pártról, mint nemzetiségi és nem világnézleti alapon létrejött tömörülésről, tudni sem akar. Közismert dolog, hogy a magyarságnak külön nemzetiségi pártban való szervezkedését nemcsak Pribicsevics, hanem a többi pártvezér is kifogásolja. A magunk részéről ennek a problémának megoldásét igen egyszerűnek találjuk. Egy nemzetiségi pártnak, amely különböző világnézíetü és szociális elhelyezkedésű rétegeket foglal magában, csak addig lehet létjogosultsága, míg tagjait a kisebbségi helyzetből folyó közös sérelmek szolidaritása ' fűzi össze. Mihelyt a kisebbség nyelvi, kulturális, politikai és gazdasági szabadságjogai a békeszerződés és az alkotmány paragrafusaiból átlényegülnek r. való életbe, nyomban összedől az az alap, amelyen a nemzetiségi párt felépült. Biztosítsák a magyarságnak az nnyanyelv használatát a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és az iskolában, adjanak földet a magyar nincsteleneknek, teljesítsék csak nagyjából a magyar nemzetiség jogos igényeit és akkor magától bomlik elemeire az a párt, amelynek csupán a kielégítetlen várakozás az összetartó ereje. Adják meg ma mindazt, amit a magyarság a törvények értelmében és az alkotmány szelleme szerint kivan és holnap már nem lesz magyar párt. Viszont ha az egymást érő kecsegtető 'géretek és programnyilatkozatólc ellenére minden marad a régiben, akkor a nemzetiségi párton a vezetők hibájából keletkezett csorbák is kiköszörülődnek és a jogsérelmeket szenvedő kisebbség szoros pártegységben együttmarad, míg tömegei szociális és világnézleti tagolódása időszerűvé nem válik. Ha nincs nemzetiségi sérelem, nincs nemzetiségi párt. A magyarság jobban ragaszkodik jogaihoz, mint a nemzetiségi párt kereteihez és készörömest belenyugszik ezeknek a kereteknek lebontásába, ha megkapta ízt, aminek elérésére mint nemzeti kisebbség természetszerűen törekszik. Az ellenzék meg akarja a Pasics Ráda pőre miatt Koncentrációt akarnak Nincsics miniszterelnökségével Beógradból jelentik: Politikai körökben élénken tárgyalják Pasics miniszterelnök fiának, Sztojadinovics Dusán dr. pénzügyminiszteri inspektornak pőrét. Sztojadinovics súlyos vádakat emelt Pasics Rada ellen. Kétségtelen, hogy az ellenzék igyekezni fog felhasználni ezt az affért a Pasicskom.’ány, illetőleg a radikális— Radies-párti koalíció megbuktatására. A demokrata-párt hétfőn délelőtt konferenciát tartott, amelyen elhatározták. hogy ebben a kérdésben interpellációt terjesztenek be a pénzügyminiszterhez és a miniszterelnökhöz. A párt nevében Setyerov Szlávkó fog interpellálni. A demokraták levélben felhívták a többi ellenzéki pártot, hogy az interpellációhoz csatlakozzanak és valószínűnek látszik, hogy a demokrata-párt akciója sikerre vezet anynyiban, hogy az összes ellenzéki pártok, még a Pribicsevies-párt is, csatlakozni fognak Setyerov interpellációjához. Az ellenzék akciójával kapcsolatban újból felszínre került a koncentrációs kabinet kérdése és egyesek a kabinet elnökéül Nincsics külügyminiszter nevét emlegetik. Ezt a verziót megerősíteni látszik a Vrerne vasárnapi vezércikke is. A genfi tárgyalások kudarcáról tárgyalt a német birodalmi gyűlés Stresemaim külügyminiszter az eddigi külpolitika fentartását hangoztatja Ä német nemzetiek támadása a kormány ellen Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés hétfőn nagy jelentőségű vitát kezdett az ország külpolitikájáról, amelynek során állást kell foglalni a genfi népszövetségi tárgyalások kudarcával szemben is. Stresemann birodalmi külügyminiszter mindjárt az ülés elején hoszszabb beszédben beszámolt a genfi tárgyalásokról. Megállapította beszédében, hogy Németország csak súlyos elvi természetű aggályok leküzdése után kérte felvételét a Népszövetségbe, azzal a követeléssel, hogy állandó tagsági helyet kapjon a Népszövetségi Tanácsban. Amikor a német delegáció Genfbe érkezett, az volt 3 benyomása, hogy a rendkívüli ülésszak egyedüli célja Németország felvétele. Köbben azonban váratlan nehézségek támadtak és Brazília vétóján egyelőre meghiúsult Németország felvétele a Népszövetségbe. Felkiáltások a német nemzetiek részéröl: A német delegációnak azonnal el kellett volna utaznia Géniből! Stresemann: Nem, hiszen ha az urak fejtegetéseimet tárgyilagosan bírálj dk el, eí kell ismerniök, hogy Németország tekintélyét és méltó ságit G<niben is megoltalmaztuk. Németországnak tovább is törekednie kel! az eddig követett politika fentartására és az egész kormánynak az az egy• séges véleménye, hogy az eddigi külpolitikát kell továbbra is folytatnunk. A külügyminiszter beszédét a birodalmi gyűlés a német nemzetiek kive relével tetszéssel fogadta, csak akkor támadt incidens, amikor Stresemann a következőket jelentette ki: — A német külpolitika különös tekintettel van a megszállt német területekre. Graefe német nemzeti képviselő ekkor a következőket kiáltotta közbe: Közönséges szemfényvesztés! Stresemann indulatosan felelte a képviselőnek: Kikérem magamnak ezt a szemtelenséget! A külügyminiszter válasza nagy vihart idézett elő és az ellenzék felháborodott tiltakozására az elnök kijelentette, hogy Graefe közbeszólása nem felel meg a parlamenti formáknak, de a külügyminiszter válasza sem mondható parlamentárisnak-A nyugalom helyreállítása után az egyes pártok szónokai''beszéltek a genfi tárgyalásók eredménytelensége által teremtett helyzetről.
