Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-16 / 74. szám

2. oldal _____ BACSMEGYEI MAPLÖ 1926. március 16. Háromszázezer dinár a tavankuti vadvizek lecaapolására Egy hónapon belül befejeződnek a munkálatok A tavankiiti gazdák — rniut a Bács­­megyei Napló megírta — nemrégen küi­­döttségiieg felkeresték Gyorgyevics Dra­­goszláv főispánt, akit kértek, hogy te­gyen lépéseket a tavankuti vadvizek lecsapolására. A kü.döltség előadta, hogy a vadvizek az utóbbi évek alatt annyira megdagadtak, hogy már a la­kóházak is veszélyben forognak s na­gyobb kiterjedésű szántóföld teljesen használhatatlanná vált. Gyorgyevics fő­ispán teljesítette a tavankutiak kérését és bizottságot alakított a íecsapoiási tervek kidolgozására. A bizottság kido'gozta a terveket, a melyek szerint, ha a munkálatokat a városi mérnöki hivatal végezné, a vad­vizek lecsapolása mindössze háromszáz­ezer dinárba kerülnének, ellenkező eset­ben a költségek jóval meghaladnák a félmillió dinárt. Mint értesülünk, a ter­veket a városi tanács elfogadta és a városi mérnöki hivatalt bízza meg a munkálatokkal, amelyek egy hónapon belül befejezcdnek| Perics Marinké bűntársai a noviszadi felebbviíeli bíróság élőit Rajin tíz évi f egy hágai kapott, Pivar3zkü felmentették A növi szadi felebbvitell bíróság dr. Gyurgyev Boskó tanácsa hétfőn dél­előtt kilenc órakor tárgyalta Perics Ma­rinké, a hírhedt bánáti haramiavezér bűntársainak. Rajin Busán velikibecs­­jkereki kereskedelmi utazó. Pivarszki .István géplakatos és a szabadlábon vé­dekező Martin János földműves, Vor­gies Veljkó földműves és Terzin Má­tyás mészáros becskereki lakosok bűn­ügyét. A becsfcereki ügyészség azzal vádolta Rajin Dusánt, hogy 1923 szeptember és október hónapjaiban, bár tudta, hogy Perics Martokó, a hírhedt rablóvézér » velikikikindíü fogházból megszökött és emiatt körözik, mégis házába fogad­ta, hetekig rejtegette. Ugyancsak Rajin volt az, aki felhívta Perics figyelmét Eremícs Péter meílencei gazdag föld­birtokosra. továbbá Dojkov Drága és Király Antal jómódú becskereki lako­sokra és ezért részt követett és kapott a rablott zsákmányból. Perics ki is ra­bolta Ereroicset és a rablott értékekb^ Rajinrcak egy arany cigarettatárcát, hat dukátot, egy aranyórát és más ékszere­ket' adott, aki a Dojkovnál ejtett zsák­mányból is 500 dinárt kapott. Rajin Dusán és Pivarszki István 1923 december 16-án Perics Marinké nevé­ben fenyegető teveleket írtak Eremics­­mek. -amelyben 50.000 dinár készpénzt, Pajics Jeítától 2500 dinárt és Lpzanies Urastól 2500 dinárt követeltek. Pivar­szki 1924 januárban Perics Marinké­nak. hogy bujdosását és szökését elő­segítse, csendőraltiszti ruhát, puskát és lőszert adott és Perics Marinkét Dej­­kovhoz és Királyhoz utasította, mint akiknek sok pénzük van. Perics mind­kettőt ki is rabolta és a rabláshoz a Martin Jánostól kapott revolvert hasz­nálta fel. Martimt azzal is vádolja az ügyész­ség, hogy Voígics Vetjkótól 1000 diná­rért három tehenet vett át, amit Perics Mar’Tik ó rabolt. Végül Raj in, Pivarszki és Martin az­zá! is vádolva vannak, hogy 1933-ban hamis ezüst dollárosokat készítettek és hoztak forgalomba, Vorgics pedig, hogy a három lopott tehenet megvette. A noyiszadi kerületi törvényszék mtilt évi október 2-ikán tárgyalta a már elő­zőleg egyszer elhalasztott bűnügyet és. Rajin- Dusánt rablásért és pénzham’á­­íáséft tiz jyj fegypázra, pivarsskj Ist­vánt két évi, Martin Jánost egy évi bör­tönre ítélte, utóbbinak büntetését a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek vete. A törvényszék továbbá Vorgxs Veljkót hat havi, Terzin Mátyást fiz narr) fog­házra és ezer dinár pénzbírságra ítélte. Martin megnyugodott az ítéletben, a többi elitéit feiöbbeaeít. A hétfői feSebbvtói bírósági tárgya­láson csak Rajin Dusán és Pivarszki István jelentek meg, akiket szuronyos fogházőrök kísértek fel a fogházból, míg a többi vádlott nem jelent meg. A köz­­vádat dr. Nikolics Richard főállam-A vajdasági magyar műkedvelőknek az utóbbi évek folyamán a legkülöm­­bözöbb akadályversenyt kellett vivniok a külömböző helyi hatóságok rendele­téivel, akik versenyre keltek abban, hogy a magyar nyelvű publikumot meg­fosszák a műkedvelői előadások ártatlan szórakozásától. A vajdasági városokban és falvakban eleinte egyszerű bejelentésre volt szük­ség, amit a közigazgatási halóságok rendszerint el is fogadtak. Később mindjobban megnehezült a magyar mű­kedvelők külömben is nehéz helyzete és főképen a városokban ütköztek szinte leküzdhetetlen akadályokba ezek a kultur jótékonysági célokat szolgáló előadások. A vajdasági magyar közönség mind­inkább felkarolta az igyekvő műkedve­lőket, akikkel pótolni igyekeztek az állandó magyar színház hiányát. Épen ezért kellemetlen meglepetést keltett a hatósági szigorítások hosszú sorozata, amely például Szubótieán a gyakorlatban szinte lehetetlenné teszí az előadások megtartását. Szomborban és Noviszadon sem sokkal kielégítőbb a helyzet. Általában megállapítható, hogy mindenütt he'yi elbírálás, egy mi-A szuboticai! városi tanácshoz a ke­rületi pénzügy igaz valóság részéről át­irat érkezett, amelyben Svdbics Szve­­tozár pénziigyigazgatő közli, hogy Szu­­boticán a legutóbbi időig a legnagyobb mértékben elhanyagolták az adók be­hajtását és Így az a helyzet ált elő, hogy Szubotica város lakosságának több mint százmillió dinár adóhátraléka van, Svábícs péníügyigazgató emiatt fő­képp a városi adóhivatalt hibáztatja, a mely szerinte tulengedékenynek bizo­nyult az adóbehajtásoknál, holott e te­kintetben a legszigorúbb eljárást köve­telik meg az állam érdekei. A városi adóhivatalon kívül hibáztatja az uj pénzügyigaz gató a pénzügy igazgatóság tisztviselői karát, amely az átirat szerint nem áll a feladata magaslatán s mindeddig a szigorú ellenőrzés hiá­nyában nem végzett megfelelő munkát. Végül hibás Szubotica város adófizető lakossága, mert sohasem érdeklődik az­iránt, hogy mennyi az adótartozása. Svábícs pénziigyigázgató átiratához egy kimutatást is mehékel' az 1918— 1925. évi adókivetésekről és adóbehaj­tásokról, annak igazolására, hogy a szuboticai adófizetők még a felét sem fizették meg annak az összeg­nek, amelyet a pénziigyigazgatóság adóban követet. A pénzügyigazgátónak' ez a megáBapi­­tása omnjd jnkábí^ meglepő, mert a só­ügyész képviselte, m!g a vádlottakat dr. Jaksics Zsarkó becskereki ügyvéd és dr. Arserdevics Miiivoj védték. A tábla helybenhagyta Rajén Dusán fiz évi fegyházra szóló büntetését,, elt­­lenben bizonyítékok hiánya címén fel­mentette a két évi börtönre ítélt Pi var­­szki Istvánt és Martin János büntetését 5 hónaipi, Vorgics büűetését 5 hónapi fogházra szállította- le. Terzto Mátyás tiz napi fogházra szóló büntetését ezer dinár pénzbírságra változtatta át Az elítéltek semmiség! panaszt jelen­tettek be. niszteri rendelet félremagyarázása dönt a magyar műkedvelői előadások ügyé­ben. A magyar műkedvelői előadások ügyében, mint Szcmborbó! jelentik, most egy egységesnek látszó intézke­dés történt. A szómban rendőrfőkapitányi hivatal 4488/1926. szám.a’att a városi tanács­nak egy március 6-ikáról kelt és 4280/adm. 1926. számú rendeletét kéz­besítette hétfőn a szombori műkedve­lőknek, amely szerint ezután minden előadandó darabot előzetesen a közok­tatásügyi minisztériumnak keli jóváha­gyás végett bemutatni. Ez a rendelet a minisztérium intéz­kedésére alapul és ezért föltehető, hogy országos érvényű lesz. A közoktatásügyi minisztérium, mint az eddigi példák egész sora bizonyítja, nem nagyon siet a darabok cenzúrázá­sával. Nem is lehet elképzelni, hogy a színdarabot, amelyet a magyar műked­velők akarnak előadni, az emberi élet­koron belül szerbre fordítsák s az elő­adást. engedélyezzék. Ezt a rendeletet Pribicsevics adta ki s Radios Irtván pribicsevicsi eréllyel hajtatja végre. lyos adókivetések Szubótieán ts egzisz­tenciáikat tettek tönkre és az a tömeges kényszeregyezség és csődeljárás, a mely a szuboticai- törvényszék előtt folyt ós folyik, nem annak a bizonyíté­ka, hogy a városi adóhivatal közegei enyhén jártak el' -az adóbehajtásoknál. A kimutatás szerint 1918- ban kivetettek 9.583.903.01 dinár állami adót, behajtottak 661.334.67 di­nárt, adóhátralék 1918. évről 8.904.217.30 dinár. 1919- ben kivetettek 18.603.000.31 di­riárt, behajtottak 2.249.906.80 dinárt, adóhátralék 1919. évről 16.345.691.23 dinár. 1920- ban kivetettek 27.832.698.55 di­nárt, behajtottak 2.470.906.08 dinárt, adóhátralék 1920. évről 25.345.691.57 dinár. 1921 árén kivetettek 19.042.478.74 di­nárt, behajtottak 8.226.571.92 dinárt, adóhátralék 1921. évről 10.805.715.81 dinár. 1922- ben kivetettek 27.036.584.94 di­nárt. behajtottak 13.430.133.il dinárt, adóhátralék 1922. évről 13.606.448.83 dinár. 1923- ban kivétettek 40.916.818.42 di­nárt, behajtottak 15.299.217.08 dinárt, adóhátralék 1923. évre 25,617.601.34 di­nár. 1924- ben - kivetettek 45.667.664.70 di­nárt, behajtottak 33.378.279.52 dinárt, adóhátralék 1924. évre 10.529.770.62 di­nár. 1925-ben kivetettek 54.009.733.16 di­nárt, behajtottak 42.139.192.95 dinárt, adóhátralék 9.216.863.18 dinár, összesen 242,692.878.86 dinárt ve­tettek ki nyolc évre állami adó el­mén, ebből behajtottak 118.632.472.11 dinárt és adóhátralék maradt 12U93.520.88 dinár. A kimutatás természeteses csák as állami adókra vonatkozik és még hozzá kell venni évi átlagos kétszáz százalé­kos váfosi pótadót, az iskolaadót, út­adót is, ügy, hogy az adóhátplék nem sokkal kevesebb ötszáz milliónál. A kimutatás végén Svábícs pénzügy­­igazgató megjegyzi, hogy az 1919. évre kivetett közvetlen adókat Ismét ki kell ind, mert az akkori adókivetések alktd­­ntával súlyos hibák történtek. Ez az adókivetés rövkfc-sen elkészül. Az adöfeiebbezések állásáról fe tájé­koztatja Svábícs pénzügyigazgató a város vezetőségét. Az átírat szerint a vagyon és hadlnyereség adókive­tések ellen beérkezett felebbezések közül még ezerkéjizáz darab nincs elintézve, a felszólamlás! bizottsá­gok azonban már megkezdték mű­ködésüket és rövidesen ezeket a f-el-ebbezéssket is letárgyaljáfc. A felebbezések közül hat­­százat visszautasítanak, mert a teleb­­bezési határidő lejárta után nyújtották be a pénzügyigazgatösághoz. A forgal­mi adó tekintetében az adóköteleseknek mindössze Itat százaléka küldte be for­galmi adó kimutatását és ezek után körülbelül négyezren elvesztették emiatt felebbezés! jogukat. Svábícs pénzügyigazgató azzal zárta le átiratát, hogy a jövőben az adóbe­hajtások kérdésében a legszigorúbban szem előtt tartja az állam érdekeit. Csak egyet nem mond meg a. pénz­ügyigazgató, hogy miből fizessék -ki a szubotícarak a- követeit féhniUiárd di­nárt. Főügyészfaelyetlesfeő! törvényszéki Mró A noviszadi állam ".gyészség vezetőjét bírói minőségben áthelyezték Néhány héttel ezelőtt az igazságügy­­miniszter felszólította dr. Lemaics Jován főállamügyészhclyettest, a noviszadi ál-, laműgyészség vezetőjét, hogy kérje a feiebhviteli bírósághoz bírói minőségben való áthelyezését. Dr. Lemaics Jován, aki évek óta áll a noviszadi ügyészség élén, az igazság­ügyminiszter felszólítására elutasító vá­laszt adott. Meglepetésszerűen hatott tehát az igazságügyminiszíernek az az intézke­dése, me y szerint dr. Lemaics Jovánt Noviszadról a szombori kerületi törvény­székhez törvényszéki bírói minőségben áthelyezte. Az áthelyezés noviszadi jogászkörök­ben nagv feltűnést keltett és azt a leg* külőnféiekép magyarázták. A legtöbb forrás szerint politikai szempontok ját­szottak közre a feltűnést keltő áthelye­zésnél, Dr. Lemaics Jován hétfőn reggel Beogradba utazott, hogy kihallgatásra jelentkezzék az igazságügyminiszternél, akit arra akar kérni, hogy változtassa meg elhatározását. Amennyiben az igaz­ságügymini szter mégis fenntartaná elha­tározását, dr. Lemaics, akit családi kö­telékei is Noviszadhoz fűznek — saját kijelentése szerint — lemondani készül állásáról. Az áthelyezés a szokásos „saját ké­relmére“ megje’ö’éssel van indokolva, noha, amint a fentebbiekből kitűnik, dr, Lemaics nem kérte áthelyezését. Az áthelyezés törvényességéhez jo­gászkörök véleménye szerint nem fér kétség, mert az ügyészeknek nincs pra­gmatikájuk s ha az igazságügyminiszter bármi okból szükségesnek Tátja áthe­lyezésüket, ez egyáltalán nem jogsére­lem, mert dr. Lemaics változatlanul megmarad & hatodik rangosztálybaa Elgáncsolták a magyar sziaielőadásokat Se magyar színház, se magyar műkedvelői előadás Százhuszmiliió adóhátralék Az uj pénzügyigazgató szerint a városi adóhivatal nem járt el kellő' eréllyel az adóbehajtások mil —• Ezerkétszáz felebbezés közül hatszázat visszautasítottak — A forgalmi adófizetők közül négyezren elvesztették felebbezési jogukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom