Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-07 / 37. szám

!4. oldal.

bAcsmegyei naplő

1926. február 7.

Egy őélelőtt

a uárosháza folyosóin

izubatica nem a szenzációk városa. Hosszú hónapok múlnak el mig az újságok hasábjain egy szuboticai rendőri hir vagy fontosabb politikai esemény jelenik meg. A gáti legények is leszoktak a bicskázásról. A divánra járásnak már hire-hamva sincs. Kihalt a virtuskodás, a bicskák megrozsdásodtak. A háború előtti rendőri statisztika mellett egészen eltörpül a ntai kimutatás. Elővettem tehát melléiiyzsebgmből tizenhárömpróbás rendőri szimatomat és nyomozást indítottam. Fölcsaptam magánnyomozónak, hogy á saját szakáílamra kinyomozzam mit dolgoznak a rendőrség tisztviselői.

Szokásomtól eltérően már reggel hét órakor talpon voltam és nyolc óra előtt a városháza második emeletének egyik sarkában lesben álltam. Ajtók nyíltak és elkésett tisztviselők rohantok hivatalukba'. Pont nyolc óra. A láthatáron megjelenik egy őszhaju öreg btmyevác ember. Elébe mentem és megkérdeztem, mit keres itt ilyen korán reggel. Faljen Isnst mondott, alázatosan megemelte süvegét.

— Dono mi je kezbešitov ovaj vegzeš -- panaszkodott halkan és felém nyújtotta egy gon (fos an összehajtott papírdarabot

Elolvastam és megmagyaráztam neki, hegy ez a cédula nem ide szól, hanem a pénzügyigazgatósághoz, ahol örökösödési illetéket kérnek tőle. Először bizalmatlankodott, majd szidni kezdte a kézbesítőt, aki rossz helyre utasította. Ekkora már sokan összegyűltek a rendőrséig folyosóján. Különböző fangu és nemzetiségű emberek, akik tanácsokért és felvilágosításért ostromolják a rendőrkapitányokat A lépcső felől nagy zaj. hallatszik. Tiz tejeskofa és húsz tejes-kanna koncertezett. Szidták a hatóságokat, hogy azt a jó tejet kiöntetik.

— Még az anyatej sem jobb ennél — jegyzi meg az egyik és dühösen öszszecsapja két tejeskannáját mint a cintányért, És maga csinál hangulatot. Félóra múlva már meg is vannak büntetve a tejeskofák.

A bűnügyi osztály előtt fiatal magyar asszony riszálja a derekát A szolga nem akarta beengedni a kihallgatást vezető rendőrkapitányhoz, mire az asszony fényes előleg szembeszállt vele:

— Majd megmutatom neked, hogy ki vagyok —- és elrohant.

Később Rieger Dezső polgármesteri j titkárnál találkoztam vele, aki inegma- ? gy arázta neki, hogy egy rendőrkapitány nem hallgathat ki két felet egyszerre

Ebben megnyugodott. Ha a Rieger ur j mondja, akkor mérget lehet rá venni, j

Legtöbb látogatója az első emelet jobbszárnyának vau, ahol az adóhiva- ■ tál van elhelyezve. Itt mindenki panasz- j kodik. A sóhajok folyosója ez. Próbáltam : megnyugtani a siránkozókat, de nem lehet Mindenki óriási nagy számokban beszélt, akár az algebra tanárok és a csillagászok. Innen hamar tovább álltam, mert nem bírom a számokat.

Nem épen irigylendő foglalkozása van Suvajdzsics Sácó íőszámvevőnek sem. Igaz ugyan, hogy ő télen nyáron hi, vataiában fürdik, ingyen fürdik, de a számok tengereiben. Most az idei költségvetést állüíja össze.

Végre száz ember haragját a nyakamba zúdítva, a főispán előszobájához értem. A folyosón három deputáció várakozott. A főisoáni előszoba zsúfolva volt Lungulcv titkár telefonált, Marcikics irodatiszt jogi tanácsokat osztogatott öreg bunyevác embereknek. Gyorgyevics főispán munkaidejét a felek kötik le. Mennyi ember! . . . Meghallgatni is sok valamennyit, hát még segíteni rajtuk.

A polgármesternek sincs jobb sora.: Elég dolga van mindenkinek a torony j alatt

Tizenkettőt ütött az óra. Lementem levegőt szippantani a húspiacra, ahol a gazdátlan kutyák marták egymást az elárvult csontokért. Az ebek most szabadon garázdálkodnak, mert a sintérek

bérmozgalomba estek.

A torony alatt mindenki dolgozik, csak a sintérek sztrájkolnak manapság. Ja, a sintér az ur...

(sok—jó).

Holdvilágnál

Velencei levél

Irta: BAEDEKER

Velencének nagy barátja s talán legí nagyobb reklámja a hold...

Csak az ismerheti ki igazán s csak j az élvezheti valójában ezt a várost, aki I langyos éjjeleken, a teli hold intim fé: nyénél bámulja lagúnáinak csöndjét s I m á rván yp a lotá in a k históriai köveit.

Rómához és Velencéhez hozzátarto- i zik a hold, mint kiállitásos darabokhoz i a pazar dekoráció. Aki rövid időre ; megy Rómába vagy Velencébe (a ten; ser Rómájába), az — ha okos — úgy I intézi a dolgait s olymód veszi ki a I szabadságidejét, hogy a hold teUdedséj ge is fokozhassa a gyönyörűséget, amellyel e városok kőemlékei kedveskednek neki. Rómában szüksége van rá, hogy annak mosolyánál nőjjenek a szeme előtt kísértetiesen ágaskodó magasságra a kolosszeum amugy is óriás romjai s a Forum Romanuni patinás kövei, amelyeknek masszái nemcsak világítást kapnak e sápadt égitest fehéres fényétől, de meg is nyu'uak, elhíznak s terjedtséget nyernek tőle. Velence pedig hold nélkül — nem is Velence.

Legalább neiii a regényesség, nem a fantázia s nem a költők Velencéje.

A nap meleg füzétől zománcot, lényt kapnak a kopott, porladó, barna márványok, — a hold szelíd ragyogásától reliefet nyernek, vonalaikban izmosodnak, megnőnek s az ej hangulatában impozánsakká lesznek. Éjié! minden nagyobbá lesz. nemcsak a félelem meg a veszély... Holdas éjszakán mondhatta Napoleon — ez a jeles költő •— a Szent Márk teréről, hogy az egy pompás szalon, melynek az égboltozat a méltó menyezete. Olyankor mondhatta, mikor csillagok ezrei közül kandikál le a gyönyörű négyszögletrc Limának mosolygó világa, s mikor a kék ég tiszta azúrján annyi csillag szikrázik, hogy (George Sand emberi túlzása, de poétái igazmondása szerint) több rajta a csillag, mint a kékség. Az ilyen hold*fn-osoly és csillagtündöklés idején a Piazza igazán olyan szalon, amelyhez! fogható nincsen Európában. S a hold i is — bizonyára tudatosan! — nagyobb j bensőséggel világítja be e csodás quad-i íátmnot, mint ahogy- máshová szórja j csendes sugarait... Ez a speciális holdsütés; ölelkezve a csillagok fényüzeneteivel s a térnek gáz- és villanyvilágításával szinte világosabbá teszi Velence éjjelét itt, mint annak napos napját. A ha'vány hold fantáziás szerelmei legalább igy látják.

Nincs is helye a világnak, ahol aj Föld sápadt barátja o'yan népszerű í volna, mint itten. Bolyongásaimban se- j hol se talá'tam, még egy városban se, | Tóla elkeresztelt hotelt. Itt pedig az j Allergo Luna nemcsak egv a sok szálló- j ház közül, de alighanem a legkedvel- j tebb mind közt —. a nászurasok mind itt telepszenek meg. Valószínűleg azt gondolják: minden jó lesz,, ami jól kezdődik ... A rokonszenv földünknek trabantja iránt olyan kivételes, hogy még a holdkórosakról is elneveztek itt egy trattoria-t s a furcsa clkereszte'és nem ártott ez ebédlőin tézménynek. Ellenkezőleg: a Lunatici-be.n, főleg nyáron, oly nagy a tolongás, hogy alig kapni helyet és Ceuta ur, a derék vendéglős, pompásan .megél a velenceiek s az idegenek, holdszeretetéből. Kü'önö- j sen jó! készítik a halakat a holdkórosok korcsmájában.

Hát még a Cttnal Grande, ez a pon- J pás viz! korzó, a Velencejárók e sokszor mcgénekclt rnüsordarabja! Abban a sztoversenybeu. amelyet c város vj' zei és kövei produkálnak, bizonyára ! ezt a viziutat illeti meg az elragadta! tásnak legmagasabb céjü felkiáltása. 1 Mikor a hold méla fénye világit le rája. akkor ez igazán a legköltőibb fejezet egy gyermekkorunkban hallott arab meséből, amelyet elébünk jelenít egy ! szerencsés remifiiszcencia — vagy ta- I Ián nem is regefejezet, hanem bűvös álom, amelyet szép-szerelmes éjszakán, langyos-holdas éjjelen álmodunk. S aki fiatal itt s a kedvesével együtt álmodja e mesét, az- lehet csak igizán és teljesen boldog a szépségnek e holdfénjfe mel'iett. De légy szerény és objektiv, ember, aki e vizeket nézed s e sorokat irod s ne búsulj azon-, hogy egyedül bandukolsz itt s hogy nincs meg az, amid volt: szeretőd és ifjúságod. Gondold meg, hogy azoknak meg, akiknek van, azoknak nem volt, s ezzel a sovány, de pozitív vigaszta- i lássál próbáid élvezni a szerelmek és szerelmesek szépséges városát.

S te szép vagy, óh Velence, szép j vagy »özvegyi fátyoloddal«, szép vagy romjaidban, pusztulásodban, szürkülésedben, fakóságodban és hervadásod szomorúságéiban. A hervadásod nem »litiotnhullás«, de márványzüUés. Márványaidnak, c R-uskin által oly szépen rajzolt köveknek a letörésével pusztul a szépséged, de oly lassan-, mintha az ifjúságod «múlhatatlan s nehezen legyőzhető volna — mert olyan vagy, mint azok a szoborszép asszonyok, akiken a szépségük nyomai mindig meglátszanak s akik még öregségükben is tudnak hódítani... S mikor a hold reádl tekint langyos éjjeleken, akkor nem is vagy öreg — a mosolygásától elmosódnak a ráncok, amelyeket arcodra barázdált az idő. Csak a vonalaidat látjuk, amelyek hol bizarrak, hol klasszikusak, mint az építkezésed stíljei, de mindenkor érdekesen s meghitten szépek. Ilyenkor, amidőn az égen a költő szerint több a csillag, mint amennyi elfér rajta; mikor a gondolások a lágy venéziai dialektus zöngéit éneklik a vizen; midőn az evezőlapát minden loccsanása egy-egy kiáltás az éjben, s a gondolák belsejében folyó szerelmes suttogás lármaként hat arra, akinek jármüve siklik mellettük; mikor a különben is hatalmas márványfrontok kísérteties magasságra nőnek e sápadt fényben — ilyenkor vagy igazán elbűvölő, óh Velence!

A gondola-poézis ugyan lassankint kihal s a Mendelssolin-Bartholdy játszi GoitdeUied-'ye\ elvesztik az aktualitásukat és a stifszerüségiiket a divatosodó renészáttszvárbsbatt, de a hóid nem törődik ily csekélységekkel s régi rokohszenvével süt le a lagúnák leggrandiózusabb alkotására. Ügy nőnek, emelkednek ki ilyenkor e paloták a nagycsatorna habjaiból, mint óriás viziál’atok, amelyeknek a teremtés szeszélye architektúrái formát adott. S a hasonló látványhoz nem szokott szemnek időre és szeru'élkedésre van szüksége, amíg elhiszi, hogy c kőszörnyetegek nem élnek, nem mozognak s nem támadnak rá a szemközt ágaskodó hasonló monstrumokra...

Ha aztán a néző bámuló szeme lassankint megszokta c kü'önös fényt s a fölfelé nyúló karcsú épületkoSosszusokat, akkor érezzük csak át igazán, hogy hol járunk. A világ ta'án legszebb, de mindenesetre kgeredetiM> uccuján. Mert van ám szebb viz a Canal Grande-nál, vannak impozánsabb paloták e csatorna kopott palazzo-imtl, del

viziut mentén két ilyen házsor, mint a régi velencei doge-k és egyéb nobih'-k e palotái s hozzá márványnálázat-ik ily sokfélesége és sokszínűsége, a majd keskenyedő, majd szélesülő csatornának e többféle érdekes perspektívája s hozzá a hangulat, amelyet a vizre és vizbe helyezett épületek tarka architektúrája vált ki belőlünk s egy történeti múltnak ide kísértetiesen feljáró árnya és szelleme — mindez olyan érzés és látvány, amelyhez hasonlót másutt csak álmodni lehet, átélni nem,

; A sétagondolázás e csendes vizeken I jobban is hasonlít egy álomhoz, mint ! valódi élményhez.

A holdtöltének lesugárzása képze! létünkben visszaállítja a régi Velence I hatalmát — e sápadt fénynél nem látni I a töredező rnárványlapokat s az alattuk szomorkodó korhadtságokat. A ; hold restituálja e dekadens palotákat s visszaidézi a tizenötödik és tizenhatodik századot, a hatalmas adriai köztársaság fénykorszakát, amelyben e fényházak ajak s a tulajdonosaik megannyi hatalmasság voltak, a respublikának hatalmas Idejét, amelyről Molmenti, Veneziának e kitűnő történetírója, oly színes és káprázatos képet festett. Megelevenedik előttünk a kor, amelyben ez író szerint a lagúnák voltak a múzsák székhelye s amikor Philippe de! Comines követ ur azt irta haza Franciaországba, hogy a nagy-csatorna a világ legnagyszerűbb nccája, Pietro Casoia pedig a »Viaggio«-jábatt kijelentette, hogy se szóval, se írásban nem lehet kifejezni azt a pompát és szépséget, amellyel ez »egyetlen« város és annak legfőbb útvonala pazarul föl van díszítve. A hatalmas Velencét látjuk, ahogy dúsan megrakott hajóival a tengereken, tudományizeretetével és müvészetkedvelésével pedig a szel'emekeu uralkodik; látjuk a gályákat, amelyekkel messze hódit s a selymes-bársonyos, aranyhimzésse! kárpitozott gondoláit, meg a vidám seronata-it, amelyek tündérrekké varázsol-j ták a »nagy kor« velencei éjszakáit. 1

S ha már álmodunk és képzelődünk, akkor próbálunk meg visszaálmodni mindazt a hata'mat, díszt ős csillogást, amely e paloták előkelő tulajdonosainak volt a szportja, mulatsága és boldogsága, álmodjuk meg a dogék, dogaresszák s a többi fejedelmi megjelenésű férfi és királyi termetű nő gazdag toalett-pompáját, arab mesékbe illő ékszereit-, a védőszentjüknek — San Marconák — rendezett templomi ünnepségeket, végeláthatatlan fölvonulásaikat, tarka szinkoncertü körmeneteiket. komoly és vidám gyülekezeteiket; a regattáikat, amelyeken ezer meg ezer gondola vett részt és kísérte feszült figyelemmel száz meg száz' versenyzőnek a sietségét és erőfeszítését díjért, diadalért, dicsőségért; az álarcos heteiket s azt az eleven, mulatós és intrikás szaíónéletet, amely a Márkustéren és a Piazzetta-n folyt farsangi napokon, s csillagos, szerelmes éjjeleken ... Ez álmokban megelevenednek a nagyarányú ceremóniás képek, amelyek az Accademie (lelje beüe Arti falait históriai okmányokká teszik — a Tintoretto,. Bonifazio és Carpaccio- figurái, a régi velencések klipnek kereteikből, sétálni indullak s egy percre elhitetik velünk, hogy mi is a renaissaitce-kor Veneziájábau élünk s a hatalmas köztársaságnak vagyunk büszke polgárai.

... A hold sehol se o'yan fantáziás, mint Velencében. Mosolygása kedvez az á’omkedvednck és előszóütja a históriai emlékezéseidet Ha beszélni tudna, elmondaná bizonyára, minő látványosságokat. népünnepélyeket, versenyeket, uralkodói recepciókat, birkózásokat és egyéb nézniva’ókaí világított meg évszázadokon keresztül azo-k-' ban az időkben, mikor a mostani hotelek itt A Crw.if Gratidén még büszke dngecsaládok és egyéb noWiik büszke pa’otái voltak. Hogy’ csodálkozna c mosolygó égitest — ha tudna csodát-