Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-07 / 37. szám
2. oldal. 1926. február 7. BACSMEGYEÍ napló lehet azonban szó takarékoskodásról — mondotta — amikor a lényegesen alacsonyabb árfolyamú dinár melleit a költségvetés végöszs:ege sokkal kisebb voltt mint ma, amikor a dinár érléke magas. Az ei?yik oldalon elbocsátják a tisztviselőket, másrészt azonban uj osztályokat szerveznek a minisztériumokban. Bírálta a beruházásokat, amelyeket szerinte nem a költségvetésből, hanem kölcsönökből kellene fedezni. Ezután támadta a kormányt a háborús adósságok rendezése körül folytatott politikája miatt, majd hangsúlyozta, hogy a költségvetésben feltüntetett bevételek nem reálisak. Követelte az adók kiegyenlítését. Bejelentette, hogy pártja a javaslat ellen szavaz. Spahő beszéde után az elnök berekesztette az ülést, A legközelebbi ülés hétfőn reggel kilenc órakor lesz. Gyárvállatat és főkönyvelő közelharca Noviszadról jelentik: A Lovrekovicsféíe tészta- és kekszgyár főkönyvelője, Kadosa József és a gyárral társasviszonyban lévő Viktória-malom novisadi érdekeltsége között érdekes per folyik, amelyhez mindkét fél a rendőrség segítségét kérte. A Viktóría-mtdora a vele társasviszonyban lévő kekszgyár ellen vagyoni zárlatot kért, amit a bíróság el is rendelt. A Lovre.kovici-csa' ád és a malom elszámolási perében Kardos főkönyvelő a malomra kedvezőtlen vallomást tett, amiért a gyár zárgondoka a múlt év december 31-ikén letiltotta a főkönyvelő fizetését. Kadosa továbbra is bejárt hivatalába, miután csak a törvényes cégfőnököt ismeri el, de nem dobozhatott, mert a könyveket elzárták előle. Január«végén aztán Kadosa levelet kapott a zárgondnoktól, hogy többé ne tegye be a lábát a gyárba. Mindamellett továbbra is bejárt hivatalába és közben bepörölte a gyárat kéthavi fizetése erejéig. A zárgondnok most a rendőrség segítségét kérte, hogy Kadosát akadá-Az utóbbi időben erősen divatba jött a grafológia, az ember jelenének és jövőjének a kézírásból való megállapítása. •V grafológiai vélemény miatt most súlyos konfliktusok keletkeztek s nagy izgalmi; van Beogradban. A grafológia kétségtelenül komoly tudomány, nagy népszerűségét azonban korántsem tudományos jellegének köslö.rrheti. A jövőjükre kiváncsi emberek — különösen a nők — úgy zarándokolnak a grafológushoz, mintha csak jósnőhöz mennének és a jövendölésben va’ó babonás hit mellett még az te izgatja az önkritikát rendszerint teljesen nélkülöző embereket, hogy milyen képességeket fedez fel bennük kézírásuk nyomán a grafológus. Mindezekből automatikusan következik, hogy a grafológusnak gyakran kényelmetlen a feladata. Az olyan és ehhez hasonló kérdésekre, amikor egy férj felesége kézírásából meg szeretné tudni, hogy megcsalta-e önagysága, a komoly grafológus nem is ad feleletet, de még így is sokszor idéz elő akaratán és' önhibáján kívül súlyos lelki konfliktust az analizáltban. Ez történt meg — mint Beogradbő? jelentik — egy néhány nap óta Beogradban tartózkodó grafológussal A grafológust, aki bárkinek ad analíziseket, csütörtökön felkereste Gyorgyevics Leposzavn tizenhat éves lány, a beogradi kereskedelmi akadémia növendéke és átadva kézírását, azt a kérdést inlyozza meg abban, hogy a gyárba bejárjon, mert el van bocsátva. Kadosa ezzel szemben rendőri asszisztenciát kért arra, hogy bejárhasson hivatalába és a könyveket továbbra is vezethesse. A rendőrség hétfőn fogja kihallgatni a feleket. téztc a grafológushoz, hogy van-e tehetsége az énekhez és érdemesnek tartja-e, hogy tovább képeztesSe a hangját. Mivel a lány őszinte véleményt kért. a grafológus az írás megvizsgálása után azt a véleményt adta a lánynak, hogy nem lesz belőle hires operaénckesnő. A fiatal lányra, ez az anaHzis olyan lesújtó hatással volt, hogy öngyilkos lett. Egy napig viaskodott magával de végül is nem birta ki a gondolatot, hogy öszszeomlottak legszebb tervei, amelyekre egész jövőjét építette és ezért pénteken Nebojsina ulica 32. szám alatti lakásán lugkőoldatot ivott. Su'yos sérüléseivel azonnal kórházba szántották, ahol szombat délelőtt, amikor visszanyerte eszméletét, a rendőrség kihallgatta. A szerencsétlen leány e’mondta vallomásában, hogy a kedvezőtlen grafológiai vé'cmény következtében céltalannak látta az életet és ezért követte el az öngyilkosságot. A rendőrség megindította az eljárást a grafológus ellen, akit ezzel egyidejűleg más kellemetlenség is ért A grafo'ögusnál megjelent ugyanis a Halkan című beogradi napilap munkatársa és lapja részére több anaizist kért kézírások alapján, többek közt egy miniszterről és egy beogradi katholikus főpapról. A grafológus gyanútlanul adott véleményt az illetőkről és maga lepődött meg a legjobban, amikor másnap elferdítve olvasta analízisét a lapban. A Balkan ugyanis azt Irta, hogy a grafológiáit kézírás szerint a szóbanforgó miniszterről megalapítható, hogy hazug, a katholikus főpapban pedig az analízis szerint túlteng az erotikám. A Balban cikke természetesen óriási feltűnést keltett mindenütt és a beogradi hatóságok is azonnal megindították az eljárást. Ennek sórán a Balkan munkatársa, aki a cikket irta. váll at a érte a felelősséget és lojálisán beismerte, hogy a sérelmes részt ö toldotta hozzá az analízishez. Ennek ellenére is valószínűleg ki fogják utasítani az ügyben ártatlan grafológust. Szegény gyerekek kenyérkéje A sznboticai Zsidói Patronázs Egyesület gyermek bálja A szuboticai Patronázs Egyesület február tizenharmadikán, szombaton délután féi hat órai kezdettel gyermekjelmezbálat rendez a városi színházban. Lesz jelmezes felvonulás, táncok, sorsolás, . gyermekszépségverseny és ezer ötletes mulatság, amit csak egy szellemes rendezőség ki tud találni. A jótékonycé'.u bál tiszta jövedelmét 3 szegénysorsu gyermekek felruházására fogják fordítani. Szubotica gazdag város, a pénz és a jólét napja süt le rá. De minden napsütés mellett ott húzódik az árnyék is gyászos uszályként: a nyomor és a szegénység. A gazdag gyerekek, akik még nem kóstolták a gond és a nyomorúság keserű kalácsát, most bálái rendeznek, hogy száz éhes gyerek na legyen kénytelen korgó gyomorrát le feküdni, né fázzon, ne éhezzen és tál nun! tudjon. Ebből a mulatságból ruha. szövődik és fehérnemű, mosoly és szel retet Gyerekek adják a gyerekeknek!; És igy igazságos is ez: akinek a sors' és a születés kegye többet juttatott, az ne feledkezzék meg azokról a szerencsétlenekről, akiknek üres az éléskamrájuk. Öngyilkosság grafológiai vélemény miatt Megmérgexie magát egy beográdi diáklány, mert a grafológus megállapította róla,hogy nem les* hires énekesnő — Boayod simák egy miniszter és egy főpap kézírására adott analízis körül Jane Irta: Stella Adorján Jane-e! egy párisi estélyen ismerkedtem meg és most az idő távlatából a történetíró objektivitásával megállapíthatom. hogy Jane volt a legbutább nő mindazon hölgyek között, akikké* eddig találkozni szerencsém voft. Jane, mint angol neve ts mutatja, francia hölgy volt. Nevét, amely eredetileg Jeanne-k íródott és Zsámr-nak hangzott, az anglománja idejében .Tanéra kurtította és Dzsejn-nek ejtette. Magam se értem, honnan volt elég esze ehhez a kompiiká't művelethez. Majmolta ő is a többieket, akik most Parisban Allam-nck, Müry-nek és Tumynak nevezik magukat. A kilencvenes években orosz-irányzat uralkodott a francia fővárosban. Ebben az időben születtek az Olgák és a Serge-k. Jane valamivel később született. Ezért nem hívják most Tatjána-nak. A társaságban, ahol megismerkedtünk, hatalmas aranyszőke kortyával keltett feltűnést. Az egész nöcskc olyan volt, mint egy csillogó ékszer. A ruhája ezüstbrokát, a cipője csupa brfHiáns. Táncközben sokszor lepattant a lábacskájáról egy-egy Kohinoor. Az éjféli szünetben Cocea kisasszony, a franciák egyik legjelesebb drámai művésznője pikáns kuplékat énekelt. Ez volt a házigazda legügyesebb trükkje. Igazi csemege. Egy Duse, aki érdekes állapotba jutott midmetiekrőf dalol. Mindenki el volt ájulva a gyönyörtől. — Hogy tetszett? — kérdeztem tanétól, akit a véletlen szerencse és a szakállas házigazda mel’ém ültetett. Pintorgatta aranyos, pisze orrát: — A Montmartre-on sokkal jobban adják elő ezeket a dolgokat Kezdtünk összebarátkozni. — Maga milyen nemzetiségű? Megmondtam, de nem értette meg. Három óráig • magyaráztam, akkor ünnepélyesen felkért, hogy kisérjem haza. Ekkor már tudtam, hogy elvált asszony, egyedül jött el az estélyre és saját bevallása szerint remekül unatkozott. Megálltunk valahol az Eíffel-torony körül. — Mikor látom? — Amikor parancsolja. — írja fel a telefonomat, déle’őtt mindig otthon vagyok és akkor megbeszéljük, hogy mikor látogat meg. A dinemet is írja fel... Előkotortam egy plajbászt ^ — 14. rue Jose Maria de Heredia. Megakartam mutatni, hogy azért én járatos vagyok a francia irodalomban, ha nem is ismerik Párisban a nemzetségemet. Lelkesen kiáltottam fék — Jose Maria de Heredia? Kedvenc költőin. Jó! ismerem... — Igen? — kérdezte minden érdeklődés nélkül.-- Hogyne — feleltem és hogy tovább fitogtassam a francia irodalomtörténettel való b’zalmas ismeretségemet, kevé'yen tettem hozzá: — Sokat foglalkoztam vele. Született 1842-ben, meghalt 1905-ben. Az Akadémiának is tagja volt. Jane közönyösen jegyezte meg: — Igen? Lehet, én nem ismerem. Pár hónapja lakom ebben az uccábaa, azelőtt a rue de Ponthieu-n laktam... Már ezért az egy mondatért is felhvtam volna. Lassanként összemelegedtünk. Délutánonként együtt táncoltunk. este «'vittem színházba. Gyönyörű volt, kár, hogy messziről nem látszott rajta a butaság. Minden színházi előadás ünnep volt számomra. Édes dolgokat mondott. Egy dé’után igy szólt hozzám: — Jó, hogy jelentkezett, akarok, valamit kérdezni magától. — Parancsoljon. — Mondja kérem, maga biztosan tudja, a libának hány lába van, kettő vagy négy??... Annyira zavarba jöttem, hogy lóridén májúm sem tudtam. — Kettő... Kettő... — Mert ezen vitatkoztunk B!anche-af... Én mondtam először, hogy kettő, de ez az ördöngős ridikü! megtévesztett. Átnyújtotta az ördöngős ridikült. Barna ant'lop bőrből készült és üveggyöngyökből exoíikus, futurista figurák csillogtak rajta. Zöldszemü szárnyas egerek, kétfejű baglyok és — négy'ábu libák. Jane természetrajzi tudományát hamar megingatták ezek ’a rokonszenves torzszülöttek. — Nem tudhatok semmit, mert még sose voltam faluban. Csak a vendéglőben 'áttani libát és igaz ... képen. De elfelejtettem megolvasni, hogy hány lába van... Boldogan éltünk. Lassanként, rájött, hogy én műven okos vagyok és ettől kezdve életének minden fontosabb ügyét velem tárgyalta meg. Egyszer kora délc'őtt telefonhoz hívtak. Marié volt. Jane szobalánya. — A nagyságos asszony kéreti, hogy sürgősen tessék idejönni. — Csak nincs valami baj? — Nincs semmi, de tessék nagyon sietni. — Ki van maguknál? — Senki, csak a házi varrónő, de ö is megy el nemsokára. Gyorsan kiróhattam a Jósé Maria de Heredia uccába. Jane rózsásra gyűlt arccal fogadott. — Mfért jött ilyen lassan? — Nem kaptam taxit. Mi történt? — Maga miatt nem tud elmenni varrónő! Annak még egyéb dolga is van. __ ? ? .— Azért kérettem magát., mert hogy; olyan okos. De miért nem jött előbb? Ennek a szegény varrónőnek minden perce drága... — ? ? — Azért hivattam, hogy legyen szíves megmondani, mennyi hatszor harmincöt, maga biztosan tudja. Hat napig dolgozott itt a varrónő harmincöt frank napidijért és most nem tud elmenni, mert nem bírom kiszámítani, hogy mennyi jár neki. Magában Van minden bizalmam ,.. Tessék egy ceruza. Aránylag elég hamar leszámítottam a kisasszony járandóságát és ezzel visszaadtam a nyugalmát egy feldúlt osa'ádi otthonnak. így egyre nélkülözhetetlenebb lettem a házában. Vasárnaponként ott ebédeltem, mint meghitt kedves vendég. Egy szép tavaszi vasárnapon nem mehettem el. Hazai jóbarát érkezett, ki kellett menni vele Vcrsailles-ba. Délelőtt tiz órakor felhívtam Janc-t, hogy lemondjam a meghívást. Bekapcsoltak egy beszélgetésbe. Jane csevegett egy. hölggyel, akit »man ctićrU-nek szólított és erősen invitált ebédre. — Kik lesznek ott? — kérdezte a mon chéri, a biztonság kedvéért. — Csak egy jóbarátom — felelte Jane — külföldi, de nagyon kedves fiú. De egyre legyél elkészülve... — No? — Még életemben nem láttam ennél a fiúnál butább teremtést
