Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-06 / 36. szám
10. oldal. BACSMEGYETNAPLÓ 1926. február 6. Foltok a szivárványon — Regény — Irta: Sz. Szigeíhy Vilmos — Hát azt hiszi, hogy aki szeret táncolni. az egyúttal tud is? Kérdezze csak mez az asszonyokat, mennyit szenvednek a falábuaktől! — Az. folytatta Éva. hát még a lányok. mikor a váltókra tétlenkedik valaki a két kezével! (Jai, ez már megint bolondul hangzott!) Künn csoportosulás támadt, az emberek egy hely felé rohantak, valaki meghozta a hírét is annak, ami történt. A Löffler. gyerek a letnázsálásnál vigyázatlanul közelítette meg a lovát s az mérhetetlen ellenszenvében lábon rúgta. Alighanem csonttörése is van. cl is ájult, most élesztgetik az öltözőben. Az öreg Holcz Péter, mint akire egyáltalában nem tartozik az ügy annyira, hogy felhevüliön rajta, visszaszaladt az urakhoz. ■ — Nem megmondtam, hogy jobb volna, ha tutajokkal versenyez á Tiszán? Ott nem érné ilyen baj. Mit megy a szamár a lovak közé? — Szegény gyerek, sajnálkozott fölötte Éva. ez sem táncol ma. — Azaz. bogv nem rázza a lábát úgy. mintha vásári panorámában lopta volna, jegyezte meg Vucsetics. — Ami azt illeti, fejezte be a vitát Flóra, én nem hiszem, hogy lopta. Ilyenkor legalább egyenes lábat választ az ember. A lóversenynek már vége is volt, a kocsik felé törekedett mindenki, Holcz Éva a bucsitzásnál, mikor Ivlenóczv felsegítette rá a köpenyét, még annyit mormogott a foga között: — Azt akarom, hogy ott legyen estére. Érti? Akarom. Okom van reá. IV. A lóverseny a legjobb alkalom, hogy a vármegye és Kevevára közönsége a maga egészében bemutatásra kerüljön. Az első helyen állt a falun élő arisztokrácia. amely lehetőleg sok gőggel szerette volna elfeledtetni, hogy az ősök száz év előtt még márkakereskedéssel foglalkoztak s alázatos, jámbor örmények voltak, akik részint a mindig üres kincstár kisegítésével intőitek léoésrőllépésre előre, részint a napóleoni háborúkban mint szállítók élelrneskedtek. — Mj, a történelmi osztály... mondta néha egyik másik, szószénál úgy. hogy az igazi történelmi származású tanácsadója. szolgája, táiiyémyalóia a szájába adta a szót. A történelem megszemélyesítője: Klió ilyenkor restelkedve fordította el a fejét, nagyon belemélyedt est' rokonmuzsa tanulmányozásába. azt hiszem, Terpsichöréval flörtölt. — Kérlek, szólt hozzá Melpomene, hogy' is volt ez? De Klió rendíthetetlen maradt szóravakozöttságában. — Maid utána nézek, kérlek alásáu, feltétlenül utána nézek és adott alkalommal értesítelek. Még csak az hiányzott, hogy vármegyei szakkifejezést használva azt mondja. hogy' >.hátiraiilas». . De az adott alkalom soha meg nem érkezett, ezekről a kérdésekről őszül tén lehetetlenség volt beszélni. A múltak ködbe omlottak és eltűntek a szívós szorgalmas örmény-ősök. akik valamikor köszvényt kaptak a kezükbe, bőrlefeitésétől a sok bürgende. Igazságtalan volnék, ha mereven ragaszkodnék ahhoz az állításhoz, hogy kizárólag a marhatenyésztés lendítette föl a kevevármegvei mágnásipart. Merthogy az egyik rész előtérbe helyezte a disznókat és ott gazdagodott meg annyira. hogy elszegényedett úri kisasszonyra vethette a szemét. Amint aztán, tollasodtak. ugv nyomullak előre befolyásszerzés dolgában is/Azegyik gyerek katona lett. mert így bekerülhet az udvarhoz is. sok pénz állt mindig a rendelkezésére, a pénz pedig meghozza a cimborákat. Azt sem szabad el felejteni, hogy az udvar árnyékában mindig éli egv. serég kisasszony, amolyan özvegy-lány. főhercegi szerető, akiknek az arcéléhez jobban illet, ha asszonyokká válnak. Akár a törvénytelen frigy előtt, akár később, a végkielégítés utalványozásával. Ambiciózus tisztek ilyenkor élethalál-versei igéit folytattak nagy lovai húsukban, sőt még a szereimet is össze tudták egyeztetni házasodási készségükkel. Az a henye udvari népség, amely az amatőr-katonáskedásban talált elmet az elfoglaltsághoz, iibbatt a hitben élt. hogy neki műiden szabad, ellenkezésre nem találhat. Ezért meredt el a szála az egyik fenségnek, aki telaiánlkozoit tagul a régi magyar mágnás vadásztársaságba. A gróf jól látta. hogyr a főherceg túlzott udvariassággal kerülgeti a feleségét s azt felelte neki. — Fájdalmasan esik kimondanom, de a vadásztársaságunk komplett, nem vehetünk fel több tagot. A négykézláb csúszó osztrák, meg az örmény alázatosan, még ma is borzongva gondolnak erre a vakmerőségre. Az egész társadalmi és közélet egyébként az etetésen, meg az itatáson épült föl. megszorult mágnásgyerekek mindig biztosan számíthattak hirtelen kölcsönre az örmény-fiúiktól. Mire aztán ezek is megvásárolták 'a grófi címet, már annyira beleszivóskodták magukat a társadalomba. hogy szinte átmenet nélkül történt az egész. Mintha ott születtek volna. A másik fiú a közigazgatásra vetette magát, áldozatot hozva a iövő generáció érdekében, amely majd egyszer — néni is olyan sokára — maga fog bíráskodni. Ítélkezni s akkor nincs baj. hiszen a íeivilágosultságot. az egyenlőséget csak követelni, kiverekedni kell addig, amíg ; mi javunkat szolgáljuk vele. viszont elé: hirdetni, hangoztatni amikor tényezőkké válunk, de már a többi fölött állónak érezzük magunkat. Hát nagyon elhatalmasodtak és megfinomulva a közéjük keveredett tiszta vérüek révén, csak gukkcrral nézték a másfajta embert. Bakó Lőrinc, a megye nyakába varrt veterán író, aki pompásan reprezentálta a sviháksáeot és a tehets égte lens éget. a nemzet koszorúsa leheteti volna, ha nem ina a dolgait, hanem csak elcsevegi. — Atavizmus ez. barátaim, higyjétek el. hogy' nem tehetek róla. Benne van a vérükben. Tudom öreg emberektől, milyen szigora és biztos alapon folyt az a disznói env észt és. Ha a koudás csak a faluba ment. visszaiövet már fertőtlenítésnek kellett magát alávetnie. A bacillus nem csak a levegőben lóg. hanem elképzelhetetlen minden helyen megfé&zkelődilc. A bécsi hentes sem nézhette meg az árut közvetlen közelből. Hogy is ne. Ott a xukker. tessék azon feldeputálni, az nem ragadós. Hát akkor szokták meg a Bükkvek is a távolról való nézést. Nagyon kacagott a saián ötletén, aztán döcögős lépteivel, törött lábával, gyorsán elbicegett, egyenest Bükkv Ta- j másnak. — Édes jó atyámfia, boldog vagyok, i hogy viruló egészségben látlak. Épp most adok ki egv kötet novellát, szives ertgedehneddel neked dedikálom. Tamásnak keserű lett a száiaize. ez megint száz forintot jelent, azonban nyájasan ragadta meg az öreg kezét s akkor már tudott mosolyogni is. — Lenci bácsi, agyonkényeztetsz -a figyelmeddel. Hová küldi cm a kötetek árát? — Ejnye. csak nem fárasztalak ilyen aprólékos gonddal is. átveszem én azonnal Mire való az a nagv teketória? Bakó Lőrinc zsebre se tette a pénzt, úgy ment egyenest a biiffébc. ahol pezsgőt bontatott. Pillanatra lelkiismereti furdalása támadt. talán illenék valamit félre is tenni a nagy összegből a nyomdásznak, de Lenci bácsi pillanatai abnormisan rövidek voltak. — Várhat a gazember, bizonyos, hogy nern hal éhen. Ismerősök közeledtek feléje. — Tán bugyellárisra hágtál. Lenci bácsi. Az öreg előmutaitta a száz forintost, odatolta a hozzá legközelebb álló orrához. — Nem érzed rajta a bürgeszagot? Nem birta volna el. hogy meg ne maria a jóltevőjét. mint ahogy kegyetlen volt mindenkivel, aki szívességet tett neki. De csak az élőkkel. A halottakkal nem törődött azokból úgy sincs haszna. Ami nem eleven, abból csak a kaviár, a pisztráng, meg a lazac a ió. Rengeteg könyve ielent meg egy esztendőben. de csakis így. pártfogókeresés formájában. Sokszor feladánlta egymásután többeknek is. mindén pénzt bezsebelt értük s ha érdeklődtek, hogy mikor jelenik meg. szidni kezdte a lusta nyomdát. a kiadót mindenkit, akik elég szemérmetlenek hozzá, hogy megjelenésében gátoljanak egv olyan munkát, ami talán sohasem Íródik meg. — Ez a Lenci bácsinak kijáró adó. állapította meg mindenki, de eszébe se jutott bárkinek, hogy nehezteljen érte. A mágnások egyébként nem igen hozták cl az asszonyaikat a megyeszékhely eseményeire, azok állandóan migrénben feküdtek. Elég. ha az urak ereszkedtek le a kisemberekhez. A komteszek épp úgy nem látogattak el Erdélybe sem. ahol Erzsébetvároson, vagy Marosvásárhelyen élt még egv-egv öreg Gergucz bácsi, szarvasbőrzacskóba gyűjtötte az aranyakat, megmaradt (valamelyik oldalágból) szimpla örménynek s igen gyanakodva fogadta a rokont. — Hát te mit lót hoztál? — Épp dolgom volt errefelé, gondoltam hát megnézem, hogy szolgál a kedves bácsi egészsége. — Jól vagyak, fiam. kutya jól. délek én száz évig is. Na. bökd. kj hamar, hogy mennyi .kell s milyen biztosítékot tudsz adni? Átveszed ntingyárt. vagy éri vigyem fel Pestre a kaszinóba? Gyönyörködött a zavaron, hosv milyen kéoet vágnak erre. Ö a finom kaszit nóban. ahol Pistinek, meg Karcsinak hívják egymást a nagy urak s az ő szerelmetes öccse száz terítékes vacsorákat ad arany tálakon, — Az éu pénzemből, hehe. amit keservesen kuporgottam össze. Na. de parcellázáshoz segítelek én a kamatokkal! A parcellázás gyakori jelenség volt. nem annyira a szociális érzés tette szükségessé. mint a muszáj. De a sok összeházasodás mindig járt valami örökséggel s a termést előre el lehetett adni, jó időkben több esztendőre is. Addig bizonyosan meghal valaki. A mágnások után azok következtek, akik egyenrangúaknak tartották magukat velük s szerettek volna legalább is a kamarás! kulcshoz jutni. Vagyonszerzésben és udvarok megkörnvezésében kevésbé élelmes családok leszármazol A pesti kasziuókhen éltek, néha mandátumot erőszakoltak ki, de predikátumot mindnyájan szereztek. # — Tudiátok-c. ki a legrégibb nemes a vármegyében?..... kellemetlenkedett Bakó Lőrinc. Hát a Bükkiek erdőkerülője. Annak a dédapja még megbotoztatta a Biikky dédapját, mikor az erdőiéből csent gallyal rakott tüzet az esett bürge! e alá. Szétiolvt. elenyészett itt miudeu ősiségi hajdani ió családok fiai irodákban dolgoztak, letagadták a származásukat, vagy csizmadiainühel.vt vezettek, sokszor elfeledve, hogy ur volt valamelyik elei ük. De ha a bérlő megtollasodott a fiából buszárönkéntest csinált, monoklit dugott a szemébe s azzal biztatta. — Ne sajnáld a pénzt, de csak urakkal barátkoz Mikor aztán az urfi mulatozásközben tükröket vert be pezsgőspalackokkal, á másik bérlőivadék elragadtatva állapította meg: — Hiába, csak a gentry tuti ilyen, szépen mulatni. A bérlet mindig könnyelmű urat rövicíitett meg. a bérlő gazdagodott, később beült a birtokba; kinyitotta háza aita.it s szinte hirdette. (Folyt, köv.) SSSt j£££19BHB5SEaBBKl ß Jugoslavenska Banka d. d. vukovári fiókjánál szabad- $ Q kézbői eladó egy tagban fekvő birtok, elsőrendű ß ß irtási talajon, közvetlen Vukovár város ha- Q 5 tárában, a birtok 155 kát. hold területű. Q Q Rendkívül olcsó áron és kedvező Q 5 fizetési feltételekkel. A birtok (Q 5 egészben vagy darabok- 5 Q ban is eladó és {j 5 azonnal át is ^ ß vehető, ß 6 6 ó 6 Reflektánsok forduljanak közvetlenül a következő cimre: Jugoslaveoska Banka d. d, podrožnica Vukovár ?5 üiiríft 11lii
