Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-05 / 35. szám

10. oldal.

IÄCSMEGYEI NAPLft

1926. február 5,

Foltok a szivárványon- Regény —

Irta: Sz. Szigeíhy Vilmos

Balázs Árpád rajzaival

— Holla, Péter bácsi! Üdv, Péter bácsi

Éva ezek alapián joggal tarthatta macát szépnek, úgyis mint egyetlen leány s a lóverseny tribünjén fejedelmi gőggel osztogatta a kegyeket.

Az öreg Péter csak távolról gyönyörködött benne, kissé talán fanyar arccal. ami rendesen akkor fogta' el. ha Éva férihezmenfetelét pengette tneg valaki.

— A sok mezítlábas;)! — dörmöste most.is szakálla mögül (azért viselt szakállt. beszélték róla, hogy ne kerüljön pénzbe a borotválkozás). — ez a sok mezítlábasa azt hiszi, hogy megbolondultam. Éppen nekik költöttem anynyit a gyermekem neveltetésére, éppen azéft!

A dörmögésbeu. főleg ami a meztelen lábakat illeti, volt egy kis ."túlzás is. mert végtére még sem lehet a császár risztjeit ilyen becsmérlő kifejezéssel illetni. de hamarosan mosolygott Holcz Péter.

— Mekkorát bámultok azon a szép napon, amikor megtaláltam a .lőnek való alkalmas embert! Ölje. donnervetfer!

Megindult szörnyű alázattal, hogy még : teljesebb alázatossággal köszöntse a vármegye notaibilitásait.; azokat a ’hallatlan 'hatalmasságokat.' akiknek' jóakaratától annyi, de annyi minden függ. Nem is közeledett közel hozzájuk. csak messziről lengette a kalapját. — (ne mondták a rongyosai, akiket együttesén kifizetek ‘ a mellényzsebemből. hog.v meg vagyok illetődve a társaságuktól!)

.lőttek azok úgyis ő féléié. Legelőször a főispán v ette észre a tégla királyt, aztán a Beocsiní bárók fogták két oldalt körül, inig a fiatalságnak az a része, amelyik nem juthatott be 'Éva udvarába, félkörben köszöntötte.

— Holla Péter bácsi! Üdv. Péter bácsi!

Holcz Péter topogott auró. vaskos lábaival. erre is meghajtotta magát, arra is. mutatta, milyen boldog, mikor .a lányára mondanak bókokat., befelé azonban egészen mást gondolt.

— Nekem akartok beszélni? Ha szegény lány volna, észre sem vennétek, de igv miiven bűbájos a szeme! Hehelie nagyságos alispán uram. liogv hiéJ- íóztatik? Én? Köszönöm, megvagyok valahogy szegényesen, mint a többi grófok.

' Rémülten kap a szálához a kezét, akkor vette észre, liogv ott őgvelcs a Közelükben Pátray gróf, a megye közigazgatási gyakornoka, aki a família. tel» ies letörése után innen akart valamelyes karrier felé kiindulni.

— Eljöttem már megnézni ezt a komédiát, úgyis ritkán int ilyesmihez i:.z ember. Aztán meg a lánynak is kedve van hezzáu hadd szórakozzék. Nini. a Loftier gyerek lova már megint .utolsó

lett. Mondhatom, szegény öreg Loftier megfordul a siriában ha megtudja, hogy mire költi a fia az örökségét, inkább tutajokkal versenyezne a Tiszán, az jobban kifizetné magát, mert így teljesen tönkremegy a fatelep. Úgy hallom, alig néhány szál zsindely csak az övé. Hát nem igaz? Mit igyekszik egv szegény kereskedő a nagyurat játszani? Örülök, istenbizony örülök, hogy nincs fiam, mert ki tudja, miket művelne az is! Engedelmct azonnal jövök csuk a jogtanácsosommal akarok valamit megbeszélni.

Ezzel elrohant Klonóczy Zoltán felé, akivel éppen két szép asszony veszekedett. Meglapult a közelében, alkalmas helyen, hagy kellő pillanatban elfoghassa s úgy tekintett sas-szemmel mindenüvé: a páholyokba, (hogy kik legyeskednek a lánya körül), a pályabírók felé (mert észre lehet azt venni, ha róla esik szó), főleg azonban Klenóczyra. 1

A fiatul fiskális megjelenése nem keltett különösebb izgalmat, amihez hozzájárult az is. hogy reggel el sem ment a közgyűlésre. (Minek, mikor idejekorán értesítették, hogy az őt érdeklő tárgyat le fogták venni a tárgysorozatról!)

Ebből aztán különféle beszélgetések következtek. leginkább olyirányuak. hogy kár ezt az embert annyira feketemájúnak tartani, mikor nem is ismerik. Az. ellenséggel-nem úgy bánik cl az okos ember, . hogy' , hadat üzen neki! Dehogy úgy. dehogy! Inkább, bemegy — •szakkifejezéssel élve —- a boltjába és lefogja a kezét. Természetesen barátsággal és barátilag. de akkor már meg is akadályozta, hogy, üthessen.

Bezdán alispán csak a vállát vonósa tta.

Mit bánom én? Engem távolról sem háborgat, sőt mulatok is rajta, hogy annyira fenekedik rám. Lelkemre mondom, egy csöppet sem neheztelek. Végtére fiatal ember, keresi a küzdőteret s valljuk csak be. jzóta ismeri mindenki, amióta bain van a vármegyével.

— Nem vagytok személyes ismerősök? — kérdezte a fiatalabbik Beocsini

.báró.

— Dehogy nemi Éppen az a dologban .az érdekes, hogy szoktunk találkozni, de szenvedélyes vitatkozás nélkül so,sem múlik el az ilyen alkalom.

— Mondink inkább, hogy. nem válhattok el,

— így is iól van. Vannak dolgok, amiktől fázik az ember. Azonban mindenen keresztül kell esni. örülünk, ha túl vagyunk rajtuk. Klénócz.v képtelen különválasztani magában a közéleti férfiút a magánembertől. mert ö a közgyűlési fermen kívül is folytatta azt. amibe ott bernit belekezdett.

— Szamár. — kotyogott közbe a Löffler fiú. aki már megint valamelyik lova győzelmét leste.

— De legalább okos szamár, felelte az alispán. Mert jegyezze meg. fiatal barátom, hogy ebben az egyetlen jelzőben rejlik az emberiség uagyrészénck veszedelme. Aki a szamárságainak különösebb lendületűt tud adni. az már valamivel több a szürke állatnál, habár cselekvései annak a benyomását teszik. A szimpla szamár ellenben minden lépésével elárulja magát és hasztalan küzd. megmarad annak, amivé teremtődött. Hiszen azért szamár.

Szerencse, hogy véget ért a versenyszám s a Löffler gyerek elvágtatott érdeklődni. hogy ugyan mi akadályozta ismételteit sárga heréidét a győzelemben. mert az urak kezdtek már moso, iyegni.

A jókedvüket fokozni elindultak ugyanezért a biiffébe. ahol oezsgős palackok durrogtak s pajkos női kacaj olvadt egybe az idáig hangzó katonamuszikával. Ott volt már Holcz Éva is a lányok és az asszonyok közt, körülbelül többen voltak idebenn. mint künn a versenytéren. Éván széles szalmakalap veit. amilyent aratók használnak a nap ellen, az irigység maid megette a lányokat. akik szerették mindenben még a szeszélyes bolondságaiban is. utánozni. Épp úgy irigyelték a beszédjéért, ami keveréke volt az őszinteségnek, meg a gorombaságnak.

Pehárcz Árpádnak például éppen most mondta:

— Ne üljön olyan közel hozzám maga kis öszvér.

A felhangzó kacagásba aztán kislányosan kapta kezét a szájához:

— Jaj. talán ostobaságot mondtam? Kicsoda is az öszvér papája?

Maga nem mondhat ostobaságot, udvariaskodott Krisztics Jeíta aljegyző ur. Az igen tisztelt kisasszony szája nincs enc teremtve.

— Tudom, mit gondol. Azt gondolja, hogy csókra való.

A szelességét, mint rendesen, most is megbánta a iárnber. kissé szepegő ábrázattal tette hozzá:

~ Ez is bután hangzott ugye?

Az egyhangú tiltakozás után (miközben a lányok sápadtan lökdö^ték egymást. hogy Istenem, milyen fesztelen és természetes tud lenni!) Éva egyszerre csak rákiáltott valakire:

Hallja. Árpád, nem tűröm, hegy igy bámuljon ránt! Megmondom az édesapámnak!

Most már Bezdán Árpád főhadnagyra járt a rúd. a fiú könnyedén megrezzent, aztán okosabbnak tartotta a jókedvet. 1 — Ilyen brg,„.„panaszos ugvis ritkán

jár az öreg, urnái. Ugyan, az isten áldia. tegye meg. könnyítsen a hivatali szürkeségein.

— Úgy. de uev bámul! méltatlankodott Éva tovább is. Azt hiszi, hogy felülök a titkos szentimentalitásának?

Hirtelen elhallgatott, aztán lehajolt az Izsépy kisasszonyokhoz:

— Ostobaságot mondtam?

— Dehogy mondtál, drágám, a szivemből iött minden szavad, felelte a nagvobbik. Egyedül te mered megmondani ennek a képzeiL'lő majomnak a magáét.

Bezdán Árpád dángubáit egv sort. később a sűrítéshez lépett, és. felhajtott egymásután két pohár pezsgőt. Oldalvást fordult, hogy ne keltsen feltűnést, Éva tolvad-tekintete ■ mégis észrevette.

— Csak annyit mondok, hogy be ne rúgjon estére, mert nem táncolok magával! Küldje ide Klenóczyt.

A főhadnagy, aki éppen azon tűnődött. hogyan lehetne lopva még egy pohárral kiinni. aztán hazaszökni. hogy két-három óra hosszat alhasson is estig. most egyszerre maga lett a túlzott előzékenység.

— Ha nem jönne, huzza be a fülénél fogva. (Jaj. tigv-e. ez is ostobául hangzott?)

A katonának jó üriigv volt ez a szökésre! menekült, közben megbökte Klenóczyt. hogy »látni akar Évike« s lekerülve a kocsitábor felé. belevetette magát az egyik fiakkerbe.

— Éppen az kellene, dörmözte. hogy uc tudjam estére rendbehozni a gondolataimat

Klonóczy két asszonnyal került a sátorba, hadakozott még akkor is. milter beérkeztek.

— Én ugyan megkaptam a magamét, panaszkodott még akkor is Bobdayiié. Túlságosan elegáns vagyok, semmi természetes nincs bennem. Hogyan is mondta? Tudom már: Maga olyan, mint az elkényeztetett primadonna, mikor D ara szál eányt játszik. Milyen az? — kérdezem én. Olyan, hegy sosem kehi a kellő hangulatot Azt kellene ereznünk, hogy az utcáról ión,.de mindene ordítozza, hogy csak az öltözőből érkezik.

Egy kis hadnagy, aki földön túli lényekként tisztelte a női nemet, odalépett Kletióczyhoz:

— Von Skribál.

Aztán az egyik kamerádjához fordult

— Bolond ez, hogy így merészel beszélni? •

— Nem a’, alapjában véve jó fiú, de hogy azzá legyen, előbb le kell itatni. Józan állapotban úayyan Pettáns. kissé kellemetlen is, azt hiszem, azért hívják bizalmas körökben parasztnak. Én mulatságosnak találom.

Különös természet, szeretném be.csinve látni.

— Egészen más ember, rá sent ismernél.

— Kleuóczy. kiáltott az ügyvédre Éva. guritsa ide azt a hordót és üljön mellém.

— Ha megengedi, inkább a székre

ülök. \

— Nem engedem meg. azt tegye, amit parancsolok.

' Kleuóczy szeretett volna eltávozni, de valami azt súgta, hog.v 'ez mégis csak neveletlenség volna. Egv ideig komikus grimaszokat vágott, majd kissé, szögletes mozdulattal széttárta a. karját.-• Engedelmeskedjek? — kérdezte kérdezte inkább a társaságtól.

De már ugyanakkor ott is ült Éva lábánál.

... Szerencséié, mondta a lány. mert

ha egyetlen másodpercet késik, vége köztünk mindennek.

Vucsetics főszolgabíró föluattánt.

— Zoltán, kérlek, ebből ma emberhalál lesz. Az előbb Évike közt és. én köztem veit majdnem vége mindennek, most pedig te vagy a boldogságunk korlál.ia? Évike. töltsünk tiszta bort a Pohárba.

A pincér, abban a íriszemben, hogy a felhívás tulajdonkénen neki szól. nyomban megjelent, tálcán hozva egv sereg pohár italt. Éva nyúlt először a magáé után.

— Kleuóczy. a maga jókedvére! Szeretném. ha estére fölvenné azt a másik alakját.

— Melyiket?

• - Nem olyan mw.v a választék. A másik alatt természetesen azt értem, amelyik nem harapós. Tudniillik estére sokat akarok táncolni, többek között magával is Kleuóczy.

— Hiszeii én nem táncolok!

Bobdaynó komoly arccal kezdett beszélni. utánozva az ügyvéd mozdulatait:

— Mert. hölgyeim, voltaképen mi a tánc? Józan eszű, vagy legalább is józanoknak látszó emberek megfeledkezése önmagukról, izgatása az egyébként is elfajult idegeknek, akkordok szerinti ütemes rezgetése a testnek, inig fáradtan rcskad Össze. Egy kis Útfeleitett őskor, bizonyitéka annak, hogy emberek voltunk valamikor mindnyájan s az atavizmust képtelenek vagyunk leküzdeni. Csak tessék bennünket jól megfigyelni., szembetűnő annyi ezer év elteltével is a vadság. Egyébként a.táncj tisztára erotika. Csak tisztára, de nem1- tiszta. Öntudatunk alatt lappang a ne-' miség. ami benne van a bölcsős gyerekben is .és elhatalmasodik raita. ha nem törődnek a nevelésével. A tánc piszkálja ki belőle a rosszat és végtére is — vallja be, asszonyom —. ha nem alattomos nemi ingerek zavarnák, hanem egyedül a plasztikus mozdulatok után vágyakoznék, nem nővel táncolna férfiak helvett? És az a legszotnorubb benne, hogy az ész mint irányító. . felbujtó, működik közre ebben, ahelyett, hpgy csillapítónak állana be,

, Annyi ióiziiséggei. gráciával adta ezt elő. hogy Klenóczyt is megnevettette.

— Már pedig én táncolni akarok, jelentette ki Éva. de csak urakkal.

Nemkülönben mi is. folytatta á nők iórésze.

Klenóczv csak vonogatta a vállát.

— De ha nem értek hozzá!

A főispán Flóra lánya — egyébkén ( is szenvedélyes vitatkozó... nem'állhatta meg szó nélkül

(Folyi. köv.)