Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-05 / 35. szám

2. oldal 3ÄÜSMEGYB NAPLÓ 1926. február 5. nem iud:iak igazat írni és belehal­nának, ha igazat imának. A beogradi lapok politikai munkatársai és a vidéki lapok tudósítói csütörtök délután a par­lamenti újságírók klubhelyiségé* ben ülést tartottak, amelyen Ra­llies támadását visszautasították. Az ülésen megállapították, hogy az ujságirók az országot és az igaz­ságot szolgálva, nem irányíthat­ják tollúkat a közoktatásügyi mi­niszter szeszélyeitől, a-nál ke vésbbé, mert ő nem mindig ura szavainak és ezer! gyakran kényte­len megcáfolni azt, amit nemcsak ujságirók, hanem ezer és ezer más tana elolt is mond. A portugál Nádossy Portugália holland; követét a portugál bankjegycsalással kapcsolatban letai­tóz tatiák Hágából jelentik: A portugál bank­jegycsalási affér már eddig is több magasállástt egyént rántott magá­val, most pedig, miután Portugáliá­nak a holland udvarnál akkreditált •követét is letartóztatták, az ügy mé­reteiben már megközelíti a magyar bank jegy csalás skandalumát is. Amikor a bankjegycsalás kiderült, a portugál követ rögtön elhagyta Hágát és a követség vezetését egyik titkárra bízta. A titkos rend­­örök mind hangosabban mesélték, hogy az ügyben a követnek is része v au. Végre a hágai rendőrség letar­tóztatta Marang van Y sselweerdéí, egy ágenst, aki barátságban élt a -portugál követtel. Maráiig volt egyébként az egész csalás értelmi szerzője, illetve a portugál bűnösök lUgynevezett »ügyvezető igazgató­ja.- A liszáboni kormány megen­gedte Bandeirának, hogy különböző •sürgős természetű privát ügyeinek elintézése végett visszatérhessen Hágába, de nagyon rosszkor érke­zett, mert Marang a rendőrség előtt súlyos vallomást tett a volt követ­re. A vallatásnál jéfen volt Chrispia­­nio portugál főügyész is, aki mikor meghallotta Marang súlyos vádjait, összeköttetésbe lépett a lisszaboni kormánnyal és kérte, hogy a volt A gyáva Irta: Pakots József Tóth kavargó, zsibbadt fejjel tért ha­za az éjszakai mutatásból. Rengeteg sokat ivott, cigarettázott s mikor be­lépett tisztalevegőjü. hideg agglegény­­szobájába, úgy érezte, mintha idegen ember volna. Idegen önmagának és az egész életnek. A hajnali szürkület már beszivárgott dolgozószobája leeresztett iüggönyein s Tóth bevetette magát az íróasztala előtt! karosszékbe. Elgondolkozott. Mit is csinált ina éjjel? Megbolon­dult. Olyan duhajon, eszeveszetten vi­selte magát, mim egy tacskó. Tánc közben, mert azt is megcsele­­kedte, azt súgta az asszonynak. —- Nem bírom tovább. Legyen az enyém! — Rendben van — felelte az isteni, drága no, a legfinomabb, legszebb és legszentebb, akit valaha életében ismert — rendben van. A magáé leszek, mert szeretem. Ismeri a feltételemet. Azon­nal menjünk el innen, akárhova, vala­merre. Elbújunk az emberek elől, bol­dogok leszünk, ha csak egy órára, egy napra is, utána pedig fobelöjjük ma­gunkat. A halállal ióvátesszük a bűnt, amit elkövettünk s a halát!af megsze­rezzük magunknak a boldogságot! — He édes... élni kell a boldogság* Ért... — .UH csSfk megbalbR-uirrk. Vagy m­követet is letartóztathassa. így került a hágai börtönbe a portugál követ­­ségi palota lakója. A hágai nyomozás még nincs be­fejezve, mert még keresik Mennist, a letartóztatásban levő Marang-bűntársát. Valószínűnek tartják azonban, hogy Hennis-t a portugál követ már akkor megszöktette, ami­kor még hivatalban volt. Tizenkét autóbusz közlekedik Dólbácskában Az autóbuszjáratok pótolják a délbácskai vasúti közlekedés hiányait Noviszadról jelentik: Az autóbusz­­forgalom, amely Novfcszadot a Détbács­­ka csaknem minden jelentősebb közsé­gével összekapcsolja, rohamosan fejlő­dik. Az autóbuszjáratok az utóbbi he­­tekjjen vettek nagyobb lendületet, úgy, hogy most tizenkét autóbusz bonyolít­ja !c a forgalmat Noviszad és a dél-, bácskai községek között, a vasúti vitel­dijakhoz képest olcsó áron és pótolva azokat a hiányokat, amelyek a dél­bácskai vasúti forgalomban mutatkoz­nak. A legélénkebb a forgalom Futak és Noviszad közt, ahonnan két közvetlen kocsi szállítja be az utasokat, de ezen­felül a Begecsröí, Csébrö! és Pálinkáról Noviszadra és vissza közlekedő autó­­buszjáratok butakot átszelve belekap­csolódnak a Futak—noviszadi forga­lomba. A kutak—Noviszad közt közlekedő autóbusz reggel 7-kor és déli 1 óra 30 perckor indul Novifutog-ról Szíaritutog és Vetermk (Chotek-puszta) közbeeső állomások érintésével és megállóhelyek betartásával Noviszadra, ahova 7 óra 45 perckor és 3 óra 15 perckor érkezik. Noviszadról 12-kor és délután 5-kor In­dul és Noviíutogra 13 óra 45 és délután 5 óra 45 perckor érkezik. Novifutogról Noviszadig egy menet 15, odavissza 35 dinárba kerül. Sztariíutogról 12, oda­vissza 20, Vételinkről S, odavissza 12 dinár. A Cséb—Noviszad közt közlekedő autóbusz Csébrői reggel 6 óra 30 perc­szadra, ahonnan déli 1-kor indul és >í4 órakor érkezik Palátikára. Palánkáról Noviszadig a viteldij 40 dinár és ehhez mérten olcsóbbodnak a közbeeső állo­másokról érvényes viteldijak. A palán­kat autóbuszjárat vételdijai olcsóbbak, mint a Cséb—Noviszad közt közlekedő kocsin. A Szrbobran és Noviszad közt közle­kedő autóbusz Srirboferánból reggel 6- kor indul, Túrja, Nádalja, Temerin és Jarak érintésével 8 órakor érkezik No­viszadra, ahonnan déli 1-kor fordul vissza és 3-kor érkezik Szrbobráaba. A kétórás autóut viteldija 40 dinár. A Begecs—Futak—Noviszad közt közlekedő autóbusz Begecsröí reggel H7 órakor indul és id8 ÓTakor érkezik Noviszadra, ahonnan már 9-kor vissza­fordul. de csak Futakig megy, mert 9 óra 45 perckor Futakról ismét Novi­szadra jön és ide 10 óra 30 perckor érkezik. A kocsi azután Hl-kor indul Begecsre, ahova H3-kor érkezik. Bc­­gecs—Noviszad között a viteldij 20 di­nár, odavissza 35 dinár. Temerin—Noviszad közt a kocsi Te­­merinrö! reggel 7-kor Indul és Novi­szadra 7 óra 45 perckor érkezik, déli 12-kor indul vissza és 12 óra 45 perc­kor Tememben van, ahonnan délután 342-kor újból Noviszadra indul és dél­után 5 órakor tér vissza Térttérinbe. A Temerin—noviszadi autóbusz viteldij 20 dinárba kerti!. A Sztaribecse}—Noviszad közt közle­kedő autóbusz Sztaribecsejröl reggel 6-kor indul és Glozsán, Begecs, Növi- és Sztariíufog érintésével 7 óra 30 perc­kor van Noviszadon, ahonnan déli egy­kor indul vissza és Cséb kiinduló állo­másra délután 2 ó-rakor érkezik. A vi­teldij Csébrőí Noviszadig 50, Glozsán­­bó! 40, Begecsröí 20, Sztari- vagy No­­vifutogró! 15 dinárba kerül. Palánkáról Noviszadra közlekedő au­tóbusz Palánkáról reggel 6 órakor in­dul és Cséb. GlOtsán, Begecs, Futak érintésével Kit órakor érkezik Novi­kor indul és Noviszadra 3 órakor érke­zik. Innen H2 órakor indul vissza és H4-kor érkezik Sztaribecsejre, ahonnan Noviszadig a viteldij 70 dinár, odavisz­­sza 100 dinár. A legközelebbi napokban további há­rom uj útirány felé indul még autóbusz­­járat és élénkíti meg a dálbácskai autó­buszhálózatot. Az egyik Noviszad és Velikibecskerek, a másik Noviszad— Tite! és a harmadik Noviszad—Szoui­­bor közt fog közlekedni. gának nem éri meg a halált az, hogy egymásé lehetünk? Gyáva! És az asszonynak fanatikus tűzben és mély, megindító, önfeláldozó szere­lemben gyűlt ki a tiszta szeme. — Nem, nem... -- dadogta Tóth. —- Nincs jogom, hogy elvegyem a ma­ga fiatal életét. — Gyáva... — ismételte az asszony. — Magamagát félti, nem akar meg­halni ... Nem szeret... Nem éri meg magának a halált az én önfeláldozá­som ... — De édes... Ne játsszék velem! — Esküszöm .. j én boldog volnék, ha meghalhatnék... magával! Olyan belülről jövő, tiszta zengés­sel tört ki szivéből ez a vallomás, hogy cl kellett hinni. A jazz-band vadul kezdett rikoltoz­­ui, körC&ttiík lihegve, összesimufva lendültek, vonagíottak és keringtek a párok. Tóth görcsösen szorította ma­gához a legnemesebb, legtisztább asz­­szonyt. — Hagsion — mondta a nő megbán­­tódva — elég volt. És tartózkodóid vonta el hajlékony, üde testét a férfitól. Tóth visszavezette az urához. És ek­kor megbolondult. Ü, a. méltóságéra, választékos, finom és kiváltságos egyé­niségére gőgös ember elkezdett duha­jon, közönséges, triviális módon, szer­telenül vigadni. Ivott össze-vissza min­dent, bort vérpirosát, fehéret, majd pezsgőt bontatott, poharakat vagdo­sott a faihoz, valahonnan. előkerittetett pár szál cigányt és huzattá a legke­servesebb és legvadabb nótákat. Visel­kedése felvillanyozta az egész társasá­got. Szokatlan volt, hogy ez a magába­­omloít, finom*, választékos emíber így felmelegedjék. És a jókedv hulláma ömlött et mindönkin. Igazi orgia kavar­­gott fel a fülledt teremben. Az asszony ájult tekintettel bámult a férfira, akit imádott, altit fölébe emelt még a maga tiszta, eszményi er­kölcsi felfogásának is. És intett a fér­jének, Menjenek haza. És elmentek. Tótji üres szemmel nézett a bezá­rult ajtóra. Aztán teljesen megvadult. És most itt ül Íróasztala előtt és az éjszaka emlékei végighasogatják zsib­badt agyvelejét. És a sok különféle ital, dohányzás marja a torkát és keserű a szájize és mintha nem ö maga ülne itt, hanem egy idegen. Mit is mondott az asszony neki? Gyáva! Hát az volna? ő és gyáva? Milyen megalázó, lekicsinylő ez az Íté­let a legszentebb, legimádottabb száj­ból! Gyáva volna? Miért? Mert job­ban szereti ezt a finom, tiszta terem­tést, hogy sem halálra kárhoztatná. Hogy gyönyörű fejét vagy nemes, mély szivei összeroncsolja egy buta gó!yó s a kiömlő vér beszennyezze a szűzi homlokot, amely mögött annyi szép gondolat szunnyad vagy befoltoz­za fehér keblét, amely olyan, mint ál* Trónbeszéddel nyitották meg az angol parlamentet Éles munkáspárti kritika Anglia fegyverkezése ellen Londonból jelentik : A király, a ki­rályné kíséretében ma megnyitotta a parlamentet. A trónbeszéd kijelenti, hogy a focarnói értekezlet eredménye alapján remélhetően nagy lépést fognak lenni a fegyverkezés mérséklése irányi­ban. A jövőben jegyekkel fogják meg­különböztetni az Angliába behozott mezőgazdasági termékeket és kézmű­ipari cikkeket a belföldi termékektől úgyszintén a brit birodalomban készült cikkeket a külföldi ároktól. A király trónbeszédóben kijelentette, hogy a brit kormány szívélyesen osztja Törökország­nak azt az óhajtását, hogy a Törökor­szág és Anglia közötti barátságos kap­csolatokat kifejlesszék. Harst konzervatív előterjesztette a trónbeszédre adandó felirat tervezetét. Hangoztatta, hogy a trónbeszédben ja­vaslatba hozott törvényes intézkedések józanok és mértékadók. Clynes a munkások ellenzékének ne­vében a távollevő Macdonald helyett éles kritikát gyakorolt a trónbeszédre; amely szerinte semmit sem tartalmaz, ami arra mutatna, hogy a kormány ne­vében nagyszabású tervekre készfii. Ami a leszerelés kérdését illeti: meg sza­bad-e kérdezni, hogy Angolország ezen a téren jó példával szándékozik elől­járni ? A legutóbbi négy esztendőben fegyverkezési célokra négyszázhnszonöt­­! millió font sterlinget fordítottak, közel I háromszorosát a közoktatásügy kiadá­­j sainak. Ciynes azzal a megállapítássá! j fejezte be szavait, hogy a mostani kor­­j mámj a legnagyobb baklövés és c leg- I nagyobb csalódás az egész ország poli­tikai történetében. Lloyd George beszédében azt mon­dotta, hogy Locarno — leszerelés nél­kül acélcsapda igen hamis ragokkal és egy szép napon hirtelen becsapódhatok. Ezután Baldwin miniszterelnök emel­kedett szólásra, aki nagy tetszéssel fo­gadott beszéde elején az előkészítő le­szerelési értekezlet elhalasztásáról tett nyilatkozatot. Lloyd Georgenak arra a kérdésére: melyek azok a kormányok, amelyek az elhalasztást kívánják, Bald­win miniszterelnök Franciaországot, Ja­pánt, Csehszlovákiát és Olaszországot nevezte meg. mok rózsaszirom-vánkosa... Ennek a nőnek nem szabad meghalni. Olyan ritka emberpéldány, hogy a természet elleni ostoba, szentségtörö merénylet volna* elpusztítani! Hogy ő gyáva? Hogy 6 önmagát félti? Oh, az oktondi, drága teremtés, mire gondol? És mégis. Hátha igaza van ennek a fölényese« okos nőnek? Hátha ő gyá­va? Hiszen hanyathomlok kellett vollna elfogadni a nagy önfeláldozást, az ál-; modott, elérhetetten boldogságot? Egy önfeledt, mámorba fulladó, ujjongó, tiszta, szent és örökkévaló percet, vagy órát! Micsoda ár érte a halál? Semmi! Sőt. Éppen a halál tenné feleslegessé azt a pillanatot, mert utána nem volna többé semmi köznapi, semmi földi ide­­genség... együtt szállnának át a tneg- I semmisülésbe vagy a megtcljesedésbe... í Olt, a szent, tiszta, drága asszony, aki­­j nck nem kell az élet — nélküle. És mégis. Neki, ennek az eszményi, nem e világból való teremtésnek nem szabad elpusztulni, neki e világon kell élnie, hogy szebb legyen tőle az élet és maga a világ. És akinek meg kell halnia, az csak egyedül ő lehet, ő, a méltatlan férfi, ö, a gyáva... El kdl pusztulnia... És ideges kézzel nyitotta ki íróaszta­la fiókját, kihúzta onnan revolverét. 1 A hajnal szürkeségét odakint az égen, i fölhasitotta egy véres esik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom