Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-28 / 58. szám
1926. február 26. öÄrSMfGYE! lAPlft 23. oldal Foltok a szivárványon — Regény — Irta; Sz. Szigelhy Vilmos Baiáz# raJzaívai Klcnáezkg akker már sirt, iáiéi eöször életében, ügg kelleti gyöngéden vigasztalnia a lángnak. A feleletet be sem várva, csacsogott tovább. Az 6 lelke is furcsa átalakulásokon ment keresztül, mióta kilátása nyílt vá, hogy nagyapa is lehet ennek a gondolatnak ált és igazi öregembernek kezd,te magát érezni. Abbahagyta az oktalan vagyon-harácsolást van abból már úgyis elég. Terveket szóit, hogy hova költözködjék. exv helyhez sem akarta magát lekötni. Még legjobb volna állandó tanyának a főváros, onnan kell maid kiindulni s oda visszatérni. Abban a nagy Üabyionban eitemetkezhctik az ember, ita nem akar mással érintkezni. — Mikorára akarjátok a? esküvőt? — kérdezte ecvszer. Éva szemérmes pirulással simult Zoltánhoz, a fitt sem adott határozott választ — Az a kérdés, hogy otthon legyen-e, vagy már a fővárosban? Itt Évának volt megjegyezni valója. — fin a Delibláíoi választom, ezt nem engedhetem el. én büszkélkedni akarok. — Kis csacsikéin —- mondta Klenóczy — van is mivel! — Ez az én dolgom. — Azt hiszem, december előtt úgy sem hurcolkodhamnk el. nekem is lesz addig némely elintézni valóm. — Legyen december, hagyta, rá Holcz Péter. Jó? A másik kettő bólintott rá. hogy ró. Évának aznap délután, mikor az öreg még aludt, külön megbeszélni valója támadt. — Menjünk ki a kápolnánkba:! Kápolnának nevezték néhány fenyő I emplomszerü egybeborulását egészen 'közel a patakhoz. Gyeppamtag volt a legnagyobb díszé ők maguk vontak fölélő pomyvafötíe'et, a kiálló ágakon délfelé is reszketett a harmat. — Nagy számadásra készülök — fenyegetőzött ÉVa. — Nem félsz? — Egyedül tőfed lélek — ingerfeedett Klenóczy. — Menj. gonosz, hát olyan ijesztő vagyok én? Azonban hagyta, hogy a gonosz a keze után nyúljon. !sv közvetlenebb a beszéd. — Nekem te v*»-- a iegbájosabb ijesztőm, a vizsgálóbirám. — Most ki Is szedek be'ŐSed mtedeh hatmiskodást. Mindenekelőtt arra felelj, hogy szeretsz-e? — Tudod! — Nem tudok semmit, feleletet várok. — Nem szeretlek! — évődőtt Klejtóczy. Ezzel aztán el is tört a mécses, szépe gett szegény kis leány. —■ Látod. én mindig azt gondolom, hogy ez- nem is olyan tréfa! A vége az lett. hogy kaim le kellett 2oítájinak térdelnie ,ós üjtnepéíves esküvel megerősíteni, hogy minden szerelemnél különb az övé s csak túláradó boldogságában vetemedett ilyen diákos zöldségekre. Egyébként mégis neki van igaza, mert nem szereti, Iraner* imádja. De <a lány még ükkor sem kapta viszsza a régi kedvét —- dó! van. tudom, hogy gyereknek tartasz és úgy bánsz velem, ahogyan gyerekekkel szokás. — Édes kis szivem, hát m«t tegyek? Mivel bizonyítsak? Éva benne volt már a szentimentális hangulatban, —- Hahóira,-n én lányoktól, hogy milyen türelmetlen a .vö'esényftk. kergetnék a napot Is az égem, csakhogy minő! előbb meglegyen az esküvőjük, te pedig fraiasztanád. amennyire tudod. Úgy' érzem, hoz.v van rá okod. mert mfcdermek vau oka, amit te cselekszel. De ón épp azt nem tudom! Édes jó párom. mondd e! nekem, ha báor. valami, hiszen csak nekem mondod cl! Aztán én is bevallók valamit. Az utolsó szóknál valamelyest 'kiderült az arca, pajkos mosoly futott azon keresztül, Klenóczy tekintete viszont sötétebb lett egv árnyalattal. A lány mintha érezte volna, hogy több bíztatásra vau szükség. — Megkönnyebbül a te lelked is, sőt ha bűnöd volna annak Örülnék a legjobban, mert mindenné! erősebben láncolna hozzád a cinkosság. Kfertóczy nagyot sóhajtott. —■ Atitói félek. hogy megbántanám ve'e valaki iráni ~ kegyeletemet. — Azt a valakit őr? áldani, tudom halóporában is. — Eh — tört fcí Ktenóczv — előbbutóbb ttgvls át keli raita esni 8 ha ezért dhidegedsz tőlem, keserűség -nélkül viselem a teriiet. Végtére is én vagyok a hibás, nem lett volna szabad ennyire mejíném, — Beszólj az édesanyádról, úgy szeretnék róla hallani. Sokat szenvedett? — Sókat —1 bőHittoW Klenóczy. — Szeretett? — A világ minden szeretető az ő szivében gyűlt össze. Az enyém volt az élete s mégsem hagyhatott rám semmit a nevén kfvfH. — Tudom -o. sóhajtott a iáztv. Klenóczy. felriadt — Mit tudsz? ■— Azt amit te tstui akartál eteondani. Egyszerre anyáskodni kezdeti. — Oh, édes jó uraoácám, milyen végtelen na® csacsi vagy íe! Hát mit gondolsz, jelent ez nálam valamit? És még te merészelsz engem olykor zöldségekkel vádolni? Hát van ahhoz bármi köze az én szerelmemnek, hogy élt egyszer egy hiszékeny, érző szivü lány, akit megcsaltak! Oh. találnék érdekeltéget, de akkor — ti© haragudj meg ér,e —- hálásnak kellene' lennem — mert a te fó lelked sarjadt- iki a frigidtől s ami szeletetek jóságot képtelen magába fogadni egv szűk koporsó, óz örökségképpen rád ezáüatt. Zdtára, nézz a szemembe! Klenóczy akkor már sírt, talán először életében, ügy kellett gyöngéden vigüsztaM» a iémraak. — Minek nézd te engem. Hát firtiikfsássjeony vagyok én. akinek a sóim «1 ütem érhető arawvkuícs az ideálja? óh, Zoltán, hogy még ennyire sem ismersz! Nézd kis fiam. én nem tudok előtted titkot tartami, igen rossz hadvezér vagyok s eldntfom minden stratégiai eszközömet. én tudom ezt már régem, hiszen sokszor halottam emie* geent, de éppen aizéffc, biztató benne, hogy könnyebben ereszkedsz, le hozzám. Atwiy! komolysággal mondta ezt, hogy Ktenóczv akar atomi is elheverte magát. — Látod, látod — lelkendezett -hogy mégis csak gyerek vagy! — Ez bántott? — Ez — hagyta rá Zoltán. — Ha én a íremen urak urán vágyakoztam volna, snlt gondolsz, nem érhettem vokta el azt. amelyiket akarom? Vari még vafcaraf akadály köztünk? Édesapja tudta? — Ón. hogyne! — Nem fái neki? Éva úgy kacagott teli üde szájjal, miatt egy gyermek. — Nagyszerű, éppen ana ád az ilyesmire valamit! Volna még megjegyezni valóm, de item illik lány szájába, aztán azt sem szeretném, ha furcsa véleményt alkotnál ró'&m. De nujd lesz rá időnk s akkor kifejtem, hogy mit tartok arról az előkelő vérről. Többre becsülöm a közönséges komédiásokat Ez elég komolyait volt mondva, a végén mégis elmosolyodott Éva Klenóízy kérdő arckifeiezóssel fordult feléje. — Eh semmi — mondta -a lány. — Titkolsz valamit? — Majd megtudod, legyen meglepetés. Néhány borotvált arca ember haladt el arrafelé, m egyikük köszönt is, Klenóczy szótlanul emelte meg a kalapját. — Színészeik — mondta Éva. — Itt. Karécsomv'iEeten? — Reggel hallottam, hogy _ néhány előadásra itnegádapcttek, vándorolnak. — Ami azt illeti, lesz eiésc közönségük, hiszen 'nem tölti mindenki1 olyan pompásan az idejét, tnhtf mi — Azért elmegyünk! — Ha u*v kiváltod! Aztán egész más 'tangóit folytatta. — Mit mosolyogsz? A lány kérdéssel válaszolt Nem ismered még a társnMi névsort? — Most Iramom először. Éva elővett egy litografált papirost. — Reggel hozták ezt is. B. VJzakmy Lóránt színigazgató jelentette. hogy jó'szérvczett színtársulatává és saját zenekarával pár előadásra megállt »a természet eme kies fejtekén« s legnagyobb cáíia életének, hogy abban a műélvezetben részesítse a közönséget, antít annak rntdligetrciája megérdemel. Ugyanezért nem k-imé've semmi áldozatot, sikerült szerződtetnie Csengeley Margííot. & vidék legiilmcpcltebb művésznőjét, aki sikerrel vendégszerepelt már a fővárosi nváfi aziitházáikbaift is. — Ez e .nekem szánt meglepetés? —kérdezte Klenóczv. — Ez! — bólintott Éva. Zoltán hossgosan -nézett a íásiy szemébe. az makacsul állta a tekintetét. Mind a ’kettő azt akarta kiolvasni, hogy mit gondol * másik, mennyire érdekli •a dolog? — EUegyük ezt a témát is a jövőbeliek közé? — kérdezte Klenóczv. —- Istenem, hiszen végtére is lány vagy! Éva késem fogta a fiat. — Néha azt hiszem, hogy okos lány, néha azonbar..' «-agyon ostoba. Hiszen szeretett ő is téged! — Nem édes kis szivem, nem szabad össcehasonlkáskat tenni. — De voltatok meghitt kettesben! Tudom ér. hogy nincs jogom a Ondiadra féJtékenykedni. ostobaság is voltra. megértem, hogy mit ident a legényélet. amely lehet szabad é$ csapongó, mert úgy kívánj« a természetes ész, hogy az is legyen -- s — Féltékeny vagy? Éva, csak annyit felek: — Ühüm. ■— Nem akarók védekezni sent magyarázatokba boesátkomtí. oscpá» a $8t önérzetedre apdlálok. Kívánod, hogy eikerüiiem? Évának mogeröltetésébo fcerók a jókedv.-- Oh. dehogy, ón egészes másra gondoltam. Meg tudom érezni, hogy a •múlt iránt nehéz hálátlannak lenni, mert kegyetlen ereje van. ha visszajár aps emléke. Én éppe„n azt kérném tő1 ed. hogr* na .kerüldd. mért akkor lopva íágrwidoteál ínégSs. De — és itt feíiyegeíöleg emelte fel kövér kis ujját — w is keresd -a vele való tnláScosást. mert kikaparom « szemed. Klenóczy. -»tó fassauki-nt egészen Ivelejött az o-kos emberek gondöl-koló, értelmes légkörébe, magálióz vonta Évát csókkal o/jta meg n választ. Az az égő, meleg száj azt moaidta tapadó vonzódé-; sával. hogy hisz. Egészen őszintén és tisztán, matten inftttdgn gyáWtó!. a jövendőnek műiden félelme tiéfkiii. Ez, aesn az elszéditett. bo'ortddá tett nőnek a csókja volt. hanem a lélek tisztánlátásának hivő megnyugovása. Dói utált, mikor Ktenóczv leveleket adott fő! -a vasutj állomáson visszafelé jövet a hosszabb utat választotta. Ez fáktól alkotott alagút vön. ‘ambokbo* a mennyezet, az őSReebomló ágak olyan szerelmesen kapcsoióatak egvmásba, inincha sosem adeamsának oíválrei s örökké a nyárba-n bizakodnának. amely zö-M színé vei csalt a reméiiység bolond hiedelmét akarja elültetni s nem hisz a loíBbhuljEtö. hatalmas őszben. Egy mellékutró! fiaíal pár jött elő k folytatta kifelé útját A íásty hófehér ruhában, kezében himbálta a szaltnaka- Iapját, a másikban piros napernyőt tartott s a-imak hegyével húzott rovások®,t a fövenyben. Igen mélyen el vedt merülve, lesütötte a tekintetét, mintha zavarban hallgatná kísérője beszédéi. A kísérője egészen fiaié! ember volt. a bajusza csak most ütközőit. Eiwell ruhát tűseit, boká« fölül főtfc&Nw* és turista inget Ktenóczv ŐS ismerte meg előW». — Nini, a Löfiter-gyerek. A f-íu szemNlésében nwrfilt el, «V» riadt föl. hogy csengő tsőS hang szólítja meg. — Jőnapot Kteiióc2y! — Margit! Nini. hát maga ki van? — Ugyanezt kérdezhctuáíR étf fs. Azzal a fiú felé fordult. A vőlegényem! Klenóczy udvariasán mosolygott — Oh. ml már ismerjűk ogymást! Mindjárt hozzátette: — Különben gratulálok! Csengéiév Margit nyonwJBt megfordűlt. a lovagja követte s most már hármasbaj? haladtak visszafelé, középen hagyva a leányt. — Sok szép sikerem volt — mondta; Margit — csak -ideiglenesen vendégszerepelek VízateaynáiS. Különbep is visszavonulok a színpadtól, így kiváltjai a vőlegényem. — A színművészet mindenesetre sokat vészit — udvarisakodott Klenóczy. — Azonban akár az egész pusztuljon a' csaráti fészek -melegéért. — .Ez ,az ín jeligém is — sietett meg* szólalni Löffler, akit mintha kényíl-metlenül érintett volna a találkozás. — Mi újság otthon? — fordult most feléje Klenóczy. — Nem dóit még öszsz-e a torony? — Igazán megvallva, fogalmam sincs róla, mert május óta távol vágyók a szü ővárosmtól. A lóversenyeken vitám a fővársban. -néhány hete pedig a társulattal utazom. Keryszítlthoz értek. Klenóczv sjáplót* ta -magát. Megnéz? — t'értíezra Maryi«— Föltétlenül. — Egyedül vaai? — No. nem egésze?». — Páratlan- -ked\-ességü lieiv ez. — Du mennyire! Engem -a eoir fefkyö Csábit. ÍFolyt. lifted
