Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-26 / 56. szám

10, oldal.

1926. február 26.

Foltok a szivárványon

— Regény —

Irta: Sz. Szigeíhy Vilmos

Balázs Árpád. rajzaival -1

„Éva nagyon ölrnlt, hogy ilyen közvetlenséggel beszélhetett arról, amire any nyiszor gondolt, — lassan megindultak az erdő szélén a völgy kai lanb an."

Éva majryon örüli, hogy ilyen közvetlenséggel besz'élthctett arról, amire annyiszor gpijdolt. — lassan megiiidullak az erdő szélén a völgykatlanbau. Oldalt óriási hegy tartotta, vissza: a napsugarakat. üde és illést liániíatös volt az csesz természet. Ide olyan későn ér a nao-és-olyan rövid idei« marad itt. Sutüffai mintha csak vendégek volna-, nak. széftekiuíének és sietnék tovább. .

Zoltán!

Klenóczv megállt.— Valamit ncn; m-Cadtál még. szinte

lélek megkérdezni. De én olyan bolond és .neveletlen vagyok, begy fölszabadultnak érzem líiagam minden merev társadalmi kötelék alól. ha veled beszélek... De nini; liisz'en én _ kértelek meg, mit is várok tö.led?, .

Megvillant fehér fogsora és tréfás szertartásossággal fordult .a férfi felé.

— Mikorára parancsolni az, esküvőnket igen tisztelt jogtanácsos ur?

Klenóczv megsimogatta a lány baját.- Nem Vagyunk érv..is boldogok?

Éva félbiggycszitcttc az aikát.

Itt van ni., már megint bclétévedtem" a , titkok labirinthusába! Hát 'örökre igv tait ez? Nem elég. hegy a vőlegényem meg sem csókol, várnom kel! epekedve, mikor mondta'' ki azt -a szót. Iiocv- szeret.

Tovább ne ip folytatta, me A sírásba lelt a hangiá s odadőlt Klenóczv mellére.

Annak aztán* ideiébe ■ tellett, hogy megvigasztalta. Ueszélt hozzá becéző hangon, mint ahogy-a gyerekekkel szokás, a sírás mértékéhez mérten 'keltett niessziólaltatnra ■ a lelkét, hogy:

— Drága ió életem, te nein érted azt. ütni bennem él. én meghalok érted, mert az édesanyáin emlékénél is lobban szeretlek. Nem is szeretet már ez, liánéin valami névtelen, lázas sóvárgás, imádat, ami csak a te arcoddal nyugtat meg.

Éva még mindig sirt. Zoltán pedig síig iöti rá. hogy egyetlen csókkal gyorsabbat! kiengesztelheti. Az elsőt követi a másik, meg a többi. S arra elmúlik a at ari zivatar, két ragyogó széni s.tfgarán őrt játszadozik a szivárvány.- Uscv-e. szeretsz!

Imádlak. És el fogok neked mondani mindent ezzel bizonyítóin be a szerelmemet

I Éva már tapsolt örömében.

Csúnya vagy. Élőbb megrikatsz.

! mintha örülnél, hogy fájdalmat okozol.

Fájdalmat csak'magamnak szoktam 1 ükozilir

Akkor meg csacsi vagy. fiacskáin. Mi st szépen csókolj kezel. Igv ni. Az í engedelmességért megcsókolhatod a ■ számat is. Te zöld diák.

S látva, hegy a férfi kedve visszatért.

! kiszabadította magát a karjai közül,

: futni kezdett. .

j. Úgy kiáltotta vissza már ió pár ié-I nősről: •

Ha parancsol még a tisztelt ur j csókét, fogt.cn el, - i Fiiiemiiék abbahagyták- az éneket, a j feketerigó inaid leesett a fáról, annyira I csavargatta báilúd'aiábán ;a felét, a pisztrángok derülten fickándcztak a kavicsos mederben, egy keselyű fölöttük kóválygott és nem tudott tovább repülni. — annyira különös volt a látvány, hogy két felnőtt emberfia itt kergetözjk gyermek-módra. -Ab egyik, a leány, végtére sokszor- gyerünk marad Hosszú idők múltával is. de a másik igen komolynak tetsző felnőtt férfi. A vén tölgyek legalább -emlékeznek rá. hogy tárt itt egymagában órákon keresztül és nagyon, de nagyút 'el volt mélyedvc.

Aztán a komoly férfi utoléri a leányt, aki'mintha i intrikáin a s nem futna elég őszintén! . Ilyenkor összeesókolóznak,' majd eleresztik cg', mást s kezdődik élűiről a játék, amihez szinte hozzákivánia az ember a mesebeli erdei manót, anynyi itt úgyis áz erdő.

Hát hiszen lm csuk az kel. teljesül íua itt minden kívánság, mert véget ér a tisztás, jön már a rengeteg s egv oldalsó kiugrásánál. ahol két hatalmas

koronáin fa Torul egymásra, mintha

ezer év óta tártéi frigyet ajkaimnak örökéletűvé tenni! ’megjelenik a manó.

A két" játékos' földi alak liirtelcnében annak is nézi. bár lassankint kiderül,

hogy emberi a formája. mint akárki másé. Sőt neve is van s Éva szalad máris hozzá:

— Apus. édes apus. játszunk!

Hole/, Péter arca ragyog a boldogságtól. csak annyit mond:- - Látóin. .

A másik. .' jobban mondva a jelenet harmadik szereplőié, kissé .meg van illetödve.Tnim a- rajtakapott vásott gyerek. A gvámoltai unok tájékozatlanságával keresi a szavakat, de mielőtt megtalálná. J öt szólítják meg:

j - Megbabonáztad ezt u vadócot. hegy , I csináltad? Otthon már enni sem akart, j ! azt hiszem fogyott is valamit.

Éva elpirulna. Ha nem volna lángvö*1 i rös a szaladástól. ,j

I Illik árulkodni?

Klenóczv végre szóhoz int. ebben az ! ünnepélyes Pillanatban egy kissé dadog. Igen. apus. szerettük egymást.

— Jól van. ió! tudom, feleli rá Holcz ! Péter. Fölösleges erősitgetni, látom én I ezt régóta. Gyertek inkább ebédelni..

XIII.

Klenóczv hazament néhány napra, el- I intézni való dolgai akadtak. Úgy volt, hogy már szombat este visszaérkezik.

; vasárnap aztán elkoesiznak hármasban ; az ország határára, de csak a sürgönye iött. hog.v bizonytalan ideig maradnia ! kell.

I Hole/. Péter türelmetlenebb volt. mint I Éva. bosszankodott is a dolgon.

— Mit csináliak én ezzel a nyafka ; lánnyal? Maradhatnak azok a gyarcladási szerződések későbbre is.

Közben azokat is elküldte Klenóczv,' j — tehát nem ez tartja vissza.

— De hát akkor mi?

I Egy idetévedt újságban olvasták, j hegy Bczdáu főhadnagy főbe lőtte ina• gát. vizet tett a szájába, ttgv lett ön- 1 gyilkos. — hát keresték t-x összefüg- I sóst. Csakliog-v ebből sem lehetett ki\ okoskodni semmit, mert a dolog már egy ! hetes.

Furcsa állapotok voltak itthon, annyi bizonyos.

1 Hoffmann bankigazgató, aki a nyarat

j mindig n kis városkában töltötte, már három lépésnyiről köszönt Klenóczynak.

— Megszimatolt volna ez valamit? —’ I csodálkozott magában Zc-ltán.

Különös ióbarátságbaii. sosem voltak.

; sőt azt lehel mondani, hogy az igazgató I azzal ni fölényes gúnnyal nézte végig a fiatal fiskálist is. mint azokat, akikről - nem tart sokat.

Hoffmann azután, szokása ellenére, j megállt és tudakozódott a becses egészsége után.

— Köszönöm, megvagyok.

Mikor *ti éltózta tik hazajönni?

Azt hiszem, csak szeptember-októbér tájékán. Inkább szeptember végén.

! Egyébként is egyre megy. mert itthagyom magukat.

— Ah! — csodálkozott az igazgató és megigazította a szemüvegét, mintha an-I nak tulajdonítaná, hogy nem hall jól. El ! tetszik menni?

— Igen! — tnondta Klenóezy.

í — Kár. biz isten kár. hozzá épp most í a legnagyobb kár!

Egv kissé tűnődött, maid hozzátette: Nagyon lekötelezne, ha szcrencsel- 1 tetne rövid időre.

— Parancsol valamit?

— Igen. fontos megbeszélni valóm í lenne.

— Talán nálam is ió lesz! — felelte j Klenóczv. közelebb is vagyunk. Sok a

dolgom, méltóztassék elhinni, mert sie- I tek.

j Az ügyvéd az iodáiába vezette a v’en] déget.

— A többi szobáin nincs rendben, dé { nteg aztán ez a legliüvösebb. Tegye ‘ína- I gát. igazgató ur. kényelembe.

De Hoffmann állva marad.

Klenóczv cigarettct tett eléje, aztán barátságos arccal fordult hozzá.

' Szolgálhatok?

Nem lehet altba ilyen hirtelen belefogni. nagyon fontos és nagyon súlyos. Mindenekelőtt bocsánatot kell öntől kérnem.

Az ügyvéd felette csodálkozott.

— Tudtommal nem volt köztünk soha semmi félreértés, sőt alig érintkeztünk! (Mit akar ez? — tűnődött magában. Mert akar valamit, annyi bizonyos! Föltétlenül megszimatolta a Iiolczék dolgát.)

— - Korrekt és lovaglás embernek tartom magam s csupán a gondolkodásomért s felfogásomért kérek bocsánatot.

— A gondolataival szabadon rendelkezik mindenki, nem jár vele felelősség.

— Ez igaz. és mégis vezekelek.

Aztán hirtelen másra tért át.

Tud Bezdátt főhadnagy öngyilkosságáról?

Kieuóczt énpen rátette kezét az igazj gató vállára. Iri gy leülésre biria. de most j görcsösen belekapaszko.dqtt. mintha szédülés környékezné. * ' **■»-<«.—

I — Persze, igazgató v>han volt n 1 családdal.

‘ — Nagyon is jóban. Kellemetlen ügy.

Klenóczv hallgatott egv darabig, két - keze ujjait igyekezett összeszedni, de I nem bírta a reszketőstől. — hatnarosan i nem tudta folytatni a beszédét sem. i: — Segíthetek vajajnibeq? — kérdezte 1 Később.

, — Nem'fejeztem be. — folytatta Holtmaiin. — A szerencsétlen fiú dolgának borzahttas következményei támadtak. És itt ismételteit bocsánatot kel! öntől kérnem, mert az ön fiatal koponyája különb volt az én tapasztalt vén fejemnél.

. — Nem hiszem, hogy jelentékeny öszszcgről volna szín. mondta az ügyvéd mintegt folytatva az igazgató goudolkoiZásá't. Ahhoz. hogy ö .nagylttbon élt, egyébként sem kellett különösebb megfigyelés. Méltóztassék elhinni, nem voltam soha ellensége, még csak keserűséget sem éreztem iránta.

— Ön. ah ön egészen más. De azok...

Klenóczv megmozdult, ez. inast megint

: szemébe vágta a polgári vér dicsőítését. — Hát elébe sietett.

— Adósságok maradtak? Azt hiszem,

. rendezhetők.

Hoffmann már egészen elkészült ma* ligában.-T- Uram. én önt lenéztem, mert cilcuj fele volt az alispánunknak közéleti mü! ködösében. Ön lovagias ellenfél gyanánt j viselkedett mindenkor, holott csak most j látni, mily különb eszközökhöz uvulha- 1 tett volna. Én mpgszégvenülten vallom I be ön előtt a hibámat, rövidlátó bünöj met: az öreg Bezdáu nem az. akinek j mindnyájan gondoltuk.

— Megállt. Az ügyvéd, tettetett hüvös- I seggel figyelmeztette:

I Méltóztassék folytatni.

,i — Annál nagyobb a hibám, mert rendelkezem némi befolyással s bizonyos I körökben döntő súlya van a szavamnak.

Én mindig exponáltam érette masamat, fűiért vakon bíztam benne s ez a vakság I bárkinél megbocsátható, de nem bocsátj ható meg nálam, aki a pénz embere vaj ívok s mint a törvény mondja: nem iáv- i tarn el a gondos kereskedő előrelátásá; va). Tetszett. valanjit mondani?

— Nem. önt hallgatcm.

c — Bogdán a lelett pillanatban félig j elveszett ember. Elvesz (ének másik tele bármelyik pillanatban bekövetkezlictik.

' — I tthon van? - - kérdezte hirtelen

Klenóczv.

— Nincs. Azt sem tudjuk, mikor lön haza,, tartok tőle. hogy nem látjuk többé. A fia öngyilkossága sok mindent íölkavart. egész csomó hamis váltó maradt utána forgalomban. Az acia most nvar-I gálászik a rendezésük érdekében. Most. nyáron, antiko-r az ország minden valamirevaló pénzembere idegenben jár.

Klenóezy föltett hangon, nyugodtságot színlelve szólalt meg:

— Annyira bántaná, ha a fia emlékét szenny érné?

— Istenem, ha csak az volna! De van még más is. Az ni várnieg.veház-épület versenytárgyalását megsemmisítette .a miniszter, a nyertest ióclőrc kizárta az üjabb árlejtésből is.

— Jézus Mária! — riadt fel az ügyvéd.

— Azt látom ebből a felkiáltásból, hogy ön régebben tud arról, amire én csak most jöttem rá. Ez a vállalkozó rosszlűrii ember, tudta róla mindenki, csak mi item. Sajtónk nincs, a hivatalos lap az időjárásról cseveg, mikor ég fölöttünk a ház 's ahelyett, hogy referálna olykor közgyűlési viharokról, hasábokon keresztül feiteccti a dalárdák fontosságát. Ki tud itt. az Isten háta mögött mirólunk? Senki. Ha valaki szólam merészelne. rásütik a nemzetiségi izgatás bélvegét s megerőtlonitik ez alapon a szavát. Nálunk mindenki izgató, államrend-felforgató. ha nem rohan az árral.

— Igazgató ur nem gondolkozott mindig igv.

— Igaz. ez a vétkem. Csak a nagy veszedelem nyiíia föl az ember szemét, mert oyatt könnyen bolyong az ember bekötött szemmel! Tehát ez a miniszteri megsemmisítő határozat Karmincj ezer forintot ielent.

j - — Én is annyiról tudok, bólintott Klenóczy .--Most már minden részletét tudom, furcsa volt. az igaz, de csak megvesztegetés. Klárik ur egv reggel benyitott az ' "alispánhoz; mikor az méa ágyban feküdt.

(Folyt, köv.)