Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-21 / 51. szám
1926. február 21. BACSMEGYE! WAPL0 23. Foltok a szivárványon — Regény — Irta; Sz, Szigelhy Vilmos MUä Árpád rajsatval Ezt nsrfti* 6 is, elszívott néha tizei eggm&tuíán. Innerem Maiéit <x(&z «ondo&osá- 6át Most az zavarta meg. hogy és disz- Irvalffikált ember lessek. vétettem az url felfasr&s ellep és nem szégyenlein magam. — szégyen!! masát következőleg helyet L em 6. Mibe kezd szegény? ~ Sósa iéksd. visszamegy társulatához. öles plakátok fogják hirdetni az első iöilépését. aztán jön egy kis kommüniké. hogy B. Vizaksay Lóránt igazgatónak sikerült nagy áldozatok árán szerződtetnie a hazai operett tündöklő csillagát Akkor megállt sétájában Klenóczv. — Nézze már az ember, meg se kínállak. Ott a Pálinka tőfts magadnak, ne vári ilyen apróságokra. Maga is fölkapott egy pohánkát. — Most már iszom az egészségére. Isten vezérelje minél kevesebb sto-törésse! előre. Gytijis rá! Igaz. csak cisarettezel várj. majd hozok neked való köcyttvüt Érv ádbazt helyezett az asztalra. — Est szerette ő Is. elszívott néha tizet egymás már. t Klenóczy szintén cigarettára gyújtott, de alig szippantott néhányat eldobta. — Ördög vigye az egész buta komédiáját! Még azt hibetoéd. hogy szerelmes vagyok bele! Komoróczy mormogott valamit mintha ellenkeznék. De Klenóczy folytatta. — Mindössze a ragaszkodása lágyított el. hiába akartain szeretni. — nem tudtam. Azt hiszem a csupasz, rideg kősziklában is fölébred néha valami hiúság 8 iobb szereti ha szubíilis lányok eázoí‘nak a derekán, mim nőezylet! matrónák. Ennvl az egész. Aztán bánt. hogy megugrott, szinte cváván és még lobban bánt a késői szégyenkezése, amikor én felülkerekedve diadalmaskodom, ő pedig nein térhet vissza. Egy kissé mecszelidüiten folytatta. — Az én speciális filozófiámhoz tartozik. ha talárt inkább természet, mint fiío'zoíia. hogy semmiféle emlékemhez nem ■válók hűtlenné, még fca< nem ts adom át részére egészen a lelkemet. Feledni nem tudok, sem iót. sem rosszat. £ elkísérem emlékemben azt. aki Valamikor kellemes perceket szerzett nekem, mert az ellenkezőié hálátlanság. Attól undorodom. Letelepedett a karosszékbe.-■ Vége. Ostobaság volt ennyit is beszélni róla. Azért köszönöm, hogy eljöttél. legalább kimérgelődtem magam s ezzel el is intéztem az egészet. Most májnem térhet vissza, igaz is uí. nem vacsoráinál velem ? Kotr.oróczv az órájára tekintett. — Félkilenc! Biz Ts'ten sajnálom, de Bta nem lehet, kilencre várnak. Tudod! —•Késsen leszünk aídkl Ugyan, maradi. Csöngetett az Inasánál'. — Még érv terítéket hozzál, aztán nyomban tálaljatok . Mind!árt fnduftak fs .ez ebédlőbe, fölvf dúlva a fehér asztalok puszta látásán és jókedvvel koccir.tzatva. — És érdekes, nevetett Klenóczy. milyen Indulatba lőttem az imént! Elmondd: neked egv hasonló históriát, talár, harmadéves fogász lehettem, mikor' megesett velem. A negyedik emeleten laktam egy padiás szobába®, ámbár lehetett azt hetedik emeletnek is tekinteni annyi lépcsőn kellett áthaladnom. Volt egy kis ismerősöm, akivel a kávécsarnokban kerültem össze Gí krajcáros regge'lik mellett s azon szórakoztunk, melyikünk a szegényebb? Ö. mellékesen, csinos akvareileket is festett s két forintjával adogatta el antikváriusoknak, akik aztán nasrv és előkelő művészi neveket hamisítottak rájuk. As inas ebben a percben•' benyitó névjeggyel a tálcán. Klenóczy arca megrándult. mikor elolvasta. — Vezesd be a dolgozószobámba, szánnal ott lessek masam is. Mondd meg. hogy nem vagyok egyedül — Kérlek alásan. szóit Komoróczy. a világért sem tartóztasd fe! maárad. nekem uzvls mennem kei! már. Nem sietős, felelte Klenóczy óvatosa;: kettéhajtva a kártyát, hogy a rajta levő nevet még véletlenül se lehessen elolvasni. Nem szeretek adós maradni semmivel .méz történettel sem. Elég az hozzá, hogy olyan dlájcszereíem-féíe támadt köztünk, a lány ábrándos kis bO' iond jószág volt s ezv napon önmagától megígérte, hogy megnézi az én szegényes szállásomat. Annyi poézis van ebben! — mondta. Ei is indultunk. A karomba cstmpeszkedett mint egy doromboló macska igen komoly szerelmeseknek tekintettek bennünket a járó-kelők. — Ne haragudj. Zoltán, mondta Komoróczy az óráját nézve, de hát a te érdeked . . . — Kész vagyok már. Legfeljebb kocsiba ülsz. Elég az hozzá. elérkezünk a Icapuig. indulunk fölfelé a keskeny lépcsőkön. És látom már. hogy elrontod a közbeeső hangulatokat, tíe mégsem menekülsz a történet nélkül. Az benne a point, hogy az én szerelmemet alle tudtam füIcsalRi a harmadik emelete. Mikor ott meglátta. Inwrv van vagv száz lépcső. homlokon csókolt és visszafordult. — Szeretlek, mondta, de ne kívánd, hovr holtra válva i ériek föl. Hát talán akkor voltain életemben a lecdühösebb. majd Jeli«?itattam a földszintre. Hamarosan megittak még egy pohár bort Komoróczy — aki aztán tűnődhetett az utón. hozv miéit ragaszkodott Zoltán atffivlra a történet teljes elmondásához mikor vendége várja — elrohant Klenóczv pedig visszaült még az asztala mellé és közelebb húzta a gyümölcsös tálat. Mikor ezzel L vészeit, elszívott egv rövid cigarettát és utána benyitott, a dolgozószobájába fogadni Bezdáa Péter alispánt IX. — Mível lehetek szolgálatára? Alispán ofyaa voít. mintha t sirbóí kelt volna ki Arca fakó színre vált és beesett, alakja ősszeroskadt. az ajtó nyílására megrezzent a hang!Ira sem lehetett ráismerni. — Ne féllen, tőlem nem halija aáökat a frázisokat amiket ilyenkor eipuffoKtataak, A Kálváriára sem «temtek a szentek folvas keservesen. mint abagy &t száa* tani el magam erre az útra sz én külön kálvár iámra, — Knsedelmet kérek, lsem sötét színekké! méltóztaíils dolgozni. Ki parancsolja meg az ön fiának, hogy okvetlenül katona legyen? Elöl itt az összefüggés az apa és a gyermek pályaválasztása kozó a? Az alispán elhárító mozdulatot tett a kezével — Ez volna a legkevesebb, sokkal nagyobb baj az. hogy az ember ki van kezdve, Klenóczy Hzvekezett mosolyogni. — Merő tévedés, méltóztassék elhinni, hogy tévedés. Csak helyezzük túl maiunkat a társadalom merevségén, törjük meg az első láncszemet s utána hull a többi is. Nincsenek azok oly örök-biztosán összekovácsolva! — Maid másképpen beszél ön is mindjárt. ha feloldom a saját lelkemet a bilincsek alul. Az első lánc, igaz. már meglazult. Én őszinte leszek, amilyen még nem volt az ember. Az ön felfogása tetszetős. meri az újság ingerével hat. de hosszú sora telik el az esztendőknek, amíg az a mi viszonyaink mellett dogma lesz ebből a prédikációból Talán igaza is van. — más körfiífnénvek között & állanák elsőnek az ön oldala mellé, de mikor mindnyájunkról van szó, a iegro tabb önzés tolakodik előtérbe és őrül©tesnek tetsző érzelmeket kavar össze. Mihelyt eev tiszt —- a jelen esetben as én fiam —• elveszti a fcardbojtfát. olyan lavina indul meg. amely temetéssel végződik. Elkezdik kutatni, hegy mi rejlik még a múltjában, jelentkezik egy sereg hitelező, igen sok hitelező s a legtermészetesebb felfogás szerint fizetni kell. — Ha csak ez a baj. alispán ur nyugodtan alhatik, — Senki nem alszik nyugodtan, én sem. — Az a birtok olyan szép . . . — És annyira a másé! Azt mondtam, hogy őszinte leszek, úrral állok szemben. — Csalt paraszt vagyok I — Ur! — mondta Bezdin szinte rikácsolva. Klenóczy valami groteszk vonást talált ebben a felindulásban, könnyedéin meghajtotta a felél — Hát le evek egyszer én is az. Az alispán folytatta. — Gyilkos összefüggése van ezeknek a láncszemeknek, csak hallgassa végig Ha ma eszébe jut valakinek, hogy firtassa a vagyoni helyzetemet, hamar rájön, hogy aD utszéli koldus gőgös önérzettel nézhet rajtam végig, mert ő gazdagabb, Nem tagadom, büszkeségem, mindenem volt a fiam. miatta mentem tőnkre is mert nem tudtam tőié semmit sem megtagadni. Azt akartam, hogy kiemelkedjen a családból, kényeztettem apró gyermekkora óta. de & terveim nem váltak be. Most. az utolsó lépésnél szállt bele az egészbe a bolond véletlen. Kienóczv már megint türelmeílenkedett. — Szegényen ?s lehet élül az nagyobb boldogság. — Szent igaz. Azonban, nem értem még a végére. Mihelyt kiderül amit csak a legnagyobb furfangga! tudtam eddig leplezni, egyebem sincs, rátér a hálátlan és gyorsan feledő emberiség egyebekre is. Akkor egyszerre kiderülnek más dolgok, mert a népszerűtlen ember bukott ember is. jön a chaosz. az engesztelhetetlen düh. hogy el tudtam boionditani olyanokat, akik emberismeretfikre világokat mertek volna éuitenj; elhagynak, ajdik eddig exponálták magukat érettem, kiszolgáltatnak a barátaim s magamra maradva azon törhetem a fejemet miképpen kérőijein el a börtönt? Rftgaszkodiam-e az élethez, amely nem váltott be semrrtli az Ígéreteiből avagy inások kárára leg vek gavallér az utolsó pillanatban is. aki rovolvergoiyóva! fizet. Klenóczv hátradőlt a székében és szinte üveg esed 5 tokióiéit«? hallgatta az extázisbán beszélő embert. Néhányszor félbe akarta szakítani, hogy ne folytassa, azonban hiányzott hozzá az ereje, de időbe tellett azután is. mikor már pont következett az elmondottal' után. hogy beszélni tudjon . — Amiket 8b elmondó?!, a» szörnyű. Legnagyobb szörnyűség, hogy elmondta. Ml vezette rá mégis erre a vallomásra az elő ti akii a legnagyobb eHens égén eltart? Az öreg ur kapkodott a szó után. de sokáig csak artikulátlan hangokat tudott kinyöszörőzuSs i — Sokat teds ék maedaaä de IBiBai Sí «es a részletes magyarázat Ka meg nem tor ez a példátlan eset. kftrtaayará« zom azzal bozry éppen aa ellenfelemre bízom a titkomat, mert az asm élhet vele vissza. De képtelen vagyak sz alakos* kodúsra, étj osns az efranf etemnél vagyaié most éti séta vagyok alispán. saniS se vagyok, csak egy bűnös, rosst ©aber, aki évtizedek vétkéért vezekel — Bocsásson meg. mondta Klenócsy, hláeKeo. képtelen varvak elfogadni ekkora megalázkodást A mi közéleti felfogásunk sose csapott durva mederbe.’ mindig tisztességes fegyverrel vívtuk" meg elvi ItarcaérJcat Lehetek különc, lenézhetem azt a virtoskodó. henye úri osztályt amelyben kénytelen vasyok élni, szemére is vethetem a hibáját a romlottságát azért sose voltam botrányhős. Bezdán összegörayedten ült a helyén. valami szánalmas gyámoltalanság vett rajta erőt Csak nézett Klenóczyra elérzékenyedve. néha mozdulatot tett, hogy felállton, azért bátortalanul ismét megtorpant. Most már lehajtotta a fejét is. úgy beszélt, szinte a szőnyegnek. —■ Az életben sose alázkodtara meg, mindig azt hittem, hogy odáig nem is juthatok el. De ez egészen más. jaj Istenein. mennyire más. Önöknek verekeđniök kellene és mégse verekedhetnek meg. Ez az egész problémában a legtébolyitóbb. Én tudom, hogy kinek beszélek. csak ér. tudom, kedves ügyvéd ur... kedves... Ismeretié® erő. eútázis. kergette föl a helyéről, az arca még sdoadtabb led. do a szava érődén suttogás. "*-- Zoltán, édes Zoltán.., ?*■ A hirtelen erőfeszítés kimerítette, viseszaróskadt a széirébe. kezébe tesriette az arcát és elkezdett zokogni A holtravált Klenóczv hagyta, hogy siria ki masát Tehetetlen volt ebben a percben iaaza Ss. nem tudott volna vele mit csinálni Csak a szívéi szorongattál valami, másika szivacs lenne és unt próbálná az eílentáJlás kéoesoését Szédült vele a világ s art hitté, ejytek tm nen? lehet folytatása. : A rendkívüli helyzetben megszüleíet? fölfedezés megdersnesatette az idegrendszeré: s egyszerre eszébe futtatta as öreg Holcz Pétert síki valaki mást láfo.tt egy • oüianatra benne. Most már értette. L,j volt 82. Lehajtotta a felél hallgatott. tníafEa csodára várna, ami eloszlatja a lidércnyomást s uiioneó haacoHra!. tavasaS napsugárral tölti meg a szobát: Ébredj, ébredi, tréfa volt as egész! Aztán más kének vonulnak fM eíStte.' A falus: kis ház. ahol esv városban meggörnyedt sápadt asszony Hajol az ágya fölé és lesi a lélegzetét míg az asztalon füstölögve büdösit a oapirvékouybehr Detróíeum-lámpa. Olyan szegényes az a szoba s olyan gyámoltalan az egés^ lémre. Csak a két naev fekete szenté, lángol sötéten, félig fanatizmus, félte szenvedés, ami kitetszik belőle. Astán folytatódik a kép csupa gvárnoit'lsn szegénységen, szegénységben, olyan kevés a napsugara, mig elvezet a feme»1 tőbe. t Ml van még azután? Inaa-6!e£ a Piaristáknál. fcagvelemkenyér. hogy tanul-. Lásson. Ö szolsál főj az asztalnál, ~ soha megbántós nem éri az atvák résziről csak a tökkeíütött. bennlakó urílak éreztetik vele 6 különbséget , ? — Te, krcdeticiális! ' " -Girhes kölykek ezek. raTiűjecdmefe úgynevezett menvbeli uraknak a Gyerekei. akiket fegyelemre kellene fosni az-, ért kerülnek be az intézetbe. Piperkőcök már tizenkét éves korukban s kezdik viselni a bricseszí ami maid később is egyetlen megnyilvánulása marad a tehetségüfenek. De a marhahaicsár dédunokák már átestek a vérkeveredésen. Ithánvtak az egyéniségükből mindent, ami a múltra emlékeztetne és nem bocsáítiáir mez másnak azt a tulajdonságot nívót, amikből ők maguk származtak. Éoocn csak annyit tanulnak, hagy átmeneküljenek az osztályokon, az úgynevezett felsőbb képzetséget aitáe tnejr 1 adják a pesti kávéházaik billiárdasztáist meg a professzorok a vizsgákon. Esetleg, maga Klenóczv Zoltán Is van olyan í-5 bolond, hocv . segít nékik, mikor mestfeaz ügyvédi irodából ahol körmöléssel, szerzi meg a mindennapi ennivalóját s; szívességek igénybevételénél méz mindig a lenézett. mdlŐzőtt kredencíálisnak érzi masát (Folyt kbv)
