Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-17 / 47. szám

Foltok

Irta:

Balázs Árpád rajzaival

10. oldal*

BÄCSMEGYEI NAPLŐ

a szivárványon

— Regény —

Sz. Szigethy Vilmos

j annyira magástügye mindenkin ef. hogy ! vétkezik, aki illetéktelenül bcleavatko- I zik. A szülök kötelessége • is csak bizó- 1 nvos határig terjed. de ez a határ csu• pán a külső körülményekre vonatkozik.

' Magának kel! maid erre felelnie..

!, — Én inár feleltem.

Akkor níáne senkinek sincs hozzá j több köze.

I A lány már megint a legyezőt nyitó-»

. Klenóezy eleintén azt hitte, hogy a leány véletlenül érintette meg a kezét, de ■istán a panaszos hang, amely agy szál nyalt, mint gerlemadár nyőgdécsclése, megdöbbentette. Erőtlenül hanyatlón hátra u székében, annyi akarata sem

volt. hogy visszavonja a kezét.“

— Nem' Iplic.t, .bwsáss ttite 'Csuk ízt • iiániom a .íijsychuedbe. :hovv

Járkovácz nfis: tin magáin .- úíségbeesésbol. lómhá; lénii’t.... f ijt egy keveset, aztán'lei'd-.oe.i . ....melyik szén asszony mc'Vtt.

— Látott már. • nagVságos »sszoiivoim,

vari «vadászatot? > !

I1dcz Éva .hamarább meglátta Klcnóczy't. mint az. őt. odaintette masához.

— Fölmentem a tánc alól. de á megjelelő ‘időt velem kell „töltenie.

Beukasztetía karját Kiénóczyéba ;s megindulták 'a forgatagban. ,

—- Beszélni akarok magával. suttoiftá ti lány. "

Inkább la Tógái. között beszélt, • mosolygott az árcd. hegy aki. figyelné 'őket arra gondoljon, ami ilvenkoi természetes és itt otthonos:, tires semmisé■etekről, foj.yijc a szó. Mikor harmadszor jártak -körül*a; termét, meg kellett -állrinick az egyik aitóban, két hatalnu-s Pálma közéTmziódva. mert valami rohamos táncvilnir söpört éppen arrafelé - egész cinbertömcgct. _

Menüink be. mondta Éva, Itt nem jár senki, nem is'zavarnak.

A lány aztán leült egy mély karosszékbe. a férfi állva maradt előtte.

— Nem szeretem, ha álldogál. üljön le.

Minthogy pedig kissé idegesen hangzott amit mond. nevetve hozzátette':

Ki kell mereszteni a nyakamat. Parancsoljon mondta Klennezv.

A lány hallgatott egy darabig, a legyezőiével szórakozottan iitögette a karszéket, mintha láthatatlan szellemekkel csatáznék, aztán megszólalt:

—- Bordán főhadnagy megkérte a kezemet. Azt hiszem legalább, hogy megkérte. olyanokat mondott.

Kletiócz.v maga. elé mélyedt és bólintott rá. A lány folytatta. -,

Éz nekem nem újság. régen gyanítok ilyesmit. Az apia. az alispán is különösen ki szokott tüntetni a nyájasságával, ma észrevettem azt is. amikor öszszevillant a. tekintetük.

Klenóczy erre sem felelt.

Lzt akartam magán'ak elmondani,

beszéli ‘ tovább.: igen halk hangon, a lámo Csak ezt. Ha ugyan- érdekli.- Föltétlenül érdekel, kedves Éva kisasszony, mint minden, ami magával történik.

A lány most a legyező ágainak a megcsodálásában Inerült cl.

•—Engedien még. de azt a nagy érdeklődést nem tapasztaltam eddig.

•— Nem tudom, mire érti? Ha arra. hogy ritkán jelentem meg az udvarban azok között, akikét' nem : szeretek és nem használtam az általuk felkapott hangot. *■ akkor igaza van.

— ■ Meg tHdnám égyenkint -mondani azokat-a napekat,- amikor beszéltünk! — merengett el á ’ leány!, Fogadok, hegy ittasa azé sem. tudja. ' milyen nap a mai?

—. jelentőségével. • őszintén szólva, nem vagyok tisztában.

Látja? Három esztendeje; hogy bemutatták. nekem..

Hallja, ez különös!

: — fin is ugy találom.— Maga ■ akkor még egészen kis leányka: volt.'

— Nem egészen.' Elmúltam már tizenhat éves. De azóta, sem töltöttünk együtt ennyi időt. mint most. Az előbb nem telelt egy kérdésemre.

— Nem hiszem, én minden kérdésre felelek. ■

— Azt mondtam, hogy Bezdán döntő lépésre határozta cl magát. Ugy gondolom. talán már hplnan az apámmal is beszélnek. Ez volt a kérdés.

, Klenóczy gyámoltalankodotí még sort.

—- Hol van benne a kérdés?

A lány ránézett sötét nag.v szemévei, amelyben megjelent egy könycscnp.

1 — Annyira gyereknek . tart, hegy iátszhatik velem? Ezt nein érdemeltem magától.

■ — Engedjen meg. édes Éva. a tanácsomat kéri? Ki merészelt volna rágondolni? Az édesapjának jogtanácsosa vagyok ugyan, de nagyon-megakadnék, ha ebben is kikérné á véleményemet. • Mit mondana neki?

— Azt bogy masára kell bízni. a döntést. A házasság olyan szent dolog.

! gáttá.

I — Nem is kiváncsi a válaszomra? | \ Klenóczynak egy srcizma sem rán-1 \ dűlt meg.

í — Ha megtisztel vele . . .

I - Elküldtem. Egész egyszerűen cl- , i küldtem és megtiltottam neki. hogy ha- j i son ló ostobaságokkal zaklasson. Unom. j I Mi a véleménye?

i Ránézett kíváncsian, kutatta a te- I kintetét. hogy beleásson a telkébe. De i csak két hideg szemet látott, azok nem ! árultak cl semmit. j

Az én : véleményem rövid és in- j I kább általánosságokra szorítkozik.

. Nagyon szeretném ismerni. i

I - Csak ahhoz menjen, akit szeret. ]

... Ez az! — tapsolt gyermekes öröm-1

I met Éva. j

De mindjárt el is borult a kedve.

— Mit ér mégis az egész? Minket, iá-! j nyokat. lebilincelnek a társadalmi sza- j j bálvok. mi nem. mozoghatunk olyan sza-;

badon. mint a. férfiak . . .

) -- A nőiesség iikinelí tarttoznak vele. j

{ — De mikor sokszor az egész bot- j

I dogságunkat tönkreteszi a nőiességhez '■ való ragaaszkedás! Hogyan tudja meg i az. akit szeretek, ha szeretem:?

■ Itt már Klenóczv tudománya is megj akadt, erre nem tudott válaszolni.

— Maga néhányszor azt mondta, j hogy szinte fiús a természetem,

— Igen sok olyan vonást fedeztem

i fel a szokásaimban. A- bátorsága, szó- j j kimondása mindenesetre férfira vall.

— Hát akker nem léphetek-e én eáV j i férfi elé igy: fin téged szeretlek. Meg-i törött minden lányos büszkeségem, nem j átallom bevallani, mert a lelkem érzése

I erősebb, mint bármi más. ami lerombolhatná. Szeretlek mióta ismerlek, szerettelek már akkor is. mikor hideg idegenek gyanánt haladtunk el egymás mellett- s azt sem gyanítottad, hogy élek a világon, nem hogy lángolok ér; ted. Megmondtam volna ezt régen,,! százszor, de csak ugy tehettem volna.! ha belekiabálom a szélbe! a nagy világ- j 1 ha, mert ott ián körülöttem mindenki, í csak te nem jötték okit. vártalak minden í áldott napon.

■! Klenóczy eleintén azt hitte, hogy a; j lány véletlenül érintette meg a kezét, ! de aztán a panaszos .hang. amely szár-1 nyalt, mint gerlemadár nyöffdécselése.U megdöbbentette. Erőtlenül hanyatlott! hátra a székében annyi akarata sem I •volt. hozv visszavonja a kezét.

— Ez nem lehet. Éva. tördelte halál- j sápadtan, ez nagy széfchps.étlenség. ' J A. kis lány már megint szemben ült vele. egy kissé kócos lett ahaia s bi-, zonytalanu! mosolygott a szeme, mint a vásott gyereké, aki bevallotta a bűnét, de örül. hogy túl van rajta. Aztán várja ! a tó,szót. a kiengesztel ödést hozói. I\jég mindig nem engedte • cl Klenóczy kezét,

! mintha ennek, most már, örökké igy kellene maradnia.. ...

— Semmi sem lehetetlen, ez a legnagyobb boldogság. Ne gondolja rólam, hogy olyan léha vagyok, mint amilyennek néha tapasztal. ,— -óh. sokszor álltam már a kétségbeesés szélén és nem tudtam, mibe kezdjek- Olyankor robbannak ki belőlem azok a furcsaságok, amiket aredetiségnek mondanak. Pedig csak egy kapkodó-kis lány üsszc-vissza beszéde az egész.

A szemébe ftirta megint a tekintetét, j — Mi ebben a szerencsétlenség? i — Maga bűbájos gyerek, édes Éva j — mondta Klenóczy —. sek mindent í nem ért meg. mert sokszor jobb is., ha I tudatlan marad, az ember, i Valamit akart még mondani, de őszszegörnvedt. meggörbült a válla s elharaDta a szót.

Csak később szólalt meg újból.

— Ismeri az én közéleti szereplésemet?

— Oh. mondta ragyogó tekintette! a lány.-de még mennyire! Minden lépését tudom, hiszen mást sejti figyelek!

■ — Tuđia-c, hogy csúfolnak s mikör a!

j nevemmel kapcsolatosan azt mondják, í hegy puritán, ez voltaképen gúny és í

1926. február 17.

mást akar jelenteni?

— Tapasztaltain és mindig bosszantott. • •

— Hallotta-e minek hívnak bizalma;, körökben?

. Hallottam, felelte, jobban mondva intette feibólintással a lány.

— Tudja-e. hogy megesznek, nyársra fűzve spékelnek"és' ugy esznek meg, amiért kivétettem magára hálómat?

fiira' a. mártírok tekintetével tiékjrRKlenóczyra. Sugárzott az arca. remegett a hangja az édes izgalomtól, volt benő* egészen kis lányokhoz való naivság Is. --- Oh. de az nem igaz!

Mindegy. Ezeknek minden mindest . Nem először beszélnek a meggyőződésük eilen érc. utoljára sem termék.

Éva szebb volt ebben a percben akárkinél. Féfbiggyesztette az ajkát gv - mekmódra rántott esvet a vállán.

— Hát aztán? Mi köze hozzá? Elő!*» azonban feleljen igen tisztelt fiskális

és ne hordjon itt össze hetet-havat, veknek csúfolt micsodákat. Az itruTc* igen nagy hangon méltóztatott mondani, hogy sosem marad adós a felelettek illik egy szegény, magáról megfeledkezett leány vallomását végighal 1st anélkül, hogy csöppnyi biztatással r válaszolna?

Klenóczy válasz 'helyett megsimoga-':.i Éva haiát. de mosolygott hozzá.

— Nem szabad édes gyermekem, ugr félek, hogy' vétkezem.

—•' Szeret? — kérdezte utolsó bátorságát összeszedve a lány. Csak az iv - zat mondja, becsületesen és őszinte;, inert ha volt lekierőm a vallomásii ■ elkészültem erre is. Aztán meg Kleuuczv Zoltánnak nem szabad hazudnia!

A férfi belenézett abba a szép kön v- B.vse szembe, aztán .ellágyult á hangi,: Édes, ,ió .kis Éva. ugy szeretnéd sok- mindent elmondani, ami torkoinat ■szorongatja!, de esek banalitás jönne belőle.

— 'Oh — ínondla a lány psszekr1-c.solt. ölbeeresztett kézzel. — a -v”-legszebb, legszentebb dolgait nem •*: - gö szavakkal kélT efmondaná. nem is h bet. Ami a lelkünk mélyéből igazi érvel buggyan alő. azt csak a frázis *hatja vissza. Az egyetlen, az örök, halhatatlan egyszavas frázis és a saj

I hangoltságunktól függ. hogy' mSy melódiának halljuk;

Aztán lehajtotta a fejét és cisz’ , rodva fcáy.tatt'á:

í — Tudom, hogy nem- szeret, én ívtam az erőszakoskodó, megérdcinelte.-. amit kaptam.

Klenóczynak ugy kellett az álla üyulhta, hogy -bclenilianthasstm könnyszemébe.

— Kis gyermekem. Évám. hát ’ ;’ ide szó is. amikor: leleplezve, dad-egv.

I állok maga előtt? Ha nem érezte vov;

1 meg már régen, hogy csaik maga, ■ i igazi gondolatom, hogy csak . magát ir' séfem féltő őrködéssel, azt hiszi, feíiiátorodott volna? Van. fiam. valami - tökzatos íiutdurn. unii nem érzékeli:.; senki idegen részére, csak akik ,cgy’ ■ vé tartoznak. Istenem, milyen se ! engedtem már azokból a. holondsá:;»; im-ból. amiket a nagyképü világ elif .j nek nevez! Mit gondol, kiért tettem?

Értem, én érettem -- suttogta lány s -rátétté mind a két kezét K - nóczyéra. ■

—'Magáért, Éva-, akit mindig mc.-;szehbnék hittem magamtól, mint a p; - kószeges eget. Nem vagyok én az a mintán' sem, akinek csúfolnak, de azé. jobb szeretném, ka szegény volna az én . kis Évám s .ott találkoztunk yobm. mezitlábos koronában az ón falumban. 'A lány a könnyem át_ is mosolygó i.

— Jaj, de bolondos maga Zoltá Mind egyformák a férfiak? A gazdagságomat ma este már a szemem v hányták egyszer.

— Kicsoda? .

' •- A főhadnagy.

Mintha hibát tett volna, hizelkedő macskadorombolással sietve folytatta.

— Milyen ostoba is vagyok, iiogv magukat .összehasonlítom. . Maga . r: egyetlen ember >a, világon, aki nem a pénzemért szeret — ha egyáltalánn: szeret. Mert eddig nem mondta ki, csak játszik a gyámoltalanságommal Maga csúnya, morcos., keserű agglegény.

Klenóczy diá.kós pirulással nézett a lányra.

(Folyt, köv.)

Rum* és likőreszenciák ia«d*uhsubotm