Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-17 / 47. szám

1926. február 17. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldat. AVázsonyi elleni merénylet a magyar nemzetgyűlés előtt Nagy izgalom politikai körökben a merénylet miatt -— Viharok a parlamentben — Pakots jézsef szerint Rakovszky belügyminiszter uszította fel a merénylőket — Bethlent nem engedte szóhoz jutni az ellenzék — Rassay Károly leleplezte, hogy az egyijt merénylőt csalásért elitélték, de amnesztiát kapott — Rakovszky Iván belügyminiszter az ébredők utolsó erőfeszítéséről Bethlen bejelentette, hogy a helyén marad A Vázsunyi Vil­­. olyan viharokat magyar uemzet-Buda-pcstrő! jelentik mes elleni merénylet idézett elő kedden a sárülése», amire már hosszú ideje h volt példa. Az izgatom hullámai kicsip­­fcak- -a folyosóra is, ahol Pcsthy Pál igazságügyminiszter először az újság­íróiktól értesült a merényiéiről. — Rettenetes baj .ez. — mondotta és eléggé el nem ítélhető ostobaság... Ezzel Bethlen miniszterelnökhöz sie­tett, akivel hosszasan tanácskozott az ügyről. . A pártok egyöntetűen elítélték a Vá­­'zsonyi elleni merényletet, csupán Ernst Nándor, a Keresztény Gazdasági Párt elnöke adott amiak a véleményének ki­fejezést, hogy csak megrendelt me­rényiéiről van szó . \ kormánypárt folyosón több egységespárti képvisel tárgyalta izgatottan a történteket ’ (közben Kállay Tibor volt pénzügymi­niszter a következő kijelentést tette: — Ezért nem szabad megengedni, Jtogy ez uccára vigyék a frankügyet. Jó lenne tudni, hegy történt-e már hi­vatalosan intézkedés a tervezett tünté'ö felvonulás betiltására? Pesthy Púi iguzságö.gyininisztcr erre a kővetkezőket válaszolta: — - Nem tudom, du az bizonyos, hagy a frwikngyet a törvényes keretek közt kell tisztázni és nem az nccdn. fklódi-Szabó János egységespárti képviselő erre a következő megjegyzést tette: — Engem bosszant Teleky Pál gróf esete is. Miért kellett neki a kormány­pártba belépni, amikor bele van keverve a frankhamisításba? Az igazságügyminiszter, aki ugylit­­szik nem akart Teleky szerepéről. a fo­lyosó nyilvánossága előtt beszélni, íél­­revonta Iklódi-Szabót és bizalmasan in­formálta a Teleky re \ otiatkozó vizsgá­lat eddigi megállapításairól. Közben megjelent a folyosón Bethlen miniszterelnök is. akit Pékár Gyula a következő szavakkal fogadott: —• Úgy hallom, hogy megrendelt me­rénylet történt... Tovább nem folytathatta szavait, mert az ülésteremből- ekkor óriási vihar zaja hallatszótt ki a- folyosóra, mire Bethlen végignézett Pékáron, nem fe­lelt neki egy szót sem, hanem besietett az ülésterembe. Vázsonyi Vilmos délután fél kettőkor jelent meg a parlamentben és a köréje sereglett képviselőknek ,és újságírók­nak, akik üdvözölték szerencsés meg­menekülése alkalmából, részletesen el­mondta a merénylet részleteit Ezután Vázsonyi a buffetbe ment, ahol Szei­­tovszky Béla házelnök üdvözölte. — Nem félek én semmiféle vitéztől — telelte Vázsonyi. Ugyancsak a parlament bufietjében kereste fel Vázsonyit Vogler Béla, Bethlen miniszterelnök titkára is, aki a miniszterelnök megbízásából bizalmas közléseket tett Vázsonylnak. Délután fél négykor Rakovszky Iván belügyminiszter jelent meg Bethlen mi­niszterelnök parlamenti szobájában busz percig tanácskozott a rrri.ntsz.tér el­nökkel. A megbeszélés után Rakovszky .a következőket mondotta az újságírók­nak: . 4 — A rendőrség teljes eréllyei látott hozzá az ügy kinyomozásához. Elsősor­ban is azt akarjuk megállapítani, hogy a merénylő fiatalemberek utasításra cse­lekedtek-e és ha igen, úgy kinek az uta­sítására. Pakots József beszédével kap­csolatban határozottan kijelentem, hogy nem akartam múltkori beszédemben uszítani Vázsonyi ellen. Én is a legna­gyobb felháborodással értesültem a me­rényletről és nem tudom eléggé elitélni azokat, akik ilyen eszközökhöz folya­modtak. Nyilatkozott Bethlen is, aki egyúttal kijelentette, hogy a Népszövetség már­ciusi közgyijiésén ö és Búd János pénz­ügyminiszter fogja képviselni. Magyar­országot.................. a Óriási: viharok a nemzetgyűlésen A magyar nemzetgyűlés keddi ülésén Pakots József napirend előtt szólalt fel a Vázsonyi elleni merénylet ügyében. — Aljas merénylet megdöbbentő hatá­sa alatt szólalok fel —mondotta. — Fél­órával ezelőtt érkezett: a hír, hogy Vá­zsonyi Vilmos képviselőtársunk, a frankbizottság tagja ellen merényletet követtek el. (Nagy zaj a baloldalon.) Felkiáltások a baloldalon: Hol van a kormány? Esztergályos János: Hol van a fő­tisztté, a belügyminiszter ur? Az elnök Esztergályos Jánost rend-e­­utasítja. Pakots József: Ez az eset igazolja mindazokat a feltevéseket, amelyekkel a frankügy egész nyomozását kísértük és azokat a jelenségeket, amelyek oda irányultak, hogy ezt. az egész ügyet el­homályosítsák. Vázsonyi Vilmos beje­lentette a nemzetgyűlésen, hogy detek­tívek ellenőrzik és telefonját cenzúra alatt tartják. Ezt a bejelentést a belügyminiszter kéjt§égJ>evonta és gúnyos célzatú válaszában, amely mögött az igazi tendenciát rögtön meg lehetett érezni . . . Óriási zaj és ellentmondások a jobb­oldalon, helyeslés a baloldalon. Pakots József:... kijelentette a be.­kor fogják detektívek őrizni, ha saját biztonsága érdekében ejt kérni fogja. Hegymegi-Kiss Pál: Uszított a bel­ügyminiszter! — Úgy van, úgy: van! — a balolda Ion. Nagy zaj a jobboldalon. Pakots József: ífegymegi-Kiss Pál bejelentette a nemzetgyűlésen Vázsonyi mentelmi jogának megsértését. Már ak­kor éltünk a gyanúval, hogy a belügyminiszternek az a kifelen tése: felhívás a keringöre. Óriási zaj a Ház minden oldalán. Pakots József: A vidéken ügynökök járnak, akik izgatnak. Látszik a ten­dencia, hogy a frankhamisítás folytán előállott kétségbeejtő helyzetért egyes politikusokat akarnak felelőssé tenni, elsősorban Vázsonyit. (Fokozódó nagy zaj a Ház minden oldalán.) A kormány arra a kétségbeejtő., tettre határozta cl magát, hogy tüntető felvonulást akar rendestetni maga mellett. (Nagy zaj a baloldalon.) — A frankhamisítás mellett! - kiál­tozzák. Propper Sándor:. Az első felvonás már megkezdődött. A zaj egyre növekszik a Ház minden oldalán. Pakots József: Meg vagyok győződ­fogjuk majd olvasni ás a fajvédő közle­ménnyel is azt akarják majd elhitetni, hogy ismét kakaó-bomba merénylet történt. Lendvai-Lehner István: ön mondta hogy bokszerrel lötiék fejbe. (Nagy zaj a baloldalon, derültség a jobboldalon.) Létai Ernő: Ez az a pillanat, amikor Lendvai szellemességén mulatni lehet. Pakots József: Az ilyen közbeszólás jellemzi azt a közszeilemet. amelyben a frankbotrány megteremhetett és jellem­zi, hogy a frankügy mögött milyen mentalitás rejtőzik, jellemzi azt a tö­rekvést, továbbá azt az igyekezetét, amely ezt az ügyet el akarja honiályc­­sitani és a frankügyben az igazság ki­derítését meg akarja nehezíteni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) EZ a me­rénylet mint a fraokügy fejleménye je­lentkezik. Amig a belügyminiszter és a kor­mány a helyén van, nem is meg­lepő, hegy ilyen jelenségekkel talál­kozunk. (Nagy zaj a baloldalon: úgy van! itgy van!) Rakovszky István (a padot veri): Nyíltan kell tárgyalni a frankügyet! Pakots József: A közvélemény felhá­borodása el fogja söpörni ezt a kor­mányzati rendszert. (Ellenzés a balol­dalon. Ellentmondások a jobboldalon.) Bethlen miniszterelnök beszéde Bethlen miniszterelnök emelkedik ez­után szólásra. Az egész ellenzék mint egy ember ugrik fel. — Pfuj, pfuj! — kiáltozzák a minisz­terelnök felé. — Lemondani! Lemondani! — hang­zik a fülsiketítő lárma a baloldalról, mig a jobboldalon viharosan tapsolnak Behleiiuek. Bethlen miniszterelnök hosz­­szu percekig áll, anélkül, hogy szóhoz tudna jutni. Több Ízben megkísérli, hogy beszédét folytathassa, <Jé ez a baloldal és a szélsőbal folytonos kőzbe­­szólásai miatt lehetetlen. Az elnök te­hetetlenül rázza a csengőt, nem tud csendet teremteni. A felkiáltások egész özöne zudul a miniszterelnök felé. Rakovszky István: Lemondani! Le­mondani! Felkiáltások a szocialistáknál: Pfuj! Pfuj! Ezek a közbeszólások folytonosan megismétlődnek. A jobboldal és a kö­zép tapsolásba kezd, a tapsot azonban elnyeli a baloldal és a szélső bal orkan­­szerü kiabálása. Az elnök egymásután utasítja rendre a képviselőket, de eredménytelenül, mert a zaj tovább tart. Sütő József a következőket kiáltja Bethlen miniszterelnök felé: Hol van a Pali bácsi? Bethlen miniszterelnök: Pakots kép­viselő ur ma délelőtt . . . Sütő József: .4 Pali barátjáról beszél­jen! Bethlen miniszterelnök: Pakots kép­viselő ur inzultusról . . . Felkiáltások a baloldalon: .Merénylet, nem inzultus! (Óriási zaj.) Bethlen miniszterelnök: Kijelentem, hogy ha az eset a híreknek megfelel, azt a magam részéről a legteljesebb mértékben elitélem. Felkiáltások a baloldalon: El fogja kenni! Gróf Bethlen István miniszterelnök: Kijelentem, a magam részéről ezt az esetet a legnagyobb megdöbbenéssel hallom és a leghatározottabban elíté­lem az ilyen eljárást. A miniszterelnök szavait a szocialis­ták állandó közbeszólásokkal annyira tulharsogják, hogy alig lehet érteni a miniszterelnök beszédét. Gróf Bethlen István miniszterelnök: A kormánynak nincs szüksége arra, hogy igazát bizonyítsa, hogy ilyen eszköz­höz nyúljanak. Különben, ami azt a kö­vetelést illeti, hogy a kormány ne ve­zesse tovább a vizsgálatot, mert alkal­matlan pártatlan vizsgálat vezetésére, erre az a feleletem, hogy helyemen maradok és azok ellen a perfid támadások ellen, amelyek a túlsó oldalról becsületem ellen irá­nyulnak, becsületemet meg fogom védeni. (Az egységespártiak felállnak helyükről és tapsolva tüntetnek Bethlen mellett.) Ezután áttértek a napirendre. Rassay az amnesztiás merénylőkről íigymmiszter. hogy Vázsonyit csak dk- ve arról, hogy a fab*édö sajtóban azt Napirend után Rassay Károly jelenti be az ellenzék nevében Vázsonyi Vil­mos mentelmi jogának megsértését. Néhány nappal ezelőtt — mondja — a belügyminiszteri székből egy szerencsét­len mondat hangzott el, amely szerint a rendőrség akkor fogja őrizni Vázsonyit, ha ő maga fogja ezt kérni személyi biz­tonsága érdekében. Ezt heteken át meg­előzte az a sajtókampány, amely mind­azokat, akik a frankügy teljes felderíté­sét követelik, hazaárulónak bélyegzett meg. Hinni szeretném, hogy Magyaror­szág népének domináló többsége azon a véleményen van, amelyet azok a po­litikusak vallanak, akik a franügy fel­derítését követelik. Felkiáltások a jobboldalon: Mindenki az ügy tisztázását követeli! Pikier Emil: Telekyt mért hívták az egységespánba? Rassay: Bosszú és, gyűlölet vette kö­rül azokat, akik a büupsők megbünteté­sét követelték. Betetőzte ezt a hangu­latot. hogy napok óta írnak a lapok ar­ról a felvonulásról, amit a jobboldali szervezetek a kormány mellett tervez­nek. Nem hallottam még a kormány nyilatkozatát, hogy meg fogja tiltani ezt a tüntetést. Ez az atmoszféra köny­­nyeo vezethet arra, hogy a gonosztevők és az őrültek megint azt hiszik, hegy beleszólhatnak a közéleti kérdésekbe, (Helyeslés az ellenzéken. Vázsonyi ek­kor lép a terembe, a baloldal zajosan tapsolja.) Ma délelőtt brutális támadás történt Vázsonyi Vilmos ellen és ez a támadás abból a szellemből keletkezet), amit az előbb vázoltam. Vitéz Vannay László és Molnár Ferenc a merénylők. Fclkiálteisok a baloldalon: Amnesztia sok! Gyilkosok! Rassay: A két merénylő neve nent; ismeretlen. Vannayról nemrég érkezett jelentés a belügyminisztériumba, hogy Félegyháza és Kecskemét környékén Vannay embereket toborzott bizo­nyos »hazafiast célokra, Molnár pe­dig mint volt különítmény! főhad­nagy igazolta magát. Felkiáltások a baloldalon: Amnesztiái gyilkosok! Rassay: A kezemben levő akták sze­rint Molnárt a szolnoki törvényszék l*»2ü december 20-ikán többrendbeli csalásért két évi {egyházra és öt évi hivatalvesztésre ítélte, ezt a büntetését azonban nem töltötte ki. hanem amnesztiával szabadult. Óriási vihar keletkezik ezekre a sza­vakra. A baloldal iülsikctilö lármájában alig lehet megérteni egy-két közbeszó­lási. Pikier Emil: Csalásért amnesztiát ad­nak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom